Őrség Bringa Fesztivál Outi Középtáv

Tavaly már kinéztem ezt a versenyt, de mivel a Bakony marcival volt egy hétvégén, és azért nem fér bele, meg országúti maratonon addig még nem indultam, így nem emellett döntöttem. Idén ez nem volt kérdés, lévén vacilláltam a Bakony marcin, mert ugye amíg a rövid távban az Odvaskői fal benne van nekem sokat ront az élményen, lévén ott van egy olyan rész amit szárazon sem tekerek ki, ahelyett hogy egy jó dózeres száguldás lenne mint régen. Ezért úgy döntöttem, idén ez az outi maraton jön számításba.

Úgy látszik, lassan tényleg hétvégi kocabringás leszek, lévén hétköznap időm nincs tekerni, na meg a májusi november sem feltétlen kedvez annak, hogy bringára pattanjak. Így a héten egyetlen bringázást tudtam magaménak a CSTSZ-t, igaz itt egyből két futamot, de azért ez édes kevés ahhoz képest amit menni szoktam.

A szombati időjárás már végre mosolygós volt, de mivel a fiacskámnak névnapja volt, így eszembe nem jutott tekerni menni, megyek eleget vasárnap. Hajnalban aztán megláttam, hogy is néz ki az idő, és nem voltam teljesen nyugodt. Persze legfőképpen a Rotari futáson részt vevő iskolásokra gondoltam, hogy vajon az a kegyetlen mennyiségű meló, amellyel a tesis kollegáim rávettek sokakat, hogy menjenek futni megtérül e szakadó esőben. Eleve egy érdekes rendezvény az a rotari futásos cucc. Én nem nagyon tudok vele egyetérteni, meg megérteni sem, de ezzel lehet egyedül vagyok. Imádom ha a gyerekek sportolnak, ha tesznek valamit a közösségért, vagy az iskolájukért, csak ez a futás nekem picit furcsa. Ugye itt az viszi el a prémiumot aki százalékos arányban, az iskola létszámához képest, a legtöbb futót viszi a derbyre, és ebbe nemcsak a diákok számítanak bele, hanem mindenki aki a sulikat a szavazatával a futás után támogatja. Ugye csúnyán is nézne rám mindkét iskola, ha a másikra szavaznék, így jobbnak is láttam távol tartani magam ettől a rendezvénytől, na meg eleve futás és nem bringa, bár valszeg ha éppen semmi dolgom nem lett volna kimentem volna valószínűleg.

Viszont így a kezdetben szitáló majd szakadó esőben elindultunk komplett családdal az Őrségbe, megnézni azon környék „lankáit”. A rendezvény közelébe érve, benézve az erdőre, imába foglaltam, hogy ez nem monti verseny, hanem outi, mert mindenhol olyan vizek meg sár volt, hogy a ránézésről már beragadt a hátsó kerekem.

Őriszentpéterre érve elrohantam felvenni a rajtcsomagokat, technikai póló, kaja jegy, kuponok, igényes szórólapok vártak. A rendezvényközpont minden igényt kielégített, pláne ha esetleg lett volna még gyermekmegőrző is ahogyan ígérték, de szerencsére mama velünk volt, így a gyerekek a mamával lóghattak amíg mi tekertünk. Volt itt minden. Barantások, rendőrök, ügyességi pálya, őrségi őstermelői vásár, 3 játszótér, büfé, házi meggysör, bár utóbbit sajna ki kellett hagynom. A rajtszám valami öntapadós cucc volt, ami éppen befért a nyeregtáska alá, a sárban még szereltem is egy kicsit, de legalább fentről itt nem esett, és kezdett kellemes 15-16 fok lenni.

A 93km-esek 10:00-kor rajtoltak el, mi 10:20-kor. Mivel nem láttam a hosszú rajtot, így fogalmam nem volt hova kell mennem, de gondoltam követem a tömeget. Ja csak a tömeg nem mozdult, mindenki lézengett a versenyközpont területén. Na végre megláttam a rajtkaput, a közelbe mentem várakozni. Egy keskeny rossz minőségű útról kellett indulni, és ugyanazt a módszert alkalmaztam, mint Zalakaroson, az első treking elé. Na jó egy volt legelöl is, de oda nem mentem. A tömeg annyira nem gyűlt, de mivel alig 5 perc volt, szépen beálltam két lány közelébe, mégis csak dekoratív társaságból jó rajtolni.

Lassú rajttal indultunk, ami ugye azt jelenti, hogy 20mp-en belül 170 felett libeg a pulzusom. Ráadásnak felfelé mentünk. De itt a környéken tényleg lassan mentek az emberek, amit kb fél km-ig bírtam, aztán elmentem helyezkedni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a felvezető autó kb 10m-el megy előttem, és kb 15-20 ember van előttem. 3 km-ig mentünk így a kocsi mögött, kíváncsi voltam hogy az éles rajtból lesz e lószolás. Hát mire felnéztem az autó sehol, és az első sor el is tűnt, de a nagyrésze az egyben maradt előttem. Kimentünk egy szélnek kitett részre és elindultunk. mondanom sem kell hogy 30 felett tempóztunk, mindenki összevissza egyetértés halovány szikrája nélkül. na én sem éppen a vonatba állás személye voltam ekkor, pedig néztem ha elcsípek egy vonatot az jó lenne, de itt csak mozdonyok voltak vagonok nem igazán. Jött az első rosszabb szakasz lefelé, rájöttem erre a kátyus szutyokra kell majd sok helyütt készülni. Irdatlan lassan teltek a km-ek. Végül láttam egy hármast akik mintha egyetértésben tekernének, na ez kell nekem. Elkezdtem tempózni, hogy elérjem őket. Jött egy hosszabb steig, ahol fel is értem rájuk, majd hamarosan úgy szakadtak szét mint a foszlós kalács húsvétkor. A lány elment felfelé a fiúk meg szétestek. Na, jó ebből volt így elég. És visszavettem egy picit a tempóból, a két srácot magam mögé vettem, és végre elindultunk. A lány előttem ment mintegy 50-80m-rel. Valami gusztustalan tapadós aszfalt volt alattunk, mert bár lefelének éreztem, de annyira nem ment a kerék. Néztem is hogy nincs e defektem de nem. Egyszerűen az őrség ilyen. Bár a km óra 0 százalékot mutatott, de bizony felfelé mentünk vagy 4 km-en keresztül, a srácok azért rájöttek, hogy nem csak nekem kéne mozdonyt játszanom, és beváltottak elém, majd 500m után újabbat váltottak, de aki elől ment hamar bedőlt, így megint én játszottam a mozdony szerepét. Szépen kezdtünk felérni a lányra, és még előtte két emberre akik nem outival nyomták. Azonban megint jött egy rossz minőségű lejtő, amin a szövetség megint szétrepült, és nemtudott összeállni sem mert Farkasfa után megjött az első komoly steig. Na itt úgy maradtam le mint a borravaló. Hírtelen mókuskerékben találtam magam, de így is csak ütöttem a pedált. Ez van az ilyen meredekek nem az én világom. A vonatom el is ment. Felérve végre valami lejtő szerűségbe kezdtünk bele. A vonatom jó 200m-rel előttem haladt, én próbáltam tempózni, de esélytelennek láttam, hogy megfogjam őket. A kislány állt ki először, mert megállt valamit kotorni a zsebében, őt ebben a pillanatban faltam fel, egy kósza mozdulatot tettem hogy jöjjön, de nem érdekelte a rapid randi.

