Nagy várakozás előzte meg az Almádi hétvégét! Nem mindig
voltak a vélemények pozitívak, de előre leszögezem, kaptunk egy teljesen
megfelelő rendezvényt, tájbringáztunk, volt térkép, versenyközpont, kicsit
lecsökkent közösség, de igazából teljesen megfelelt a célnak.
Alapvető, hogy immáron május óta nem versenyeztünk Mk-n, és
a júliusi Villachi derby ami finoman szólva is amortizáló volt, mind lelkileg,
mind bringaügyileg is, már a homályba veszett. Érezhetően nehezebb a tekerés,
és érezhetően kevesebb kedvem is van hozzá. a motiváció a béka segge alatt
kettővel, és inkább vagyok a családommal és velük bringázom, mint hogy egyedül
rójam a hosszú kilóméterket. Lehet egy újabb kiégési küszöb előtt állok, és ha
előbb utóbb nem találok motivációt, ebből még gond is lehet. Persze motiváló
erőnek itt volt a MAKÁKO, ahol már előre tudtam, hogy csak bringázni akarok,
aztán végül úgy alakult hogy tök feleslegesen -45 pontért kinyírtam magam a
hegyen, pedig ha nem megyek fel, akkor megvan a második hely Tamás mögött, így
a 4. jött össze. De legalább jót tekertem, és az utolsó egy óra kivételével az
mondható, hogy élveztem is, bár amit nagyon éreztem, hogy felfelé nem kell
próbálkoznom, mert felesleges.
Na de nézzük mi történt az első szeptemberi hétvégén. A
nagyon hiányosnak tűnő mezőny Almádiban adott randevút. Bármennyire is ismerem
a környéket, azért ez messze van a hazai pályától, ráadásnak az is egyértelmű,
hogy egy döntött síkról beszélünk, ergó egy hegyoldal, ahol ha rosszul keverik
a kártyákat igen szép szinteket lehet összeszedni. Persze a pályaadatok már ezt
meg is mutatták, mert hogy laza 140 szintet írtak ki Viktorék előre, ami aztán
az órám szerint kb 200 lett. Ami azért egy 5 kili légvonalú pályán nem kevés.
A térképre rátekintve látszott, hogy vannak benne figyelősebb
választásos részek. Az egyes pont inkább előbbi volt, mint kiderült csak én
mentem azon az úton amerre mentem, de így azért itt jócskán megcsaptam a többieket,
ami hétvégén ez egyszer volt csak elmondható. A második pontra még Kálmánt sem
bírtam hátba csapni, vagy ő menekült vagy én voltam lassú. A 3-ra
kiválasztottam a lehető legrosszabb megoldást, de ez kb. a célban a részidőket
nézve jött le. Sajnos egy ilyen szintes átmenetben számolhattam 1 percre minimum
Gabitól, lett belőle kettő. Aztán innen meg jött a Himalája megmászása. Aminek
az lett a vége, hogy Gabi nem csak rám ért 3 percről, hanem el is ment. És
mivel kb a 6-os pontig másztunk, így jól el is maradtam. A 6 ról aztán
mindenféle lezúgás volt már ismert úton, némi olvasási nehézséggel, majd beérve
kifeküdtem mint állat, mert széthajtottam magam. Azt gondoltam ebben nem maradt
semmi, hát útvonalból minimum egy perc. Ami kb annyira lett volna elég, hogy
Kornélt megverjem, de ő meg vagy három és felet hagyott benne, így arra sem.
Zoli meg Gabi fényévekre előttem. Pápá MK…
Persze mivel itthon voltunk attól féltünk nem lesz közösségi
móka, de azért mégis levesztünk 5-en Tobrukba, ahonnan végül az özönvíz és
csapkodó villámok közepette másztunk fel.
Vasárnap az özönvíz után sok reményünk nem volt, hogy tiszták
maradunk, de kiderült a terepnek az eső nem ártott. Ok volt egy két tócsa de kb.
ennyi. Meg néhány út picit mélyebb lett. Erre a napra már 200 szintet írt ki a
rendezőség, a végére ez kb. 300 lett. Persze itt is lefele kezdtünk, majd az
egyes pontról egy kis megszakítással, de egyben felvettünk laza 300szintet.
Volt benne útvonalválasztás, mint kiderült én választottam egyedül, de mivel a
felfele összemérhetetlen a srácokkal, így nem tudom megállapítani, hogy jobb
vagy rosszabb volt. A lényeg hogy felfelé kiosztották nekem rendesen az időket
a srácok. De hát ezt éreztem is, így azért a pálya második felét próbáltam megnyomni,
ami kb. két második helyet is hozott átmenetben. Ráadásul a vége felé még
sikerült leágyékolnom a vázat is így, egy átmeneten keresztül végig ordítottam
szoprán hangon, és a nyeregbe visszaülni sem nagyon volt esély. Beérve kíváncsi
voltam mit csináltak a többiek. Zoli adott egy 5 percet ha nem hatot, míg Gabi
11-et. Nem egy szint Gabi, az más kérdés, hogy most már ténylegesen elment egy
pont mellett. Ezt eljátszotta szombaton is csak akkor fogta csak nem csippant,
most viszont elfelejtett bemenni. Kornéllal már jobb volt a helyzet, mert ő
csak 10mpe-l vert meg, ezzel behúzva összetettben a második helyet, én meg a
dobogó harmadik fokán álldogáltam.
Hogy mi okozza ezt a szerintem negatív szereplést. Először
is jók a srácok. Olyan mintha a tavalyi Plzeni élményt élném újra. A Pannon
rendezése nullázta az edzésmunkám, míg a bringám egész évben szarozik, mármint
a váltó, amit ugye lecseréltem, de a gx meg nincs belőve, és a felfelékben
ennek egész évben érzem a hátrányát. És hát a motiváció vesztés is ilyen. Lehet
a tudat alattim is blokkol, így hogy tudom sok esélyem nincs a srácok ellen.
De a hétvégén nagybánya, ami a tavalyi év egyik legjobb
versenye volt. Ma megjött az új felnim a törött helyett, és már állítólag be is
fűzték, ha még a váltómat is beállítanák… Szóval meglátjuk! J
Megjegyzések
Megjegyzés küldése