Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2018

Limbach MTBO

Pezinok, Pezinok, egykori halovány emlékképek vannak meg erről a helyről, valami szőlődombok, talán egy iskola melletti ösvény, amin a befutóban úgy áltál meg, hogy a sotteren húztál egy 8m-es fékcsíkot, mint gyerekkoromban a kontrás tacskóval. Vagy egy ösvény amin, le sem tudtam tolni a bringát, mert olyan keskeny volt, erre jött Kaufmann Brigi hátulról, és rám kiabált, „Miért tolod Puffy, ez nagyon király! Ja csak nekem nem fér el a vállam”-mormoltam vissza. Ilyes és efféle emlékfoszlányok voltak meg erről a helyről, ahol anno még a klasszikus Horváth fivérek, Németh Bence kombináció ült hátul a kocsimban, és talán még Matri is ott volt, mert ő szerelte a kitört küllőimet. Huh de hogy ez milyen régen volt már nem is tudom. Pedig alapból nem ide volt hirdetve a verseny, hanem Sastinba eredetileg, a homokos dombok közé, a faházas, tavas óriás táborba, a naturalista fürdőzőkel, de aztán valahogy átkerült Pezinokba illetve a végső esetben Limbachba. Sőt a csúcs még az volt, hogy k

A Gizda és a Tonna akcióban

A K3 az a verseny, vagy rendezvény, vagy valami teljesítménytúra/verseny kombináció, ami immáron 4 éve fix tagként szerepel a versenynaptáramban. Itt nem nagyon vannak „ha”-k! Nem sok olyan esemény van, ami arra tudna ragadni, hogy ne vegyek részt ezen a remek eseményen. Illetve ez így nem igaz, egy lehet, ha nem találok társat. Mert, hogy ez egy csapatverseny, és egyedül elvben nem lehet indulni. Persze érthető is. Akkora területet kell bejárni, ahol azért ha valami történik, nem túl jó az esély, hogy rád találnak, ha ellenben van egy társad, na az kihúzhat a bajból. Idén is egyértelműen szerepelt a naptáramban az esemény. Csakhogy hű társam Csonti, már tavaly óta pedzegette, hogy nem biztos, hogy bevállalja velem az eseményt. Az ok szerinte az, hogy ő túl gyenge vagy ilyesmi, ami persze nem igaz, de megértem ha fél attól, hogy túlvállalom a teljesítőképességét. (Pedig azért én maximálisan figyeltem mindig rá, csak 130%-ot akartam általában belőle kihajtani.) Hosszú hezitálás u

Mi lett volna ha…

De ugye a „ha” nem játszik, az egy „állandó”, nem létező, fogalmatlan fogalom. Mivel több kollegám, is mint kiderült követi a sporttevékenységeimről írt beszámolókat, előre tisztázom, hogy vannak versenyek ahol van realitása annak, hogy az élen végezzek, és vannak versenyek ahol a cél az abszolút jól érezni magam, avagy szívatni magam amennyire lehet, és kihajtani magamból a végleteket, javítani az eddigi időeredményimen, vagy csak ott lenni és élvezni a tömegben vagy tömeg nélkül a gyönyörű tájakon való suhanást. A maratonok pedig ilyenek. Ugye nem vitás hogy a master 1 az egyik legkeményebb mezőny, ahol az 50%-ba beférek, akkor akkora király vagyok, hogy csak na. De a legfőbb cél, hogy kissé javítsak az eddigi időmön, na meg itt lehet igazán lemérni, hogy tavalyhoz képest hol vagyok, mert a pálya nagyjából ugyanaz, na jó az időjárás nem feltétlen. Na és akkor mi is a helyzet a Balaton maratonnal? Először is ide még nem sikerült pihenten megérkeznem. Tavaly a saját versenyemet