2017. június 24., szombat

Rolling at night


Na ez nem verseny lesz, még ha néha úgy is tűnik! J
Maga lett volna az örömtekerés, ha a pici lányom pocija nem gondolja kissé máshogy!
L

Szóval hetekkel ezelőtt már felvetődött bennem, hogy olyan sokat vagyok távol kicsiny családomtól, és szeretnék már velük is lenni, na meg a hétvégén nincs is sportesemény, és tavakat kerülni meg jó, ráadásnak ide aztán végkép eltudok menni „hintóval”, így Áginak szegeztem a kérdést, hogy menjünk el a Szentiván éji Velencei tó tekerésre! Miért is ne, tök szabad, nincsenek kötöttségek, szabályok, csak egy csomó ember bringázik ráadásul éjszaka! És éjszaka pedig, mióta a kínai piac összes csodája nálam van, imádok tekerni! Így aztán regisztráltunk és június 23.-án éjszaka a Velencei-tóhoz mentünk!

Helka örült, hogy végre megint használhatja a hintóját, én is örültem hogy húzhatom, Ági meg, hogy bringázhatott. Helka már egy hete izgult, hogy mikor is megyünk, így aztán amikor pénteken délután, vagy inkább kora este sikerült elindulnunk hármasban, akkor bizony nagy volt az izgalom, és az öröm! Pláne amikor Helka rá nem jellemző módon elaludt hátul, majd Csórnál megébredve telerókázta az ülését! Ági komoly takarításba kezdett a következő parkolónál, amíg én, a kissé megilletődött kiscsajt, átöltöztettem. Jött a dilemma, „akkor most mi legyen!” Helka tovább akart menni, nálam ez nem volt kérdés, Ági pedig azt mondta, úgy sincs benne semmi már, meg a hűvös levegő jót fog tenni, így tovább mentünk Velence irányába! A gárdonyi Lidl parkolóban vertünk tanyát, ahol bevásároltam némi kímélő elemózsiát Helkának, egy gyógy cukros kólát Helkának, némi gyümis sört Áginak, magamnak meg némi ásványvizat, igen jól olvastátok nem kólát! (Az volt a kocsiban!)

Nem siettem a cucc összeállításával, és így késő szürkületre sikerült is menetkésznek lennünk. A kiscsaj kissé bágyadtnak tűnt, magyarul nem kellett a szomszéd autókról, fákról leszednem, hanem megmaradt egy helyben! A kocsiját mindenféle karácsonyi elemes leddel feldíszítettük, magunk a két kínai csodát, és egy fehér villogót helyeztünk a bringákra. A zsákombam ott nyugodott, a sógornőmtől kapott kis kínai fejlámpa, a pezl fejlámpám, és a karácsonyra az apósomtól kapott „fotonágyúm”, aminek a fényénél pár hete éjszakai focimeccset tartottunk egy osztálykiránduláson. Mint kiderült a későbbiekben, még esetleg hozhattunk volna egy két JBL hangfalat magunkkal, mert hogy az is úgy látszik az éjszakai buli tekerés fontos kelléke!



Az első lépésünk az volt, hogy eltévedtünk. Na jó nem vagyok tisztában hogy hol és milyen bringa utak mennek a Velencei tó partján. Azt tudtam, hogy a 7-es mellett van egy, de az azért messze van a tótól, ezért megpróbáltam közelebb jutni, így a Lidl parkolóból lefele indultunk el, ahol végül egy zsákutcában forogtunk, majd átpróbáltunk menni az átjárón a vasúti sínen, ahol már több bringással is összeakadtunk, meg a korláttal, na jó ezt nem utánfutó kompatibilisre építették! Átvergődve az első akadályon, a frissen hozzánk csapódott kollegákkal leértünk a partra, ahol ott volt a bringaút!

