Plzen 5 nap

Minden második évben az év versenye a Plzeni 5 napos. Lehet mellette sokféle verseny, de mégis ez viszi a pálmát. 5 nap 7 versenyző általában zseniális terepek, hatalmas bulik esténként, Plzeni sör, kofola, knédli. Vonzó nem? Hát persze hogy az. Van amikor jobb mint amit várunk, valamikor kevésbé, de általában ha Ostandeen van a központ, akkor jó szokott lenni. 4 éve itt nyertem meg az összetettet, vajon idén mi is volt a helyzet?

Már a rákészülés sem volt egyszerű. Ugye szállást kellett szerezni, de összesen kb 130-140 ágy van a campingben a „cseh nyárban” pedig egy hétig az ember nem feltétlen akar sátrazni, pláne úgy nem, hogy senkinek sincsen normális szállása mellette. (Idén ráadásul, bár eső csak egy éjjel volt, de egyik éjjel erősen lehüllt, és a többin sem volt éppen gatyarohasztó hőség éjszaka. Így aztán húsvét vasárnap mindenkit elküldtem otthonról, hogy pici lányom, fiam, és nejem se zavarjon a koncentrációban, mert mint vércse vetettem rá magam a szállás foglalásra, tudniillik húsvét vasárnap délben nyílott meg a rendszer, és 4 éve 28mp alatt elment az összes szállás. Előtte táblázatokat és „A” „B” és „C” forgatókönyveket írtam, hogy mi legyen. De a tapasztalat kihozta az A egyik variánsát. Befoglaltam 8 kétágyast, és mivel még maradt 3 ágyas így azt is sikerült egyet elcsenni. Mindezt kb 8 másodperc alatt, mert hogy annyi alatt elment az összes szállás.

A következő problémát a kategóriák jelentették. A csehek egyébként abszolút logikusan megszüntették a 21C kategóriámat, így maradt a 21B, ami meg tök egyértelmű volt, ismerve a cseh mezőnyt, hogy az esélytelenek nyugalmával mehetek ki rá, a távlati cél egy TOP10-es összetett eredmény volt. Aki tehette átmenekült tőlünk M40B-be ahol azért több eséllyel indultak a srácok, bár szerencsére a pálya megegyezett a B-vel, így össze tudtuk mérni mit is mentünk. (A 21C kategóriát váltotta fel a 40B hiszen öregszik a mezőny, és lassan 21C-be három cseh, meg a magyar B armada indult, akik közül kb ketten nem vagyunk csak 40 év felett.)

Így aztán július 3.-án kis is mentünk Plzenbe. Viszonylag korán indultunk, hiszen alsó hangon 7 óra vezetés várt rám, pláne, hogy még kavartam is Magyarországon, hogy Bécsbe ne délről érkezzek be. Kérdezhetnénk miért nem Pozsony Prága autópályát választottam, hát egyszerű, a 4 bringával a tetőn 110 felett úgysem tudok menni hosszan, na meg a google és az emlékeim is azt mutatták, hogy szét van túrva a Bruno Prága pálya rész, így nem volt kedvem ott szivatni magam. Az más kérdés, hogy ez annyira mégsem volt igaz, mint azt Tamás bebizonyította. Délután kettőkor az utasaim már kivoltak mint a liba, de csak haladtunk, hogy 17:15-re kiérjünk Plzenbe. Gyors cucc felvétel, bringa levétel, és kisprinteltünk még a 0. napi terpbemutató prológra, amire 18:00-ig lehetett kirajtolni.

