Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2019

Büxi-fun?

A tavalyi évben kimaradt, hogy Miskolcon versenyezzünk, hogy a Tamás család sokalt be vagy egyszerűen nem volt ötlete Cicának, na ez az amit nem fogunk soha megtudni. Így az embernek olyan érzése volt, hogy a főszervező, két évet kíván bepótolni, vagy lehet kapásból hármat, előre mutatóan az idei Büxi-fun és Hosszútávú OB pályáiban. Eleve amikor azt mondta, az „én kezem meg van kötve enyém a legkeményebb OB” na ekkor kellett volna már igazán komolyan venni. (Ki is robbant a pánik) Aztán jöttek a pályaadatok, amelyek kicsit sem hozták közelebb a vágyat, hogy a Bükkbe menjünk. Nem a táv volt a problémás, hanem a szint adat. Ráadásul, amikor a Fő Kandúr a szombati verseny előtt kijelentette, hogy „a mai kevés szint (350m nem olyan kevés) majd úgy jön, hogy giga meredek lesz minden emelkedő…” akkor végkép tudatosult bennem, hogy ez a hétvége tuti nem nekem van kitalálva. Büxi-fun sprint and semmi free order Na igen, már a pálya vagy versenyforma meghatározása is problémát okozo

Osztrák Kupa Welten

Azért ennek a versenynek nem voltak jó előzményei. Alaphelyzet, hogy ugye a Tipon kiderült, hogy a brain nem működik az Epicen, ami ugye azt jelenti, hogy nincs semmiféle szabályozása a hátsó tagnak, és olyan mintha DH fokozatban mozogna. Akinek van lock nélküli fullyja az pontosan tudja, hogy ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy felfelé dupla vagy tripla energia elszívásod van, síkon csak dupla, de legalább mindent szépen kimozog. J A másik probléma már a MAKÁKO-n jelentkezett, amikor a végén végelgyengülést szenvedtem, majd vasárnap estére a levegő vétel is nehezemre esett, majd jöttek az izomfájdalmak, hőemelkedés szerű tűnetek, csak mint a fiamnál, és velem együtt a lányomnál is. Hétfőn, így munka után erős pihenés vette kezdetét, kedden meg a munka után a saját ágyamból néztem meg a monti VB futamait, felvételről. Szerdára már kicsit jobban éreztem magam, így elmentem focizni, de csak óvatosan. Csütörtökön megláttam a fényt az alagút végén, ugyanis befutott a Decathlonba Kispir

2 hétvége egymás után majd két hónap után

Sokáig azt gondoltam nem fogok írni semmit, az elmúlt két hétvégéről, pláne a Tipo Kupáról, már csak azért sem, mert nem akarok egy egyébként remek rendezvény általam picit nehezményezett dolgai miatt, bárkit is megsérteni. De elég sokat beszélgettem az érintettekkel, és azt gondolom, hogy akár le is írhatom. A mostani MAKÁKO meg, amire majdhogynem el sem mentem, ilyen picin múlott, meg megfelelően jó volt, az más kérdés, hogy én vagyok egy raklap kaki. Na de nézzük sorjában. Tipo Kupa Először is leszögezném, ahány ház annyi szokás, ahány térkép javító annyi rajz és értelmezés, de azért ha Magyarországon fel kéne állítani egy sorrendet, hogy kiknek a keze alól kerülnek ki a legjobb térképek, akkor Serdülő mögött, Mets Miki és Mozsár állnak, és ez nem sorrend, egyszerűen ők a legjobbak. Bár Serdülőben az a durva, hogy tudomásom szerint, még csak nem is gps-el javít, és a legdurvább, hogy nem bringázik, mégis az útminősítéseibe nem emlékszem mikor lehetett volna belekötni. A Ti