Az eredeti terv az volt, hogy a szabad strandon felkeressük a regisztrációs sátrat, és onnan indulunk körbe, de amint elindultam az óramutató járásával ellentétesen, azt vettem észre, hogy mindenki szembe jön. Na jó, csak tudnak valamit, úgyhogy megfordultam. Ráadásnak Csonti is ezt az irányt javasolta a szint miatt, illetve mások is pont ugyanerről beszéltek. Így hírtelen egy egészen haladós sor közepén találtuk magunkat, vagy huszad magunkkal! Aztán haladva velük, még egy halom bringással találkoztunk. Jöttek szemből, hátulról, előttünk, hírtelen szerintem minimum 100 bringás környékén lettünk. Ráadásul a kisvillogóval nem sokat láttam, így összeraktam mr. Kínait, hogy csak a megnyugtatásul működjön.

Aztán beszorultunk egy sorba! Ági meg is kérdezte, hogy jó nekünk ez a tempó? Konkrétan szerintem olyan lassan mentünk, hogy közben megtudtam volna, szeleteléssel együtt főzni egy lecsót, vagy egy oreo tortát. Mondom „nekem ez kicsit lassú”, félve. „Nekem is” jött a válasz. Így hát elindultam és elkezdtem előzni. Felvettem egy 20 körüli tempót, amikor életem párja megszólalt, hogy szerinte ez még mindig lassú. Nekem mindegy, akkor menjünk haladósabba, úgyhogy beálltam egy 25-26-os tempóra. Ági hűségesen követett, és Helkának sem volt hozzáfűzni valója. Akik szembe jöttek meg lekerültük őket, mind néztek nagy szemekkel, meg „ejh ez durva” szavak is elhangzottak. Olykor vissza kellett vennem a fényerőből, mert konkrétan levillogtak az útról. Így ment le az első 10 kili, amikor is Ági szólt, hogy talán vegyünk vissza a tempóból, mert ha így megyünk, akkor neki tuti kell majd pihenő. Így visszább vettem 18-20 ra a tempót, ami neki is, nekem is kényelmesnek bizonyult. Néha elvesztettük a bringa utat, de ennyi piros lámpa között képtelenség volt elveszni! Aztán megérkeztünk a hullámosabb részhez, itt azért olykor elindult a pici kocsi rendesen. Csonti kedvenc erdejében, aztán szóltam Áginak, hogy fent megvárom lévén, hogy azért felfelé a kiskocsival saját zsíromon fogok menni, nem érdekel más tempója, mert meghalok. De jött mögöttem hűségesen. nem is nagyon tehetett mást mert az ő lámpája nem volt feltöltve így az én első villogóm volt nála amivel csak épp látni nem lehetett nagyon!

Közben folyamatosan kerültük le az előttünk lévőket, mígnem megláttam egy nagyobb 20-30 fős gruppettót. Pont a Pákozdi arborétum előtt sikerült őket utolérni, ahol a fél bagázs valamiért leszállt, hogy miért fogalmam nem volt, majd amikor ráértem a kaptatóra már felfogtam. Látni kellett volna az arcokat, ahogyan a hintóval elhúztam mellettük, tekerve, miközben hátulról Ági kiáltott: Hogy azért fent várjál meg!” Fent egy pillanatra megálltam, csak hogy pici lányomat megnézzem, hogy fest. Egyhangúan ült a kocsiban és mondta: „Apa menjünk!” Parancs értve, a sok szuszogó ember között elindultunk lefelé, majd elmentünk a sorok mellett, és ami nem volt eddig most megtörtént, kb 3-4 percig egyedül maradtunk. Csak szembe jött egy - egy bringás. De aztán persze ráfutottunk az előttünk lévőkre, így Sukoró mellett, már megint 20-30-as csapatokat kerültünk le! Velencére beérve épp Rapülők koncert ment, tőle kb 1 km-re Kárpátia! Ági mondott valamit, de itt olyan keskeny volt a bringaút, hogy figyelnem kellet ne csapjak el senkit az utánfutóval, így nem halottam. Később elmondta, hogy a Kárpátia mellett szívesen megállt volna! Megjegyzem én is!