Prológ

Maga a prológ nem kicsit volt vicces, sajátos, és jó! Mintha egy enduró verseny lett volna. Voltak útvonalkövetéses szakaszok, és összekötött pontok, ahol ellenben mért idővel szalagozáson kellett menni. Ezek a mért szakaszok adták azt, hogy mire számíts. Az én pályámon az első szakasz egy gyökeres kattyos erőelszívó sík szakasz volt. Amikor beértem a mért végére, kb. a tüdöm, és a szívem egyszerre akarta magát nullázni. A második mértig picit kifújam magam, mert az egy lapos felfelé volt. Innen mérés nélküli mászással mentem fel a 3. láthatóan DH szakaszra. Na ott brain kilazít, aztán jött az ereszd el a hajam lefelé, egy igazi kanyargós bukkanós technikás ösvényen. Néha volt egy parám, hogy akkor itt töröm össze magam, de megúsztam. A végére már egy sima de annál gyorsabb szakasz jött, ahol sikerült azért elmennem rossz irányba. De végül is 4 perc hátránnyal egész jól abszolváltam a napot, és ez a kb. egy óra tekerés jól jött ki, átmozgatásnak is a hét órányi vezetés után. Estére mindenki megjött, és éjfélig tartó beszélgetést csaptunk.

1. nap a pecsét

Az első napra egy „hosszított” középtáv volt a penzum. A rajt 7,5km-re, és a cél is annyira volt, így a kitekerés mellett döntöttem. Szerencsére jó sokan indultunk magyarok egy időben, így együtt mentünk ki. (Lehet van ilyen szabály a cseheknél, hogy az azonos csapatból indulók hasonló időben menjenek?)

A rajt egy árnyas erdőben volt, a 27-28 fokos napsütésben épp kellemes helyen. A térkép felvétele után, a pálya első fele nem tűnt túl technikásnak. Csak haladni kellett és beugrani a pontokért. Igaz az első pont mellett elfutottam, de utána ment. Sajnos a mögöttem jövőt elég hamar megláttam, lévén hogy a pálya ezen fele azért laposan, de inkább emelkedett, de onnan picit rákapcsoltam, így az első szakaszt hamar abszolváltam. Az autópálya átjáró után jött az első valamire való átmenet, majd még egy kényszer átmenet, és újabb szalagozás, hogy kimehessünk a keréktörős részre. (Ugyanis arra a részre értünk ahol kb. 10 éve ripityára törtem az első kerekemet.) De most megúsztam, sőt kezdtem érezni a bugit a lábamban, ami hamar el is múlt, mert a 10-es pontra volt egy genya, napsütötte kaptató, amin aztán rendesen nem ment. Holt pont. Megfogva a 10-est jött a gyökeres átkelés, hogy megint egy kényszer ponttal menjünk az utolsó etapra. Na jó, én nem hiszek a számisztikában, na jó egy picit igen, de a 41-es pontot finoman kiirtanám. Igazából nem is láttam, hogy az jön. Egy rövid gyökeres DH után, rámentünk egy viszonylag sima útra, épp egy elites srác nyomult el mellettem, amikor hírtelen egy puffanós, szisszenés, és éreztem ahogy a trutyi a lábamon köt ki nagy nyomással. A sziszegés szinte egy pillanat alatt abbamaradt, éreztem picit felpuhul a bringa. Basszus defektem van, nem baj nem állok meg, mert akkor legalább eltömíti. A lábamon zöldes szürkés trutyi folyik lefelé, remélem a conti tej így néz ki… Odaérek a pontra, megfordítom a bringát de mielőtt tovább indulnék, ellenőrzöm a nyomást. Full kemény a gumi. Basszus rossz gondolatok mennek végig a fejemben. Megnyomom lefelé az ülést lesüllyed, majd visszarúg. Sírhatnékom támad, mert tudom hogy ez drága móka lesz, mert konkrétan eldurrant a brain. Ami ugye nem csak drága, de nincs ami vissza szabályozza a hátsó telót, így innentől van egy ringó hintóm. Konkrétan a gépet kíméltem az elmúlt félévben emiatt a verseny miatt, most meg az első nap ¾.-énél elszáll. 

Ott hátul a racsni feletti kis izé, na az durrant el :(

De a pályának nincs vége, így száguldok tovább. Igazából nincs gond a himbálózással, mert olyan gyökeres hogy éppen ez sima ügy. Majd azért sikerül a következő átmenetet úgy elnéznem ahogy lehet, mert vonz az egyirányú jelölés, gyakorlatilag emiatt 2 perc hiba bele is megy. A cél előtt még van egy kaptató, ott érzem, hogy azért van itt erő elvétel a himbával, de beérek. Kaptam 13 percet és a 14. hely sem feltétlen előkelő. Na jó, jó esetben 6 perccel tudnék ennél jobbat jönni, de még annyival sem. Zoli és Kornél meg is adja nekem azt a hatost, na meg Krisztián is. Ez van, gyenge vagyok, nehéz vagyok, dagadt vagyok, na meg még a bringát is nulláztam.

A délután egy része azzal telt, hogy valami megoldást találjunk a problémára, ami ugye lehetetlen küldetés még egy olyan városban is ahol van egy Rocky Point, ami hivatalos specialized kereskedő, és szerviz, illetve van egy konkrét specialized store. Mind a kettőnél Hollandiát emlegetik, na meg felfújják a hátsó tagot. Az előbbi, még a saget is be állíttatja velem, hiába mondom hogy ez nem jó ötlet, míg másik azért ért is hozzá, ő csak meg pumpálja. Utóbbinál lenne lehetőség bérelnem egy bringát a hétre, 500cseh koronáért per nap, na meg 20 000 korona letéttel. Ehhez ugye durván 400 000Ft ra lenne szükségem, momentán most így hírtelen nem volt kedvem ennyit leakasztani. Kornéllal tesztelgettük picit, hogy próbálkozzak vele, de végül úgy döntöttünk, nem erőltetjük, hanem elkérem Tamástól a pót bicaját, ami ugye az enyém egy 1000 éves változata. Azon is van mit beállítani, de azért egy jó gép, igaz a brain nem működik benne, meg 26-os, de ha nincs ló jó a szamár, meg szegény ember vízzel főz, és egyébként is ha 8-10 évvel ezelőtt ezt a gépet alám dobják örültem volna mint „majom a farkának”. (Még egyszer köszönet Tamás.) De hiába van bringa, azért erős lelki válság, depresszió lesz rajtam úrrá, így aznapra nem feltétlen vagyok a legjobb társaság.

2. nap Sprint

A sprinten lehet a bringát tesztelni, nem kell hozzá messze menni, meg az úgyis rövid nagyot nem lehet bukni rajta. A rajt egy laza négy és fél kili, gyakorlatilag a kezem az ergonomikus markolaton legörcsöl, de azon kívül, hogy nem széles a kormány, és brutál kemény az első teló, amihez nem nyúltam, lehet haladni, na jó meg a váltót is be kellett volna állítani. 

A hátsó fekete lett a héten a paripám... az első Ágit szolgálja hűségesen

Jó kis pálya a kedvenc terepem felső részén, bár az hogy a komplett mezőnyt egyben küldik, rengeteg bringást hoz a pályára, amivel azért már vannak problémák. A gép szépen halad, bár megindítani nem tudom mint a 29-est. Nagy hibát nem követek el a pályán, csak lassú vagyok. Egy helyen megyek arrébb vagy 20m-el, meg egy átmenetben nem látom meg a tutit, illetve az erdőn való átfutkosás sem az én asztalom, de azért haladok. A célba érve nincs kiolvasás, azt nem teleptették ki, és mivel sosem lehet tudni kihagytunk e valamit, így Ankával gurulunk be a VK-ba. ahol kiolvasás után kiderül 4 és fél percet kaptam, ami azért egy sprinten jelentős, de azért elviselhető, a 17. hely már kevésbé.

Beérve Ági is megjön, és eszembe jutott, hogy a tegnapi bringa mizériakor elfelejtettem, amit tényleg meg akartam nézni a túra boltban, így irány a shoping. Játszunk pláza cicát. Persze a Rocky Point zárva van hiszen ünnepnap van a csehknél, ez kb. azt jelenti hogy pár bolt zárva van, minden más nyitva. Megnéztük a Lidlt és rájöttünk mennyivel sokoldalúbb az áru kínálata mint nálunk. Mindenféle péktermékre kenhető cumó van, ami baromi jól jönne az abonettes mindennapokon, nem úgy mint nálunk ahol kb. 3 féle van. Utána elmentünk az Olympia plazába, ahol Ági egy műanyag kütyü boltba veszett el, mi meg Ankával a sportboltokat néztük át, hogy aztán végül egy columbia cipővel távozzak a helyszínről.

