Puffybike blog

Sokáig még az sem volt biztos, hogy lesz, aztán kiderült nem ott lesz ahova tervezték, aztán kiderült, hogy ha oltunk mehetünk. Aztán az is, hogy szállás a helyszínen szinte nulla. Ezek mind - mind olyan jelek egy majd egy hetes versenynél, amelyek sokakat elbizonytalanítanak a részvételtől, de a keménymag mindig kitart. Így a problémákat áthidalva végül 16-an, plusz kísérők részt vettünk az idei derbin is több kevesebb sikerrel, és a pechvogel, a fekete macska és az összes 41-es átokkal a zsebünkben tiszteltük meg Plzent. Ez a leírás így kevésbé lesz versenyzős, inkább valami más… Szóval szálláskérdésre, Mozsival ketten vetődtünk rá, és végül az a döntés született, hogy a jól bejáratott Bolevák campingben fogunk, a versenyközponttól 12-15km-re lakni. (Bár a későbbiek ismeretében ennyi erővel mehettünk volna szállodába is!) Ismerjük, és egy jó kemping, nekünk megfelelő faházakkal, mindenkinek igénye és pénztárcája szerint foglalható kajütökkel. Az más kérdés, hogy a kapcsolat felvéte...

  Aki régóta ismer, az pontosan tudja, hogy van egy viszonyom a „Zs” kategóriás filmekhez. Anno gyerekkoromban még a „Szív TV” adott ilyen „remek” filmeket, amikben legtöbb esetben arról szólt a történet, hogy egy Dolph Lundgren kinézetű fickó, halom másik arab, vagy Dél-amerikai kinézetű csávót mészárolt le, egy akkora gépágyúval a kezében, amit egy tigristank lövege is megirigyelhetne, ráadásul jó „kódot” használva. sosem fogyott ki a lőszer. Általában, a nagy darab svéd óriást. egy golyó sem találta el, de a film végén szembe került a főgonosszal, aki jellemzően általában ferde szemmel rendelkezett, vagy esetleg fekete volt, akivel aztán az unlimited töltény elfogyása után fél órás verekedésbe kezdtek. És a golyóálló főhősünk az első pofon nyomán már vért köp, vagy éppen erőteljesen megsérült a arca, hogy aztán kettőt rágjon, és egy orbitálisat köpjön, majd a földről felkelve, jól elnáspángolja főgonoszunkat. (Akit persze életben hagy, de az még egy halálos mozdulatot tesz ami u...

Igen tudom nem szoktam a munkámmal foglalkozni a blogomon, de nagyon érett már bennem, hogy írjak valamit erről. Annyi baromságot olvasok jót és rosszat a neten, ahol szidjak az egész helyzetet. Van ahol magasztalják a tanárokat, van ahol meg azt mondják, hogy hogyan képzelik a pedagógusok, hogy ezt így csinálják. Én pedagógus vagyok, és jól felfogott érdekem volt, hogy az elmúlt durván három hónapban, digitális módon, vagy valami hasonló módon oktassam a tanítványaimat. Jól felfogott érdekem volt, hiszen én is bérből fizetésből élek, és arról meg ne is beszéljünk, hogy gyakorló apaként, van némi rálátásom mi van akkor ha 6 hónapra szabadon engedjük a gyerekeket, pláne egy olyan helyzetben amikor minden honnan a „maradj otthon!” jelszavakat skandálják.   Hogy éltem meg? Nézzük meg először, hogy én magam, hogy is éltem meg ezt az egészet, bár még nem fejeződött be. Egy 3 és egy 7 éves gyermek apukájaként, na meg egy pedagógus feleséggel a hátam mögött, egy 2 és fél szobás l...

A tavalyi évben kimaradt, hogy Miskolcon versenyezzünk, hogy a Tamás család sokalt be vagy egyszerűen nem volt ötlete Cicának, na ez az amit nem fogunk soha megtudni. Így az embernek olyan érzése volt, hogy a főszervező, két évet kíván bepótolni, vagy lehet kapásból hármat, előre mutatóan az idei Büxi-fun és Hosszútávú OB pályáiban. Eleve amikor azt mondta, az „én kezem meg van kötve enyém a legkeményebb OB” na ekkor kellett volna már igazán komolyan venni. (Ki is robbant a pánik) Aztán jöttek a pályaadatok, amelyek kicsit sem hozták közelebb a vágyat, hogy a Bükkbe menjünk. Nem a táv volt a problémás, hanem a szint adat. Ráadásul, amikor a Fő Kandúr a szombati verseny előtt kijelentette, hogy „a mai kevés szint (350m nem olyan kevés) majd úgy jön, hogy giga meredek lesz minden emelkedő…” akkor végkép tudatosult bennem, hogy ez a hétvége tuti nem nekem van kitalálva. Büxi-fun sprint and semmi free order Na igen, már a pálya vagy versenyforma meghatározása is problémát okozo...