2018. július 30., hétfő

Pannon MTBO, a másik oldal!


Sose gondoltam volna, hogy a saját blogomra, a saját versenyemről fogok írni, de megszállt az ihlet, és úgy érzem, sokan voltak ott akik megérdemlik ezt, legfőképpen köszönetképpen.

Kb. egy évvel ezelőtt, hírtelen a semmiből én lettem a nemzeti ellenőrzőbírója a Budapesti Master VB-nek és a vele jövő Felnőt és junior EB-nek. Akkor ezt simán bevállaltam, hiszen egyébként is kötelességemnek éreztem segíteni egy ilyen rendezvényen. Aztán ősszel jött a „fekete leves?” amikor is Jankó Tamás megkérdezte mi lenne, ha mi rendeznénk jövőre cseh kupát, és ha lehet 3 futammal. Rendeztünk már pár versenyt, volt abban VB előtti felkészítés, osztrák kupa, és a legnagyobb létszámú magyar középtávú Ob is a mi nevünkhöz fűződik. De a cseh kupa alsóhangon 150-200 bringás, és ha mind eljön, megközelíti az össz létszám a 400-450 főt is. Ez azért kemény dió, ehhez team kell, ami nekem mondjuk ki, nem nagyon van. Az Ági-Csabi meg jómagam hármas fogata ezt nemtudja megoldani, ez ennél sokkal durvább. Így aztán két régi barátomhoz fordultam segítségért, csak hogy felmérjem számíthatok e rájuk, ez pedig Bunyik úr és Csonti, akik kapásból vállalták ezt a feladatot, majd a THT berkein belül kerestem meg a Domán családot, és Matri is mondta ha lesz akkor ideje akkor jön segíteni. (Sajnos ő a munkaváltás, és egyéb családi okok folytán távol maradt L) Persze egyből megkérdeztem Mozsit, hogy mi az alap elvárás, egy ilyen cseh kupánál, és ami talán nagyon távol állt ami versenyeinktől az a kötelező óvoda. Ezt is megoldottam, hiszen egy nagyon kedves kolleginám Posta Zsófi bevállalta a dolgot. Ok van teamem, ha még kell pár ember csak tudok keríteni, természetesen Csabi és Süti ha versenyezhetnek szívesen vállaltak feladatot, és Böbe is felajánlotta a segítségét, ha nem is a helyszínen de az elő és utómunkálatokba. Persze Jankó Tamásra mint az SI üzemeltetőjre, odaadójára szintén számíthattam. Így igent mondtam, és a nyakunkba szakadt egy kiszámíthatatlan, de rendezés szempontjából egy nagyon igényesnek rendezendő derby.

A következő lépés a helyszín megtalálása. Nem a terep volt a legfontosabb, hanem hogy olyan helyet találjak, ami rendelkezik szállás helyszínnel, ahol igaz cseh feelinges derbyt lehet rendezni. Két ilyen terület van Veszprém megyében, ahol terep is van, az egyik a Csicsói-erdészház (fiatal korom vad bulijainak helyszíne), illetve most már Balatonfelvidéki erdei iskola, a másik lehetőség a Borostyán kemping és motel, Farkasgyepűn. Lévén az elsőn pár éve osztrák kupát rendeztem, így maradt a második, amit a Natura 2000-es kavarás miatt már vagy 10 éve pihentettük a tájkerékpár alól. Októberben megkerestük a Borostyán tulajdonosát akivel, kb. fél évnyi herce hurca vette kezdetét. A bácsinak nem jött be a biznisz, végül arra futotta a parttalan párbeszéd, hogy legalább a motel camping elé telepedhettünk. Na szép, ahelyett hogy lett volna pálya szállásunk kiültünk az út mellé. Így aztán kezdhettünk szállást keresni a Balatontól 30-40km.re szezon közepén, amikor mindenhol full ház van, nekünk meg kell kb 200 szállás. Sokhelyütt próbálkoztunk, de szerencsére volt egy halvány emlékem az Iglauer parkról, ahol egy tavalyi osztálykiránduláson, ami egy napos volt nem voltak teljesen jó emlékeim, de az nem a szállás miatt, hanem a programot vezető hölgy miatt alakult ki. A park a kérdésünkre rendkívül korrekt volt. 2 alpesi házat és 10 bungalowt fel is ajánlottak, le is foglaltunk, igaz ebből kettő közben elszállt, mert elfelejtették befoglalni, de helyette lett még két alpesi ház, aztán a vicc hogy ezeket a bungalowkat is visszakaptuk, bár a végén már nemtudtuk felhasználni, eladni őket, így egy házacska a nyakunkon maradt. Na de sátor itt nem működött, mert jóga tábor volt éppen, így mehettünk tovább keresgélni. Adott volt a Kislődi Sobri park, de mivel ott csak sátor maradt, és éppen valami motoros fesztivál volt betervezve így talonba tettük. Mellette sikerült kollégiumot szerezni Pápán amit aztán július elején vissza is mondtak felújítás miatt, illetve Városlődön tornatermet, és sátrazási lehetőséget szerezni. (Az más kérdés hogy amellé pénteken tudtuk meg hogy esküvő került)

