2017. április 4., kedd

Végre elkezdődött a szezon :)

Bár olyan mintha tegnap jöttünk volna haza az Alföldről, pedig annak is van már vagy fél éve, de kezdetét vette az idei harakiri. A 21B idén sem lesz egy könnyű menet. Hidas Zoli a legnagyobb kihívó, mint címvédő, de mellé csatlakozott Ember Ágoston is. És akkor nem beszélve Kornélról, aki egy új vassal látott neki a szezonnak, Béci aki gyors mint a rettenet, Kálmán aki meg olyan időket jön, mint Hidy. Szóval szép lesz idén megint, nagy meccsek várhatóak, és el is kezdtük a meccselést!

 

Szombaton a Balaton MTBO középtávú futamával kezdtünk. Lévén jómagam, mint rendező is részese voltam a derbynek, ráadásnak rajtfőnökként, úgy jött ki a lépés, hogy a mezőny után tudtam elrajtolni. Nyilván a rajtidőm az úgy, hogy előtte a rajtot is valamilyen mértékben ildomos volt összerámolni nem jött össze, olyan meg, hogy bemelegítés végkép felejtős volt, így maradt a „fejest ugrani a pályába, azt nyomni ami a csövön kifér, mindaddig amíg meg nem halok” verzió.
Felvéve a térképet egyből lejött, hogy erőteljesen fókuszálni kell a térkép közepén húzódó vastag murvás dózerre.



Az egyes pont egy kis kacskaringós történettel, irdatlan tempóval meg lett. Mivel AIR+ volt a kezemen, így érdemes volt az útvonalakat is úgy optimalizálni, hogyha kell ne is álljak meg a pontokon. Az egyesen ez össze is jött, majd erős tempóba nyomtam a dózer irányába, ahova aztán kiérve mintha hét ördög üldözött volna, pedig én üldöztem Böbét és alkalmi partnerét Bollók Norbit. Filóztam, hogy letolom őket, de bízva, hogy nem állnak be az útkeresztbe, nem ijesztettem meg Böbcit. Felnyomva a dózerről éreztem, hogy azért ez így elég very hard tempó lesz, és hiányzik a bemelegítés, de ha már egy ritmus felvettél nem bírsz belőle visszavenni.
A kettes szintén megállás nélkül ment, holott balkézre esett. Majd irány vissza a párhuzamos úton a dózerre. Szembe jött velem Kálmi, „vajon mennyi idővel indult előttem?”, nyilván fingom nincs róla, de erre jött fel, ezt jó lesz megjegyezni.
A hármas egy brutálisan hosszú átmenet volt. Megfordult a fejembe hogy a 4-esen keresztül a dózeren fogom, de nem tűnt gyorsabbnak, úgyhogy inkább bevállaltam egy kisvölgy melletti, enyhén emelkedő, majdnem szint utat, ahol közben Lendvai Katit, és partnereként Umbit sikerült felküldenem egy törésfalra, amikor rossz felé állt félre. A hármas alá érve már nem érzékeltem, hogy vagy 10 perccel a mezőny után rajtoltam, hemzsegett az erdő a bringásoktól. A 3-as emelkedőjén aztán kicsit megizzadtam, de végül meglett, és már iramodás is tovább a 4-esre, ahol ugyan félve, de bevállaltam egy pöttyözött ösvényt. Nekem nem tűnt vészesnek, de a 29 fully mindent kiegyenget, meg lefele is mentem. Lehet, hogy necces volt, nem tűnt fel.
