Bronzkor

Az elmúlt hetek nem túl motiváló eseményei után, a Nagybányai hosszútáv azért egész jó lökést adott, ráadásnak a bringázás is jól ment az elmúlt két hétben, és úgy tűnt talán valami beindult az iskolával együtt. Ráadásnak a héten még az is kiderült, hogy Matrival végül tudunk váltózni, így életemben másodszor eltudtam indulni a Váltó OB-n, és egy olyan váltótárssal akivel talán még labdába is rúghatok! Így motiváló tényezőnek tökéletes volt. Minden jól ment csütörtök estig!

Csütörtökön DÖK nap volt a suliban, ahol egy jó paprikás krumplit főztem az osztállyal, az hogy itt szívtam be sok füstöt, vagy egyszerűen a többféle házi kolbász okozta, vagy megsütött a nap nem tudni. A lényeg hogy hazaérve még eltéptem egyet bringázni, egy jó eséssel fűszerezve, majd estére valami megváltozott. Hányinger, fejfájás, hátfájás, vese besajdulás, és semmilyen folyadék nem csúszott. Ez olyannyira sikerült, hogy este a kanapéról is nehéz volt elvánszorognom a tusig. Bár a tus jól esett, de azért miután ágyba kerültem sem volt jobb, ráadásnak 3 környékén fel is ébredtem és lehetetlen volt visszaaludnom, így a tanári kiránduláson már olyan voltam mint a mosott sz@r vagy mint egy durván Szigetelő másnapos fesztivál arc. Estére aztán kezdtem rendbe jönni. De azért a levegőtlen vagy füstös helyek igen csak zavaróak voltak. Este még a kölkök inhalátorát is elkértem, hogyha esetleg a tüdőm van tele valami szutyokkal, akkor az kijöjjön! 

A szombat hajnali indulás persze nem esett jól, de viszonylag értelmes időben sikerült Ostorosra érni, így mindenre volt idő, pl megszakérteni a rendezőség problémáit. A jó úttörő ott segít ahol tud, így amit kértek azt megpróbáltam megsegíteni, de mivel ezek általában a váltóval voltak kapcsolatosak, ezért Ágit Katit és Debnár Zsut kértem meg a feladatok elvégzésére nehogy véletlenül kompromittálódjak a versennyel kapcsolatban.

Sprint

Az armageddon közben megszelídült, hogy 11:12-kor elkezdje ontani a levegőből olykor az égi áldást. Én 22-re rajtoltam egy számomra egész jónak ígérkező pályán. 5 kili 110 szint azért az tekerhető még nekem is. Na ez csak annyira sikerült hogy 225m szint lett benne ami viszont már nekem eléggé a haggyuk kategória. Na de ez volt a legkisebb gond. Kapásból a rajtután átzúztunk egy egykori TSZ lerakaton, ami meglepett, majd sikerült felmászni az első emelkedőre. ahol már is szembesültem vele, hogy a térképben vannak kisebb hibák. Álltam is vagy 10mp-ig egy útkeresztben „Mi van?” kérdéssel az arcomon. Aztán a várhatóan jó irányba vettem magam, ahol egy mély völgybe estem le, ahol a majdnem dózernek jelölt úton egy olyan lereszt vízmosás volt, hogy mindent mertem csak nyeregben marani nem. Kiérve a völgy mélyéről, végre a szőlők között értelmes úton tudtam tekerni, amikor megláttam Matrit szembe száguldani. Tudtam, hogy a jelleghatáron kell bemenni, az orrom előtt behúzott én utána. Az út kanyarból kapásból lejött, hogy két úttal vagyunk lejjebb, de innen is oda lehetne jutni, csak azt nem tudtam kiolvasni hogy összeér vagy nem. Háát nem. Matri ekkor már vagy 20 perce kergette ugyanazt a pontot, visszamenve én egyből azonosítva a helyet, mondtam hogy nyugi csak az erdő helyett szőlő van. Az egyik utat egy busz a jó utat meg egy szuzuki állta el, de végül meglett a pont. 12 perc az első átmenetre, na az minden csak nem sprint. Sebaj ez megint nem lesz az én versenyem, de legalább innen egy el nem rontható átmenet jön. Hosszan nyomni lefele, majd ballra be. Ez ment is csak úgy száguldottam le, vártam a jobbról jövő utat, majd a balrólt, de nem jöttek, már másztam fel az ellenoldalon… amikor szembesültem vele, lehet elmentem? Vissza, sehol semmi. végül valami etvaszt találtam, de az meg egy magasleshez vezetett, de ott sincs semmi. Vissza menve a dózerra érkezett Hidy. Hú akkor hoztam egy laza 4 percet rajta. Ő jobban elszúrta az egyest mint én. Mivel sehol semmi, így felmentünk az útkeresztig a minden mindegy alapon, és valami kis ösvénylenyomaton húztunk be a kettesre. Zoli mögöttem. Épp mondani akartam ha ezeket a hibákat mi így megesszük, vajon a többiek akik nem rendelkeznek ennyi tájékozódási rutinnal mint mi? Na ez valszeg Zolinak is eszébe jutott, mert a felfelében úgy hagyott ott mint annak rendje a 3-asra menet. És mivel az zsákutca volt, már többet nem is láttam. Ráadásnak az 5-ön csúnyán túl menve, a 6 nál már kedvem sem volt semmihez, pláne hogy jött a 7-41. Simán megvolt most nem szívat meg. Közben az eső átváltott szitáló szétáztató verzióra. És a race king hátsó gumi nem tisztult, így a 41-ről ki nem tudtam visszaszállni a bringára, és felkellett tolnom a lejtőig, hogy visszaülhessek. Mire célba értem Hidy a 4 perc hátrányból 3 perc előnyt csinált, de Kornél, sőt Kovács Zoli is bőven megvert, igaz mindegyik korábban indult, és én a 41-ről 4 percet toltam felfelé amelyik átmeneten ők két és felet mentek! Ágoston meg szinte első rajttal ment egy 28-at ami reális is volt. 

Arra jó volt a délelőtt hogy rájöjjünk a jelszó, hogy ne bízz a térképben. Ráadásnak úgy rákezdett az eső, hogy többen megkeretek mint szakágvezetést, ne engedjük a délutáni váltó lebonyolítását. Én inkább megoldást kerestem. A rendezők is. Az alap szitu, hogy a szőlősrészbe nem szabad bevinni a versenyt. Mint kiderült a B kör az konkrétan a szőlőben menne. A végső megoldás az lett, hogy az A kör mellett csinálnak egy B-t is ugyanott, ahogy normál esetben is kellett volna. Így a sarat legalább nagyrészt sikerült elkerülni.

Váltó OB

Matrit mivel sikerült megfűzni így végre én is indulhattam OB váltóban, lévén hogy bátyó a háromszoros nagypapa, elmúlt már 40! Nyilván nézegettem a váltó összeállításokat előre. A legesélyesebbek nyilván Süti és Cica voltak az OB címre, úgy mint évek óta. Utánuk viszont nyitott volt a kérdés, és egyértelmű volt, hogy mi is beszámítunk az esélyesek közé, Anka-Szundesz mellett, de a Csonti – Kárpáti Gabi páros sem volt éppen gyenge, mint ahogy Orsi-Annával is kellet számolni. Az egy másik kérdés hogy végül a SAS váltó kikérte a napi versenyengedélyt, így őket sem szabadott leírni. Ha OB címekről van szó. Maga a verseny egyértelmű, hogy László-Ádám párosé, az lenne meglepő ha valaki 2 körig együtt maradna velük. Egy körig sem sikerült.

