Ugrás a fő tartalomra

Almádi MTBO kéne a motiváció


Nagy várakozás előzte meg az Almádi hétvégét! Nem mindig voltak a vélemények pozitívak, de előre leszögezem, kaptunk egy teljesen megfelelő rendezvényt, tájbringáztunk, volt térkép, versenyközpont, kicsit lecsökkent közösség, de igazából teljesen megfelelt a célnak.
Alapvető, hogy immáron május óta nem versenyeztünk Mk-n, és a júliusi Villachi derby ami finoman szólva is amortizáló volt, mind lelkileg, mind bringaügyileg is, már a homályba veszett. Érezhetően nehezebb a tekerés, és érezhetően kevesebb kedvem is van hozzá. a motiváció a béka segge alatt kettővel, és inkább vagyok a családommal és velük bringázom, mint hogy egyedül rójam a hosszú kilóméterket. Lehet egy újabb kiégési küszöb előtt állok, és ha előbb utóbb nem találok motivációt, ebből még gond is lehet. Persze motiváló erőnek itt volt a MAKÁKO, ahol már előre tudtam, hogy csak bringázni akarok, aztán végül úgy alakult hogy tök feleslegesen -45 pontért kinyírtam magam a hegyen, pedig ha nem megyek fel, akkor megvan a második hely Tamás mögött, így a 4. jött össze. De legalább jót tekertem, és az utolsó egy óra kivételével az mondható, hogy élveztem is, bár amit nagyon éreztem, hogy felfelé nem kell próbálkoznom, mert felesleges.
Na de nézzük mi történt az első szeptemberi hétvégén. A nagyon hiányosnak tűnő mezőny Almádiban adott randevút. Bármennyire is ismerem a környéket, azért ez messze van a hazai pályától, ráadásnak az is egyértelmű, hogy egy döntött síkról beszélünk, ergó egy hegyoldal, ahol ha rosszul keverik a kártyákat igen szép szinteket lehet összeszedni. Persze a pályaadatok már ezt meg is mutatták, mert hogy laza 140 szintet írtak ki Viktorék előre, ami aztán az órám szerint kb 200 lett. Ami azért egy 5 kili légvonalú pályán nem kevés.
A térképre rátekintve látszott, hogy vannak benne figyelősebb választásos részek. Az egyes pont inkább előbbi volt, mint kiderült csak én mentem azon az úton amerre mentem, de így azért itt jócskán megcsaptam a többieket, ami hétvégén ez egyszer volt csak elmondható. A második pontra még Kálmánt sem bírtam hátba csapni, vagy ő menekült vagy én voltam lassú. A 3-ra kiválasztottam a lehető legrosszabb megoldást, de ez kb. a célban a részidőket nézve jött le. Sajnos egy ilyen szintes átmenetben számolhattam 1 percre minimum Gabitól, lett belőle kettő. Aztán innen meg jött a Himalája megmászása. Aminek az lett a vége, hogy Gabi nem csak rám ért 3 percről, hanem el is ment. És mivel kb a 6-os pontig másztunk, így jól el is maradtam. A 6 ról aztán mindenféle lezúgás volt már ismert úton, némi olvasási nehézséggel, majd beérve kifeküdtem mint állat, mert széthajtottam magam. Azt gondoltam ebben nem maradt semmi, hát útvonalból minimum egy perc. Ami kb annyira lett volna elég, hogy Kornélt megverjem, de ő meg vagy három és felet hagyott benne, így arra sem. Zoli meg Gabi fényévekre előttem. Pápá MK…
Persze mivel itthon voltunk attól féltünk nem lesz közösségi móka, de azért mégis levesztünk 5-en Tobrukba, ahonnan végül az özönvíz és csapkodó villámok közepette másztunk fel.

Vasárnap az özönvíz után sok reményünk nem volt, hogy tiszták maradunk, de kiderült a terepnek az eső nem ártott. Ok volt egy két tócsa de kb. ennyi. Meg néhány út picit mélyebb lett. Erre a napra már 200 szintet írt ki a rendezőség, a végére ez kb. 300 lett. Persze itt is lefele kezdtünk, majd az egyes pontról egy kis megszakítással, de egyben felvettünk laza 300szintet. Volt benne útvonalválasztás, mint kiderült én választottam egyedül, de mivel a felfele összemérhetetlen a srácokkal, így nem tudom megállapítani, hogy jobb vagy rosszabb volt. A lényeg hogy felfelé kiosztották nekem rendesen az időket a srácok. De hát ezt éreztem is, így azért a pálya második felét próbáltam megnyomni, ami kb. két második helyet is hozott átmenetben. Ráadásul a vége felé még sikerült leágyékolnom a vázat is így, egy átmeneten keresztül végig ordítottam szoprán hangon, és a nyeregbe visszaülni sem nagyon volt esély. Beérve kíváncsi voltam mit csináltak a többiek. Zoli adott egy 5 percet ha nem hatot, míg Gabi 11-et. Nem egy szint Gabi, az más kérdés, hogy most már ténylegesen elment egy pont mellett. Ezt eljátszotta szombaton is csak akkor fogta csak nem csippant, most viszont elfelejtett bemenni. Kornéllal már jobb volt a helyzet, mert ő csak 10mpe-l vert meg, ezzel behúzva összetettben a második helyet, én meg a dobogó harmadik fokán álldogáltam.

Hogy mi okozza ezt a szerintem negatív szereplést. Először is jók a srácok. Olyan mintha a tavalyi Plzeni élményt élném újra. A Pannon rendezése nullázta az edzésmunkám, míg a bringám egész évben szarozik, mármint a váltó, amit ugye lecseréltem, de a gx meg nincs belőve, és a felfelékben ennek egész évben érzem a hátrányát. És hát a motiváció vesztés is ilyen. Lehet a tudat alattim is blokkol, így hogy tudom sok esélyem nincs a srácok ellen.
De a hétvégén nagybánya, ami a tavalyi év egyik legjobb versenye volt. Ma megjött az új felnim a törött helyett, és már állítólag be is fűzték, ha még a váltómat is beállítanák… Szóval meglátjuk! J

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy fesztivál hét margójára

Az elmúlt 4 napban zenei fesztiválokra raktam be a lábamat, ha már a 2023-as Kultúra fővárosában lakom. Kezdhettem volna picit korábban is, hiszen a Veszprém feszt és a Rosé rizling jazz napok is itt zajlik. De az előbbihez nem vagyok elég gazdag, hogy számomra egy számról ismert vagy egy számról sem ismert zenészek koncertjére járjak (tudom én vagyok kultúrbunkó, vagy nagyon bezártam a Rock, Punk, Metál, HC, Alternatív Underground zenei irányzatba), a Rozén meg konkrétan számomra hidegen hagyó zenészek szerepeltek, így előbb néztem meg a TV-ben magyar BL és EL meccseket, mint, hogy oda látogassak. Na de az utcazene az picit talán más. Az Utcazenére illik bemennem, ha már itthon vagyok. Igaz itt is számomra totálisan ismeretlen zenészek léptek fel, sok esetben világzenét játszva, amik ha már halott valaki Boban Markovicsot, vagy Babilon Cirkuszt, akkor ugyanazt a zenei vonalat képviselik. De valahogy mindig szoktam találni üdítő kivételeket, mit tavaly az olasz testvérpárt akik igazá…

K3 ismét

A K3 egy olyan pontja az évnek, ami a fontos események között szerepel a versenynaptáramban. Idén azonban lévén viszonylag rossz időpontra volt kezdetben meghirdetve, elengedtem. Aztán szerencsére eltolták egy héttel, és mivel mi erre eltoltunk egy másik versenyt, egy fél évvel, ezért felszabadult a hétvége. Ha már szabad volt ideje társat keresni. Nyilván adott Csonti és elsőbbséget élvez, de abban biztos voltam, hogy kihagyja ezt a mókát. Adott lenne Robi is, és éppen ráakartam írni, amikor egy messengeres beszélgetésünk során valahogy szóba jött Bedő Csabival a derby, és kapásból mondta hogy jönne! Úgy gondoltam, ha Robit érdekli a verseny úgyis jelentkezik, és majd akkor max 3-an megyünk. (Mondjuk ebben az esetben én a lassú visszafogó csiga szerepét töltöttem volna be). Szóval volt csapat, többet nem is nagyon törődtünk a rendezvénnyel. Kicsit több mint egy héttel a rendezvény előtt, május 1.-én este felé, Csabika hív. „Szia, most toltak ki a műtőből, szolnál Mikinek hogy nem me…

Ének-Zenei emlékek

Másfél hónapig volt durván nyitva, osztálytalálkozókat szerveztek rá, és még mi is gondoltunk ilyenre. A másfél hónap alatt egyszer sikerült elmennem előtte amikor nyitva volt az ajtó, összesen egyszer de az még annyira az elején volt, hogy nem gondoltam, hogy bemegyek, amúgy is más dolgom volt. Ma viszont bezárták, és elvben többet nem látjuk. Ezért aztán fogtam magam. és munka után első dolgom volt bemenni a volt iskolámba megtekinteni a „12 fal” nevű kiállítást, ami valljuk be engem rohadtul nem érdekelt. Engem az érdekelt, hogy azok között a falak között sétálhassak, ahol életem meghatározó nyolc évét töltöttem, amely épületet diákként utolsókánt elhagyván még a nyári felszámolásban is részt véve, átélje a szellemem a régi történeteket, a gyermekkor üde hétköznapjait, az ebadta osztálytársaimmal átélt élményeket. Ja hogy volt ott egy kiállítás? Hát az hidegen hagyott.


Belépve az iskola ódon ajtaján, mely állítom életben nem volt ennyit tárva nyitva mint most, máris az előtérbe ér…