Annyira nem volt tervben ez a verseny. Valaha még Ágival beszéltünk róla, hogy majd kimegyünk péntek reggel, megnézzük Innsbruckot, felmegyünk Söldenbe, és élvezzük ezt a 3 napot, a kocsiban alszunk meg ilyesmik. Aztán ez kezdett dugába dőlni azzal, hogy Áginak korábban kellett visszamennie dolgozni, meg egy csomót voltunk távol a gyerekektől, ráadásul a suliban is bevállaltam egy rendezvényt a srácokkal, így a péntek reggeli indulás ki lett lőve. Mellette a Balaton MTBO-n meg Szlovéniában elért szánalmas eredmények is azt mutatták, hogy tök felesleges a világ, vagy legalábbi Közép-Európa másik végére, el autózni, a bazi nagy hegyek közé, a szintesebbnél szintesebb pályákra, a kiszámíthatatlan májusi időjárásban. Le is mondtam az eseményről, és kinéztem a No Motor rendezvényét Cseszneken erre a szombatra. Erre Lavi hívó szavára, MM, Tibse és Anka is úgy gondolta megnézik a versenyt. Én osztottam szoroztam, és arra jutottam, ha megy a busz, akkor kimegyek, pláne hogy kiderült, hogy 3