Közben agyalni kellett a pályákon, térképeken stb. Lévén hogy nem kicsi területről van szó, hogy bizony ezzel lesz térképészeti meló. Szerencsére a régi térkép megvolt, ami tájfutó alapokon nyugodott, így az alap mindenképpen jó lesz, köszönhetően hogy 2008-ban Matrival ketten feldolgoztuk Molnár Peti tájfutó térképét. Ja gondoltam én. A terv az volt, hogy nagyából februártól amint a természet engedi dolgozok a versenyen, minden kedden. Hogy miért akkor, mert az egy olyan nap lett, amikor hamar végeztem a munkával, és elvben nem nagyon volt délután dolgom. Persze az enyhe tél, mondanom sem kell, hogy február végére durrant be úgy, hogy március végéig terepre menni lehetetlen volt, de visszagondolva jobb is volt így. Aztán végre áprilisban neki állhattam volna, csakhogy 3 aprócska dolog megakadályozott.

1.     Volt egy Vb amivel lehet törődni kellett volna, bár végül ekkor még ez nem okozott gondot.

2.     Volt egy Balaton MTBO amelynek a rendezésében is segédkeztem, pl engedély kérelmek stb, amik így elvitték a keddjeimet.

3.     És talán ez volt a legfontosabb, hogy életem alapozásán voltam túl, és erő sebesség minden bennem volt, és ha elkezdek térképezni ennek annyi.

Így aztán tolódott csak tolódott május közepéig a dolog, amikor viszont már égetővé vált a meló. Ja csak addigra megérkezett az esős időszak, és a suliban is rengeteg munka volt, így csak egy-egy napot tudtam kint lógni a terepen. Lógni szó szerint, mert lévén az egyik fele kísérleti erdő, így aztán hiába kerestem bármit ami régen megvolt. Az első alkalommal azon gondolkoztam ez egy lehetetlen vállalkozás. Aztán rengeteg csiga sebességű kilométer, csalán, darázs és legfőképpen kullancs csípés múltán, kezdett valami kialakulni. Na jó sprintre alkalmatlan terep, de egy középtávot jó gagyin de meglehet oldani, ellenben a hosszútávra jó lesz. Ahányszor kimentem mindig újabb és újabb ösvények, útlenyomatok kerültek elő. Igen útlenyomatok, mert, hogy azok nem mindegyike volt út, de nem is mondhattam rá, hogy nem út, a csehek az ilyet jelölik. Azért a legtöbbet a pályatervezéskor megpróbáltam kihagyni, vagy utat csinálni belőle a versenyre, mármint a bejáratából….