Megint borzalmas minőségű út jött amikor végre beértem Szentgotthárdra. Itt hírtelen zsír aszfaltra kerültem, ráadásul síkra. Nyomtam neki, és jé egy leszakadt vagon, akihez közeledek, előtte meg 50m-rel a vonatom. Próbáltam rájuk tempózni, amikor kiértünk valami főútra. Érezhető volt, hogy közeledek, csak közben bele mentünk valami felmart útba. Rázott mint az atyaúristen, de a srácok egyre közelebb voltak. Először a trekinggel lemaradott vagon lett meg, de nem jött velem, én meg mögé nem álltam be. Aztán meglett a vonat is, de az meg lassan személyvonattá vált, ráadásnak előtte két magányos farkkas is ment. Kb 1 percet pihiztem ebben az osztagban, aztán beálltam eléjük. Na ők már jöttek. Gondoltam lesz itt egy kis váltott vezetés, ami jól fog jönni, mert Szentgothárd és Felsőszölnök között lesz egy kb 10 kili ami enyhén emelkedik szinte végig, de majdnem sík, és várható a szembeszél, itt jó lenne vonatozni. Kiérve Szentgotthárdhoz, az egyik srác beállt elém, aztán szépen tempózva az egyik magányos farkas is meglett, csak itt meg bepihent a barátom, így megint beálltam tempót menni előre, mégis csak a másik farkast is meg kellene fogni. Haladtam, de úgy éreztem nem ciceregnek mögöttem a carbon kerekeke, és így is volt, a vonatom leszakadt, erős volt nekik. Nem gondoltam volna, igaz megint bőven 30 felett száguldottam. A farkas egy hídon lett meg, beálltam elé, és haladtunk. Na ő rám tette a kereket. Kb 3 kilit vezettem előtte, amikor érezte, hogy illene vezetnie be is jött elém, és így kb 1 kilit bírtam pihenni, aztán jött egy rövid bukkanó ahol mivel én lendületből mentem fel a srác máris leadta magát. De bevártam, így haladtunk együtt Felsőszölnökig. Itt volt a 2. frissítő, az előző nem volt jó oldalon, ez meg olyan volt mintha egy kertben lett volna, de nem, egy út mellett volt. Hupsz itt jön majd a vég, fel kell menni valami dombra, azonban mielőtt befordultam volna, szemből megjelent a hosszútáv él armadája, na még gyorsan befordultunk előttük, de kb 20mp múlva a karbon kerekek máris elsurrogtak mellettem. Nem volt nehéz dolguk, mert kidobták mögém a vasmacskát.

11%! Magányos farkas barátom, elköszönt és mondta ő innen tolja mert a térde ezt nem bírja. Hát én mókuskerékben pofoztam a bringát, de mivel mindenhol fotósok voltak így nem tehettem meg hogy leszállok, meg országúton ne már. Felérve a tetejére huh túl vagyunk a nehezén. 10% le, hogy aztán 12% felfelé jöjjön hasonlóan hosszan. A tetejére felszenvedve hallottam, hogy megint jönnek mögöttem, hát megjött a korábbi vonatom két tagja, de ők sem voltak éppen jobb állapotban csak 40-60kilóval könnyebbek. Felérve újabb le jött, majd egy változatosság kedvéért 13% felfelé. A fiatalabbik srác megszólalt, hogy innen lefelé megyünk. Kérdezem a célig? Na odáig azért nem, jött a válasz. 35km-nél voltunk. Tényleg egy hosszabb, de nem túl széles baromi jó minőségű aszfalton haladtunk. Picit megint megléptem a srácoktól, nem volt tervben de jól esett saját tempót menni. A keskeny úton azért a kanyarokat vissza kellett fogni. Kb 2 km után 14% Mi van? Ennyit a lefeléről. Na ez már meghaladta az értelmi képességeimet. Csak úgy pofoztam a gépet, ami közen a srácok persze visszaértek rám, sőt hoztak magukkal még egy szakállas rajtszám nélküli srácot is. Óriási küzdelem volt felfelé, a képességeim felső határán túl voltam, de felpofoztam a bringát. A srácok elléptek egy kb 100m-rel, jött egy 90foks kanyar, hátra néztem mögöttem komplett tömeg mászta épp a steiget! Mi van? ezek meg honnan, vagy ez a hosszútáv második sora lenne? Ami még jobban ledöbbentett , hogy közben átmentem egy régi határ épületen. Visszajöttem úgy Magyarországra, hogy csak azt nem vettem észre mikor mentem át Szlovéniába?

