Ugrás a fő tartalomra

Egy fesztivál hét margójára


Az elmúlt 4 napban zenei fesztiválokra raktam be a lábamat, ha már a 2023-as Kultúra fővárosában lakom. Kezdhettem volna picit korábban is, hiszen a Veszprém feszt és a Rosé rizling jazz napok is itt zajlik. De az előbbihez nem vagyok elég gazdag, hogy számomra egy számról ismert vagy egy számról sem ismert zenészek koncertjére járjak (tudom én vagyok kultúrbunkó, vagy nagyon bezártam a Rock, Punk, Metál, HC, Alternatív Underground zenei irányzatba), a Rozén meg konkrétan számomra hidegen hagyó zenészek szerepeltek, így előbb néztem meg a TV-ben magyar BL és EL meccseket, mint, hogy oda látogassak. Na de az utcazene az picit talán más.
Az Utcazenére illik bemennem, ha már itthon vagyok. Igaz itt is számomra totálisan ismeretlen zenészek léptek fel, sok esetben világzenét játszva, amik ha már halott valaki Boban Markovicsot, vagy Babilon Cirkuszt, akkor ugyanazt a zenei vonalat képviselik. De valahogy mindig szoktam találni üdítő kivételeket, mit tavaly az olasz testvérpárt akik igazán jól játszottak. Persze a Veol meg az Utcazene hivatalos újságírói tolták az arcomba, hogy mit is KELL megnéznem, na azt jól el is kerültem. Szerdát egy amolyan felderítésnek szántam, hogy egymagam bemenjek. Néhány tucat zene után aztán olyan helyre mentem, ahol nem volt akkora tömeg, ez a Centrum melletti Generali színpad volt, ahol 3 srác állt, illetve egyik ült a színpadon. Ránézésre a basszeres srác amolyan ZZ TOP imitátorként állt, a dobos bármelyik hipp hopp zenekarból is kiléphetett volna, a szerény gitáros énekes, meg egy háttérbe vonuló metál énekesre hasonlított, de a hangja, és a játéka baromi jó volt. Kár hogy csak két szám erejéig sikerült őket elkapni, majd megpróbálom pótolni. Végig menve a színpadok között, rá kellett jönnöm, hogy ez az egész megint a kajáról, meg a pénzről szól, a 800-1500huf közti 4dl sör ár, meg a kismillió truckfood, a maguk finoman nem a pénztárcámnak kitalált étrendjével, ezt mutatta. Az Óváros térre felállított óriáskerék is önmagáért beszélt. Mivel a többi színpadon nem találtam semmi értelmeset, ezért viszonylag korán haza is értem.

Másnap már társakat is vittem magammal, a komplett családom személyében. A két gyerek kérdéses hogy mit is fog csinálni. Egy fagyi segített a cél elérésében, majd begyűjtve az OTP repi ajándékait, és a tetkókat, megindultunk a koncertek felé. 

Buli huligánok


Mivel viszonylag korán bementünk, így elcsíphettünk egy két versenyben lévő zenészt, amit a Vár áruház előtt sikerült is. Két 20 év körüli srác gitározott, meg énekelt, de valami félelmetesen halszagúan, el is gondolkoztam, hogy vajon nem mentek e ki a love paradera… Mondom is Áginak hogy ez a zene finoman unalmas, persze neki nem ez volt a gondolata, szerinte háttérzenének pont jó. Erre Helka odamegy anyához: „Anya, menjünk tovább, ez a zene unalmas” hasamat fogtam, hogy a lányomra azért ragad valami. A centrum mellett, aztán megtaláltam este 6 kor azt a zenekart, amelyik előző nap még a Városháza előtti fő színpadon, fő zenekarként szerepelt. Na ez a tipikus világ zene, 1000-ből mind ugyanaz. De legalább volt benne buli, illetve lett volna, ha nem csöpögött volna az eső, na meg ha a szervezők gondoltak volna arra, hogy mobil WC erre a területre is kerüljön, mert ugye itt momentán egy sem volt. A kölkök ellenben jól szórakoztak, fel le mászkáltak a lépcsőn. és a mellette lévő domborművön, majd Helka elkezdte apát birtokolni. 