Na jó nem csak sportboltban plázáztunk..

Visszaérve a szállásra, egész délutános döglés veszi kezdetét, majd a tájtriatlon, amiben most nem kaptam helyet, nem baj, jó volt így egy sör társaságában bíztatni a srácokat. A tájékozódási futás után, egy táj úszás vagy inkább táj gázolás az iszapban vette kezdetét, lévén a tó vize vagy egy méterrel le volt engedve, és akkora kagylók voltak benne, amiket még sose láttam. Bár a tájgázolást nehezítette, hogy a tóban ami kb a Tatai tó ¼-e annyi hínár van mint az összes magyar tóban együtt véve! A bringázás meg inkább valami egyéni indításos ciklo crossra hasonlított, de mókás volt, nézni, és szívni a versenyzőink vérét!

A tó amely a panelek árnyékában festői szépségű tájon fekszi, és a hínár mennyisége mindent felül múlt!

Este egy kis grill party, aztán irány a koncert. Baromi jó koncert, mint 2 éve. Meg leömlött némi gambrinus is, régen buliztam ekkorát.

Grill party

3. nap a fekete leves

Ha van olyan hogy szívás, hát ez a nap könyörtelenül az volt. A verseny 14 kilóméterre volt a kempingtől. Igen ám de reggel szédelegve keltem fel, gyanítottam hogy a tegnapi bulitól, de amikor bementem a tóba és nem javult, sőt romlott, akkor már valami gyanús volt, de még mindig azt gondoltam, hogy esetleg egyel több korsót ittam mint kellett volna. Nem baj reggeli és pár óra alatt ki fog menni, bár a savam feljövése nem sejtetett jót, és a hányinger sem ami körülményezett, de még mindig azt mondtam, hogy ez is benne lehet, bár ennyi sört azért nem ittam. Ráadásul sem a kóla sem a kofola nem tudta a szitut javítani. Ráadásul mellette valami elvágta a hajnali fürdőzéskor a lábamat a tóban, ami ekkor még nem volt aggájos, de később, amikor Ági ápolta akkor ő neki volt némi para az arcán miatta. 

Az ápolás után jár a nyalóka...

Minden estre bringára pattantunk Orsival és Krisztiánnal és kitekertünk a célba. Álom szép helyeken mentünk, de azért próbáltunk visszafogottan, mégis csak van egy verseny is.

Majdnem lekéstük a rajtot, de azért sikerült odaérnem, de akkor már éreztem, hogy itt valami nincs rendjén. Eleve kb 35 fok volt kint a napon, és a rajt kint volt, ami ugye nem az én barátom. Elindulva a pályára éreztem, hogy a bringa és a lábaim sem akarnak menni. Ráadásul a terep is elég gyökeresnek minősült, ez a gép meg nem gördül 100%-osan ezeken. Az 5. ponton végül muszáj volt, még egy zselét is bevennem. Egy picit be is jött, de megpróbáltam mindent lekerülve, jó utakon menni, ahonnan aztán a 8-9 átmenet kijózanított, ahol nem volt ilyen megoldás. Így szopattam magam valami pöttyösön az erdőben. Az „i-re a pontot”, végül a 11 adta meg, amikor egy viszonylag jónak jelölt úton, olyan keréknyomok voltak, hogy Helka, bringástul sem látszott volna kibelőle. Erőm nullázódott, akaratom szintén, motiváció a béka segge alatt. Ráadásnak a következő dózer kanyarban szemből fogtam meg a felhalmozódott mulcsot, így aztán innen nem hogy elengedtem a versenyt, de legszívesebben dobtam volna a francba. Ha ehhez még hozzá jön, hogy 3 m-re sétáltam el az egyik pontom mellett, akkor aztán csúcsra vittem. És ezzel még nem volt vége. A végén még bekellett menni egy bike parkba, meglepő módon az legalább nem szívatott meg, igaz a kanyarokat megfelelően koordináltalanul vettem. Az meg hogy a befutóra nagy közönség előtt felmenjek a sirató falra, szóba sem jöhet. Több mint 30 percet kaptam, ráadásnak Krisztián is kiosztott valami tízen valamennyit, de Mozsitól is kaptam vagy 10 percet.

A célban egyből egy málinkova meg egy gyümölcsös Birell is megpróbált lefolyni. Mivel utóbbi alkohol mentes sör, szinte kapásból majdnem kihánytam, de bent maradt, így kitaláltam, hogy a sört mára hanyagoljuk. Viszont enni is kéne valamit, így egy tészta salátát megpróbáltam le erőltetni, hát nem volt sikeres. Ettől függetlenül nem voltam hajlandó vissza menni busszal, így maradt a tekerés. Igaz nem arra amerre jöttünk, hanem egy tök sík úton. Na itt aztán már nem volt gond. Végre egy kis országút laza tempózással, és beiktatva pár eredeti cseh kocsmával, igaz én maradtam a limetnél, és nem a sörnél, de viszonylag kellemes utunk volt, igaz az egyik kocsmában úgy bealudtam az asztalnál ahogy lehetett. Este aztán visszafogott beszélgetősdi vette kezdetét, főleg hogy a 18+ party max ígéret volt, és nem valósult meg.

Visszafogott beszélgetősdi

4. nap hosszútáv

Következő napon kocsival mentem ki. Reggel úgy tűnt nem jön be az időjósok jelentése, és nem hűl le az idő, de a versenyre megállt 21 fokon, és folyamatosan süllyedt, így végre az én időm jött el. Igaz a gyomrom és a savaim még mindig nem voltak 100%-osak, de a lábaim legalább már 60%-osan mozogtak, sőt a rajt felé mintha megindultak volna. A hosszútáv ugye a kedvencem, nagy kerülések, hosszú kitekerhető nyomatások. És ez a pálya ilyen volt. Már az 1-es sem volt éppen megoldható, volt vagy 5 variáció, nagy valószínűséggel nem sikerült  a legjobbat kiválasztani, mint ahogyan utólag a másodikra is úgy gondolom nem én csináltam a top megoldást, és a 3.ra is láttunk másikat a célban. Arról meg ne is beszéljünk, hogy az 5 helyett a 6-ra indultam. A nagy észjáték mégis a 10-esre volt, ami egy hosszú átmenet volt. Itt egyértelműen rosszul választottam, de azért messze nem borzalmasan. A 10 után már csak rohanás meg a bike park várt ránk, hogy megint a sirató falon érkezzünk a célra. Alapvetően nem ment rosszul, éreztem, hogy lehetne ez jobb, benne hagytam kb 5- 6 perc hibát csak útvonal választásból, és szerintem a saját gépemen még 5 perc benne lett volna, esetlegesen a demotiváltság is adott némi problémát. Minden estre kaptam 22 percet, de Krisztiánon kívül, mindenkit lenyomtam a magyarok közül (bár pont Krisztián volt az egyetlen ellenfél), igaz ehhez Kornél defektjére is szükség volt, ami már csak azért sem jött jól neki mert ezen ment el a jó összetett eredménye. Számomra nem volt rossz, de azért a jótól is messze van. Összetettben a 14.-hely beláthatatlan távolságban bárkitől, esélytelen hogy a legjobb 10 meglegyen, az időkiegyenlítés meg szintén elúszott, bár nem a mai napon.

Délután végre Ágival kettesben elmentünk estebédelni, igaz kamikáze módon sikerült káposztába futnom de még ez sem zavart, csak élveztem a kettesben töltött délutánt, a tavat, Csehországot. Este hagyományos Plzenske party, és a sörváltóba László még be is rántott, igaz nem túl erős csapatba, mert amikor Pierro Turra úgy itta a sört mintha Toscanaban borozna, az nyilván nem segített a nemzetközi csapat össz teljesítményén.