Innen aztán a jó minőség és a majd egyenes út kissé megváltozott. Kacskaringós rossz minőségű és rendkívül keskenyé vált az út, aminek egy részén para volt, hogy hogyan nem esünk be pici lányommal a tóba. Kiérve erről a részről elértük a Velence korzót, illetve sikerült eltévedni is egy picit, és körbe menni egy szálloda rekordtanos játszóterén. Majd megérkezni a Velence Spa hoz, ahol… Szembe jött velünk maga a rolling fest! 10 percen keresztül jött velünk szemben, egy összefüggő bringás sor. Kb 7-800 ember is lehetett benne, de lehet, hogy több. Volt ott minden, kivilágított, kivilágítatlan bringás, de olyan trike is aminek az elején, egy szerintem minimum 20 000W-os hangláda díszelgett. és szólt is. Egyébként is ezek a hangcuccok azért előkerültek. Folyamatosan mentek előttem bloutooth hangfalak, jobbak rosszabbak, bár a legszebb az volt, amikor egy görkoris lány hátán volt egy hangfal hátizsák. Piros ufóra emlékeztetett és sztereóban nyomult belőle a zene. Egyébként volt olyan bringás, akit látni nem láttuk mert világítás nulla, ellenben hanghatás na az volt …

Átjutva a tömegen, aztán megint elég jó tempót mentünk, ráadásnak ránk állt pár montis srác, akikkel nyilván Ági egyből felvette a kontaktot, és beszélgettek, közben nézték Helka milyen szépen elaludt. És nem hitték el, hogy egyedül tekerek ilyen tempót, minimum motort gondoltak a gépbe. Nem volt benne! Ellenben Helka megébredt, és ha megébredt rókázott is egyet. Ismét! Megállás kimosdatás, stb, majd újra tovább. Alig 2 kili volt ekkor már csak vissza a kerülésből. Szerencsére pici lányom több ilyet menetközben nem produkált.
 

Aztán visszaértünk a kocsihoz, már rutinosan onnan mentem, ahol tudtam hogy feltudok menni. A kocsinál egy újabb „vörös” még beficcent Helkának, majd a családom hölgy tagjai leültek chipsezni a földre, miközben én szétszedtem a kellékeket!

Remek ki spontán rendezvény volt. ha nem találkoztam 4-5 000 bringással akkor eggyel sem! Zseniális volt, ha tehetem máskor is, ezzel a felosztással, na jó még egy gyerekkel kiegészítve meg, remélem még jó pár bringás haverral elmegyünk!

2017. június 11., vasárnap

Crosskovácsi, avagy ringó hintó a köbön


Ritka alkalom az amikor eltudok indulni a Crosskovácsi maratonon, mert általában olyankor mindig dolgozom, ballagtatok, vagy évzáró van, szóval olyan dolgok amiről csak nagyon indokolt esetben tudok meglógni. De mivel idén még később van évvége, így ismételten eljutottam a maratonra, amiről azt mondják a legjobb az országban. Hogy nekem erről mi a véleményem? Hát talán a végén!

3 hete nem versenyeztem, ami tavasszal meglepően sok kihagyás, lévén, hogy ilyenkor van a nagy bringa verseny dömping, mégis úgy alakult, hogy nem mentem versenyezni. A Bakony maraton kissé  megviselt, majd a jövő héten eleve egy konferenciára/továbbképzésre voltam hivatalos, ráadásnak erre a hétvégére még bekaptam valami brutális gyomorfertőzést is, így örültem, hogy nem a Szilvásvárad volt oda betervezve. A múlt hétvégén meg Ausztriába lett volna jó menni, egy kicsit tájbringázni, de már tanév elején megígértem, hogy elmegyek egy 3 napos 8.-os osztálykirándulásra, így az is ment a lecsóba, bár a kirándulás nagyon jó volt, na meg a konferencia is. Egyszóval wellness, munka volt, tekerés annál kevesebb. Ráadásnak, ha szabad voltam, akkor meg családi kötelezettségeknek kellett eleget tenni, így egy - egy óra maradt bringázásra az elmúlt hetekben.