Birtokolni apát


Láttam Ágiból előjött a „buliarc”, és a tömegundoritis egyszerre, aminek az lett a vége, hogy hazaküldtem őt meg a kisebbiket, és így végre Helkával elkezdhettünk bulizni. Lévén tudtam mennyit evett, jobbnak láttam bevinni a spárba mielőtt még egy koncert közepén, kezd el éhes lenni. Majd kerestünk egy megfelelő koncertet, momentán én tudtam, hogy azt a rockzenész triót amit előző nap láttam picit most meghallgatnám, és mivel tudtam hogy hol is lesz, oda is mentem a Fortuna udvarba, és köszönve Helka agresszív székkövetelésének, még egy hölgy át is adta a helyét, a gumi székekbe, így kényelembe helyeztük magunkat, és meghallgattuk az egyébként tényleg zseniális zenészeket. Társamat persze a jó zene és a buli, vízszintesbe helyezte, így a koncert után hazamentünk, hogy ismételten viszonylag korán feküdjek le, ahhoz képest hogy buli van a városban.

koncerten :) 


A pénteket már nem bíztam a véletlenre, a kölkök irány mamához, ma ketten bulizunk! És irány a, na nem a már tényleg az érdekeltségeimtől távol lévő Utcazene, hanem a Völgy, mert az ma kezdődött. Mondjuk ez már többször felvetült bennem, hogy ez miért is jó így, hogy egyszerre van utcazene és völgy, de nyilván nem én vagyok a szervező. (Sziget, Volt és Sound sincsen egyszerre, na mindegy). A Művészetek Völgye azért külön is megér egy misét. Lévén kulturbunkó vagyok, engem nagyon a népművészetinek becézett vásárok nem hatnak meg. Ági szereti ezeket meg az összes Lengyel piacot. A Völgy számomra még az elviselhető kategória. Na de a Völgy… Szóval kezdjük ott, a hivatalos parkolóban 1500 a napi jegy… Ezért a pénzért, kint álltam egy lekaszált mezőn… Megérteném hogy ennyi, mert hogy ugye aki csak kijön tingli tangli sétálgatni, ott ez a belépő ami mondjuk egy 4 tagú családnál 400/fő, ez még ok lenne, de mondjuk akkor aki belépőt vesz annak levonhatnák a napi jegyéből, de tudom naiv vagyok. (Na meg államilag jól meg fizetett pedagógus) Be is mentünk a Malom szigetre. Kaja erre, kaja arra, kaja amarra. Egy halom mindenféle, számomra nem túl értékes cuccal vegyítve. Bögre itt fémbögre ott, bahhiás táska itt, indiai ruha ott, ilyen olyan erszény, mindenféle mintákkal, na meg pólók mindenféle mintákkal, bár nem tudom, hogy pl. egy sematizált elefántnak egy pólón mi köze a völgyhöz, vagy egyáltalán bárkihez is, de biztos tudják miért vesznek ilyesmit. Én egy rendezvényen max a rendezvény saját logós pólóját venném meg, de nem vagyunk egyformák. A gulyás 1700-ért meg a 450-es friss rétes viszont kezdte nálam kiverni a biztosítékot. Nem beszélve arról, hogy már a  0.-dik napon is már olyan por és aceton szag volt mindenhol, mi lesz ott 10 nap múlva. Persze megnéztük a manóudvart meg összes kézművest, majd még egy kis kézműves sajtot is vettünk, majd 2 órányi kóválygás után, megkértem Ágit, ha már itt vagyunk keressük meg a koncertek helyszínét, mert hogy 4500 embert engednek csak be, ha már kifizettem 10 ropit a két napi jegyért, lehetőleg ne feleslegesen tegyem ezt. Így megkerestük a Panoráma színpadot. Mondjuk azt álmomban sem gondoltam, hogy még itt is kaját fognak árulni, pedig igen, volt kenyérlángos, na meg rétes. Na meg kolbice amit még nem láttam, így aztán úgy döntöttem azt legalább meg kóstolom. Na jó eddig azt mondtam a Gyros pitában és a magyar hamburger az, amit nem lehet kulturáltan enni, de ez mindet kenterbe verte. 