Na és akkor az újabb hosszú átmenet, dózeren körbe. „nem nem, nem megyünk fel a Kelén hegyre, vajon ki fog?” Béci megjárta. A dózeren elzúztam Lavi mellett, majd felkerülő úton megjelent előttem Mozsár. Hamarosan már a seggében voltam, majd leelőzve talán Mörk Peti ki is fogta nekem az ösvényt. Fordulás vissza ugyanazon az úton, és itt kell jönnie Mozsinak de helyette Béci érkezik. Ok akkor ez így kezd szimpi lenni. Nagy robogás lefele, a következőig, de úgy tűnik Béci és Mozsi sem akarta ezt olyan olcsón adni, nem sokkal lemaradva, amikor már a 6-ról jöttem ki, jöttek is velem szemben.
Leereszkedve a 7-re, a hétvége egyetlen tolása vette kezdetét, mert a 7-ről nem tudtam visszapattanni a bringára. Majd ahogy kitoltam a kisvölgyből, már nyomtam is tovább, mint az eszeveszett, hisz a 8-as mellett az egyesről kifele elmentem. Látom magam előtt egy kis hölgy áll, és nem tudja hol van, fel is teszi a kezét, hogy segítsek. „Ebből nem csinálunk rendszert”, de Éva Kralovát mindig szívesen kisegítem. Úgyhogy nagytempónál kinéztem mit kell neki mutatni, majd lefékeztem rámutattam, és már robogtam is tovább. Később a VK-ban nem győzött hálálkodni, az egykori „pótmamánk”!
A 8 sima baba volt, majd onnan „felfele” a 9-re. Itt aztán kissé távolinak tűnt a bemenet, de megláttam az egyik osztrákot a kategóriában, ami újabb erővel töltött fel, és mint a szél szaggattam a 9-re. Ez egy csiki-csuki átmenet volt, így visszafele a dózeren Béci tolta velem szembe full gázon, fogvicsorgatás közepette.
Innen már csak két pont volt vissza, bíztam abban, hogy nem megyek el a rézsutt menő nyiladékon és jót fogok, de lévén tele volt emberrel az út amin szaggattam, így bíztam benne, hogy jó felé megyek. Beérve a célba kereken 50 percet mutatott az órám, 21kilis átlag. Basszus, ha ezzel a tempóval nem nyerek, akkor mivel?
Beérve kiolvasok. Kérdezem Zolit mit jött 55! Hmm akkor ez megvan, Ágoston meg 51-et, huhh akkor nyerem, mondjuk ezt már a cetlimről is láttam. Magamban azért elmorogtam egy imát, hogy basszus ehhez ekkora tempó kell, ez azért a szezonban nem lesz mindig így!