Azért Pünkösd hétfőn sikerült kimenni egy hosszabbat outizni, ami bíztató időeredményt hozott. Illetve a heti Péterhalmi edzésen sem mentem rosszul! Ezzel szemben, amit a Crosskovácsin átéltem, hát azt elemezni kell! Azt érzékeltem már a verseny előtt, hogy mintha zörögne a bringa, és amikor Csabi kipróbálta ő is meglepődött, hogy berugózott neki a hátsó tag, aminek még nekem sem kellene!

A rajtnál, ami ismételten egy aktív tömegnyomor volt, és voltak akik már fél órája aszalódtak a napon, természetesen leghátulra kerültünk. Nekem nem ér meg egy napszúrást, hogy jobb rajtpozícióból induljak, így Erával, és Kornéllal álltunk egymás mellett rajt karanténban. A rajt pillanatáig, onnan aztán eltűntünk egymás elől. Kornél mint egy agresszív kismalac nyomult bele a tömegbe, egy darabig figyeltem mit csinál, de hagytam had menjen. Én is próbáltam előrébb kerülni, ami ment is, éreztem, hogy sokkal erősebb vagyok annál ahol leledzem a mezőnyben. Aztán beértünk az erdőbe és kezdődött a megszorulás, mindenki szorult mindenki próbált haladni, míg aztán egy - egy fennakadt, és azon a 12%-oson akkor már nem ülsz vissza. Volták páran, akik próbáltak visszaülni, de aztán letettek róla. Ráadásnak megérkeztek mögénk a turbó egerek is a gyerek kategóriából! Bár azért kíváncsi lennék 3 kilit hogyan tettek meg 3 perc alatt. Vagy 5 percre indultak ránk?! Az meg eleve egy baromság a rendezőségtől! Vagy repültek és szupermenek?! A felvezetőkör második fele lefele jött. Mintha kissé máshol, mint ahol szokott volna, de ez csak nekem tűnt fel. Itt már éreztem, hogy igencsak simán szalad alattam a gép hátulja, néha figyeltem is, hogy nem e lazult fel a kerék, de nem lazult fel, úgyhogy nem is foglalkoztam vele.