Na innen végre egy hosszabb lejtő jött. A cél hogy a mögöttem közelgő tömeg ne daráljon be és valahogy felérjek az összeállni látszó hármasra. Na az nehezen ment, mert lefelé elég szépen haladtak ők is. Végig előttem mozogtak, de nem tudtam érdemileg közelebb lépni, míg nem jött egy rövid bukkanó, amire lendületből gurultam fel és megfogtam a fiatal srácot, de nem pihiztem mögötte, hanem irány a másik kettő. Jött egy brutál meredek lefele, közben egy jobbra nyíl 66km egyenesen 93. A szakállas srác elfordul fehér bukós korábbi mozdonyom, túl megy. Nyilván én a szakállasra csapok, és a következő szertelepülésen meg is lett. Innen ketten tempóztunk tovább a sík völgyben a Hársas tói kereszteződésig. Itt mentünk vissza az érkező pályára. Hátulról két hosszús jött, ők ezt behibázták, majd ahogy ráfordultam az útra megjött a hosszú első sor is. Kiba meredek felfelé jött megint, amit már ismertünk csak a másik irányból. Morfondíroztam hol csaptunk vissza, de nem találtam a helyet az agyamba. Lehet oxigén hiány van? Szakál metál persze a felfelén szépen megloszolt, jól van na az nem az én asztalom. Ráadásul a beton minősége kritikán aluli volt. Lemorfondíroztam hogy hányódik helyen lehetek, és arra jutottam, hogy kb 20 körül lehetek. Ugyanis addigra rájöttem, hogy szakál metálon ugyan rajtszám nincs, de a lábán van chip lehet ő futott is és ezért van futó chip rajta.

Megmászva a steoget, szakál kb 100m-re előttem, a hosszú éllel nem bírt eltekerni. Jött egy kanyar, majd megint egy beragadós lefelfelé, hogy a 3. frissítő jöjjön. Jól jönne egy kis izo, de meg nem állok. Na de egy segítő kisrác, hogy lány vagy fiú nem tudtam megállapítani, tart egy poharat, na ezt elveszem, hát ő szarul tartotta én meg rosszul nyúltam érte, így nyakába sikerült borítani, egy kortyot öblítettem belőle és levágtam a poharat a földre. Szakál mintha rám várt volna, de jött a Farkasfai lejtő, na tudtam végre hol vagyok, de basszus a másik oldali emelkedőre kellett volna a zselé. Na ezt bebuktam. Pedig az aztán meredek lesz. Az is lett. Szakál és én is beadtuk a mattot, rugdaltuk a pedált a rossz minőségű aszfalton a 13%-os hosszú steigen. Talán a legnehezebb emelkedő volt. Feljött rám fehér bukó, szakál persze elment, majd a tetején megjött egy triatlonos lány és fiú. A srác elment, a lány elém villantotta magát, amikor végre felszenvedtem a tetejére. Na jó ez a lány nem fog megverni, 55km-nél vagyunk. Hosszú lapos lejtő jött, a combom már a végét járta, meg a seggem és a derekam is, bár utóbbi annyira nem volt rossz helyzetben. A kislány végre meglett, így a pasija után vetettem magam. De azt nem bírtam megközelíteni. Közben fehér bukó is megjött, így váltottal mentünk ketten tovább, úgy mint 40km-el ezelőtt ugyanitt, csak a másik irányba. Volt egy rövid felfelé, a kislány máris előttünk ment. Nem volt rossz látvány, de nem ezért jöttünk. Jött egy hosszú meredek lejtő, 55-ös tempóval lefelé. a végére pont meglett a kislány, de a kanyart igen érdekesen vettük, mert fehér bukó nem fért be, így ő a padkán kötött ki. Megvártam, hogy jöjjön, menjünk együtt. Eljött a pillanat, hogy bezselézzek. Tudtam, hogy még van egy vagy két rövid steig, jól jöhet az arra. A sráccal kemény tempót diktáltunk, vagy lassan inkább csak én, mert tőle már csak panaszt hallottam, hogy hogyan ki van, meg én ezt hogy csinálom, basszus ekkora súllyal, hogy ő ezt nem érti. Ezt a versenyen 3 különböző ember mondta egyébként nekem. Aztán jött a rossz völgyezés, az utolsó rövid meredek steig. A triatlonos srác meg szakál szinte karnyújtásra volt, de a tetején volt 10m előnyük, innen bukta volt, mert a szembeszeles sík részen esélyem nincs az én testemmel két véghajrázót megfogni. Fehér bukót meg tri kislányt, nem akartam magam elé. Haladtam, végre beértem Őriszentpéterre. Hátra nézve senki sincs mögöttem. Küldtem, ahogy bírtam, hátha meglehet a másik kettő. A következő nyílt részen nem láttam. Ráadásnak faluban volt egy rövid felfelé, illetve előttem egy lassú opel, amelyet végül is a célegyenes előtt még leelőztem, majd nagy nyugodtsággal gurultam be a célba. Befutó érem, rádőlök a bringára. Az egyik főszervező is gratulál, a srácok is előttem. Itt mindenki már boldog. 2:30, 66 kili majd 700 szint, azért ez nem hangzik rosszul, 26,4-es átlag, 2600 kalória.

