2017. szeptember 26., kedd

Próbáljuk meg negyedszer


Mióta másodosztályban is kiírásra került a Magyar Kupa, azóta én kibéreltem a második helyet.

2014-ben igen távol voltam attól, hogy Hidyt megverjem, hiszen akkor még valahol fényévekkel mentem gyengébben, mint később, de ugye abban az évben dobtam le némi felesleget magamról, meg újítottam be az epicet, így azért három győzelem akkor is befigyelt!

2015-ben próbáltam megnyerni az összetettet. Kedvezett az is, hogy Hidy erre az évre kiszállt a versenyből, hiszen a második gyermekük születése után, a család teljes embert igényelt, így a legkisebb gondja volt, hogy versenyezgessen. Ekkor Kárpáti Gabi, illetve a frissen felbukkanó Máthé Tomi okozott problémás perceket, és végül Kárpáti Gabival vívtunk borzalmasan izgalmas meccseket a győzelemért, ami 5 percig az enyém is volt, míg aztán ki nem zártak egy általam nem látott út letiltásért Pozsonyban. De ezután is még volt bőven esély, amivel rendre nem éltem. Ezek közül a legdurvább az Abaligeten volt, amikor is Gabit 8 perc hátrányból fogtam meg, és ahelyett hogy vele mentem volna, beleraktam 9 perc hibát. Ebben az évben kiszámoltuk, pár méteren múlt, hogy nem nyertem meg az összetettet.

2016-ben nem is éreztem magam annyira erősnek, bár a terv megvolt hogyan nyerek, ami aztán rendre dugába szokott dőlni, pláne itt is ősszel, amikor a visszatérő Hidyvel vívtunk izgalmas párharcot. Nehezítette a helyzetet, hogy bár az év nagy részében én vezettem, de a legelső futamon hárman, Hidyvel és Kálmánnal, egy hosszú távú pályán sikeresen bejöttünk 16mp-en belül, ami a két srácnak igen szép 99,93 környéki pontot hozott, ami ütőkártya egy olyan kupában, ahol a verseny ilyen szoros. A meccs itt is az utolsó pillanatig tartott. A Maccabi kupán dőlhetett el, ahol szombaton egy homokcsapda engem megevett, Zolinak a jó oldal jött ki, így kaptam tőle pár másodpercet. Ezzel még persze nem nyerte meg az összetettet, de nagyon közel került hozzá, azonban másnap egy 100-as szög megpecsételte a sorsomat, és ismételten 1 ponttal lemaradva, de másodikként jöttem ki az éves csatározásba.

Idén 2017-re nagyon készültem. Ez megköszönhettem a családomnak is, lévén Ági és Helka minidig elengedtek tekerni, sosem gördítetek akadályokat, és Boti fiam, aki tavasszal született, meg végképp annyira kedves és aranyos, hogy így mehettem mindenhova, ahova akartam, és edzhettem annyit, amennyit akartam.

November végén kezdtem el a rákészülést, amikor jó idő volt kint, főleg országúton, de belekóstoltam pár cx futamba is, hogy a monotonitást elkerüljem. Amikor tehetem kint tekertem. Hogy ne unjam el az életem váltogattam a kiinduló, érkező helyeket, hol itthonról, hol Almádiból, hol Füredről mentem el, egy - egy kisebb, de egyre inkább nagyobb köröcskékre. Olykor még edzőpartnert is találtam Böbe, illetve Kálmán személyében, ami jót tett a lelkemnek, hogy nem egyedül rovom a kilométereket. Amikor jöttek a brutális hidegek, a spining maradt heti kétszer, kiegészítve némi focival heti egyszer, és amíg mások koriztak a Balcsin, én bringáztam, tehettem mind ezt mert olyan hightech ruháim lettek, köszönhetően Gesunak, illetve Matrinak és Katinak, akiktől egy akkora király téli dzsekit kaptam amiben képtelen voltam fázni. Beleszerettem ismét a Balaton felvidékbe, Zánkába Vöröstóba, Kisgellába. Már fejből megy hol kezdődnek a segmensek. Néha összefutottam outisokkal akikkel pár kilométert együtt haladtam, de legfőképpen egyedül raktam bele a bringába, és a lábamba a kilométereket. Volt, főleg mikor már Ági nagyon terhes volt, hogy úgy mentem el tekerni, hogy közben még az ebédet is megfőztem, hogy minél több terhelést leszedjek drága feleségemről Január 1-től a strava 2500km-ert mutatott tavasz elejére, ami jó kezdet volt. Közben szépen megcsináltam a bike ot, is bár a brainhez nem nyúltam, gondoltam az még jó, később kiderült hogy nem volt az!