Kijőve a Kastélyparkból jött a meredek kaptató, mivel helyenként a gyökérzet finoman kiállt a földből, így a bajtársakkal együtt a tolás mellett döntöttem. Aztán ahogyan beenyhült és már csak 12%-os volt vissza is pattantam, és mentem amit tudtam. Azt ekkor már észrevettem, ha pörgetek nagyon inog a bringa, így muszáj volt nagyobb áttétellel menni, hogy kevésbé pogózzon a hátulja. A következő átkötő szakaszt két srác mögött vittem véghez, lefelékben feljöttem rájuk, a kanyarokba elmentek. Bizonytalan volt a bringa, és az ilyet nem szeretem. Végül a következő hosszabb felfelén, jelentős előzést vittem véghez. Végül valami speckós hölgy mögé szorultam be, akit aztán csak a hosszabb lefelén sikerült lekerülnöm, majd belefutni egy borzalmasan lassú srácba, aki futva gyorsabban ment volna le az előzhetetlen részen. Kiérve a murvára kezdődött az elnyújtott, finoman gusztustalan felfelé, a frissítő előtt. Leutálva ismét előrébb törekedtem, majd a lefelénél megint éreztem a bizonytalanságát a gépnek, ráadásnak egy komplett kirándulócsoport haladt lefelé a dózer bal szélén, így arra is kellett vigyázni, hogy ne száguldjak ki közéjük. A frissítőn némi vizet meg redbullt vettem magamhoz, azt a koffeines tutifritti ízű szutykot, ahelyett hogy valami izó lötty lenne. Ja igen volt magnézium+ víz, de a lidli mg tabletta sem a vágyálmom menet közben, akkor már inkább redbull - víz. Gyorsan tovább is mentem, hogy az eddig leelőzött banda ne érjen fel rám. Így aztán a következő kaptató végén, a murván csak egy srác tette rám a kereket, majd megindultunk a hosszú murvás lefelén. A bizonytalanság miatt nem engedtem 63 fölé a gépet, ráadásul közben észrevettem, hogy a hátsó fék is mintha elfogyna, úgyhogy csak óvatosan. Végül a srác mellett elhaladtam, de hírtelen lesodródtam a murváról és az enyhe kanyart is alig bírtam abszolválni, ezért még óvatosabbá válva, mentem le a murváról, és pattantam a két srác mögé. Éreztem, hogy gyorsabb vagyok de … Valami nem stimmelt, biztosan kilazult az átütő tengely. Leugrom nem mozog a kerék oldalra, akkor nem ez. Gyorsan a braint maxra húztam, de ahogy vissza ülök, csak úgy ficánkol a hátsó. Leugrom. Defekt. Ebben a pillanatban a specis hölgy, és a ráakadt banda, meg a hosszú felvezető motoros együtt húznak el mellettem. Patron elő. Gyorsan belövöm a gépbe. Bár a parám megvan, hogy ez most lefagyasztja a slimet és akkor az nem fogja meg. Feltolom a gumit és irány tovább. Kb 20-an mentek el mellettem ez alatt a rövid 2 perc alatt, ráadásnak egy ismerős is megkiabál, rá is akadok, és végül együtt megyünk fel a Nagy-Kopaszra. Közben érzem, hogy bizonytalan a hátulja, de úgy döntök, hogy ha feltudok menni a Kopaszra, akkor majd fent megnézem a guminyomást, aztán ha kell, fújok bele. Tavaly itt haltam meg, és tolás lett belőle. Ma nem eshet meg ez a szégyen. Tekerek rendületlenül. Előttem mögöttem a többiek szintén. Kicsit olyan érzésem volt, hogy némelyek azért maradtak nyeregben, mert én is nyeregben maradtam. Egy helyen kellett kb. egy fél percre leugrani a gépről, de szépen felértem. Megnéztem a frissítőn a kereket. Gumi nem vészes, nem fújok bele. Kerék nem lazult ki. Na jó akkor irány tovább, megint egy redbull csúszott le. Nem hánytam el magam tőle de … ahh borzalom. Lefele egyedül ereszkedtem, de nem éreztem magamban a stabilitást. Mindenestre pár srácra felértem, köztük a „lefele inkább tolni kénére” is.

Lent a mezőn a dobszóló elmaradt, majd jött a tavalyi új rész, ami tavaly sem ízlett, de idén sem. Eddigre a hátam, ami nem volt leragasztva lehet a ringástól is, de teljesesen halottá vált. Kezdtek elhúzni mellettem a srácok, így aztán bevettem egy zselét, mert félem, hogy mindjárt leszállok és tolom, a pálya eddigi részéhez képest síkon, hisz itt csak átlag 5%-ban emelkedett. Végre ráfordultunk a hosszú egyenesre. Benkó Barbi ment itt el mellettem, meg előtte Pedró. Nem tudtam azt a tempót menni lefele sem mint amit szerettem volna, egyszerűen bizonytalan voltam. Aztán jött a DH a végén. Itt már tényleg óvatosra váltottam. De azért haladtam, így csak egy közepes srác ment el mellettem, az meg elég türelmetlenül. A célba érve 2:05. A cél 2 óra alatti menet volt ahhoz képest rossz, de a tavalyi 2:13-hoz képest meg jó! Felemás!
 
