Kezdetek 19

Az elmúlt hetekben megkezdődött a szezon, de mondhatom nem ment simán.

Téli felkészülés

A téli felkészülés, ha lehet ilyet nálam mondani, nem feltétlen ment úgy, mint az elmúlt években. Rohadtul nem volt kedvem a hidegben kint edzeni, ezért inkább a spinning termet, na meg az uszodát részesítettem előnyben, így nagy ritkán mentem ki, látszik is hiszen áprilisik alig 900km jött össze január óta. Ráadásnak az órám is bemondta az unalmast, így pulzuskontrol nélkül vágtam neki a spinningeknek, ami azt eredményezte, hogy a sima görgő helyett zenére bent tekerekből, valóban spinracing lett, és fekvőtámaszokat nyomtam a bringán. Végül a tél közepén hozzájutottam egy Garmin vivoactiv hr-hez, és azóta új cseszegető edzőtársam van, ami újabb kütyümániás motiváció!

A télen végre eljutottam a Vadkunság tájékozódási teljesítménytúrára, ami azért egy elég jó erő felmérő volt február végén. A megállapítás egyszerű, nem vagyok gyenge, de erős sem. OK belejátszott, hogy a 29-es szóba sem jöhetett, mert szerencsétlen, fék és váltók nélkül várta a tavaszt, így a merev 26 úgy szétverte a hátam és a seggem, hogy még mindig nyögőm. Na meg februárban 4 órát terepen, homokon bringán tölteni, sem egy leányálom, de hát ez volt a feladat.

Februártól lassan adagolva érkeztek az alkatrészek, de felemás sikerrel. A váltó problémát a váltókar csere sem oldotta meg, pedig most már zsír új váltókar, sor, nagytányér, lánc van fent a fél éves váltóhoz, és mégis a 2-es és 3-ast nem adja, elugrik róla, itt valami zűr van az erőben. De végre megjött az új fék. Én nem érzek különbséget túlzottan a régi SLX-em és e között, bár lekopogom de eddig nem sikerült megégetnem, pedig lett volna rá lehetőség.

Mindenestre március végére úgy éreztem, hogy egész jó formában várhatom a szezon kezdetet, na jó valljuk be ez egy vicc gyakorlatilag.

Horvát Hosszútávú Bajnokság

Gyönyörű időt ígértek március utolsó hétvégéjére, és mivel 200km-en belül volt a Horvát bajnokság, hát úgy döntöttünk Kálmival hogy kiugrunk és megnézzük. Na jó semmivel nem voltunk tisztában, pl hogy lehet e átvágni vagy nem lehet, hogy mi itt a szokás stb. Mondjuk amikor előtte kb. éjfélkor megláttam a pálya adatokat, megfogalmazódott bennem hogy 5 km az azért nem ér ennyit, így ahogy odaértünk át is kértem magam elitbe, kitudja hogy a horvát/szlovén elit mezőny, azért talán nem olyan gigászi, illetve a táv sem annyira húzós.

Amikor felvettem a 10 000-es térképet és azon gyakorlatilag egy csigavonalban tekergő pálya, és egy osztrák terepre hajazó valamit láttam, már tudtam, ez azért nem az én versenyem lesz. Pláne hogy a rajtból kifelé a lánc is leugrott. Arról meg ne is beszéljünk, hogy az 1-re menet megnéztem, hogy dolgoznak a horvát favágók, és hogy döntenek minden fát az utakra. Mindenestre alapból hátrányból indultam, amit az sem tett éppen egyenlővé, hogy itt ahol felfelé mentél ott nagyon meredeken mentél felfelé. Mindenesetre meglepő módon nem csaptak hátba a horvátok a pálya első felében. Aztán a második felében már összefutottam velük, pedig ott még haladni is lehetett. Az egy más kérdés, hogy volt egy számomra értelmezhetetlen átmenet, na jó nem az hogy hogyan lehet megcsinálni, az viszonylag egyszerű volt, hanem az hogy miért. Na mindenesetre a végén már egész jól haladtam. Ettől függetlenül kaptam fél órát a győztes szlovénoktól, ami akár intő jel is lehetett volna, de gondoltam, bebizonyosodott hogy ne kacérkodjak az elittel. Rajtam kívül minden magyar a dobogón állhatott, és olyan flottul ment minden, hogy délután kettőkor már hazafelé tartottunk egy 11:00-ás rajt után.