A szezon előtti esélylatolgatásban is kiderült, hogy a 21B-ben minimum 5-en, de lehet még többen vagyunk esélyesek. Kinde Kálmán, Ember Ágoston, Csordás Kornél, Allwinger Herwig, a címvédő Hidas Zoli és jómagam is eséllyel rúgunk bele a labdába, hogy elhódítsuk a győzelmet.

A szezon április legelején vette kezdetét egyből a Nosztorinál, ami nekem itt van egy karnyújtásnyira, ráadásnak azon a területen amin már én is gondolkoztam, hogy kéne róla térkép,erre Mets Miki valósággá is tette a tél folyamán. A szombati derbyn sikerült olyan előnnyel beérkeznem a célba, hogy nem hagytam kérdéseket, erős vagyok, és a többiek hátrébb vannak, gondolta mindenki, hamar kiderült, hogy ez csak egy pillanatnyi állapot. A másnapi pontbegyűjtő tömegrajtjánál már más volt a helyzet. Mire észbe kaptam a komplett mezőny már távol volt, nem győztem izomból utánuk nyomni. Hamar kialakult, hogy Zoli ugyanazt a sorrendet választotta mint én, Kornél és Béci egy másikat. Kálmán meg hibázott. Mivel tudtuk Zolival, hogy Kornélék hibás sorrendet választottak, számunkra már csak az volt kérdés, hogy kibírja jobban. Aztán hamar kiderült, hogy Kornél meg Béci együtt két turbó egér, és már jöttek is szembe, úgyhogy amikor végre kicsit meglószoltam Zolit, akkor meg azért kellett tepernem, mert a két turbó egér hátba csap, és naná hogy ekkor hibázok. Ami arra azért jó volt, hogy lássam csak Hidy van a nyomomba, de az arcára volt írva amit érzett, hogy bizony az ereje végét járja. Így az első hétvégét sikerült behúzni. 200 pont soha jobb szezon kezdet.

A következő hétvégén Slovenij Gradecbe mentünk. Itt bringa szempontjából egy rendkívül technikás derby várt ránk. Ráadásnak osztrák kupa is, ami nekem ugye lévén, hogy osztrák klub tagja is vagyok, duplán számít. Az első napon Hidy ment mint a meszes, és le is rakott minket mint a bélyeget. Kornél tudta vele tartani szorosan a lépést, Kálmánnak és nekem is gondjaink voltak a bringakezeléssel. Hiába, nem vagyunk nagy majszterei a technikának. Itt aztán Zoli be is húzta a 100-ast. Viszont az osztrák kupában meg enyém lett a 100 mert Bernie, a nagy ellenfél egy ellopott/ki nem rakott ponton ott hagyta a versenyt. Másnap a hosszún, már talán jobb lapot osztottak nekem. Kornélt a pálya felénél vertem hátba, és mint kiderült itt jobban álltam mint Zoli, de aztán jöttek a hibák, meg a technika, és mire kikeveredtünk az erdőből, és már csak nyomni kellett esélyem sem volt. Ott már csak arra mehettem hogy Kornélt aki közben ismét elhúzott, hátba csapjam, ami végül sikerült, de Zoli ezt is behúzta, igaz itt még Berni is leradírozott, így hoztam egy két napi harmadik helyet, meg két kiesőt a kupában, legalábbis bíztam benne! Zolival az állás 2-2 –re módosult.

