SG 2019

Azt szokták mondani az emlékek megszépülnek az idővel, hát ahhoz, hogy ez megszépüljön jó sok idő fog kelleni.

Történetesen az év egyik legjobban várt versenye volt az SG2019! Gregáék már egy éve tolják az arcunkba a facen, és kb 3-4 hónapja nincs olyan nap, hogy valami post a derbyvel kapcsolatban ne kerüljön napvilágra. De tehetik is, hiszen álom szép terep, és jó is, na meg csillió rendező, úgyhogy elvben csak jó lehet a derby. A kedvenc szállásunk, és az esti western étterem fogja tökéletessé tenni a hétvégét. De azért vannak olyan nüanszok amik megkeseríthetik a rendezők és a versenyzők életét is. Ilyen pl. egy sarkividéki front, szakadó havasesővel és 2 fokkal májusban. Na de ez a verseny nem azért volt sz@r mert esett, a fenét, azért mert el volt b….szva a pályakitűzés nem kicsit, hanem nagyon. Ha talán az elit mellett a kisebb pályákra is jutott volna a marketing mellett, meg azért olykor az ösvényekre is idő, akkor talán ilyen gond nincs. Pedig Grega egy jó pályakitűző, mondjuk egy olyan terepen ahol csukott szemmel is lehet technikás tájbringa pályát tűzni, nem annyira bonyolult, de a vasárnapi terep már nem ilyen volt. Én mindig próbálok úgy csinálni pályákat, hogy olyan helyen viszem ahova én is szívesen megyek, oda ahol csak szívok általában nem küldök be senkit! És az, hogy az úgymond rövidebb pályák, végig szopják a Slovenij Gradec feletti meredek alpesi hegyoldalt, és mindezt teszik pöttyözött ösvényeken, amik nem járhatok sárban, és olykor azért kell szalagozni mert nincsenek is, szóval ez több mint bosszantó. OK, hogy én dagadt vagyok, és nem tudok ilyen helyen semmit sem kezdeni, mert a tolásban nálam nem sok lassabb van, lefele meg szétparázom magam hogy mikor forr fel a fék, és maradnak félárván a gyermekeim, de ebben az oldalban szárazon sem lehetett volna bringázni. Jó valami Nino Shurter talán tudott, volna, vagy Absolon e-bikeval, de pont nem az elit szivatta magát azon az oldalon, hanem a hobby kategóriák, vagy éppen a korosabbak. Ezt a részét Grega rohadtul nem gondolta át. Mert valljuk be amikor én megláttam, hogy 20 kilón lesz 650 szint azt mondtam, Ok ha ez egy normális osztrák pályakitűzés nem lesz ezzel gond, felmegyek a dózereken, legurulok valami erdei ösvényen, és még az időjárás sem számít. Na de itt kicsit sem ez történt.

NA de hogy is volt!

Péntek délután indultunk el kellemes 20 fokos napsütésből széllel Veszprémből. Kálmiékat felvéve, még a napszemüveget is magamra tettem, hogy aztán Herendnél lerakjam és többet ne is gondoljak rá hogy felvegyem. Mindenesetre csak Ausztriában futottunk bele némi esőbe, ami aztán Szlovéniáig kitartott. Szinte egyszerre értünk a busszal a szállásra, ahol Ágival konkrétan egy számunkra luxus lakosztálynak tűnő apartmant kaptunk a hétvégére, mindezt reggelivel 23 euro + tax-ért.

A szombati reggeli a szokásos volt, bár valamivel kisebb mennyiségben, mint megszoktuk, de bőven jól lakott mindenki a verseny előtt. Mire leértünk a VK.ba már folyamatos szitálásban volt az eső.

SG1 a gyökerek nyertek

Tudtuk mi vár ránk, gyökér - gyökér hátán, és annyi út egy terepen, amennyi összesen a magyar térképeken nincs. A szitáló eső és a 8-11 fok nem volt feltétlen marasztaló de OK.

