2017. március 8., szerda

Nőnapra sokk szeretettel!

Így nőnap környékén elég sokszor hárult rám az a kötelezettség, amit természetesen szívesen teljesítettem, hogy méltassam a nőket, tartsak egy kis köszöntő beszédet. Akik már hallottak tőlem ilyet, vagy másfajta élőszavas köszöntőt általában kellemes szájízzel hagyták el „magvas gondolataim” után a helyiséget. (Vagy hasukat fogták a röhögéstől, mert erre is volt példa!)
Idén sem volt ez másként magyarán befutott, hogy akkor talán kéne valamit kreálni! Öhm ez mind szép és jó, csak mivel jelenleg kb. azt sem tudom fiú vagyok e vagy lány, illetve hogy a korházban, a suliban, itthon vagy esetleg a bringa nyergében kellene helytállnom, így azért ez elég neccesnek tűnt! Pláne kedd este (márc 7) amikor este 11-kor hullaként zuhantam az ágyba, és rémképként felsejlett a távolba hogy

„Basszus a beszédet már megint elfelejtettem!”- majd a zombis „zs” kategóriás horror sorozat megtekintése közben, mély álomba szenderültem!

Így eshetett, hogy reggel, miközben egyik kezem a kakaót melegítette, a másik Helka haját fésülte, íródott meg az alább olvasható köszöntő, alig 8 perc alatt! Még én sem gondoltam komolyan, hogy ezt felolvasom aztán mégis. Sőt drága nejem, amikor meghallotta mekkora marhasággal álltam a kolleginák elé, felkért, hogy:

„Na akkor ezt blogold le!”- és hát legyen!

A nyers változat javításaival, álljon itt, az összes női ismerősömnek köszöntésül, és örömére. (Fiúknak is érdemes lehet elolvasni mert hogy tanulságos.)

 

Kedves hölgyek, szeretném most a saját példámon át bemutatni, miért is tisztellek titeket. Fogadjátok szeretettel!

Az utóbbi napokban ismételten volt szerencsém belekóstolni a létetekbe! Gondoltam, ha már nem volt időm szöveget írni, felsorolom a tapasztalataimat!

Csütörtökön ért az első döbbenet, amikor rájöttem arra, hogy a lakásban, nemsokára már nem 3-an, hanem 4-en élünk!

Az első megdöbbenés, hogy drága nejem egy rutin „NST” vizsgálat után került a korház rabszíjára, így minden úgy volt otthon, ahogyan ő reggel hagyta!

Először is bent maradt a mosógépben a kimosott cucc, amit nekem kellett kiteregetnem. Nem egy nagy kunszt kivéve, ha a nejed szinte csak bugyit, és páratlan, avagy páros, de elbújó ruhadarabokat, és olyan cuccokat mos, amiről azt sem mondod, meg hogyan kell felvenni! (Pl. a terhes bugyinál én mindig kerestem, hogy hova megy bele a másik kezed, mert hogy, amíg nem homályosított fel, hogy mi az, én topnak néztem!) A bringás cuccot meg az inget kissé egyszerűbb kezelni.

Aztán rájötten arra is, hogy minden ott lett hagyva. Hiába a hetek óta tartó pakolgatás a lakásban, gyakorlatilag Helka kb. 5 perc alatt vágja azt tönkre, így a lakás úgy néz ki, mint egy migráns tábor miután otthagyták! És hát bizony – bizony, ha az újdonsült emberpalánta hazaér, lesznek hivatalos vendégei, meg hát egyébként is illene rendben találni a helyét. Megkezdődött tehát a 3 nap alatt sem befejezhető történet, amit rendrakásnak hívnak! Drága nejem a korházból persze csak ennyit mondott:

„Pár perc alatt kész! Ha nem bírod, amikor hazamegyek, megcsinálom”

Aha, 3 napja ezzel kelek és fekszek! Rendrakás, takarítás, huzatozás, ablakmosás, és a legundorítóbb időrablás, a vasalás is a nyakamba szakadt! (Ugye az újszülött ágyneműjén azért illik legalább egyszer végig menni a vasalóval, még jó hogy valaha műszaki eladó voltam, így tudtam, hogy ne keressek bekapcsoló gombot a vasalón) Még jó hogy nagymamai segítséggel Helkát tudtam teleportáltam a mamához!