Egy hét múlva már Ausztriába utaztunk. A határ melletti dimbeken - dombokon, egy igazi favágó verseny várt ránk. Pláne az első nap, amikor tényleg a durungnál durungabb átmenetek tarkították a térképet. Itt aztán végül Kálmánnal vívtam szombaton komoly harcot, aki épphogy nem vert meg aznap, de Zoli sem volt távol a győzelemtől. Az osztrák kupában finoman kikaptam ezen a napon Bernitől. A másnapi hosszútávon, aztán én úgy éreztem jól megy, sőt volt olyan átmenet, amit fényévekkel nyertem, mégis pár rossz útvonalválasztás, igen csak távol nyomott a győzelelemtől, olyan mértékben hogy aznap még a dobogóra sem állhattam fel. Zoli az MK-ban behúzta ezt a napot. Így hat forduló után 3-3 –ra álltunk.

A tavaszi zárás a Pannon volt, ahol lévén én rendezem, nyilván én nem indulhatok, bár kifejezetten nekem való pályákat sikerült terveznem. A sprinten ennek meg is lett az eredménye, és Ágoston be is húzta a sprintet. A másnapi középtáv már nem volt ennyire egyszerű. A srácok úgy megjelentek a 20 kilis légvonal pályán 60 perc alatt, hogy csak néztem. Kornél nyerte meg a futamot 6mp-el Zoli előtt, aki így egy laza 99,91 pontot szerzett, ami egy szoros versenynél nagyon is döntő lehet. A morbid, hogy ezt a futamot Kálmán nyerte volna. 3 perccel vezetett az utolsó előtti pontig, ahol ssssz kapott egy defektet, így a végét futva kellett megtennie és egy ilyen gyors pályán az nem volt kifizetődő.

A május és június a maratonoké volt. A maratonoké amik május közepétől nem mentek. Lehet, hogy itt jött el a mélypont, de a Bakony lélektanilag kinyírt, míg a bringám az instant halált a Krosszkovácsin mutatta be. Én is gyengélkedtem a bringa is szegény Crosszkovácsit lehordtam a sárgaföldig, de most ünnepélyesen bejelentem, hogy visszavonom az ígéretem, és jövőre mégis elmegyek erre a rendezvényre, ha nincs más dolgom. Mivel megkezdődött a több mint másfél hónapig tartó brain saga akció,( amit egy külön bejegyzésben fogok egyszer majd foglalkozni) ezért visszapártoltam a 26-ra. Miután rájöttem, hogy még Plzenben is azzal fogok indulni, elkezdtem egy laza szívműtétet végrehajtani rajta. Lánc, sor, monoblokk, egyszóval igen sok minden, gumi stb. Ráadásnak hogy jó legyen még szét is szakadt 2 nappal Plzen előtt a külső, így rohantam valami olcsó megoldásért, ami végül egész jól jött ki. Magát Plzent hagyjuk, nem tudtam megismételni a két évvel ezelőtti sikereket. Ellenben egy hétre rá Ausztriában már kezdtem visszatérni a formámhoz. A vicc, hogy az a nap lett a leggyengébb amit a legjobbnak éreztem, de mégis egészen értékes pontokat szereztem az osztrák kupában, pláne hogy Berni nek sikerült a második futamon szemből érkezni a rajtba, ami számára egy instant disq et jelentett.

Zebegényt Zoli kihagyta, ellenben Ágoston nem. Ráadásnak visszakaptam az epicet, egy nappal a verseny előtt, így sikeresen két bringával indultam a Dunakanyarba. A térkép hibái ellenére, nekem nem volt vele gondom, igaz a hosszútávon igen messze voltam az élen haladó Ágostontól, és Kornéltól, de az utolsó átmeneten aztán ők nagyot hibáztak, én meg kiválasztottam a tutit, és az egyiken 15-öt, még a másikon 10 percet sikerült hozni, így morbid módon 2. lettem Ágoston mögött. A vasárnapi középtáv már jobban ment, éreztem a bugit a lábamba, bár a meredek emelkedő nem esett jól, de onnan mintha elindultam volna, bennem volt az erő. Végül aztán itt is sikerült egy második helyet behúzni Ágoston mögött. Így aztán megkezdődhetett a harc, egy harmadik személlyel is az összetettért. Ágoston én 2-1, de nála a munkájából adódóan nehéz összerakni elég versenyt.

A következő derby a Nagybányai volt. Én még nem jártam Romániában. Elmondhatom, hogy az évben a legjobb hétvégém volt. Annyi kedvességgel, törődéssel, mint amit Tóth Zoli az irányunkba bemutatott sehol nem találkoztam még. Szombaton egy DH sprint vette kezdetét, ahol Zoli az elején jól elhúzott, majd aztán behibázott egy félelmetesen nagyot, tényleg trükkös volt az - az elág nem csak ő ette meg. Így aznap a tüdőmet kiköpve, a pulzusomat maxon tartva a kánikula ellenére, sikerült behúznom a 100-ast. Másnap tótágast más időjárás, más terep. Én itt is mentem, ami csövön kifért, de ez semmire nem lett volna elég, de Zoli ismét belefutott egy hibába, amin 10 percet dobott el. Na jó abban az ösvénydzsumbujban nem csodálom. Ennek aztán az lett a vége, hogy Nagybányáról 200 ponttal jöttem haza. Én Zoli 5-3. De tudtam ez még semmire sem elég.

Augusztusban megszállt az ördög, voltak 300 kiló feletti heteim is, ami nem gyenge a szezon közepén, így készültem a szeptemberre, a mindent eldöntő szeptemberre, ahol elszoktam bukni a magyar kupát.

Tipo kupára borzalmasan jó formában érkeztem. Ekkor még egyébként az MK 4 esélyes volt. Lévén 6 verseny volt vissza, így még Kornél, Ágoston, Zoli és én is nyerhettünk volna, még ha részeredményben én is vezettem. A Tipo első napján, aztán Kornél esélyei akkor szálltak el, amikor megjelent előttem. Tudtam, hogy hibázhatott, hogy ráértem, de utána még ezt megtette kétszer, én meg szerencsére mentem a saját fejem után. Meggyőző fölénnyel hoztam a napot Zoli előtt. Másnap már megjelent Ágoston is, így aztán megint sokesélyessé vált a verseny. Az elején a szó szerint tájfutó pontokon, már csak a futásból bőséges hátrányba kerültem, de a hosszú átmenet nekem kedvezett, ráadásnak Kornélt ismét sikerült hátba csapni, aki innen azzal a céllal ment, hogy rajtam akart maradni, így édes kettesben teljesítettük a derbyt. Mint kiderült Zoli is talált magának egy lovat Béci személyében, aki aztán a tempót adta is neki rendesen. Ágoston jött egyedül magányos farkasként. a versenyt ismét én húztam be, legnagyobb örömömre. Ágoston 2, míg Zoli 4 percet kapott. Így elértem, amit még soha, 700 pontom lett a kupában, ami még viszont nem volt elég. Ugyanis ha Zoli behúzza a maradék 4 versenyt, akkor megcsap lévén a legjobb kiesője, pont a Pannonon volt 99,91, ha akkor Kálmán nem defektel, szeptember elején boldog vagyok. Így bőven megvolt az esély, hogy én leszek az első, aki 700 ponttal is képes kikapni. Zoli – én 7-3 Ágoston én 2-2.

A legnagyobb esély Zoli lenyomására a Vasgyár kupán látszott. Itt azonban nem egy futós pont volt, és a leszállás felszállás nem az én erősségem, ráadásnak a hármasra sikerült akkorát hibáznom, hogy elszállt minden esélyem. Kihajtottam magamból ami bennem volt, így jött is a ledöbbenés amikor nem sokkal rám megjött Zoli, és kiosztotta nekem rendesen a perceket. Másnap a KOB pályája, bocs Cica de a tájbringázás leprimitivizálsása volt. Becsukott szemmel is végig lehetett volna menni, persze én behibáztam ezt is. Csak arra koncentráltam, hogy az-  az ösvény amin megnyerhettem volna a tavalyi MK-t idén is benne van. Csak arról siklott el a tekintettem, hogy az 5-ről nem a 7-re hanem a 6-ra kéne menni. Bér tökmindegy volt, mert erőben úgy megcsaptak a srácok, ahogyan csak lehetett. Kornél ment mint a meszes, nem sok hiányzott, hogy kiássa nekem a gesztenyét, de az utolsó két átmeneten Zoli nagyon csúnyán megcsapta, így Zoli Miskolcról 200 ponttal távozott. Zoli-én 7-5!

