2018. március 24., szombat

Egy hosszú tél margójára


Nagyon - nagyon hosszú tél van mögöttünk. Aki ismer, az tudja, hogy ez azért nem különösebben szokott meghatni, bár általában a tél végére mindig bekettyózok, novemberben meg egy ilyen mindennek vége életérzés lesz rajtam úrrá, ami erősödik, aztán általában az első tavaszi napsugár, vagy az első térképtartós tekerés szokta ezt szétzúzni, mintha mi sem történt volna.
Amíg Pesten laktam, és a távoli szigetre jártam dolgozni, akkor bizony rohadt hosszúak voltak a telek, és márciusban legszívesebben belevágtam volna a téli bringás ruhákat meg a trekinget a Dunába a kompról, amikor még mindig símaszkban kellett kitekerni a munkahelyre, március végén! De ez már a régmúlt. Ma már nem tekergetek a munkahelyek meg a lakás között. Hogy miért nem? Talán mert ahhoz viszonylag közel vannak, hogy átöltözzek, ahhoz meg viszonylag távol, hogy utcai ruhába ne izzadjam szét magam, mire betekerek. Na meg az egy, olykor két kiskorú, reggeli szállítmányozása sem feltétlen oldható meg egyszerűen bringával. (Na jó megoldható lenne de azért -10-ben csak nem dobom be Helkát egy utánfutóba, Botiról nem is beszélve.)

 
Na de ez a tél is megvolt. Voltak benne hullámvölgyek, hullámhátak, bár több volt a völgy, nagyobb volt a bedepizés mint valaha, de ez most nem csak belőlem, hanem sok negatív rögeszméből is fakadt. Olykor volt, hogy majdnem leszálltam a bringáról, és többször is megkérdeztem kell ez nekem? Aztán másnap már azon gondolkoztam merre is tekerjek két nap múlva. Olykor meg rá sem néztem. Mindenestre mind máig sikerült október 30.-a óta összeszednem durván 2250km-ert 23 000 szinttel, majd 118 órányi mozgás alatt, amiből 13 óra volt spinning, vagy 2-3 óra sífutás imitáció (igaz ezzel összeszedtem életem első országos bajnoki érmét, Kálmán barátom segítségével), a többi mind bringa a szabadban elsősorban országúton. 



Ezt mindenki eldöntheti, hogy sok vagy kevés. Lehetett volna ez több is, meg kevesebb is. A februári dögrovás, amelyből elvben egy hét alatt gyógyultam fel, de fizikailag 3 hét alatt, sokat kivett, a márciusi tél, a januári korai sötétség, szóval sok minden befolyásolta. Ami a nagy eredmény benne, hogy zokszó nélkül megyek 50 kili fölé edzéseken, ami szerintem jó, a sebesség az olyan amilyen, 37 évesen lesz amilyen lesz. Ami biztos, hogy azt mondhatom, hogy fizikailag talán felkészülten várom a szezont, azt a szezont amiben nincs számomra kiemelkedő esemény, de tényleg, csak egy jó hosszú rétes tészta, ahol az elsődleges cél az hogy jól érezzem magam, és lelkileg rendbe jöjjek!

Na de nyilván sportolni célok nélkül nekem nem lehet. Nyilván a cél, hogy ne hízzak vissza, ha már azt, hogy lejjebb menjen a súlyom képtelen vagyok elérni, pedig volt egy kósza megindulás, aminek aztán a betegség & olimpia & no sport úgy vetett véget, hogy csak na, most meg olyan kajakatt van rajtam, amit uralni nem tudok. Na jó, lehet a pénteki tanszoba sem tesz jót, mert hát így a délelőtti péksütemény fogyasztás, átugrik délutánra is, ha nem akarok éhen veszni, na meg kell ahhoz az örömhormon legalább belülről, hogy a több mint két órás legeltetést elviseljem.

Na de azért lehetnek kézzel foghatóbb célok. Tavaly ugye, mind a két kupában ahol versenyzek, sikerült olyan eredményt elérni ami felemelhetné a mércét, és mindegyik óriási küzdéssel sikerült. Idén így ránézésre, az osztrák kupa könnyebbnek látszik. Ott talán a 21kurz dobogóját sikerülhet megőrizni ha jól jön ki a lépés. Az hogy meg is nyerni még egyszer, az már sokkal nehezebb dió, hiszen azért vannak ott kemény arcok, akiket tavaly is csak egy kegyetlen hajrával sikerült megverni. 