Sört meg csak Fóti kézművest lehetett fogyasztani, igaz abból egy csomó félét, völgy korsóban, ami 4 dl. Lévén én sofőr is voltam, így maradt a málna szörpjük, ami finom volt és hasonlított a cseheknél ivott malnickára,  pláne hogy csapolt volt, de itt 500-ért, ott meg talán 25 koronáért adták. Na de jó döntés volt ide jönni, a két koncert az egész heti szenvedést elfelejtette. Pásztor Anna színpadi fellépése, üdítő látvány volt, bár a hangosítás miatt éppen nem adta azt amit szerettem volna, na meg Ági ismét „buliarc” volt, így tökegyedül álldogáltam a színpadtól vagy 20m-re. A Quimbi meg végre azt idézte amiért szerettem fesztiválokra járni, és ide már Ági is végre bejött. Igaz a koncert alatt annyi cigi füstöt szívtunk be, mint az elmúlt 15 évben összesen. Ráadásnak nem várt pillanatban, még tájbringás találkozót is tudtunk rendezni a koncert előtt. De arra is rá kellett jönnöm, hogy lemaradtam egy kissé, mert a Quimbi dalok felét nem is ismertem, amit játszottak, hiába kb. 5-8 éve nem jutottam friss Quimbi lemezhez. Kettős érzéssel hajtottam álomra a fejemet éjjel kettő felé itthon, pláne hogy szombatra némi tekerés is be volt tervezve Kálmánékkal, úgyhogy reggel 8-ra már Akarattyán kellett lennem.



Szombat este aztán újabb Utcazenei etap várt rám, és kedves családomra. Kb. nulla hangulattal. Szerencsére jött Csabi, akivel egy kér órát beszélgettünk két sör társaságában, viszont a koncert feeling nem jött át. Pedig próbálkoztam vele, de nem nagyon adott nekem zeneileg semmit a nap, már megint. Csak bitang nagy tömeget, kegyetlen sok embert, főleg a food truckoknál. Próbálkoztam beleerőltetni magamba még némi koncertet, de ennek lett az a vége, hogy kb. 22:15-kor már otthon voltam. „Óriási buli volt…”