Maradt Szombathely. Az én városom, ahol rendezés mellett kellett volna behúzni egy 100-ast, vagyis legalább Zolinak elbuknia egy fordulót, vagy nekem 99,91 felett menni. Ráadásnak még osztrák kupa is volt. Aki számít itt volt, így Zolinak azért volt kihívója, nekem meg segítőm rendesen. Allwinger, Kornél, Dankó Pityu, Ágoston, meg még én is, azért lenyomhatjuk Zolit ha jól megy valakinek, de Zoli vért ivott, és megakarta védeni a címét. Tudta is mi kell hozzá. Szombaton, a középtávon mindannyiónkat leradírozott, űridőt tekerve, osztott ki vagy 6 percet mindenkinek. Hogy jó legyen még Herwig is bejött elém, elcsápolva tőlem az osztrákoknál egy százast, de legalább Bernit megvertem. Ágoston is csúnyán benézett valamit, pedig állítólag szoros lett volna neki Zolival. Feltettem a kérdést, ha én úgy érzem mentem mint állat, és nem volt bennem több, benne hagytam mondjuk max 3 perc hibát, hogy a francba verem meg másnap. Vasárnap hosszútáv jött. Térkép lapozás hajtogatás stb, ebből előnyöm lehet a Miryvel. Ráadásnak légvonalban 19 killa a pálya, ez minimum 25-28 tekerve ez kedvezhet nekem. Vért ittam, úgy mentem neki a pályának. Már az egyesre hárman, háromfelé mentünk. Gyakorlatilag ami csövön kifér úgy mentem, nem érdekelt senki és semmi. Nyomtam neki mint állat. Egy helyen nem tudtam átvágni, ahol akartam mert nem találtam meg az utat ami levisz, ez így, úgy gondolom egy másfél percembe került. Majd a kiskörön hibáztam kettőt, egy rossz útvonal választásból, meg egyszer nem hittem el, hogy már ott vagyok ahol vagyokból. Innen aztán dühkitöréssel húztam el, és beletettem mindent amit tudtam, meg is látszott. Hoztam egy átmenetet. Majd jött egy giga hosszú átmenet, ahol másfél perccel jöttem jobban mint Zoli, de nyilván erről mit sem tudtam. Síkon terepen tóltam 44km/h-val! Az újabb térképp forgatás után, már csak egy kis, és nem túl bonyolult szekció várt rám. Letudva nagytempóval. Beérve a célba nem beszélgettem senkivel. Elszánt voltam és kíváncsi. Vajon elég? Lefele gurulva a kiolvasáshoz ez járt a fejemben, hogy ennél jobbat nem nagyon tudtam volna jönni, esetleg 3 perccel tudok elszámolni, de többel nem. Elhatároztam, hogy nem nézem meg az eredményt, csak miután kiolvastam. Láttam Zolit elbandukolni a parkoló felé, vajon ő tud valamit? Kiolvasok, a papíromon place 2! Egy világ omlik össze 3 perc hátrány! De vajon kitől? Nem csak én ittam vért, Ágoston és Zoli is! Ágoston még ott is átvágott ahova épeszű ember be nem teszi a lábát. Meg is lett az eredménye, megnyerte a futamot. Ordítani szerettem volna, de nem tettem, hiszen így megnyertem, igaz nem saját jogon de … na de várjunk én vagyok a 2. Akkor mit jött Zoli? 88:59 ez volt Zoli ideje az enyém 88:57! 29 kilis pályán 2mp! Hihetetlen. Tudtuk, hogy szoros és közel vagyunk, de ez durva, és így saját jogon is enyém lett volna. Így a végén megnyertem életemben először végre a Magyar Kupát 21B-ben!!! A végelszámolásban Zoli én 6-8 Ágoston –én  3-3.

Remélem a srácok jövőre is jönnek, jövőre is hasonlókat meccselünk, mert ennél izgalmasabb év nem volt. Kornél már bekopogtatott, Kálmánban ott van mindig a győzelem, Ágoston mindannyiunknál erősebb, Zoli meg Zoli, és ígérem, én sem fogom vissza magam, és hát kitudja, hogy ki bukkanik fel álmából jövőre!