A lényeg mire elkezdődött a VB, volt egy 60-65% os térképem, amire már lehetett építeni. és kellett is mivel, engedélyeket kellett kérni, és nem akartam hasra ütésre adni be valamit, így csak június elején sikerült engedélyeket kérni, holott ezt már márciusra beterveztem. Na ennek aztán meg is lett a böjtje, mert bár az erdőhatóság rendkívül kedves volt, és nem akadályozott semmit, de a környezetvédelem, na azok aztán gördítették a bürokráciát az utamba rendesen. Kezdve azzal, hogy elkezdték követelni az ügyfélkapus ügyintézést, az egyesületi megbízási papírokat stb stb, és mindezt naná, hogy azon a napon amikor elutaztam VB-t rendezni. Így Ági nyakába szakadt a két hatóság csekkestül mindenestül, de mivel ő nagyon jól tud ártatlan értetlent adni, így ez csak kevésbé töltött el aggodalommal, de volt bennem, pláne hogy a környezetvédelem adott két napot mielőtt törlik a kérelmünket. Mindenestre a 2*36 000 és 1 * 25 000 huf befizetése után bár döcögős sínen, de sínen volt az engedélyeztetés talán. Igaz ehhez nekem a VB-n egyszere kellett két laptopon dolgozni, míg ott sem volt éppen kevés előkészíteni való ellenőrizni való rendezni való.

A VB lezajlása után egy nap pihenőt engedélyeztem, és eső ide, zápor oda irány Farkasgyepű. És ekkor aztán tényleg jött a fekete leves. A nyári esőzések nem csak sarat, hanem nyakig érő csalánt is eredményeztek a terepen. Mindennap úgy értem haza, hogy éjszaka nem tudtam aludni a csalán nyomaitól. Annyi kullancsot szedtem ki magamból ez alatt a két hónap alatt májustól, amennyi 4 szerese annak ami összesen volt eddig bennem életemben. De végül kb. 2 héttel a verseny előtt össze állt a térkép.

Közben a vasárnapi derby átkerült Németbányára, ahol egy nagyon kedves polgármester asszonnyal vettük fel a kapcsolatot, akit ugyan élőben nem láttunk, mert ha kerestük és kimentünk, akkor vagy egy fűnyírón ült vagy a 3 gyerke után rohant, vagy éppen a civil mukáját végezte. Pár nappal averseny előtt aztán teljesen véletlenül összeakadtunk a Nimród vendéglőben. De a nemzetiségis polgármesterrel legalább sokat beszéltünk, akitől megtudtuk hogy pont Dínó nap lesz aznap Németbányán, de ez némi turista mennyiséget jelent, meg pár sátrat a főtéren, de mivel az autókat nem engedik be a faluba, ezért nekünk gondot nem okoz, max lesz egy két turista aki szurkol. Beszéltünk a Dinósokkal akik ugyanezt mondták, hogy bizony a falu előtt lesz a parkolójuk úgyhogy csináljunk parkoló cetlit a mieinknek, hogy beengedjék őket a faluba. Na ez ami aztán a helyszínen nem így lett, hanem bizony a diíósok átmásztak a falun, ami borzalmasan veszélyessé tette a tömegrajt befutóját, de ezt akkor már nem tudtuk levédeni, én mindenképpen a főtéren akartam a célt, mert annál szebb helyszín erre nincsen, ezért aztán beültem a célzászlóhoz és minden kocsit megpróbáltam lelassítani, hogy nehogy aztán szembe kapják a szélvédőre a bringásokat.
Ráadásul Németbánya felajánlotta  focipályáját használatra, hogy lehessen ott parkolni, sőt a karavánokkal megszállni. A morbid, hogy a Karavánok nem mertek a frissen lenyírt pályára ráállni, így előtte építettek fel egy kisebb falut.

Közben mindent kistekkeltem. Volt olyan út, amin májusban jártam utoljára, azóta a csalán megette, így az ott lévő pont és így talán a legigényesebb átmenet pl kikerült a középtáv elit pályájából. Nem akartam, hogy a nyakig érő csalán bárkit is eltántorítson, szívtam vele én eleget. A pályák még egy héttel a verseny előtt sem voltak biztosak, sőt még kedden is változtak főleg a sprint pályák, így volt ami az utsó pillanatban adta magát csak meg. Ráadásnak volt benne olyan lejtmenet, amitől én is paráztam, arról meg ne is beszéljünk, hogy a Sprint egy hegyibefutóval volt megfűszerezve, ami még a középen nem gondoltam, hogy akkora gond, de sprinten…

Az utolsó héten megint az export importé lett a főszerep. Nyomdakész állapotban leadni Máthé Pistinek az anyagot, illetve elkészíteni még időben az utolsó instrukciós buletint, hogy Sün letudja fordítani angolra. Ezer hála Sünnek aki tájfutó gálán ajánlotta fel, hogy szívesen lefordítja ezeket a nem rövid dokumentumokat. Arról ne is beszéljünk, hogy kedden miután Korn Ignác úrral, aki a helyi főerdész egyeztettem, még egy utolsó terepi bejárást aktualizáltam kocsival. Volt két pont, ami mellett a fanyüvők erőteljesen dolgoztak, gondoltam megnézem. Háát. a pontozott ösvényből egy dózerút lett, a többin is végig ment egy erdőírtó tolólapos szörmedvény. Így aztán a hosszútáv térképe, ami épp nyomdakész állapotba került, megint nullázódott. Így újabb éjjel kettőig tartó export import vette kezdetét. Szegény Ági, Helka és Boti kárára, amit főleg Helka kifogásolt, hogy apa nem megy vele aludni. De apa dolgozott, sőt az utolsó héten anya is éjbe hajolva melózott a sikerért.

És hogy ezt meglehessen még spékelni, valamikor két héttel a nev határidő előtt elkezdtek szállingózni a nevezések. A csehek sem siették el, de a magyarok egyenesen nullázva neveztek. Az eddig megszokottnál is lassabban érkeztek a magyar nevezések. Nem tudom, miért jó az utsó pillanatban nevezni… De most komolyan, olyan rohadt nehéz lenne kicsit korábban? Szóval szép lassan csorogtak a nevezések, olyan mértékben, hogy az emailes nevezések, naná hogy akkor futottka be amikor folyamatos export – importban voltam, és azért imádkoztam, hogy a laptopom ne most adja fel a dolgokat. (verseny után zerdán beadta a kulcsot…) Lassan már két laptop és egy telefon volt előttem, és már nem tudtam azt sem követni kinek mit válaszolok. Hogy ez még fel legyen spilázva, jöttek a kavaró mailek szálással nevezéssel kapcsolatba a csehektől angolul. Amiből kb. jó ha 20%-ot értettem, meg amit a google translate lefordított. Válaszolni meg maga volt a káosz. Ha végkép elvesztem, akkor jött a Böbe –Csabi páros, akik ebben a két hétben többet írtak nekem angolul mint magyarul, ezer hála és köszönet érte. De már egész tűrhetően gondolkodtam angolul is, bár én sem értettem mit gondolok. Szóval amit egy néma szobában egy óra alatt megoldottam volna, net és háttér zajok, és „Apa rajzolj velem, zenét hallgatsz, én is?” kérések nélkül, azok 4-5 órát is elvittek. De végül összeállt.

Sőt az utsó csütörtökön még a cuccokért is eljutottam Budaörsre. Igaz a komplett napom elment a cuccok elhozásával, és az igényes díjak megszerzésével. (Ha már van nevező próbáltuk a díjazás nívóját is ehhez igazítani, remélem sikerült. Ági rengeteget dolgozott ezen, és talált rá egészen jó megoldást.)