Harmadszor szívom meg hogy a cseh "nem egy káposztazabáló" nép!

Muszáj volt odapakolni a lowcarb-nak :)

Régen voltunk így kettesben!

Na most sem vagyok egy selfie király

5.nap Végre tájbringa

Tudtuk hogy ez a terep zseniális, momentán nekem a személyes kedvencem. Pontbegyűjtő + kötött pálya vegyes kombinációja, mégis amikor a térképet megláttam éreztem ez jó lesz, hiszen gigasok szabad pont volt amihez kell ész, meg nem árt a rutin. Felnézve csak azt láttam, hogy Krisztián, aki egy perccel indult előttem, sehol sincs, gondoltam jól elrajtolt, pedig ott rajzolgatott csak ezt én nem láttam. Az elején extra sok szabad pont, egy fél térképnyi területen. Láttam van benne észjáték, hát mentem. Az elsőre behibáztam, mert nem láttam, hogy az út bevisz a pontra, így egy pöttyözöttön mentem be, de aztán innen haladtam amit csak tudtam. Csak úgy faltam a métereket, és minden pillanatát élveztem. Egyszer megláttam előttem Krisztiánt, tudtam, hogy butaságot csinált, de 1 perc nem elég, hiszen 8 tőle a hátrányom, így még jobban rákapcsoltam. A pontbegyűjtő végén Márk is elém került, az első kötött pontra be is vittem magammal. A következő előtt kb. 40-el száguldottam a bringaúton, térképet nézve, amikor beszáguldott elém egy kerék, kb egy tized mp-n múlt, hogy ne röptessem meg a rajta ülő Litván lányt, meg magamat sem. Szerintem kurvára nem nézte meg, hogy nem száguld e valaki bele. (Ugye a jobb minőségen jövőnek van elsőbbsége, én meg betonon zúztam, míg ő pöttyiről jött ki.) A kötött részen nem tudom hibáztam e, nem tudom kilehetett volna e menni az autóút mellé, nem volt egyértelmű, így nem is ettem rajta magam. Jött a komoly útvonalválasztás, hogy jól választottam e nem tudom, de én északról kerültem, majd jött az újabb pontbegyűjtő, ahol hamar leesett, hogy az eredeti tervem a rossz választás, így gyors újra tervezés, majd száguldottam tovább. Az utolsó kötött rész már a DH-ról szólt. Száguldottam mint akit ágyúból lőttek ki. A végén még volt egy kis figyelés, de nekem nem sikerült szemből menni a befutóra! Beérve elégedett voltam. Ezt kiszáguldottam magamból, először a héten. 7. hely, az eddigiekhez képest ez jó, az más hogy kaptam 7 perecet, de ezzel már nem is foglalkoztam. Krisztián szűk 10 perc múlva érkezett, így végül megelőztem. De a legszebb, hogy beláthatatlan távolságból, de összetettben befutottam a 9. helyre. Ez már nem hangzik annyira rosszul.

Most mit mondjak volt már rosszabb Plzenem, és jobb is, ez van. De talán először örültem, hogy jövünk haza. Leesett egy kő a szívemről. Rettegtem, hogy valami közbe jön, s valamiért nem tudok kimenni. Voltak előtte gondok, félelmek, depressziók, de most itthon ülök, nincs semmi komoly dolgom, azon kívül hogy be kell vinnem a bringát a szervízbe, délután megyek a gyerekeimért, és velük szeretném élvezni innen a nyarat. Bízom benne, hogy semmi sem tenyerel ebbe bele.

És a következő nagy terv jövőre Orient express 4 nap Brno nál, aztán 3 nap Ausztria, hogy ezt 4 nap Székelyföld is megspékelje, és ugye a Salz is rajta van a bakancslistán, arról meg ne is beszéljünk, ha minden jól megy 2020 augusztus 29-30.-án Pannon MTBO ami egyben Ausztria Kupa is lesz… remélem.