Végösszegzés
Lehet én vagyok nyugdíjas? Nem hiszem én keresem a lehetőséget. Lehet én vagyok vájt fülű? Lehet. Egy biztos, amikor nekem azt mondja valaki, hogy a veszprémi fesztiválok zeneileg sokszínűek, akkor azt mondom lehet, de csak azért, mert az a zene amit idehoznak, alapból sokszínű. Régen az utcazenére hoztak ismert előadókat. Most megkapjuk a francia, spanyol, izraeli „G”, „H”, kategóriás tucatjával olcsóbb zenészeket, és ezt elénk tárják úgy, hogy mekkora királyság, és a számok még ezt vissza is tükrözik, hiszen bődületes tömegek jelennek meg az utcákon, mert végre van valami. Néha kifogsz egy - egy tényleg jót, nem tagadom, mint ahogy azt sem, hogy ezek a zenészek tényleg zenészek és tudnak zenélni, de maga az egész nekem akkor is ferde. Nyilván a főszervezők kapcsolatban állnak olyan managerekkel akik ezeket a zenészeket, olcsón, brutálisan olcsón idehozzák, meg eladják még kb 10 másik hasonló stílusú fesztiválnak. De ezzel nincs gond. Itt vannak az amatőrök, akik nappal zenélnek, és a végén ketten hazavisznek 1-1 misit, vagy szerintem kb rövid úton elköltik Sziget belépőre, mert ha vannak egy együttesbe 5-en akkor az 1 misi, az egy sziget jegy, meg némi maláta ott kint. (Én lehet 20 évesen ezt tettem volna, na jó lehet vettem volna belőle még egy bringátJ) Ezek között a srácok között vannak jók, igaz amikor az OTP-nél szavazni kellett, akkor én megnéztem kinek van viszonylag magyar neve, és mivel ilyen összesen egy volt, így arra szavaztam. De a kérdés, hogy miért nem hívnak ismert magyar zenészeket? Csak mert gondolom az pénzbe kerül, meg lehet elvinné, a bulit az ő irányukba… és akkor mi van? Vagy attól félnek, hogy az őszi téli szezonban nem fogna elmenni a koncertjükre az Esszpresszóba? Szerintem akkor is telt ház lenne ősszel, télen is, ha ne adj Isten, ide hívnák őket. De még inkább a kérdés miért nincs egy Veszprémi színpad? Zenészek garmadája indult el ebből a városból. Ha csak a 4 napra 4-et meghívnának ezek közül. Gyakorlatilag a Veszprémieknek már fingjuk nincs arról, hogy mi az a Rubbert Puppet, na jó ők elvben már nem léteznek, de Sub Bass Szabi itt lakik, OK ő Rátóti, de hát az is Veszprém, vagy a Hősök, vagy a Holliwodoo, vagy ne is beszéljünk a Veszprém – Várpalotai felállású Vad Fruttikról, vagy a Kelemen Kabátbanról, ahol minimum a billentyűs veszprémi. És rajtuk kívül még vannak egy csomóan. Kérdezem miért nem? Mert tömeg lenne a koncertjükön, mert régen tömeg volt? Csak mert a Veszprémieknek tökmindegy milyen zene szól, úgyis ott lesznek? De ott van a „Kölyök” vagy aki ismeri Nemes Gabi. Az egyedi gitár és mindenféle játékával megnyert egy halom tehetség kutatót, mindig színfoltja volt a Veszprémi utcazenének, igaz hogy Pécsen él, de el ne felejtsük már, hogy Hock Zolival a Vad Fruttik gitárosával együtt koptatták az Ének-Zenében a padot 8 évig, és nyilván Gábor már akkor is zenész pályára készült bőséggel, amikor Zoli még művelődésszervezést tanult Szombathelyen egy Léka úti szuterén albérletben. (Félreértés ne esék imádom Zolit is nem véletlen ő volt az esküvői fotósom) Miért is nincsen itt egy olyan fesztiválon, aminek pl róla kellene szólnia? Ha valakit talán őt meghívhatta volna a mélyen tisztelet rendezőség. Ezer meg egy kérdés, és a tömegjelenség azt mutatja jó ez így, de ha megkérdeznék mit láttak, akkor 10-ből kb 1 max 2 tudna felsorolni egy egy együttest.
A Völgy? Egyél vegyél, erről szól. Egy nagy zsibvásár, amely meg van spékelve egy halom programmal, amihez meg pénztárca kell. Ha Helka elém áll és azt mondja majd 10 év múlva, apa kimegyünk a csajokkal a völgybe, adj már némi pénzt, akkor amikor egy 10-est a kezébe adok, akkor le fog a szája görbülni, és másnap mehetek máris anyagilag kisegíteni, mert éhen fog pusztulni. Amikor ez, nem is tudom mikor, vagy 30 éve elindult, nem erről szólt. Amikor az 5. X-et taposó barátom, mint egy egyetemista egy műanyag flakonban, otthonról hozott fröccsel megy koncertezni ez jelent valamit, méghozzá azt hogy arcátlan módon a pénzről szól az egész.

Lehet amiket leírtam, csak az én álláspontom, lehet én vagyok hülye ebben a kérdésben, ez van… tudom húzzak vissza bringázni.