Balaton MTBO

A Balaton MTBO-ra az időjárás a barátságtalanabb arcát mutatta. Pénteken egy bőrig áztató eső locsolta meg a Balaton-felvidéket, aminek az eredménye az lett, hogy szombaton kapásból agyagosodással kezdtem, ami el is kapálta az aznapi versenyt, lévén hogy kistányérom nem volt, meg mellette magammal cipeltem kb 10 kiló sarat, ami beragasztotta a hátsó kereket. Ráadásul sikerült a 2-3 ra egy olyan gusztustalan, kitekerhetetlen, durung átmenetet berakni, amitől kb az agyam is elszállt. Amikor meg haladni tudtam, akkor meg hibáztam, egyszóval nem ment jól. A vége meg úgy csúszott mintha koriznék,. mindenesetre nem éreztem, hogy annyira rosszat jöttem, amíg meg nem tudtam, hogy 50-ben Paul egy 59 percet nyomott, és ráadásnak Kálmán is valami 77 alatt teljesítette azt ami nekem 86 percembe telt. És hogy ez ne legyen elegendő, a saját kategóriámban is kaptam 7 percet Mörk Petitől, de a legdurvább, hogy Mario akit az elmúlt évekbe 20 percekkel radíroztam le, adott vagy 6-ot. Igaz fogyott is a csávó vagy 20 kilót. A Szlovénról meg ne is beszéljünk, aki már a 3-ason elhagyott, csak a 4 után beletett egy 45 perces vargabetűt, de ha végig jön… Egyszóval amikor jöttek gratulálni a 3. helyhez, azért nem volt őszinte a mosolyom.

Másnap a hosszútáv már jobban kezdett. Az első pontra éreztem, hogy azért van bennem még potenciál. És bár a másodikra behibáztam, de a genya hosszú felfelére úgy döntöttem nem lesz gond. Bár hogy a Szlovén, ráadásnak Mario is elsuhant velem szemben mikor kifele jöttem a pontról, már mutathatta volna a szörnyű véget. Naná hogy egy út maradt sáros a terepen azt kifogtam, és megszívattam vele magam, olyan mértékben hogy a Szlovénnal együtt fogtam a 3-ast. Majd a DH-ban azért még apa megmutatta, hogy van benne valami, ha másnem a majré mellett a bringa gurulni még tud. Innen aztán nem is találkoztam senkivel. Szépen haladtam. A 6-7 hosszúban azért sikerült egy kisebb hülyeséget csinálnom, de ez van. Igazából abban sem voltam biztos, hogy a koncepció egyáltalán jó e arra a pontra. A végébe is sikerült behibázni, de amikor beértem fittnek és egészen tűrhetőnek éreztem magam. Persze amint megláttam, hogy Thomas Wieser a hosszura átjött 21B-be, és naná hogy lemosott vagy 10 perccel, akkor azért ez kissé lelombozó volt. Kálmi ismét megvert, de hát fogyott, meg erős (velem edz na), de legalább Mariót egy perccel lenyomtam, persze Mörk Peti ma is megadta a 6-ot. Egy összetett 3. hely, pár éve ennek nagyon örültem volna, de az előző évek viszonylatában távol van ez az örömtől.

Brigetio maraton

Tavaly életem maratonját mentem Komáromban, soha ennyire nem élveztem még marcit, de idén pályaváltás volt, és a kellemes sík száguldást, felcserélték a Gerecse meredélyeire. Ráadásnak a pálya nagy része azon a terepen zajlott, amit rémálmaimban sem kívánok magamnak, valaha Roni rendezett ott egy számomra horrorba illő tájbringa versenyt, és László pár évvel ezelőtti futama után sem ujjongtam örömömben, még ha 3 mp el nyertem is azt a futamot. Ági azt sem akarta, hogy benevezzem, de azért mégis csak ott voltunk a rajtnál mind a ketten.