És akkor jöjjön a flash back, amiért igazán tisztellek titeket!
Basszus, én bementem szülni! Láttam azt, ami a romantikus filmekben olyan egyszerű és természetes. Éreztem a kezemen, a nyakamon, a csuklyás izmomon, a hajamon a vajúdás remekbe szabott élményét. Hallgattam, a:

„Basszus szedjék már ki belőlem azt az alient!!!”

„Ilyet soha többé nem!”

„Ha még egy gyereket akarok lőjj le!”

„Ha gátmetszés kel,l ne szarakodjon, ne kérdezzen, csinálja!”

-és hasonló, mélyről jövő hörgő sikító mondatokat, kedves galamblelkű nejem torkából, miközben épp a karomat vagy a hajamat próbálta tőből kitépni!
Próbáltam átérezni azt amit a párom érezhet! Kerestem azt a legdurvább fizikai fájdalmat amit életemben éreztem, és háát max a tökön rúgásig, illetve a fog fájásig bírtam eljutni, (nem beszélve a férfi nátháról) ez meg azt hiszem azoknál kissé durvább!
De aztán láttam az örömet amikor bambóca kibujt, amikor odavette magához, és a mosolyt, amikor nálam volt és elringattam a síró, negyedórája még máshol járó, pindur pandúrt, és rájöttem nőnek lenni ennek ellenére azért jó!


 

És ezzel még midig nem volt vége! Drága kislányom tegnap hazajött velem, így ketten bandázhattunk, hogy még inkább belekóstolhassak a női létbe! (Igazából már nagyon hiányzott a kis dilinyós, és úgy döntöttem megkockáztatom, hátha nem kapja szét 4 napi munkámat, hááát nem jött teljesen össze!)
A fürdést letudtuk az úszásnál!

Kaja, megfőztem amit kért, tészta volt, nem volt bonyolult, majd evett belőle pár falatot, és azt mondta:

„Köszi apa elég volt!” (dühroham nyilván egyből játszik, lévén én nem eszek tésztát és a java ott maradt!).

 

Aztán jöjjön az esti szeánsz!

Szerencsére imád fogkrémet enni, így ezzel nem volt gond!
Pizsi! Hejh az meg hol van? Az asszony nem veszi fel, ahhh! Negyedóra múlva előkerül! (éljen)
„A paci a paci!” na az nem kerül elő. (némi hiszti!)
Pizsi felerőszakolás! Játék!

„Mit olvassunk?” - Ezt: bili könyv! Apa minden vágya a kakiról és pisiről olvasgatni! Ok! Vége!

„Na akkor hozz még egyet!” - Hófehérke! (Na az legalább mese!) Szerencsére elalszik a mese közben!

Apa halkan kimegy, majd összerámolja amit a gyermek az alatt az alig egy óra alatt amíg otthon tartózkodott szétszórt! (A három napos meló nem látszik) Munka, munka, alkatrészrendelés, mert az élet nem áll meg, aztán hunyás. Pindur pandur nem jelenik meg éjjel, ilyen is régen volt!

Reggeli tus apának, erre, csapódik a szobaajtó! Gyermek felkel, apa félig habosan kiszól

-         Mindjárt jövök kincsem!

-         Anya meg a  Boti nincs itt! - a válasz

 Apa pillanatok alatt letusol, kitép a fürdőből, és irány a kakaó! (Naná, hogy még most amikor a sorokat írom is a kezében van! Természetesen elsőre meleg volt, másodjára hideg!)

Valami értelmes ruha! Ahh mit! Csajos ruha kell! Harisnya, (azt hogy kell felvenni?), szoknya, felső tudom is én mi, lehet trikó is kell?!

Gyerek felöltöztetve, apa végre leül a géphez, amikor jön az elkerülhetetlen végső döfés:

„Apa a hajamat is, fond be!”

 Na neee … és akkor ülök most itt a gép előtt, miközben ő rágódik a kakaón és teljesen elégedetten nézi Masat a medvét.

 

Egyszóval nekem ez egy napig megy, tovább nem! Én dolgozok, dolgozok, és edzek meg gyereket cipelek, meg háztartást vezetek, de azt hogy mindez mellé még ezt is, na nem, ezt férfi nem bírhatja! Na ezért tisztellek titeket csajok!