Este egy jó szalonnasütés erejéig lementünk Csabival Füredre. Egy igazi jó kis nyár esti parti kerekedett belőle, így koratavasszal, látványos villa nyárs kombókkal, hát ki mit talált azon sütött. Mondjuk, nálam a kocsiban van két mobil nyárs, így előnnyel indultam.

Az éjszaka aztán itthon sem volt eseménytelen. Helka vándor tábort játszott, Boti meg úgy döntött, nem hagyja aludni a szüleit, úgyhogy egy laza háromórányi alvással várhattam a másnapi pontbegyűjtőt.

A pontbegyűjtőn két hullámos rajt volt, mi a másodikban kaptunk helyet, és mivel én osztottam ki a térképeket, így Kálmi és Kornél válla közül kukucskáltam az előttem fekvő bringára. Ennek köszönhetően a rajtot nem is kaptam el valami jól. Ránézve a térképre, rohadt messzire kellett menni, így gondoltam, majd útközben tervezek. Mivel nem kaptam jól el a rajtot, így mint egy rakéta lőttem ki, és robogtam a többiek után. A dózer kanyarnál már 3-4.-ként fordultam a durván 40fős rajtban. Mondjuk ordítottam is folyamatosan, hogy „jövök”, meg „pálya”, lévén, hogy a bal meg jobb nem működött, mert annyian voltunk a dózeren mint az oroszok. Próbáltam felidézni kik mellett mehettem el. Mozsiba és Bélába biztos voltam, Kálmit mintha előttem látnám, Kornélt nem nagyon, Zolit meg végképp nem, és Ágoston, mondjuk őt a rajtnál sem láttam. Aztán a felfordulásnál lekerültem Kálmit, feljebb pedig megláttam Zolit. Mivel eddigre már összeraktam a pályát, ezért az a határozott tervem támadt, hogy Zolit ha tudnám sem előzném meg, a 37-es pont, azaz az egyes előtt. Nehogy én vigyem jó irányba. Mondjuk ettől nem kellett félnem, mert utol sem bírtam érni, sőt még Kálmi is elment mellettem, na meg még túl is mentünk a felfordulón, de hamar helyre tettük magunkat, és így, kb. 50m ként egymás mögött másztunk a Kelén-hegyének a hátsó részére, ahol a pont volt. Ahonnan éppen akkor vágódott ki nagy elánnal Kornél és Béci. Gyakorlatilag a bajszom alatt elmormoltam egy mosolyt, mert hogy gyakorlatilag nem a 60-ra kezdenek, oda majd vissza kell mászniuk, és szerintem ezzel ezt megették. Nézzük, mit csinál Zoli és Kálmi. Kálmi rutinos, ahogy fogta a pontot már megy is tovább a 60 felé. Zoli meg áll a ponton és tervez, majd mire pont felérek a hátára meg is indul a 60 felé. Na jó, akkor ez egy hármas vonat lesz. Próbáltam felvenni valami értelmes tempót, amivel nem szakadok le egyikről sem, nagyon. Ez sikerült, egymás kerekén utazunk. A pont közelében rájövünk, hogy ez tiszta matek, mert számolgatni kell a nyiladékokat …. amikor az egyikről kipattanik Lavi, na ez kellett. Mint a vérfarkasok pattanunk is be az ösvényre, és meg is lesz a pont. Ott aztán kétségbe ejtő felfedezés, hogy Zolin is air+ van, magyarán ha együtt érünk a 100-ra, akkor brutális befutóm lesz.
 