Csütörtök este hazaérve még megcsináltunk egy halom office melót, majd másnap pakolás és végre irány a rendezés. Laci, Csonti kiegészülve Gróf úrral pénteken megérkeztek. Ági és Sanyi bevállalták a jelentkeztetést, amit azért listákkal próbáltam támogatni. Főleg a szállás volt kavarcos, pláne hogy valahogy a parkból odakerült egy lista ami nagyon nem egyezett azzal amit én adtam, és aktuális volt. Mi addig Csontival és Lacival a szombat álványait vezettük fel. Nyírtunk egy kis füvet, és megnéztük hogy minden rendben van e. Estére ment a jelentkeztetés, és jöhetett a szombat, ahol a Domán család segítségével hibátlan és viszonylag gyors felvezetés megtörténte közben, Csabival sikerült létrehoznunk egy épkézláb versenyközpontot, parkolót, óvodát egy játszótéren.
A versenyek rendben lezajlottak, az más kérdés, hogy a középtáv végén a hegyi hajrá megtette a nem őszinte mosolyokat, sőt volt hogy némelyek szájából elhangzó hangos „fuckingolás” is, bár az azt hiszem nem a felfelének szólt, hanem valami másnak. A sprintről ezzel szemben kisimultabb arcok érkeztek, bár páran kifogásoltak valami átvágást, amire rájöttem, hogy az utsó pillanatban a kezdőpont miatt átszerkesztett pálya adott lehetőséget. Este kilencre sikerült be is bontani a versenyt.
Ekkor jött az amit még egyszer nem szeretnék. Egyszerűen nem fért bele korábban a mass start felrajtszámozása. Ez egy nagyon bonyolult feladat, és csak olyan tudja végezni aki nem vesz részt a versenyen. Itt ez Ankára esett, aki miután az EB-n eltörte a kezét rendezővé avanzsált, és megtette azt a szívességet is, hogy nem ment vissza a családi szállásra, hanem velem maradt az estére. Éjjel 1.ig matricáztunk, és csak kettőt rontottunk el, igaz abból az egyik elég húzós lett, és kb a megoldás egy detonátor semlegesítésével ért fel. Kisebb földrengés rázta meg Városlődöt, amikor felszedtem a matricát, és Anka szívéről leesett egy kő! (A fenét egy Hold méretű szikla.)

A másnapi felvezetést kissé megzavarta az egész éjjel szakadó eső, de reggelre tűrhető lett a helyzet, és a négy lelkes felvezető hiba nélkül megtudta csinálni a feladatát. Közben az éjjel átszerkesztett rajtprocedúra, amibe nem kicsit aludtam bele éjjel, is megvalósult, és rajtra úgy tűnt, hogy Anka, Dosek Toncsi meg én értjük, a többiek meg majd kitalálják. Ennek egy perc csúszás lett az ára, de kirajtolt a tömeg. Szerencsé re a célban sem ütöttek el senkit. Még az eredményhirdetés is rendben lezajlott, és elégedett arcokát láttam minden felől eze a napon.

Az más kérdés hogy amint lebontottuk a cél sátrat, olyan égi áldás szakadt rá a Bakonyra, ami 5 cm állóvizet jelentett a környéken mindenhol. Ráadásnak nem hagyta abba, így még este a garázsba is így pakoltunk ki.
Este hazaérve, aztán az eredmények honlapra rakása közben laptoppal a kezemben aludtam el, állítólag megjött a pizza amit rendeltünk, és állítólag meg is ettem, minden esetre másnap reggel kilencig sok mindent nem tudtam magamról. De vége volt. Másfél hónap megfeszített munkának vége volt, és felszabadulhattam és kimondhattam, hogy kezdődik a nyár!

És hogy megérte e? 200 versenyző, 141 cseh 42 magyar 5 orosz és pár osztrák. Igen, ha ennyien eljönnek az már jó. A kérdés hogy elégedettek voltak e? Erre a következő válaszok jöttek:
  •   „7 éve vezetem ezt a helyet de ilyen durva napunk még nem volt, egy fél kinder buenót ettem ma.” (Nimród vendéglő tulajdonosa)
  • „Ez egy VB szintű verseny volt!” (Tamás „Cica” Tibor)
  • „Jó pálya volt nagyon, bár két helyen változtatnék a térképen!” (László)
  • „Nem emlékszem, hogy Magyarországon, valaha ilyen igényes térképen, pályákon, és gyönyörű terepen valaha volt e tájbringa verseny?!” (Luby)
  • "Mikor jöttök legközelebb? Mert ilyen szintű igényes, jó hangulatú versenyt mióta én polgármester vagyok nem rendeztek a falunkban." (Németbánya polgármester asszonya)
  •  „Ez szerintem a legfinomabb osztrák sör, köszönöm a hétvégét és a térképeket” (Walter Dravetz)
  •  „Thank you nice weekend Puffy” (Thomas Hnilica)

Nekem már ez bőven elég, de a csehek írtak egy cikket, amit Novai Évi a kérésemre lefordított, álljon itt ez az írás kicsit zanzásítva, magyarra fordítva, aki az eredetit akarja elolvasni, az nézzen fel a cseh tájbringás oldalakra. (A google translate viccesen fordítja)


„Dinoszauruszok a jövőből



Igaz, hogy a verseny egybeesett a vasárnapi cseh XCO bajnoksággal, de a magyaroknál már csütörtöktől lehetett minőségi edzésmunkát végezni, illetve az sem utolsó, hogy templomban lehetett sörözni (ilyen nálunk nincs).

