Puffybike blog

Annyira nem volt tervben ez a verseny. Valaha még Ágival beszéltünk róla, hogy majd kimegyünk péntek reggel, megnézzük Innsbruckot, felmegyünk Söldenbe, és élvezzük ezt a 3 napot, a kocsiban alszunk meg ilyesmik. Aztán ez kezdett dugába dőlni azzal, hogy Áginak korábban kellett visszamennie dolgozni, meg egy csomót voltunk távol a gyerekektől, ráadásul a suliban is bevállaltam egy rendezvényt a srácokkal, így a péntek reggeli indulás ki lett lőve. Mellette a Balaton MTBO-n meg Szlovéniában elért szánalmas eredmények is azt mutatták, hogy tök felesleges a világ, vagy legalábbi Közép-Európa másik végére, el autózni, a bazi nagy hegyek közé, a szintesebbnél szintesebb pályákra, a kiszámíthatatlan májusi időjárásban. Le is mondtam az eseményről, és kinéztem a No Motor rendezvényét Cseszneken erre a szombatra. Erre Lavi hívó szavára, MM, Tibse és Anka is úgy gondolta megnézik a versenyt. Én osztottam szoroztam, és arra jutottam, ha megy a busz, akkor kimegyek, pláne hogy kiderült, hogy 3 ...

Tavaly már kinéztem ezt a versenyt, de mivel a Bakony marcival volt egy hétvégén, és azért nem fér bele, meg országúti maratonon addig még nem indultam, így nem emellett döntöttem. Idén ez nem volt kérdés, lévén vacilláltam a Bakony marcin, mert ugye amíg a rövid távban az Odvaskői fal benne van nekem sokat ront az élményen, lévén ott van egy olyan rész amit szárazon sem tekerek ki, ahelyett hogy egy jó dózeres száguldás lenne mint régen. Ezért úgy döntöttem, idén ez az outi maraton jön számításba. Úgy látszik, lassan tényleg hétvégi kocabringás leszek, lévén hétköznap időm nincs tekerni, na meg a májusi november sem feltétlen kedvez annak, hogy bringára pattanjak. Így a héten egyetlen bringázást tudtam magaménak a CSTSZ-t, igaz itt egyből két futamot, de azért ez édes kevés ahhoz képest amit menni szoktam. A szombati időjárás már végre mosolygós volt, de mivel a fiacskámnak névnapja volt, így eszembe nem jutott tekerni menni, megyek eleget vasárnap. Hajnalba...

A K3 egy olyan pontja az évnek, ami a fontos események között szerepel a versenynaptáramban. Idén azonban lévén viszonylag rossz időpontra volt kezdetben meghirdetve, elengedtem. Aztán szerencsére eltolták egy héttel, és mivel mi erre eltoltunk egy másik versenyt, egy fél évvel, ezért felszabadult a hétvége. Ha már szabad volt ideje társat keresni. Nyilván adott Csonti és elsőbbséget élvez, de abban biztos voltam, hogy kihagyja ezt a mókát. Adott lenne Robi is, és éppen ráakartam írni, amikor egy messengeres beszélgetésünk során valahogy szóba jött Bedő Csabival a derby, és kapásból mondta hogy jönne! Úgy gondoltam, ha Robit érdekli a verseny úgyis jelentkezik, és majd akkor max 3-an megyünk. (Mondjuk ebben az esetben én a lassú visszafogó csiga szerepét töltöttem volna be). Szóval volt csapat, többet nem is nagyon törődtünk a rendezvénnyel. Kicsit több mint egy héttel a rendezvény előtt, május 1.-én este felé, Csabika hív. „Szia, most toltak ki a műtőből, szolnál Mikinek hogy ne...

Azt szokták mondani az emlékek megszépülnek az idővel, hát ahhoz, hogy ez megszépüljön jó sok idő fog kelleni. Történetesen az év egyik legjobban várt versenye volt az SG2019! Gregáék már egy éve tolják az arcunkba a facen, és kb 3-4 hónapja nincs olyan nap, hogy valami post a derbyvel kapcsolatban ne kerüljön napvilágra. De tehetik is, hiszen álom szép terep, és jó is, na meg csillió rendező, úgyhogy elvben csak jó lehet a derby. A kedvenc szállásunk, és az esti western étterem fogja tökéletessé tenni a hétvégét. De azért vannak olyan nüanszok amik megkeseríthetik a rendezők és a versenyzők életét is. Ilyen pl. egy sarkividéki front, szakadó havasesővel és 2 fokkal májusban. Na de ez a verseny nem azért volt sz@r mert esett, a fenét, azért mert el volt b….szva a pályakitűzés nem kicsit, hanem nagyon. Ha talán az elit mellett a kisebb pályákra is jutott volna a marketing mellett, meg azért olykor az ösvényekre is idő, akkor talán ilyen gond nincs. Pedig Grega egy jó pályakitűző, ...

Az elmúlt hetekben megkezdődött a szezon, de mondhatom nem ment simán. Téli felkészülés A téli felkészülés, ha lehet ilyet nálam mondani, nem feltétlen ment úgy, mint az elmúlt években. Rohadtul nem volt kedvem a hidegben kint edzeni, ezért inkább a spinning termet, na meg az uszodát részesítettem előnyben, így nagy ritkán mentem ki, látszik is hiszen áprilisik alig 900km jött össze január óta. Ráadásnak az órám is bemondta az unalmast, így pulzuskontrol nélkül vágtam neki a spinningeknek, ami azt eredményezte, hogy a sima görgő helyett zenére bent tekerekből, valóban spinracing lett, és fekvőtámaszokat nyomtam a bringán. Végül a tél közepén hozzájutottam egy Garmin vivoactiv hr-hez, és azóta új cseszegető edzőtársam van, ami újabb kütyümániás motiváció! A télen végre eljutottam a Vadkunság tájékozódási teljesítménytúrára, ami azért egy elég jó erő felmérő volt február végén. A megállapítás egyszerű, nem vagyok gyenge, de erős sem. OK belejátszott, hogy a 29-es szóba sem jöhe...

Másfél hónapig volt durván nyitva, osztálytalálkozókat szerveztek rá, és még mi is gondoltunk ilyenre. A másfél hónap alatt egyszer sikerült elmennem előtte amikor nyitva volt az ajtó, összesen egyszer de az még annyira az elején volt, hogy nem gondoltam, hogy bemegyek, amúgy is más dolgom volt. Ma viszont bezárták, és elvben többet nem látjuk. Ezért aztán fogtam magam. és munka után első dolgom volt bemenni a volt iskolámba megtekinteni a „12 fal” nevű kiállítást, ami valljuk be engem rohadtul nem érdekelt. Engem az érdekelt, hogy azok között a falak között sétálhassak, ahol életem meghatározó nyolc évét töltöttem, amely épületet diákként utolsókánt elhagyván még a nyári felszámolásban is részt véve, átélje a szellemem a régi történeteket, a gyermekkor üde hétköznapjait, az ebadta osztálytársaimmal átélt élményeket. Ja hogy volt ott egy kiállítás? Hát az hidegen hagyott. Belépve az iskola ódon ajtaján, mely állítom életben nem volt ennyit tárva nyitva mint most, máris az e...