Kapásból futással kezdtem a rajtból, lévén egy kijárt árkon kellett volna átkerózni, aminek a csúszós sár még jobbat tett. Mondanom sem kell, hogy az 1-esre egy kisösvényt nem nekem találtak, ki, jó perc veszteséggel értem az egyébként holt primitív pontot. Na innen jött a tekerés. egészen jól éreztem magam a gyökereken a teló tette a dolgát, ráadásnak fel is mentem a 2-esre az előttem indulóra. A 3-asra aztán Zoli megjött mögülem, nem értette mit keresek ott, hát ez van lassú vagyok egy ilyen terepen mint a csiga ... A 4-et már együtt fogtuk, hogy aztán közösen menjünk el egy világ körüli útra. Ő körbe járta a világot, én legalább a térképen maradtam, azzal a kb. 40 emberrel aki ott állt a feltételezett pont helyén. Aztán én nekem leesett a turpisság, így az 5 is meglett. A hiba oka nyilván az volt, hogy a hanga fűben végig ment két bringás a nyomot mindenki ösvénynek nézte, és szépen egy jó 40 fokkal elhúzott északra, onnan aztán csőstül jött a gond, nekem még mázlim volt. A 6 tök egyenes gyökér szívás, bár a kis hídon akkora hátast dobtam, hogy az SI is leszakadt a kezemről. A 7 már okosabb volt… nálam mert én nem láttam meg a térképen, hogy megy be rá egy ösvény, és nyilván körbe szivattam magam. Innen újabb hiba a 8-ra, de kb. 2 perc után kapcsoltam, hogy rohadtul nem jó fele jövök, így vissza, majd simán kapni ki a pontot, hogy a 9 megint egy egyenes legyen. Jött a 10 ami előre vetítette a másnapi végítéletet. Egy durung völgy átkelés, 2 lemaradt úttal, meg egy eltűnővel, és egy olyan útvonallal, ami maga volt a rémálom a pöttyözött útjaival. A dózer meg extra nagy kerülő lett volna. Innen jött a kevésbé ismert rész, ahol trükkös átmenetek tömkelege várt ránk. Én mondjuk nem szívtam meg a 41-et, de többen szálltak el rajta.  A cél előtt még volt egy érdekes ösvény, de végül 94 alatt sikerült abszolválni, ezt a középtávú versenyt.

Este közös western kajálás, majd próbálni pihizni, de úgy döngött a szél odakint, hogy sok alvás megint nem lett belőle.

SG2 „Bringa? Az meg ide minek?

Pedig a kezdés jó volt, gyors és sík, igaz a beton nem ért le az ösvényig, amit a térképen menet közben nem láttam, de nem fordultam vissza. A 2. már észjátékosabb volt, de gondot nem okozott, a 3 meg egy szimpla durung mászás lett. A 4-re megjött a térkép első szívatása. Azért választottam a lentebbi utat, mert a pöttyös rész az egy mező közepén volt, így gondoltam csak nem gyökeres. Amikor viszont megláttam a tisztást agyat akartam dobni. Egy beszántott szántó, a végén átbukós drótkerítéssel, ösvény nélkül. A ponthoz bemenni meg maga volt a dagonya halál. Innen logikusan mindenki ledurrantott a völgybe. Én maradtam a gerincen körbe dózer/beton kombón megkerülve a félterepet, egy szintúton durrantottam be. NA sikerült egy úttal korábban lemenni, vesztve 50-70m szintet meg vagy 4 percet. Innen nulla észjáték, csak picit figyelni. De azt sem, mert tömegek másztak fel le a pöttyösökön. És ha véletlenül ültem a bringán, akkor felfelé le a gépről lefelé meg jó esetben roller. Gyakorlatig végig túrtuk a hegyoldalon a pöttyös szutykokat, az összeset. Végül aztán lemehettünk frissíteni és térképet átforgatni. Legalább ott hosszútáv jellegű pálya rész jött elő. Persze fel a vár melletti szurdokvölgybe, rá egy pöttyösre. Majd megkerülni fél Szlovéniát, hogy egy ehte egyenes pontot kifogjunk. Innen aztán olyan meredek felfelé állt előttem, hogy nem bírtam megtekerni. Onnan irány a szintösvény, ami kb minden volt csak épp szintbe menő nem! A 13-ra megjött Zoli, majd a 14 re menet Kornél is hátba vert. Először volt jó a körbetekerés dózeren. Aztán irány a vár, hogy ismét szopó utakon sártól folyó dágványban lejussunk a faluba, ahol flass backnek még ránk toltak vagy 50 m szintet, aztán be a célba. Szétázva, a végén már nem tudtam az újaimmal a váltót tolni. Szétfagytam, hogy 3 órát szívjak a terepen. Áginak ezt sikerült 4 re feltornázni.

Na ok, hogy gyenge vagyok, de egy olyan pályát amiben direktbe szívsz fel a pontokra, szóval kritikán aluli.

Én szeretem Szlovenij Gradecet, de ez most nekem is túlment a tűréspontomon. Megnéztem később a női elit illetve a 40-es pályákat, hát azok jobban hasonlítottak egy hosszútávú futamhoz. Tényleg az egészben a legrosszabb, hogy végig túrtak velünk egy komplett hegyoldalt zergebaszta ösvényeken. Ez minden nekem már csak nem tájbringa. Remélem, legközelebb visszamegyünk inkább gyökérlanba!

Bringa amorf, első teló beállva, jövőhéten K3… remélem társam is lesz!