Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2017

Próbáljuk meg negyedszer

Mióta másodosztályban is kiírásra került a Magyar Kupa, azóta én kibéreltem a második helyet. 2014-ben igen távol voltam attól, hogy Hidyt megverjem, hiszen akkor még valahol fényévekkel mentem gyengébben, mint később, de ugye abban az évben dobtam le némi felesleget magamról, meg újítottam be az epicet, így azért három győzelem akkor is befigyelt! 2015-ben próbáltam megnyerni az összetettet. Kedvezett az is, hogy Hidy erre az évre kiszállt a versenyből, hiszen a második gyermekük születése után, a család teljes embert igényelt, így a legkisebb gondja volt, hogy versenyezgessen. Ekkor Kárpáti Gabi, illetve a frissen felbukkanó Máthé Tomi okozott problémás perceket, és végül Kárpáti Gabival vívtunk borzalmasan izgalmas meccseket a győzelemért, ami 5 percig az enyém is volt, míg aztán ki nem zártak egy általam nem látott út letiltásért Pozsonyban. De ezután is még volt bőven esély, amivel rendre nem éltem. Ezek közül a legdurvább az Abaligeten volt, amikor is Gabit 8 perc hátrá

Rolling at night

Na ez nem verseny lesz, még ha néha úgy is tűnik! J Maga lett volna az örömtekerés, ha a pici lányom pocija nem gondolja kissé máshogy! L Szóval hetekkel ezelőtt már felvetődött bennem, hogy olyan sokat vagyok távol kicsiny családomtól, és szeretnék már velük is lenni, na meg a hétvégén nincs is sportesemény, és tavakat kerülni meg jó, ráadásnak ide aztán végkép eltudok menni „hintóval”, így Áginak szegeztem a kérdést, hogy menjünk el a Szentiván éji Velencei tó tekerésre! Miért is ne, tök szabad, nincsenek kötöttségek, szabályok, csak egy csomó ember bringázik ráadásul éjszaka! És éjszaka pedig, mióta a kínai piac összes csodája nálam van, imádok tekerni! Így aztán regisztráltunk és június 23.-án éjszaka a Velencei-tóhoz mentünk! Helka örült, hogy végre megint használhatja a hintóját, én is örültem hogy húzhatom, Ági meg, hogy bringázhatott. Helka már egy hete izgult, hogy mikor is megyünk, így aztán amikor pénteken délután, vagy inkább kora este sikerült elindulnunk hárma

Crosskovácsi, avagy ringó hintó a köbön

Ritka alkalom az amikor eltudok indulni a Crosskovácsi maratonon, mert általában olyankor mindig dolgozom, ballagtatok, vagy évzáró van, szóval olyan dolgok amiről csak nagyon indokolt esetben tudok meglógni. De mivel idén még később van évvége, így ismételten eljutottam a maratonra, amiről azt mondják a legjobb az országban. Hogy nekem erről mi a véleményem? Hát talán a végén! 3 hete nem versenyeztem, ami tavasszal meglepően sok kihagyás, lévén, hogy ilyenkor van a nagy bringa verseny dömping, mégis úgy alakult, hogy nem mentem versenyezni. A Bakony maraton kissé   megviselt, majd a jövő héten eleve egy konferenciára/továbbképzésre voltam hivatalos, ráadásnak erre a hétvégére még bekaptam valami brutális gyomorfertőzést is, így örültem, hogy nem a Szilvásvárad volt oda betervezve. A múlt hétvégén meg Ausztriába lett volna jó menni, egy kicsit tájbringázni, de már tanév elején megígértem, hogy elmegyek egy 3 napos 8.-os osztálykirándulásra, így az is ment a lecsóba, bár a kiránd

Bakony középtáv 5 órányi küzdelem… de minek!

Vannak olyan távok, amelyekkel az ember kacérkodik, hogy hát már meg kéne csinálni. Ilyen volt két éve az I’love Balaton középtávja, szerencsére azt akkor megcsináltam, mert azóta megszűnt. Tavaly a Bükk marci lett erre kinézve, idén pedig egy februári baromi erősnek érzem magam napon, a Bakony. Ez utóbbival már régóta kacérkodtam, de a kétszer másszuk fel a Kőrisre mindig lerombolta a pszichémet, így mindig a rövidre szavaztam, ami meg azért a 33km-ével nem túl gigászi, bár a két fel menetelével megfelelően gyilkos tud lenni. Idén aztán elnézve a versenynaptárat, és hogy a Szilvást biztos volt hogy kihagyom úgy döntöttem, akkor nézzük meg a Bakony közepét, amin azért bőven vannak olyan szakaszok amik vonzóak, pláne a gázlók, és az ott honoló szurkolóvá változó turista tömeg. A május idén eleve a hosszú tekerésekről szólt. Elsőnek a Balaton marci 50-ese, ami baromi jól esett, a pálya felétől remekül is éreztem magam, egy végtelen száguldás volt, helyenként meg – meg törve meredek és

K3 mert kell

Immáron harmadszor tértünk vissza Csontival közösen a K3-ra! Idén is, mint az ezt megelőző két évben, a sprint távra esett a választás. A tavalyi Mátrai hegyvidék után nyilván szimpatikusabbnak tűnt a Vértes lankásabb lejtőivel találkozni, ráadásnak a Vértes azért kicsit sem ismeretlen azoknak, akik tájékozódási sportokat űznek, így bizakodva vághattunk neki az idei derbinek. Az MTBO-sok több csapatban is képviseltették magukat, így nyilván köztünk egy barátságos rivalizálás is kialakult. Itt volt Lavi-MM páros, Mozsi-Ipsics Laci-Dankó Pityu, Hidas Zoliék, Noémi-Béci páros, Gabi-Csabi és a fiai, na meg nyilván mi is. 12 óráson meg Ember Ágoston- Máthé Tomi, és a Száguldó Virágok Orsi vezetésével is neki vágott az idei K3-nak. Ránk már Csonti előzetes panaszi sem vetettek jó képet. Csonti az egy héttel korábbi Pannonon igen jól ment, de egész héten fáradtsággal küzdött, nekem meg a Pannon rendezése mellett, a Balaton marci 50km-e is a lábamban volt. Ráadásnak péntek délután elke