Mit is mondtam két hete? Hogy elkezdődött? Hát el! Hipp hopp két hét, és csak úgy pörögnek a versenykilométerek, és végre már nem csak a kilométerek!!! Mióta a fejemet arra adtam, hogy földrajzot tanítsak, egy nagy álmom volt, hogy eljussak egy olyan városba ami „túl van az Óperencián”, és valahol az „Üveghegyek” lábánál fekszik, és képeken úgy néz ki mint valami festmény, és egyszerűen gyönyörű, legalábbis aki járt ott ezt mondja, és ez a hely nem más mint Salzburg. Máskor is volt arra verseny, de a távolság sosem jött közelebb, és egy hétvégéért ennyit nem akartam sose vezetni, társat meg ilyen hosszú útra csak úgy leakasztani nem egyszerű, pláne ha csóró egyetemistákkal van körbevéve az amúgy sem acélos fizetésű pedagógus házaspár. De idén végre eljött a lehetőség. Eleve három verseny, ráadásul az osztrák kupa rövid táv címvédőjeként nem hagyhatom, hogy csak úgy elmenjenek az ellenfelek. Így indokolt volt hogy eljuthassak végre Salzburgba, ráadásnak végre Ági is velem tarthat