A lassú rajtnál én 30-al mentem, de a mezőny távolodott, lehet hogy változtak a szabályok és már 40 a lassú? Mindenestre hamar befordultunk a hegyek felé, és a 3-4%-os hosszú emelkedőt, egy 23%-os gázvezeték váltotta fel, ahol az első hupli még megvolt, a második már nem. Ráadásnak éreztem, hogy nem vagyok a toppon vagy a ruha volt sok, vagy a bennem maradt kaja nem volt a legtökéletesebb, de éreztem hogy ez nem az én napom lesz. A következő hullámos dűlőrész egész jól jött ki, de amikor valami giga meredek betonra értünk, na az ledobta a vasmacskát 7 és fél kilinél. De nyeregben túlélve száguldottam is le a faluba, ahol anno László rendezte az ominózus versenyt. Egy gyors izo felvétel, hű de fincsi, és máris irány a focipálya, tudtam hogy azután jön csak az igazi tánc. Hát jött is. Szépen vontattam magam felfelé, egy spori maradt a környéken az összes többi eltűnt. (Sajnos nem mögöttem tűntek el…) Kisebb szünetekkel, vagy 4 kilin keresztül emelkedtünk, helyenként megint 15-20%-os emelkedőkön, amit már aggyal nem bírtam. Végre felérve a hegytetőre, sem jött el a spinningről ismert Kánaán, mert az esőtől volt annyira nedves a lejtő, hogy nem mertem neki megengedni, meg vízmosás meg minden amit az ember nem akar. Közte egy kulccsonttörött kollega, de már álltak mellette, így rollerezhettem tovább. Leérve erről az egyébként nyilakkal sem jelölt lejtőről, egy megint vagy 20%-os steig vette kezdetét, de legalább ez nem volt hosszú, és a tetején egy pillanatra megláttam a pár km-errel ezelőtt engem elhagyó kollegát. Innen megint lefele vitt az utunk, de megint ilyen nem merem engedni, mert nem tudom megfogni stílusban. Éreztem én hogy mintha valaki lihegne a nyakamban, de nem jött, így nem foglalkoztam vele, míg a hátam mögött érkező kollega felszólítás nélkül belső íven egy felívelő dózerkeresztben el nem ment mellettem. Az más kérdés hogy a pünkösdi királysága kb 150m ig tartott, mert elkezdett valamit kotorászni, és mivel egy hosszú lapos dózer lejtőn voltunk, az az én asztalom volt, így őt is meg a korábbi kollegát, meg még egy srácot sikerült magam mögé utasítani. Juhé van kivel meccselni, a vége előtt 5 helyezéssel. Egy hosszú betonos lefele után, egy kavicsos fel és a frissítőn vagyunk, ahol aztán a két kollega elém került, de végig látva őket, sőt a barátságosabb akivel gyakorlatilag mér 10 km óta kerülgettük egymást az egyik lehullámnál mondta, mennyek csak előre ő ezt így lefelé nem vállalja. Így innen arról szólt a történet, hogy lefelé én elhagytam, a bukkanók tetején meg utolért. Közben a hullámokon a másik kollegát is bevadásztuk. Néha meglepő helyeken jött meglepően meredek felfelé. Úgy látszik a Gerecse 15% alatt nem ad emelkedőket. A harmadik frissítő után már ismerős táj következett. Egy giga meredek betonos felfelé a faluban, majd vissza amerre jöttünk. Az emelkedő tetején a kollega elbúcsúzott mondva, hogy innen már nem ér utol és így is lett. Még egy hölgy versenyzőt sikerült a cél előtt levadászni, de egyébként meg a végén 5 kilométer szertelen száguldás várt rám. 2:18 egy 809 szintes 35 kilis pályán. Ahhoz képest hogy 2:30 alá akartam menni jó, de ahhoz képest hogy évek óta nem voltam ennyire hátul a mezőnyben az meg borzasztó. Jó lenne tudni az okokat, bár sejtésem van.

A súlyom nem tökéletes, na jó sosem volt de azért ennél már voltam könnyebb, igaz nehezebb is.

A bringa sem tökéletes, lassan meghal a hátsó rotor benne, meg a váltó sem úgy megy ahogy kéne, na meg ez a hátsógumi borzalmas.

Na és az erő valahova elbújt.

Na de sebaj most három hét szünet nekem, mindenkinek csak kettő, lévén 2 hét múlva Pannon, és ott ti jöttök az én utcámba, nagyon fincsi kis elit hosszú pálya van készülőben, csak hogy a nemzetközi szinttel mérjünk, aki a fiúk közül 110-alatt jön rajta, az Plzenben vendégem egy sörre a nyáron!