Érzem én, hogy nem nagyon kellene megmozdulnom de arrébb kéne menni, amikor egy kislány jelenik meg a lábamnál és átöleli a lábam. Mi van ki ez? Huppsz ez Helka! Mama sehol, Ági a távolban áll Botival. „Anyu már rég bent van, legyőzött téged!” jön a kislányom megállapítása. Hát ja végül is 20 perccel később indult meg egy 35 kilis pályán, harmad ennyi szinttel, úgy azért van némi előnye, de látom hogy végre mosolyog egy verseny után, az meg egy különleges élmény amikor a kislányom rohan a lábamhoz egy verseny után. Na de az arrébb menés nem megy. A derekam beállt. Majdnem úgy kell levenni a bringáról, mint a középkor elei lovagokat, daruval. Arrébb vánszorogva megpróbáltam izohoz jutni, végül be kellett érnem magnéziummal, jobb mint a semmi, de a derekamnak ez sem jó. Helka persze követeli, hogy vegyem fel, hát az nem jön össze.

Nézzünk eredményt. Van egy számítógép, amin rá lehet keresni. Na nézzük. absolút 11, férfi abszolút 10. Mi van? Ennyire elől lettem volna? És tényleg. Ági 3. abszolútban, rövid távon, pedig volt vagy 25-30 csaj náluk. Ő sem hiszi el.

Átöltözés, felraknám a bringát a kocsi tetejére, csak háromszor esik vissza a fejemre, rohadt magas, vennem kell egy vonóhorgos tartót, mert egyszerűen nem bírom felrakni a tetőre a bringákat. Utánna kajajegy. Valami finoman furcsa étekkel várnak bennünket. Bab, csülök, hús, répa. Ok ez nem hangzik rosszul. De a répa az valahogy metélt tésztának van ábrázolva és fehér. Ja és tele van vele, majdnem káposztának nézem, de nem az ez valami tarlórépa vagy ilyesmi. Első neki futásra annyira nem rossz. Jónak sem jó, de a hús jó benne meg a csülök. Na jó fél órán át próbáltuk leküzdeni, igazi fogyókúra ezzel az ecetes savanyítással. Én végül megettem, Áginak nem ment.

15:00-ra van kiírva az EH de késik. Aztán 15:20-kor elkezdik, és elkezd a csávó valami nettó meg bruttó időről beszélni. Mi van? Ez egy tömegrajtos rendezvény itt nincs bruttó nettó, aki előbb jön át a célvonalon az nyer és kész. Mondják, hogy ez 3 embert érint a dobogón, de őket is kihívjuk. na mondanom sem kell, hogy Ági az egyik kárvallottja a történetnek, elvették tőle a 3. helyet, bár nem tudjuk miért. De mivel a 3. nem volt ott, így végül őt hirdettek ki 3.-nak, Tök jó! A kocsiban elkezdtük kisilabizálni mi történt, de igazából amíg nem látok eredménylistát addig nem tudom kideríteni. Mindenestre ígértek neki egy jövő évi ingyen nevezést, hát én benne vagyok, mert marha jó rendezvény volt.

Összegzésként 66kili nyélen, egy beállt derék ami nem nagyon akar kilazulni bárhogy nyújtom, a többi részem meg csak egyben lesz. Jövő héten Tirol, remélem ott végre hozok valami kéttel foghatót is, de hát majd meglátjuk!