A tömegrajtot Matri vitte el. Én kb 18-22 perc közé vártam őket, majd László megérkezése után hamarosan felbukkant Cica, aztán Szundesz, Csabi, majd utána Matri. Így Anka pár másodperc előnnyel startolt ki, míg előttem Vivi kezdett mászni, akit a betonon le is raktam. Itt jegyzem meg, ha ez egy sprint terepen volna ami sík és tényleg igazi sebességet lehet produkálni, akkor nyilván más a szitu, így hogy kapásból felvettünk vagy 50 szintet én akkora hátránnyal indultam, hogy csak na. Még egyszer a távolban láttam Sütit és Ankát elhúzni, de aztán légüres térben mozogtam. Próbáltam tartani a tempót és haladni amennyire csak lehet. Azt láttam, hogy van valami olyan rész amit nem fogok szeretni, mert az tuti szűk lesz. Így is lett egy utolsó utáni bozótos vette kezdetét, amin se én se a bringa nem fért át, de valahogy átgabalyodtunk. Így ránézésre ha valaki elmegy mellettem azt észre kellett volna vennem. Ezért is lepődtem meg, hogy amikor épp egy löszfal tetején álltam alattam megláttam valakit. Teljes ledöbbenésemre Anka ott állt alattam. Gyorsan lehajítottam a bringát én meg seggféken utána, majd üldözőbe vettem az amazont. De csak nem közeledtem. A gát végén ő is észre vett, és rákapcsolt, el is tűnt előem. Majd jött egy nyomvájús szutyok, amin nehezen keveregtem át, de gondoltam Anka elment de egy percnél több előnye nem lehet. Majd a betonon egy újabb bringás előttem, mi? Hogyan? Anka volt az, kiderült elesett az ösvényen és ezeken a keze miatt még nemtud haladni. Ott nyomtam mögötte, és a befutó ponton kb 30m volt köztünk, ráadásnak ő tolta a hídig, én tekertem. Az más kérdés hogy én fennakadtam a hídon. De a lényeg hogy alig 30-40m előnnyel váltottak. Így Matri megint Szundesszel csatázhatott. Én elmentem egy Zseléért mert ha ez így alakul, ahhoz kell. Egész megnyugtató előnnyel mentek ki a srácok, mert vagy jó 2-3 perc múlva érkezett a következő OB váltó. Csak MM-ék tolakodtak be Ágostonnal de ők ebben a csatában nem játszottak.
László ismét űridővel érkezett, de ezzel nem kellett foglalkoznunk, majd pár perc múlva Cica feje bukkant ki, így tudatva, hogy a bajnoki címet ha nem hibáznak megvédik. A mi srácaink nem akartak jönni, pedig már a zselé is pörgött bennem, majd felbukkant Szundesz, mögötte kb. 40m-rel Matri. Na onnan folytatjuk ahol abbahagytuk. Anka mint az őrült ugrott neki a felfelének és a karbon bringa a vaságyastul 20 kilós lányt el is tüntette a szemem előle, de egy életem egy halálom nem adom fel utána zúztam. Hogy ne tépjek láncot visszatettem kicsire, na erre leesett. Bele kellett tolnom a fefelébe, tudtam ezt nem hozom vissza Ankán ha nem hibázik. Éreztem, hogy az erőm sincs már a toppon, de hajtottam a mi csak a csövön kifér, hátha meglátom a leányzót, de sehol nem volt, így icipicit visszavéve, nyomtam tovább végig a távolt pásztázva, hogy sem előttem sem mögöttem nem bukkanik e fel valaki, de nem bukkant. A bozótos végén bíztam, hogy ismét meglátom az Amazont de sehol nem volt, de a pont sem. Én nem láttam, de mivel senki nem panaszkodott így meg kellett lennie. Meg is volt egy olyan úton, ami csak a térképen nem szerepelt, de mindegy eddig is mindenki megtalálta ez nem oszt nem szoroz. Mivel Ankát a gáton sem láttam így inkább hátra figyeltem a gáton, hogy nem e bukkanik fel valaki, de sehol senki, azért nagy tempóval mentem az utolsó előttire, ahonnan visszatekerve a célhoz vezető útra sem láttam meg senkit, így nyugodt lehettem. Azért a betonon hátranéztem nehogy meglepjen valaki de sehol senki. Ráadásnak majdnem elmentem a befutó mellett. Majd felmászva a hídról szép nyugodtan, Matri hangos ordibálásával bíztatva buktam fel a befutó töltésére, és értem célba. Mind a két időm 26:08 volt. Megnézve Ankával, kiderült hogy az egyesre másfél percet adott, a 6-ra amit nem találtam 1 percet. Pont amennyit benne hagytam azzal, hogy láncleesés meg pont nemtalálás. a többire egyformákat mentünk, sőt párszor én is voltam jobb, úgyhogy akár meccs is lehetett volna a végén, de elmaradt. Sebaj jó ez így. Életem első felnőt Tájkerékpáros országos Bajnoki érme. Ezért érdemes volt. Ráadásul a bátyámmal közösen. 

Estére visszatért belém a betegség, kezdtem megint rosszabbul lenni, pláne hogy a vacsorát egy dögmeleg puccos helyen fogyasztottuk, ráadásnak nekem a pizza sem nagyon jött be. De pl nem tudtam inni, mint ahogy egész szombaton enni sem.