A 200 nevező 3/4-e cseh volt, ami az eredményekben is látszott, mi foglaltuk el a kategóriák többségének az elejét. Az elitet mind a három futamon Jiri Radil nyerte míg a nőknél a magyarok klasszisa Füzy (Szakál J) Anna nyerte.



Jura park

A terep nagy része őskori helyszíneket érintett. (Itt van nem messze az Iharkuti dinoszaurusz lelőhely) A cseh tájbringásoknak ez inkább kirándulás volt a jövőbe: az érintés nélküli pontfogás még csak most kezd betörni a sportunkba, itt már lehetett megállás nélkül pontot fogni, de azért a közelébe kellett tekerni. Nem volt sztenderd számunkra a rajtoltató dobozos indítás sem. (Ok én nem merek anélkül rajtoltatni, így nincs csúszás)



Vissza a sírba

A következő napok VK-ja a mieinkhez hasonlított: egy sátor a kiolvasásnak, mellette a kocsma és egy hordó víz. Az útmenti és a temetőbeli parkolóhelyeken látszott az, hogy a magyar versenyek általában kisebbek, kisebb létszámra vannak kitalálva. Amúgy minden működött és nagyon jó volt a rajtidő szerinti rajtszám. Amit a belföldiek nem oldottak meg, azt mi megtettük, és a temető locsolója kiváló zuhanyzási lehetőséget adott.

Minőségi volt a terep, a pálya, sőt, a sötétsárgán is lehetett közlekedni. Csalán is volt, de az utak többségét lehetett használni agyoncsipkedés nélkül. Több utat használtunk többször, mivel mind 3 verseny ugyanazon a terepen volt más térképkivágattal.



Middle

Jó volt, technikás, voltak hosszú és rövid átmenetek is, de hosszabb lett a kelleténél (60+ perc).

Az eredmények online voltak a célban, ezért befutás után azonnal le lehetett fetrengeni a fűbe akárhova, és a versenytársakkal elemezgetni a részidőket. Mert amúgy alig volt 2 órája mindenkinek a sprint rajtjáig. Szerencsére nem volt messze.



Sprint

A térkép kétszer akkora volt méretarányban, mint a middle, jó volt, csak a lábak jelezték, hogy a middle emelkedős befutója még nem kapott elég regenerációt.

Itt utána elmeséli a szállást, hogy lagzi volt a szomszédban, meg volt vihar, de a bor elég jó, a kaja is. (kellemes hangvételben írt végig, pozitív az egész cikk) by Novai Évi




Long

A long olyan volt, mintha a versenyt áttolták volna a központi pont köré, ahol volt hurok, az átfutó, a frissítő, és a végén volt még egy pillangó. Vizes volt az erdő. Sokat találkoztunk versenytársakkal, mert voltak bizony azonos átmenetek. Viszont délre kis pontozott utak segíthettek abban, hogy az ellenfelek elől eltűnjünk. Ez nekem is sikerült - 10 perc csalánozás után úgy döntöttem, mégis visszatekerek a terep arra a részére, ahol legalább vannak ellenőrzőpontok.

Szép díjak voltak.

Összességében nagyon színvonalas rendezvény volt, a pályák és a térképek is hozták azt a színvonalat, ami nálunk van. Kár a kevés résztvevő miatt, a nyári időszak még jobban megtizedeli a kis sportágunkat.”



Szóval nekem ez a siker, nem más. Nekem a mosolygós, elégedett, és legfőképpen fáradt sporttársak mutatják azt, hogy megérte a rászánt energiát, pénzt és mindent egy rendezvény. De ez egyedül nem jött volna létre, köszönet mindenkinek aki segített!

Jankó Tamásnak aki vállalta az SI kezelését immár nemtudom hány éve, és bátorított, és megbízott bennem, hogy nekünk adja ezt a lehetőséget.