Innen én megindulok lefele, Zoli tétovázik, de nem érdekel. Tolom lefelé amennyire merem, majd egy szintúton irány tovább. Egyszer csak egy hátizsákos figura érkezik elém 150m-re az útra. „Basszus Kálmán tudott egy gyorsabbat?” Amennyire tudok fokozok a tempón, hogy ne menjen el, de a közelébe érve nem egy carbon 29 fully megy előttem, hanem egy titán 26-os, akkor pedig ez Vekker, és akkor jó vagyok. A nyiladék végén a vele menő három kis osztrák is jobbra fordul, de engem ez nem téveszt meg, irány bal, majd már a tegnapi rutinból megyek a pontra, lévén ez tegnap a 3-asunk volt. Próbálom a szimbólón megszámolni hány pontunk van, utána a térképen, de nem tudom összetenni menetközben, kénytelen leszek megállni, nehogy valami lemaradjon. A ponton aztán megállok, és megszámolom, OK elméletben mind fent van a térképen, nem hajtottam le semmit. A matek végén aztán szemembe ötlik a supermanos lábszárvédő. „Ok akkor Zoli itt van rajtam.” Össze is szedi magát és a következő átmeneten levadászik.
Na jó most jön a „szívás” fel a Recsek-hegy oldalába. Ahogy megyünk a nyiladékokon, látjuk amint Kornél és Béci nagytempóval távozik onnan, ahova mi megyünk. A pont környékén nagyon sűrűek a barnavonalak. Nyomjuk felfelé amennyire tudjuk mind a ketten, szenvedünk mint a kutya de egyikünk sem száll ki. Zoli aztán elém lép, valszeg valamivel jobb az áttételezése, vagy a 3 tányér vagy a fene se tudja, ráteszem a kereket, nem akarok leszakadni. Lassan „visszaesünk a hátunkra” olyan meredek, de felküzdjük magunkat. Csak a Zoli miatt nem szállok le, mint kiderült ő meg miattam.
A pontról visszafele aztán Zoli elhúz. A lefelében ad vagy 200m-ert, na ezt is szép lesz visszahozni, pedig pont az előbb mondta, „hogy az erőnlét fog dönteni”. Ellenben ahogyan a síkra érünk, pillanatok alatt felérek rá, sőt nagyobb a tempóm így elé is kerülök. Ő meg jön mögöttem, mint a veszett kutya. Picit elszakadok, de a pontra való észrevehetetlen kis vadösvényen már meg is fog. A fordulásnál marad mögöttem, teszi rám a kereket nem ereszt.
A következő egy bringagyilkos pont, egy úttalan úton lemenni. Kis tétovázással, de meglett. Utána ellenben eltűnik alólunk az út, így aztán végül leszállás, erdőn átfutás lesz belőle, és megint lett egy laza 100m előnye Zolinak, de hamar vissza is érek rá! Itt a kérdés hogy vajh ő lemegy e a völgybe, vagy megkerüli dózeren. Ahogy megérkezünk, az útkereszthez határozottan megy arra. Tudva milyen a másik oldal, annyira én nem komálom, de ez tömegrajt, nem biztos hogy gyorsabb a körbe dózer, így inkább ráteszem a kereket, illetve rátenném de addigra már el is tűnt. Azért a völgy alján áll, és keresi merre is tovább, ennyi elég is, elé kerülök, és a meredeken már én megyek elől, még hallom a lihegését, de olyan érzésem van mintha halkulna. Ráadásul felérve a síkra, már tolom is tovább ezerrel, akaratlanul meglószolva Zolit, aki ezt a ritmusváltást már nem veszi fel. Nagytempóval üldözöm Toncsit, de nem merek hátranézni mennyire van Zoli. Az egyik kanyarnál azért hátra sandítok, és nem látom, majd a tisztáson már igen, hogy vagy 300m-re jön mögöttem. Kissé nyugodtabb a dolog, de azért még ebben lehet probléma így tartom a tempót.
Reflexből fogom a pontot, majd irány vissza, most megint mintha közelebb lenne. De a legdurvább, hogy az úton amin megindulok északnak szembe érkezik Béci és Kornél, na jó ennek így már a fele sem tréfa. Rákapcsolok még egy lapáttal.
Nagyon hosszú északra menés jön. Ólomként gurulnak a méterek, amire végre elérem az út végét majdnem elütve Bálint Bencét, amibe aztán úgy belekavarodok, meg annyira nem tudom kiolvasni a 20 000-es térképről, hogy egy jó percembe kerül, mire megtalálom azt a vánnyadék pontot.
Innen még egy zizis szakasz van, ahol figyelni kell. Na de Zoli hírtelen jön szembe. Őt is megzavarja, hogy én mit is keresek még ott, de állítólag az újabb lendület az csak 100m-re futotta. Én meg megyek amit tudok, de óvatosan nehogy az ösvényrengeteget behibázzam. Sikerül átvergődni rajta. Majd a pont előtt majdnem sikerül Jankó Tamással is csattannunk.
A következő kettő pontot ismerem tegnapról, meg is vannak ahogy annak lennie kell. Irány a dózer. Ami a csövön kifér, de úgy ha kell, akkor maradjon a végére. Az utsó előttivel óvatosan, mert ott a 20 000-es megint nem olvasható. De megvan. Sehol senki, némaság van. Na akkor még egy véghajrá, és bent vagyok. Sehol senki nem is lehet, ki is dőlök. 2 percre rá megjön Zoli, rá egy percre Kornél, aztán Béci, és Kálmán. 7 percen belül mindegyünk bent van.

Amíg nem olvasok ki izgulás van, de szerencsére nincs miért, minden megvan. Győzelem! Kettő egy hétvégén 200pont, ennél nem is lehet jobb a szezon kezdet.


Folytatás szombaton Szlovéniában! Ott gyökerek lesznek, technika, ez gyanúsan Zolié, vagy Hervigé, ráadásnak osztrák kupa is, így duplán számít, mert az ÖTK Wien nevében Lavi dobogón akar látni, háát nehéz lesz, majd meglátjuk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése