Komolyan, az elmúlt héten már rövid naciban bringáztam, még a csíkjaim is kezdtek kiújulni. Amikor kedden elmentem, álmomban nem gondoltam, pedig tudtam, hogy télen a „sarkkörön” fogok bringázni. És ha emellé még megemlítjük, hogy a verseny nagyon nem a legjobb passzban ért. Ráadásnak míg az emberek nagy többsége azzal volt elfoglalva, hogy milyen kreatúrákat rajzoljon a népszavazás lapjaira, addig én azon morfondíroztam, hogy Kálmán vagy az én kocsimmal induljunk szombaton, és hogy a francba fogok 5-kor elindulni hajnalban, hogy biztosan odaérjünk az idei első igazi tájbringa versenyre.
Garmin
Coach
Az elmúlt hetek nagyon nem teltek eseménytelenül. Beindult a
lakás vásárlási projekt, eladtam a mi lakásunkat, ki kell választani minden
féle vackot az újhoz, de Putyinnak is hála, minden cucc amit venni kell, a
csillagászati a négyzeten áremelkedéssel érkezik, a keretszámokat meg betartani
gyakorlatilag lehetetlen, és nagyon bele kéne nyúlni azokba a zsebekbe, amiben
egy fillér nem sok nincsen. A kiválasztás ajtó redőny fürdőszoba időt rabló
foglalkozás, emellé mindegyik gyereknek szülinapja és sok millió edzése lévén, ezek
együttesen megoldották, hogy a bringát azt maximum hírből látom az utóbbi
időben, és rá kellett jönnöm, hogy sem kedvem sem időm nincsen arra, hogy az
utóbbi években tapasztalt kilométereket a lábamba rakjam. Ehhez még hozzájön,
hogy az elmúlt egy évben szerintem laza 8 kiló is felugrott, ami még az én
testsúly arányomnál is jelentős, ezért a hegyek távolról köszöntenek, hogy „gyere
csak úgysem kapsz el.” Ezért aztán úgy döntöttem, hogy az eddigi sportmozgást
céltudatosabbá fogom tenni, és ha már úgyis garmin eszközök jönnek ki még a
fülemen is, ezért felhasználom a garmin coach rendszert, és elindítok egy hegyi
kerékpáros edzés tervet március 12.-étől. Na ennek aztán az lett az eredménye,
hogy mindenféle résztávos edzések mellé, 2 pulzus szinten történő altató
bringázásokon is részt kell vennem, aminél olykor a madarak csicsergése, és a
kamionok dudálása adja az ébresztőt, hogy ne aludjak el a nyeregben. De
egyébként nem rossz ez a terv, csak tényleg az én fizikai állapotomhoz képest
az alapozó szakasz nem elegendő, ellenben az 1 perces intervallok után, olykor
haza sem tudok kúszni, úgyhogy kíváncsi leszek mi jön ki belőle. Úgyis a Cseh 5
naposra van időzítve a vége.
Egy kis
szakmai út
Szóval ilyen előzmények után, a hétvégén csak meg látogattuk Slovenij Gradecet, és apró csapatunkat még az időjárás vas foga, vagy inkább Holle anyó elnyúló téli álma sem riasztotta el. Örültem, hogy nem cseréltem még le a téli gumit, mert az Alpok hágóin átkelni a hóesésben adott némi adrenalint.
De rendben megérkeztünk, legalábbis mi. A verseny előtt bő másfél órával értünk a helyszínre, de rajtunk kívül még senki, értsd a rendezők sem jöttek meg. Aztán befutott a versenyközpontul szolgáló iskola testnevelő tanára, aki beengedett minket és megnézhettem hogyan is néz ki egy 150 fős, Szlovén általános iskola. Láttam már osztrákot is, és igazából a legfontosabb technikai osztályfelszerelésekben nagyon nem járnak előttünk. Jó, minden osztályban digitális tábla, és egyszemélyes mozgatható padok voltak, de kb. hasonlított a mieinkhez. Az már, hogy a folyosón internet elérésre alkalmas asztali gépek sorakoztak, már némi eltérést mutatott. De mégis azt kell hogy mondjam, az osztrák és a szlovén iskolákban is fontos helyen lehet a testmozgás. Láttunk egy minden jóval plusz lelátóval felszerelt átlag tornatermet, működő tusolókkal, öltözőkkel, de a sulihoz tartozott egy aszfaltos focipálya és kosárpálya, ráadásul normál hálókkal elválasztva, nem dróttal, kisebb játszótér, rekord tanos 60m plusz rekord tanos távolugró gödör. Fedett fűtött teniszcsarnok, strandröplabda pálya, és sok-sok zöld terület. Mellette Planica plakátok, Roglic poszter, szóval ami csak kell a Szlovéneknek. Ja és mindez csak az autók elől elzárva egy sorompóval, a falubeliek akkor jöttek be kosarazni, focizni, ha akartak, teljesen közpark jelleggel használva. Belegondolok, hogy nálunk meg zárjuk az ilyen területeket, mert félő hogy valaki szétszedi őket. Na de versenyezni jöttünk.
SG1
Attól függetlenül, hogy a rendezők nem siették el a
megjelenést, minden flottul ment, jelentkezés, rajt cél stb, pedig még Grega a
verseny előtti este sikeresen + covid tesztet is produkált.
Az első napi rajt egy laza kili, meg vagy 70m szint, igazi
alpesi úton felmászni mindenki szeme láttára a rajthoz. Mind e közben a hó is
rázendített, de a fák között nem maradt meg, sőt nem is volt zavaró az esése. Hideget
inkább csak a rajtba ki és a célból bejövetelnél tapasztaltunk. A pálya adta
amit SG-ben szeretünk. Brutális útvesztő és gyökér hátán gyökér. A pálya eleje
nem tartogatott komoly tájékozódási kihívásokat, útvonalválasztást meg végképp
nem. Az első valamire való a 3-asra volt, de ott is csak egy jó útvonal volt
igazából. Ezután is ment a maga medrébe a pálya, még ha a 41-es épphogy
látszott a térképen, Kálmi be is nézte sajnos. Hiába velem utazott és sújtotta
a 41-es átok. Az első tényleg komoly kihívást, a 6-os tartogatta. 4 en 3 felé
mentünk rá, és máig nem mondanám meg melyik volt a legjobb. A 6 után megint figyelősebb
átmenetek, majd egy két kisebb útvonalválasztás jött. Az első komolyabb kihívás
a 10-esre ért, de itt is a merre kisebb szívás variációt lehetett megtekinteni.
Vagy egy percet álltam a ponton, mire kiókumláltam mit is csináljak, végül felülről,
dózeren támadtam be a pontot. Aztán már csak a durungozás jött, le a dombról
hogy visszamászhass. A 11-12-ig megúszta a téli cipőm szárazon, de aztán az
egyik patakátkelésnél felülről ment be a víz, és innen aztán vége volt a száraz
lábbal megúszom történetnek. A 12-re már behaltam. Elfogyott belőlem az is, ami
nem volt bennem. Fájt a derekam is tolás közben, meg kissé meguntam a gyökereket
is, így szépen nyugiban kocogtam be a célba. Ez meg is látszott, hiszen a 4
magyar közül messze én mentem a leggyengébbet, még jó hogy Tamás meg Kálmi
45-ben ment, mert csodák csodájára a 21 kurzban sikerült elcsípni a 3. helyet,
igaz Zoli szétgyalázott minket, de a többi vetélytárssal 2 percen belül voltunk
3-an.
„Csak a
szokásos Szalon”
A verseny után hamar felkerestük Irmát, gyors tus, és soha nem volt ennyi időnk itt dumálgatni, pályát elemezni.
A hó meg közben csak szakadt, de átmentünk a kedvenc „Szalonunkba” vacsizni. Picit kevesen voltunk. Volt hogy a külön termet is megtöltöttük egy SG versenynél, most pedig 5-en ültünk az asztalnál, és próbáltuk legyűrni azt a kajamennyiséget ami reánk várt.
A szállásra visszaérve érzékeltük, hogy a fűtés nincsen a csúcson, de nekem a 17 fok a szobában pont jó lett volna végre, egy hosszú pihentető alvásra, amiben az elmúlt pár hétben nem volt részem, de sajnos erre Irma néni is rájött. Aki még az okát is tudta, és kivágta az erkélyre a hóesésbe a belső termosztátot, és nevetve mondta, amíg ott kint nincs 25 fok, a házban a fűtés szakadatlanul menni fog. Na ennek a vége lett, hogy éjszaka többet forogtam mint aludtam, és gyakorlatilag a pihentető alvás inkább félig szendergős gondolkodós történet lett.
Másnap a reggeli után szépen lementünk a versenyre. Egyszerűen imádtam, hogy olyan emberekkel voltam, akiknek nem gond időben felkelni, akikkel nem kell kapkodni az indulással, mert normál időben kelnek reggeliznek és zokszó nélkül indulnak is. Ez nagyon jó, számomra pihentető. Pedig imádom a későn kelő kényelmes sporttársakat is, csak én szeretek nyugodtan kiérni a versóra, nem az utolsó pillanatban beesni.
SG2
Vasárnapra hosszútáv várt ránk, bár a pályaadatok nem voltak acélosak, de tudtuk ez a terep van annyira alattomos, hogy meg lesz ebből a minimum 80-90 perc. A havazás elállt, 2-3 fok is volt, néha még a napot is láttuk, teljes szélcsend, számomra ideális bringás idő.
A pályát viszont az a töméntelen víz, hó ami leesett, rendesen megöntözte. Az első dózeren már ragadós sár volt, mármint inkább vendégmarasztalós, komoly erőket kellett mozgósítani, hogy haladós tempó legyen, de én neki mentem a pályának ami csövön kifért mondjuk ez a 4-es környékén már vissza is ütött, csak azért hogy a 9 perccel mögöttem induló Zoli, ne érjen utol már a pálya elején. Na ez olyan jól sikerült, hogy az előttem 3 perccel induló szlovént már a kettesen láttam kijönni. Neki 58mp volt összetettben a hátránya hozzám képest. A 4-es pontig elég primitív inkább kilométer halmozó átmenetekben volt részünk. Az 5-östől kezdődött a móka, figyelős és útvonalválasztós átmenetek váltogatták egymást, és vagy az egy szem, a fennsíkon lévő oldal jó párszor meg lett mászva. Utólag visszanézve az első komoly útvonal hibát, a 8-9-en hajtottam végre, ahol nem kellett volna kidózerozni, mert olyan lassú volt, hogy ott előzött be az egyik helyi kolléga a livelox szerint. Hozzáteszem, hogy a pontokat azért sikeresen olyan ultragenya módon rakták ki, hogy a megáradt patakon minimum 6-7 szer is átkeltél a verseny alatt. A 12-esre való mászásnál már éreztem, hogy kezdek elfogyni, pedig még az igazi hadd el had csak a 13-asra jött. Ami megint egy matekos kerülés volt, de merről. Tamás északnak ment átvágott és felmászott ismét a dombra, Kálmi és Zoli nagy ívben délre kerülte a pontra az utakat. Én a kettő közötti megoldást választottam, bár jónak nem éreztem. Lassú voltam rajta mint a csiga, de úgy nézett ki annyira nem volt rossz választás, mondjuk jó sem. Innen aztán a szombati nap eleje volt csak fordítva. Ráadásnak a terep leggyökeresebb részén. A végére a merev seggű bringámon már haladni sem tudtam, annyira kikészültem, hogy vánszorogtam a gyökerek között, de aztán elérve a célt, végeztem. Eddigre feltűnt, hogy a teló nem igazán rúg vissza. Hiába SG múltkor is bedzsuvázta koppra a telómat, úgy néz ki most is megtette. És az eredmény. Ma csak 4.-lettem, lecsúszva 40mp.-re attól a csávótól akit már a kettesen megfogtam. De ez a 40mp pont elég volt, hogy összetettben 18mp-t megőrizve dobogóra álljak. Soha rosszabb szezon kezdetet, bár gyanús hogy lehet 21B-ben kéne idén indulni, mert úgy néz ki nem megy ez most még nekem.
Hazafele még megvitattuk Kálmival a választás komoly
kérdéseit, sőt közösen kitöltöttünk valami sillabuszt, ami megmondta kire
szavazzunk. Háát nem árulom el hogy betartottam e az ajánlást. De a lényeg,
hazaértünk, és még állampolgári kötelességünknek is képesek voltunk eleget
tenni.
Jó verseny, jó hétvége, és új szó a magyar tájbringa
szótárban a „cseh nyár” mellé, beíródott a „szlovén tavasz” kifejezés!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése