Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2018

Ének-Zenei emlékek

Másfél hónapig volt durván nyitva, osztálytalálkozókat szerveztek rá, és még mi is gondoltunk ilyenre. A másfél hónap alatt egyszer sikerült elmennem előtte amikor nyitva volt az ajtó, összesen egyszer de az még annyira az elején volt, hogy nem gondoltam, hogy bemegyek, amúgy is más dolgom volt. Ma viszont bezárták, és elvben többet nem látjuk. Ezért aztán fogtam magam. és munka után első dolgom volt bemenni a volt iskolámba megtekinteni a „12 fal” nevű kiállítást, ami valljuk be engem rohadtul nem érdekelt. Engem az érdekelt, hogy azok között a falak között sétálhassak, ahol életem meghatározó nyolc évét töltöttem, amely épületet diákként utolsókánt elhagyván még a nyári felszámolásban is részt véve, átélje a szellemem a régi történeteket, a gyermekkor üde hétköznapjait, az ebadta osztálytársaimmal átélt élményeket. Ja hogy volt ott egy kiállítás? Hát az hidegen hagyott.


Belépve az iskola ódon ajtaján, mely állítom életben nem volt ennyit tárva nyitva mint most, máris az előtérbe ér…

Bronzkor

Az elmúlt hetek nem túl motiváló eseményei után, a Nagybányai hosszútáv azért egész jó lökést adott, ráadásnak a bringázás is jól ment az elmúlt két hétben, és úgy tűnt talán valami beindult az iskolával együtt. Ráadásnak a héten még az is kiderült, hogy Matrival végül tudunk váltózni, így életemben másodszor eltudtam indulni a Váltó OB-n, és egy olyan váltótárssal akivel talán még labdába is rúghatok! Így motiváló tényezőnek tökéletes volt. Minden jól ment csütörtök estig!
Csütörtökön DÖK nap volt a suliban, ahol egy jó paprikás krumplit főztem az osztállyal, az hogy itt szívtam be sok füstöt, vagy egyszerűen a többféle házi kolbász okozta, vagy megsütött a nap nem tudni. A lényeg hogy hazaérve még eltéptem egyet bringázni, egy jó eséssel fűszerezve, majd estére valami megváltozott. Hányinger, fejfájás, hátfájás, vese besajdulás, és semmilyen folyadék nem csúszott. Ez olyannyira sikerült, hogy este a kanapéról is nehéz volt elvánszorognom a tusig. Bár a tus jól esett, de azért miután …

Nagybányai kiruccanás

Ha Mk szempontból nézem ezt a hétvégét, akkor maradjunk annyiban utolsó utáni esély, ha az éves értékelést tekintem. De Nagybányát nem szabad így nézni. A tavalyi év legemlékezetesebb rendezvénye volt, és itt azt kell mondjam volt verseny is, de nem azért, hanem Totyi ,ahogy a helyiek hívják, vendégszeretete miatt. Olyan helyeken jártunk, ahova nem jutottunk volna el nélküle. Nem véletlen, hogy Áginak ez az egy verseny volt nagybetűkkel beírva a naptárába. És előre mondom az idei is igencsak jól alakult.
A pénteki indulás sok kavarással, de végül sikeres volt. És bár az út jelentős részét dugóban tettük meg, lévén hogy a magyar autópálya hálózat sok sebből vérzik és ezek között az M3 gyakorlatilag halálos ágyán fetreng, hiszen lehetetlen rajta a közlekedés Pest és Hatvan között, de azért egy laza 6-7 órás út után meg is érkeztünk a szokásos sportszállóra, ahol természetesen Zoli a szokásos rekesz sör pálinka kombóval várt bennünket. Meg is kóstoltuk, lévén másnap bőven voltidőnk kipihe…

Almádi MTBO kéne a motiváció

Nagy várakozás előzte meg az Almádi hétvégét! Nem mindig voltak a vélemények pozitívak, de előre leszögezem, kaptunk egy teljesen megfelelő rendezvényt, tájbringáztunk, volt térkép, versenyközpont, kicsit lecsökkent közösség, de igazából teljesen megfelelt a célnak. Alapvető, hogy immáron május óta nem versenyeztünk Mk-n, és a júliusi Villachi derby ami finoman szólva is amortizáló volt, mind lelkileg, mind bringaügyileg is, már a homályba veszett. Érezhetően nehezebb a tekerés, és érezhetően kevesebb kedvem is van hozzá. a motiváció a béka segge alatt kettővel, és inkább vagyok a családommal és velük bringázom, mint hogy egyedül rójam a hosszú kilóméterket. Lehet egy újabb kiégési küszöb előtt állok, és ha előbb utóbb nem találok motivációt, ebből még gond is lehet. Persze motiváló erőnek itt volt a MAKÁKO, ahol már előre tudtam, hogy csak bringázni akarok, aztán végül úgy alakult hogy tök feleslegesen -45 pontért kinyírtam magam a hegyen, pedig ha nem megyek fel, akkor megvan a más…

Pannon MTBO, a másik oldal!

Sose gondoltam volna, hogy a saját blogomra, a saját versenyemről fogok írni, de megszállt az ihlet, és úgy érzem, sokan voltak ott akik megérdemlik ezt, legfőképpen köszönetképpen.
Kb. egy évvel ezelőtt, hírtelen a semmiből én lettem a nemzeti ellenőrzőbírója a Budapesti Master VB-nek és a vele jövő Felnőt és junior EB-nek. Akkor ezt simán bevállaltam, hiszen egyébként is kötelességemnek éreztem segíteni egy ilyen rendezvényen. Aztán ősszel jött a „fekete leves?” amikor is Jankó Tamás megkérdezte mi lenne, ha mi rendeznénk jövőre cseh kupát, és ha lehet 3 futammal. Rendeztünk már pár versenyt, volt abban VB előtti felkészítés, osztrák kupa, és a legnagyobb létszámú magyar középtávú Ob is a mi nevünkhöz fűződik. De a cseh kupa alsóhangon 150-200 bringás, és ha mind eljön, megközelíti az össz létszám a 400-450 főt is. Ez azért kemény dió, ehhez team kell, ami nekem mondjuk ki, nem nagyon van. Az Ági-Csabi meg jómagam hármas fogata ezt nemtudja megoldani, ez ennél sokkal durvább. Így azt…