POB

Vasárnap éreztem, hogy valahogy a mai napot nem nekem találták ki. Olyan fásult voltam mint régen nem. Ráadásnak a rajt adta, hogy kapásból vagy 70m szinttel fogunk kezdeni. Az más kérdés, hogy az egyesre bele is futottam egy frankó térkép hibába ami vagy egy percemet vitt el, de túltéve magam rajta a túrázás fázisba léptem. Csodálkoztam is hogy Kornél nem csapott hátba, hanem ezt én tettem meg Rolival. A pontbegyűjtő innen kezdődött, bár nagy varia nem volt benne. Kb. azt kellett figyelni hogy ne hagyj ki semmit. De tök sorrendbe jöttek a dolgok. A 2-re volt benne legalább útvonalválasztás, én a picit hosszabb de talán eső után tekerhetőbb útvonalat választottam. Roli mögöttem bukkant ki de mást nem láttam, na meg még Szundi Ati megjelent. De aztán ő sem jött. A szőlőben lefelé aztán helyenként nem értettem mi van, így ott meg is álltam ekkor jött Szundesz akivel leródeóztunk az aljára, igaz jobb lett volna, ha én megyek elől, mert nekem lassú volt lefelé. Hiába ő tájfutó. Leérve egy furcsa útkeresztbe futottunk, amin elég hamar kapcsoltam, hogy Ati rossz fele megy így meg is fordultam, de azon meglepődtem, hogy volt mellettem egy pont. Megnézve az enyém volt. Na jó nem értem rá azon filózni, hogy ezt hogyan, csak nyomultam tovább neki a gázlónak és a meredeknek. Felsikerült rajta tekerni, majd fogni a következőt, és onnan fel a betonra. 

Visszanézve láttam, hogy valaki jön utánam vagy 400m-rel, vagy Kornél vagy Zoli. Próbáltam menekülni és nézni miben tudnak fenn akadni, mit lehet behibázni, hát volt mit pláne a térkép miatt. De a legnagyobb hátast akkor dobtam, amikor a 6 perccel előttem induló Kárpáti Gabi zúz velem szemben le. Akkor mégsem vagyok olyan rossz? Na jó felérve a fordítóra már Zoli és Kornél lihegett alattam, akkor jó sem vagyok. Na akkor kockáztassunk, lezúztam alattam az úton be a borókába, át mindenen valami csapáson és a tónál voltam, pedig nem oda igyekeztem. Rá az előtte napi szutyok ösvényre, aztán megjött Zoli majd Kornél. A lösz falon együtt dobtuk le a 3 bringát. Majd a gáton Zoli már el is lépett, majd Kornél is kielőzött, igaz ő a nyiladékon fenn akadt, de aztán tolásba váltott mindegyőnk. Zoli ért fel először majd Kornél. Mire visszaértem a tóhoz mind a kettő már a másik oldalon mászott felfelé. Ez van idén nem én vagyok a top favorit. Innen nem is kapkodtam, de azért haladtam hátha nem tudja azt a kb. 3 percet visszaadni Gabi amennyivel nem volt előttem az előbb. Célba érve kiderült, hogy 4mp maradt az előnyömből. De mindegy ,mert majd jön Ágoston, na de hol is van? Aztán egyszer csak megjött. És bizony ez szoros lehet, de végül kiderült, hogy jócskán elmaradt. 

Így egy újabb bronz tulajdonosa lettem. Idén sokadszorra. ez egy ilyen év. És mégis azt kell mondjam, hogy bár idén eddig egy tájbringaversenyt sikerült csak nyernem, és egy MK-t sem, és esélyem sincs az összetettre, mégis ez egy jó év lett már most. Két OB harmadik hely, igaz a márciusin nekem sok közöm ahhoz nem volt, csak a helyzet hozta, de akkor is, ha nincs ellenfél, akkor ez lesz. Itt viszont volt. Mióta tudom hogy idén nem én rendezem a váltó OB-t erre gyúrtam hogy Matrival indulhassak. Sőt már évekkel ez előtt is mondtam egyszer Csabinak, hogy 2018-ban nem akarom én rendezni a váltót mert Matri 40 lesz és végre indulhatunk. Mondjuk azt nem hittem, hogy az egykori nevelő egyesületem színeiben hozom el ezt a bronzot, de a legutóbbi junior kori OB bronzomkor is még a VHS tagja voltam.

Most pedig fáj mindenem. Valami hörög bennem, a lábamból kiszedett 2cm-is tövis helye nem kicsit fáj, meg gyulladt, élvezet. De majd a hétvégi wellness továbbképzésen kipihenem magam!