És erre a TV-bben a Glóbusz reklám zenéje Quimbi...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

K3 ismét

A K3 egy olyan pontja az évnek, ami a fontos események között szerepel a versenynaptáramban. Idén azonban lévén viszonylag rossz időpontra volt kezdetben meghirdetve, elengedtem. Aztán szerencsére eltolták egy héttel, és mivel mi erre eltoltunk egy másik versenyt, egy fél évvel, ezért felszabadult a hétvége. Ha már szabad volt ideje társat keresni. Nyilván adott Csonti és elsőbbséget élvez, de abban biztos voltam, hogy kihagyja ezt a mókát. Adott lenne Robi is, és éppen ráakartam írni, amikor egy messengeres beszélgetésünk során valahogy szóba jött Bedő Csabival a derby, és kapásból mondta hogy jönne! Úgy gondoltam, ha Robit érdekli a verseny úgyis jelentkezik, és majd akkor max 3-an megyünk. (Mondjuk ebben az esetben én a lassú visszafogó csiga szerepét töltöttem volna be). Szóval volt csapat, többet nem is nagyon törődtünk a rendezvénnyel. Kicsit több mint egy héttel a rendezvény előtt, május 1.-én este felé, Csabika hív. „Szia, most toltak ki a műtőből, szolnál Mikinek hogy ne

Súlyban az erő

Súlyban az erő avagy „Celebnek lenni oly nehéz” azaz K3 a Mátrában   Tavaly félelmeteset mentünk Csontival a Bakonyban, az első K3-momon. Sokat beszélgettünk róla, rengeteg anekdota, érdekesség vett minket körül. A kérdés legfőképpen bennünk is az volt, hogy ez egy kicsúszott eredmény volt, vagy tényleg jók vagyunk ebben a műfajban? De tökmindegy miről volt szó, a vége mindig az volt, hogy idén is megyünk! Így amikor kiderült a dátum, már hívtam is elnyűhetetlen társam és mondtam neki; „Május 6, délután 5 körü,l valahol Budapesten felveszlek!” Persze az elmúlt egy év anekdotái nem múlhattak el nyomtalanul. Finoman kibővítettük az érdeklődők névsorát, lévén hogy a tájbringások egy része teljesen beizgult a versenyre, és el is jöttek rá szép számmal. Mondjuk ezzel még népszerűbbé tettük a versenyt, de öngólt lőve magunknak is hoztunk nem kevés kihívást. Hisz ha csak a számunkra ismeretlenektől eltekintünk, a nevezők között voltak a: Tűzoltók 4 keréken, a visszat

K3 mert kell

Immáron harmadszor tértünk vissza Csontival közösen a K3-ra! Idén is, mint az ezt megelőző két évben, a sprint távra esett a választás. A tavalyi Mátrai hegyvidék után nyilván szimpatikusabbnak tűnt a Vértes lankásabb lejtőivel találkozni, ráadásnak a Vértes azért kicsit sem ismeretlen azoknak, akik tájékozódási sportokat űznek, így bizakodva vághattunk neki az idei derbinek. Az MTBO-sok több csapatban is képviseltették magukat, így nyilván köztünk egy barátságos rivalizálás is kialakult. Itt volt Lavi-MM páros, Mozsi-Ipsics Laci-Dankó Pityu, Hidas Zoliék, Noémi-Béci páros, Gabi-Csabi és a fiai, na meg nyilván mi is. 12 óráson meg Ember Ágoston- Máthé Tomi, és a Száguldó Virágok Orsi vezetésével is neki vágott az idei K3-nak. Ránk már Csonti előzetes panaszi sem vetettek jó képet. Csonti az egy héttel korábbi Pannonon igen jól ment, de egész héten fáradtsággal küzdött, nekem meg a Pannon rendezése mellett, a Balaton marci 50km-e is a lábamban volt. Ráadásnak péntek délután elke