 
 
 A Magyar Kupa, na az már más helyzet. Sikerült elérni azt, hogy a legizgalmasabb versenynek a 21B-t minősíti mindenki. Így új és régi ellenfelek sora jelent meg a mezőnyben, akik nyilván skalpokra és összetett győzelemre vágynak. A két öreg aki visszatért, mert azt mondják nincs értelme F40-ben Sütivel meg Danival versenyezniük, inkább jönnek, hogy minket verjenek le Kárpáti Gabi és Máthé Tomi. Mind a kettő sokkal erősebb, mint én, még ha Tomi egy fikarcnyit sem edz, de benne van az őserő, Gabi meg még edz is. Ezt a két srácot szintes, hegyvidéki pályán, én nem fogom tudni elkapni, sík dimbes - domboson tudunk meccselni. Közülük egyértelműen egyébként Gabi az esélyesebb legalábbis szerintem. De nézzük a többieket. Hidy, OK ez nem volt kérdés, majd lehet, megint elkezd tavasszal altatni, aztán meg szénné veri a mezőnyt. Bringa technikai pályán tutira ver mindegyünket, egy óra feletti pályán van ellene esély, mert hogy annyit nem teker tavaszig, aztán ősszel már ott sem. Kornél pár napja úgy nyilatkozott, hogy nagyon gyík formában van. Aha aztán meg elkezdi húzkodni a bajszunkat, ráadásul ha bringatechnikailag nehéz egy pálya, akkor bizony ő sokkal esélyesebb, pláne ha mindez lefele van. Persze aki hobby szinten nyomul az autók között  Pesten annál érthető, hogy nincs félelemérzete. Kálmán, végig teniszezte a telet, panaszkodik, hogy hosszúak a pályák, a kérdés csak az hogy velünk száll harcba vagy megy a master B be, hogy Csontiékon vegyen erőt. Béci, ha tömegrajt van és rajta is marad valakin, akkor a leggyorsabb, de ez a sport nem tömegrajtos, de ha az asszony megtanította tájékozódni, és a térde is rendben lesz, akkor bizony vannak ott esélyek. És akkor a végére hagytam a legnagyobb ellenfelet ez pedig Ágoston. Ha valaki erős akkor ő az. Tájékozódni, ahhoz képest, hogy nem volt sosem tájfutó remekül tud. Gyors, erős, technikás, egyszóval mindenben jó. Ha a munkája engedi és elég versenyre el tud jönni, akkor megnyerheti az évet. Ilyen felhozatal mellett ha idén a dobogó meglesz a magyar kupában akkor már királynak érezhetem magam, ha annál jobb, hát akkor túl teljesítettem a célt. De szerintem Gabi-Ágoston-Hidy sorrend lesz a vége, és ebben a sorban én nem szerepelek, de azért mindent megteszek hogy beleköpjek a srácok levesébe.

Mi a helyzet az egyéb versenyekkel? Tavaly rákattantam az időfutamokra, sajnos amiről tudom, hogy mikor van az a Pannonhalma prológ, ami sajnos egybeesik Sastinnal, és nyilván azt a derbyt biztosan nem akarom kihagyni, így idén is megy a levesbe a Pannonhalma. Sajnos ugyanez a helyzet az Írott-kő Hill Climbbel, mert hogy az is pont rossz időpontban van. Ami talán jó lehet az a Ravaszd - Ténnyő, mert az ha ugyanakkor van mint tavaly, akkor pont beleférhet, és az tök jó volt.





Maraton fronton is szűkül a helyzet, bár tavalyhoz képest lehet többször sikerül eljutnom… Május 1 Balatonfüred, egyértelműnek látszik, mint ahogy a Bakony-maraton is, sőt beneveztem, pedig tavaly nagyon dühített a Krosszkovácsi is, de ha már annyira lehordtam szegényeket, megígértem hogy idén elindulok, különben is „hivatali kötelezettségem” ellenőrizni nem e indulnak tájbringások azon a derbyn állnéven, mert azoknak kilőve a Master VB! Ezeken kívül ki van nézve a Brigetio-maraton, olyan lelkes az a rendezőgárda, és tavaly tetszett az időfutamuk, hát ha már a munkanap csere miatt kimarad Szlovenij Gradec, akkor irány Komárom. És mint kiderült Duna-maraton idén éppen véletlenül belefér, mivel még nem voltam az Esztergomi pályán, valószínűleg megnézzük. De ha már ott voltam a Dunán meg Krosszkovácsin akkor elvben az intersport serieshez egy verseny kell még és láss csodát a Poprádi zárófutam pont üres hétvégére esik, így lehet egy Szlovák családi nyaralással egybekötve ellátogatok oda is. Ezeken a versenyeken nincsenek célok csak a jó érzés, a kihajtás a bringás tömegben való nyomulás. Amíg nem találják ki a 100+-os kategóriát, addig eredményekkel nem törődünk, csak a saját teljesítő képességet kell mérni rajtuk.



K3 remélem idén is játszik, igaz a partnerek nem tolonganak, bár én hű szeretnék nagyon lenni Csonti barátomhoz, és nagyon bízom benne, hogy nyomulhatunk együtt, de ez a döntés csak rajta áll. Az a kérdés mi lesz akkor, ha végül is mégis nemet mond, de remélem nem fog ilyet tenni.
 

Tehát lesz bringázás idén is, remélem hogy ebben a család, és legfőképpen anyukám partner lesz.
 
 

Ja és hogy miért pont ma? Mert ma felkerül a térképtartó a bringára, mert hogy edzőtáborban vannak az osztrákok nálunk, és ha már nyíltak az edzések, és épp rá is érek, akkor miért is ne mennék! Különben is jelenleg süt a nap és fúj a szél, tehát terepre és nem országútra vágyok!