Csontinak aki bár mindig szkeptikus volt, de jött és rendíthetetlenül segített mindenben, és ki is osztott minket amikor kellett, és hétfőn a verseny után ezt nyilatkozta telefonon. „OK Ok hogy a következő hétvégén Villachba mész, de utána rendezzünk minden hétvégén egy egy ilyen versenyt. Söröztem és 4 kilót fogytam”

Bunyik Lacinak, aki a kezdetektől fogva mellettem állt, pedig tudott, hogy mindannyian féltjük az egészségét. Bármit kértem azt teljesítette. Lehozta a segítőket, felvezetett, rajtot irányított, és mindig odatette magát. És ez a két nálam azért jóval idősebb srác sosem bírálta a döntéseimet, itt én voltam a főnök és ők bármit megcsináltak amit kértem, és ez nem derogált nekik, hihetetlen!

„Gróf Beverneki Kemény Farkasnak” alias Hidas Sanyinak, aki szinte az utsó pillanatban csatlakozott a csapathoz, és a lelkes versenyzés mellett, mindenben segített legfőképpen a jelentkeztetés kicsit sem egyszerű procedúrájában.

Posta Zsófinak aki feláldozta az Utcazene fesztiválos hétvégéjét, és eljött idegen gyerekekre vigyázni, egy számára tök idegen sportban ovónéniként segíteni, de mégis azt mondta hogy neki ez hatalmas élmény volt. „Ezek a szép falvak, ez a rengeteg külföldi, olyan volt mintha nem Magyarországon lettem volna”

Domán Gabinak és Rajminak akik nélkül nem tudtunk volna felvezetni, és Gábor és a THT támogatása nélkül az adminisztratív engedélyezési részét nem is tudom, hogy csináltuk volna meg!

Csabinak aki mindent megtett amit a versenyzés mellett megtudott. Nemtudom mióta segít Pannonokat rendezni, de ha szólok jön, ott van és segít, és nagyon kell a segítsége.

Sünnek és Böbének akik az angol fordítás részét megoldották a versenynek.

Ankának, aki miután eltörte a kezét, első szava az volt, hogy jövök és segítek. Gyakorlatilag Ágit mentesítette nem kevés munka alól, és nélküle nem tudom a mass start hogy állt volna össze. Óriási segítség volt. És mind ezt mosolyogva, és 18 éves léte ellenére halál komolyan pontosan tette, nála sokkal tapasztaltabb versenyrendezőket lekörözve.

Sütinek és Annának, akik dacolva a letekert 42 kilivel egyből ugrottak bontani, ahogyan azt megígérték.

MM-nek aki a rendelkezésemre bocsájtotta a VB komplett infrastruktúráját azt vihettem el tőle amit akartam.

Lavinak aki szintén beszállt a jelentkeztetéshez, amint megjött és kellett. Intézte az adminisztrációt, a mass startot, holott már épp rajtolt volna.

Édesanyámnak, aki talán a legnagyobb segítséget adta, és a két kis cukorfalat ördögfiókát magánál tartotta, őrizte óvta, és teszi ezt minden hétvégén amikor mi vagy versenyt rendezünk, vagy versenyzünk. És mindeközben sajnálkozik, hogy nem tud segíteni a helyszínen. Ennél óriásibb segítség anyu nincsen!

De legfőképpen Áginak aki kibírja a kiborulásaimat, a rendezés előtt alatt után. Autómatikusan csinálja amit kell, igaz néha visszaszól, de megcsinálja, és tudom hogy amit rábízok az meg lesz csinálva. De legfőképpen kibírja az ebadta hülyeségeimet, és mindenben mellettem áll! Ha összeomlok, ami olykor megtörténik még ha más nem is látja, akkor egyből átveszi a stafétát amíg talpra nem állok. Nem véletlen ő a feleségem, a szerelmem, az életem jobbik fele. Ági nélkül a Pannon MTBO nem működne!



De a Pannon MTBO nem működne nélkületek versenyző társak sem. Gyertek, valahol remélem lesz jövőre is, nem valószínű, hogy ennyien leszünk, de remélem leszünk….