Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2018

Egy hosszú tél margójára

Nagyon - nagyon hosszú tél van mögöttünk. Aki ismer, az tudja, hogy ez azért nem különösebben szokott meghatni, bár általában a tél végére mindig bekettyózok, novemberben meg egy ilyen mindennek vége életérzés lesz rajtam úrrá, ami erősödik, aztán általában az első tavaszi napsugár, vagy az első térképtartós tekerés szokta ezt szétzúzni, mintha mi sem történt volna.
Amíg Pesten laktam, és a távoli szigetre jártam dolgozni, akkor bizony rohadt hosszúak voltak a telek, és márciusban legszívesebben belevágtam volna a téli bringás ruhákat meg a trekinget a Dunába a kompról, amikor még mindig símaszkban kellett kitekerni a munkahelyre, március végén! De ez már a régmúlt. Ma már nem tekergetek a munkahelyek meg a lakás között. Hogy miért nem? Talán mert ahhoz viszonylag közel vannak, hogy átöltözzek, ahhoz meg viszonylag távol, hogy utcai ruhába ne izzadjam szét magam, mire betekerek. Na meg az egy, olykor két kiskorú, reggeli szállítmányozása sem feltétlen oldható meg egyszerűen bringával…