 

Na de akkor menjünk a kulacsért. Megkapva nem tudtam belőle inni. Én nem vagyok gyenge gyerek, de ezt a kulacsot nem tudtam megszorítani. Konkrétan semmire nem való, még a gyereknek sem tudom odaadni, mert nem tud belőle inni. Odamentem a telóval a dr bikehoz. Matyi épp ott állt, mutattam neki a problémát. Rádobtak egy pumpát. 235 volt benne, jah én 290-en hagytam naná hogy beült. De hamar megállapítottuk, hogy engedi is ki a levegőt, úgyhogy brain szerviz. Plzenig még van 3 hét hát kíváncsi vagyok. Utána még odamentem a pólóért is. Csak tudnám, mindek adom le a méretet, ha képtelenek 3XL-ben csinálni. Igen feljön rám a 2XL is, de abba nem megyek ki az utcára, mert bringázni lehet jó, de ahhoz meg nincs zsebe, csak tudnám miért fizetek ezért külön. Kaja természetesen nincs a a nevezéshez. Ránéztem a kajasátorra, olyan sor volt, hogy nem is gondoltam rá hogy odamenjek. Pedig Csabi hazaszállításával alsó hangon 3 óra lesz az út, így vagy eszek valami szénhidrátot a kocsiból vagy éhen veszek.

És az elején ígértem miért nem a kedvencem ez a verseny, most akkor egy kis összehasonlítás csak azokból amiken az idén indultam:

 
Balaton maraton
Bakony maraton
Crosskovácsi
nevdíj
4500
4500
7500
pálya
5
5
5
pálya előnyei
Van benne minden az eleje jól szét van húzva, kicsi az esélye a megszorulásnak de azért van rá lehetőség. Változatos terep szakaszok. Rövid emelkedők, de húzósak. A pálya vége lefele jön, amit én szeretek.
Széles dózer pálya. Az elején nagyon szépen széthúzódik a mezőny. Lehetetlen a megszorulás. A le felék technikásak nekem a középtávon túlzottan is. Van benne minden, megfelelő pihenő szakaszok.
Remek pálya, végig technikás. Meredek fel felék, meredek lefelék. A pálya összes veszélye ki van fújva sprayel
pálya hátrányai
nem találtam
sok a dózer, és a sotter lefelé néha bizonytalan
A rajt borzalmas. A pálya eleje a megszorulásról szól, rád küldik a gyerek turbó egereket. Nincs hely az elején, a felvezető kör felszenvedő kör.
frissítés
minden ami kell
minden ami kell
minden ami kell de nincs izo
rajtcsomag
gél, póló
gél, kulacs
semmi
cél csomag
frissítő semmi
frissítő ebéd
kulacs pezsgőtablettával, ha rendeltél magadnak technikai poló, de nem csinálják meg a nagyméretet

 

Szóval ha az idei 3 maratont ha összehasonlítom, akkor nekem egyértelműen a Balaton-maraton vezet. Nekem ott tetszett a pálya megfelelő szolgáltatást kaptam. A Bakonyon is minden rendben volt, magas színvonalú a verseny, megszoktam hogy nincs póló. A Crosskovácsi ellenben a többivel szemben aranyárban van, illetve TOP maraton árban van. A rajt kriminális, a felvezető kör dettó. Maga a pálya nagyon jó, de akkor is nekem hiányzik a kaja a végén, illetve idén a kulacs is használhatatlan volt. Ezek rossz pontok neki. A honlapjuk meg lehet, hogy modern és jól néz ki, de kiigazodhatatlan, az infók úgy elrejtőznek, egy használhatatlan borzalom.
 

Egyszóval megértem, hogy mindenkinek a crosskovácsi az etalon verseny, mert tényleg ha szigorúan vesszük a versenypályát, az tökéletesen megvan csinálva, de a szép pálya, és a szép versenyközpont mellett, sajnos a szolgáltatás az nem igazán megfelelő, és háát ezzel a rajtprocedúrával kezdeni kell valamit, pl lehetne negyedóránként rajtolni, vagy beírattatni ki, mennyi időre tervezi a versenyt, és a belépést úgy oldani meg.