Puffybike blog

Vannak olyan távok, amelyekkel az ember kacérkodik, hogy hát már meg kéne csinálni. Ilyen volt két éve az I’love Balaton középtávja, szerencsére azt akkor megcsináltam, mert azóta megszűnt. Tavaly a Bükk marci lett erre kinézve, idén pedig egy februári baromi erősnek érzem magam napon, a Bakony. Ez utóbbival már régóta kacérkodtam, de a kétszer másszuk fel a Kőrisre mindig lerombolta a pszichémet, így mindig a rövidre szavaztam, ami meg azért a 33km-ével nem túl gigászi, bár a két fel menetelével megfelelően gyilkos tud lenni. Idén aztán elnézve a versenynaptárat, és hogy a Szilvást biztos volt hogy kihagyom úgy döntöttem, akkor nézzük meg a Bakony közepét, amin azért bőven vannak olyan szakaszok amik vonzóak, pláne a gázlók, és az ott honoló szurkolóvá változó turista tömeg. A május idén eleve a hosszú tekerésekről szólt. Elsőnek a Balaton marci 50-ese, ami baromi jól esett, a pálya felétől remekül is éreztem magam, egy végtelen száguldás volt, helyenként meg – meg törve meredek és...

Immáron harmadszor tértünk vissza Csontival közösen a K3-ra! Idén is, mint az ezt megelőző két évben, a sprint távra esett a választás. A tavalyi Mátrai hegyvidék után nyilván szimpatikusabbnak tűnt a Vértes lankásabb lejtőivel találkozni, ráadásnak a Vértes azért kicsit sem ismeretlen azoknak, akik tájékozódási sportokat űznek, így bizakodva vághattunk neki az idei derbinek. Az MTBO-sok több csapatban is képviseltették magukat, így nyilván köztünk egy barátságos rivalizálás is kialakult. Itt volt Lavi-MM páros, Mozsi-Ipsics Laci-Dankó Pityu, Hidas Zoliék, Noémi-Béci páros, Gabi-Csabi és a fiai, na meg nyilván mi is. 12 óráson meg Ember Ágoston- Máthé Tomi, és a Száguldó Virágok Orsi vezetésével is neki vágott az idei K3-nak. Ránk már Csonti előzetes panaszi sem vetettek jó képet. Csonti az egy héttel korábbi Pannonon igen jól ment, de egész héten fáradtsággal küzdött, nekem meg a Pannon rendezése mellett, a Balaton marci 50km-e is a lábamban volt. Ráadásnak péntek délután elke...

Slovenij Gradec az egyik kedvenc helyszínem. Régen, amikor még nagyon messze voltam a másodosztályban való eredményorientált bringázástól, a kedvenc versenyeim egyike volt a Plzeni 5 napos után. Akkor nem zavart, ha nem tudom maxra kihajtani magam, csak egyszerűen élvezni akartam a változatos tájékozódási feladatokat, a végig tekerhető nem túl szintes pályákat. A mámorítóan gyönyörű, festői tájat. Azonban az utóbbi időben kissé fordult a kocka. Mióta sikerül olykor eredményeket is elcsípni, illetve vérre menő küzdelmet vívni egész évben, máris más lett a leányzó fekvése. Már az ember az eredményért is hajt, és akkor bizony bosszantóak a tájékozódási hibák, de legfőképpen a gyökerek. Mert lehet alattam a világ talán legjobb bringája, ha egyszerűen nem tudok bringázni, nem vagyok elég ügyes, illetve bennem van a pszichikai félsz. Akkor megette a fene, mert mehetek én hiba nélkül, meg lehetnek a combjaim giga erősek, ide ez nem elég, itt tudni kell a gyökereken bringázni, merni kell e...

Bár olyan mintha tegnap jöttünk volna haza az Alföldről, pedig annak is van már vagy fél éve, de kezdetét vette az idei harakiri. A 21B idén sem lesz egy könnyű menet. Hidas Zoli a legnagyobb kihívó, mint címvédő, de mellé csatlakozott Ember Ágoston is. És akkor nem beszélve Kornélról, aki egy új vassal látott neki a szezonnak, Béci aki gyors mint a rettenet, Kálmán aki meg olyan időket jön, mint Hidy. Szóval szép lesz idén megint, nagy meccsek várhatóak, és el is kezdtük a meccselést!   Szombaton a Balaton MTBO középtávú futamával kezdtünk. Lévén jómagam, mint rendező is részese voltam a derbynek, ráadásnak rajtfőnökként, úgy jött ki a lépés, hogy a mezőny után tudtam elrajtolni. Nyilván a rajtidőm az úgy, hogy előtte a rajtot is valamilyen mértékben ildomos volt összerámolni nem jött össze, olyan meg, hogy bemelegítés végkép felejtős volt, így maradt a „fejest ugrani a pályába, azt nyomni ami a csövön kifér, mindaddig amíg meg nem halok” verzió. Felvéve a térképet eg...

Így nőnap környékén elég sokszor hárult rám az a kötelezettség, amit természetesen szívesen teljesítettem, hogy méltassam a nőket, tartsak egy kis köszöntő beszédet. Akik már hallottak tőlem ilyet, vagy másfajta élőszavas köszöntőt általában kellemes szájízzel hagyták el „magvas gondolataim” után a helyiséget . (Vagy hasukat fogták a röhögéstől, mert erre is volt példa!) Idén sem volt ez másként magyarán befutott, hogy akkor talán kéne valamit kreálni! Öhm ez mind szép és jó, csak mivel jelenleg kb. azt sem tudom fiú vagyok e vagy lány, illetve hogy a korházban, a suliban, itthon vagy esetleg a bringa nyergében kellene helytállnom, így azért ez elég neccesnek tűnt! Pláne kedd este (márc 7) amikor este 11-kor hullaként zuhantam az ágyba, és rémképként felsejlett a távolba hogy „Basszus a beszédet már megint elfelejtettem!”- majd a zombis „zs” kategóriás horror sorozat megtekintése közben, mély álomba szenderültem! Így eshetett, hogy reggel, miközben egyik kezem a kakaót melegí...

  Az idei MK-ba nem véletlen volt betervezve a Sternberki 3 napos. Jónak ígérkező verseny, ráadásnak 3 nap alatt 4 verseny, és még csak nincs is a Cseh világ túl felén. Egyszóval minden klappolt hogy egy szép magyar küldöttség látogasson el ide. Végül nem így lett, és ahányan mentünk is szinte mindenki külön kocsival. A kisbuszban odafelé sátrat is verhettünk volna annyira nem volt tele! A szállásunkról Mozsi gondoskodott, aki nagyobb TIPO-s részvételre gondolva, még valamikor júniusban lefoglalt 7 ágyat, amit aztán lévén az anya egyesületből csak ő tette tiszteletét, gyorsan mi többiek el is foglaltuk. Ha választani kell, hogy 120koriért sátrazzak, vagy 200-ért ágyazzak, pláne a Cseh nyárról híres országban háát … Mondjuk nem volt túl nagy luxus, lévén hogy a mi bungink ahol 3-an húztuk meg magunkat, kisebb volt, mint az itthoni hálószobánk, ami a WC és a spájz után a 3. legkisebb helyiség a lakásban, de sok jó ember kis helyen is! Na meg megjegyzem, hogy a 3 epic is majdn...