2018. április 23., hétfő

"Sose volt még ennyire durva!" avagy Brigetio Maraton 2018

Az ember sokszor mondja el, hogy ilyet még soha, ennyire durva nem volt, ne meg hasonlók, pláne ha olykor versenyeken is indul. Aki ismer, az tudja, ha van egy olyan derby, ami viszonylag sík, pörög, akkor azon én durván szét tudom magam hajtani. De akkor is azt kell hogy mondjam, ilyet még nem csináltam, mint a Brigetio maratonon. Na de kezdjük az elején.

Hogyan is kerültünk ezen a „Föld napi” vasárnapon Ágival Komáromba? Adott volt, hogy állam bácsi szombatra munkanapot rendelt el, és nyilván a pedagógus talán ilyenkor az egyetlen, aki emiatt a rendelvény miatt dolgozik. (Dolgoznak mások is, de annak vajmi kevés köze van a tapasztalatom szerint a cserenapokhoz!) Így aztán a nagy kedvenc Slovenij Gradec ugrott, és úgy tűnt, hogy ez az áprilisi hétvége, az itthon ülésről fog szólni. Míg nem, egy osztrák ismerős be nem linkelt egy facebook eseményt a mai napra, kb 20km-re Szombathelytől, egy barátságosnak, és legfőképpen olcsónak tűnő kis maratont. Na fel is csillant a szemem, hogy na akkor majd jól elmegyünk erre. Na kb. egy héttel vagy kettővel később a Brigetio KSE is kitett egy eseményt, a IV. Brigetio maratont a facera. Maraton dömping. Távolságban majdnem ugyanolyan messze vannak, de ez utóbbi szinte tök sík, és Áginak lehet, hogy ez jobban feküdne, ráadásnak tavaly indultunk a Nagyigmándi időfutam versenyükön is és nagyon szimpatikus volt a rendezőgárda, így emellett döntöttem. Egy mellékszálként egy nappal az előtt, hogy nevezhettem volna kirakták a facera a Kishegy kupa maratont is, ugyanerre a napra, ami szintén kb. ez a 90-100km-es távolság Veszprémtől. Hogy teljes legyen a kép a Mozgásvilág teszt nap is pont mára esett, de mivel nincs tervben, hogy bármit is vegyek, így az hamar ki is lett lőve. Azon sem sokat gondolkodtam, hogy ne a Kishegyre menjek. Tavaly akartam, esett egy kis eső, hívtak két viharfelhőt és elmaradt a derby, (bár a lösz az tud durva dolgokat művelni esőben így talán érthető!). Így egyértelmű választás volt Komárom. És hogy milyen jó választás? Hát nagyon.

Vegyünk egy 36 kilis pályát 145m szinttel. Ez kb. azt jelenti, hogy nem lesznek nagy hegyek nagy lejtők, csak „haladni kell” a síkon. Aha persze, meg ahogy azt gondoljuk. Egy ilyen versenyen elkap a gépszíj, és olyan tempót akarsz menni, amitől szétszakad a combod, ráadásnak pihenő kb. annyi lesz, ha véletlen kigurulsz egy betonútra, vagy dózerre, ne adj isten rád dobnak egy gumipókot és húznak. Momentán ezzel tisztában voltam, de az eszem olykor a szívemnek nem tud parancsolni, a lábam meg önálló életet szeret ilyenkor élni.

Az előnevezési lista igen karcsú volt, pedig a 3000Ft-os nevezési díj igencsak csábító volt. Ráadásul ezért egy kulaccsal, egy zselével, és számos kedvezményre jogosító rajtszámmal lettél gazdagabb. A parkolóban összefutottunk Ronival (nem azzal a Ronival) és Gábriellel, ami csak azért volt meglepő, mert itt nem volt se hosszútáv, se hegyek, de mint kiderült a szombati laza száz kilis tekerésük közepén kitalálták, hogy meglátogatják az eseményt, egy lightos tekerés erejéig.
Voltak olyan gondolataim hogy majd most megmutatom, és jól beállok az első sorba, de erről az ötletről rendkívül hamar letettem. Meglátva a komplett Tatanka, Bock és Evolúció armadát, kiegészítve a helyi Brigetiosokkal, úgy gondoltam mégsem kéne nevetségesen legázoltatni magam, a Papától kapott zsír új, egyedi, kissé talán túl magyaros mezemben. Volt egy másik ok is, 20 perccel a rajt előtt az első 5 sor tömötten foglalt volt már. Így Ágival beálltunk valahova a mezőny 2/3-ához. Gondoltam majd megküzdök az ellenlejtőn a többiekkel, széles az ott. Pedig harsogta a hangos, hogy hamar szűkül a pálya.
 
A második letörés (asszem)

 
10:00-kor aztán ellőtték a rajtot. Szerencsére igen levegős volt a tömeg, így akadály nélkül lőttem ki a rajtból, és ugrottam neki a Monostori erőd ellenoldalának. Ahol a széles kordonok között, a lenyíratlan térdig érő fűben, a kialakult nyomokon finomkodtunk egymással a sporttársakkal. Már ott látszott, hogy azért a profik tömege távol maradt a derbytől, de televagyunk lelkes amatőrökkel mint én, akiknek nem sok fogalmuk van a tömegben való menésről, tisztelet a kivételnek. Az ellenlejtős csiki-csuki után aztán tényleg beszűkült a pálya, és egy egynyomoson emelkedtünk vissza az erőd másik falára. Itt beszorultam egy srác mögé, aki hát azért nem szaggatta szét az istrángot, bennem viszont tomboltak a lovak. Egy komplett sor haladt felfelé és félő volt, hogy ha itt nagyon elmaradok az elejétől, akkor vagy légüres térben fogok megint bringázni, vagy ezekkel a srácokkal kell meccselni végig, és az bár lehet kényelmes lesz, de nem adom ki azt, ami bennem van. Kb 2 kilit tekeregtünk így, és láttam, hogy a sorban mások is vannak, akik már haladnának de nem lehetett kibújni, max Kornél agresszivitásával, ahhoz meg nem volt kedvem. Végre egy meredekkel lefutottunk a töltésről, és egy széles dózeren lehetett csapatni. Na mint a rakéta lőttem ki, és próbáltam a komplett sort leelőzni. Persze mondanom sem kell, hogy nagyon sokan voltak akiknek fingjuk nincs, hogy ilyenkor illenők az egyik oldalra felsorakozniuk, így toltam be középre is olykor a bringát. Egy lány feltűnt fehér - magenta mezben, aki szintén megindult. Na ő jó lesz nyúlnak. Szépen be is értem, amikor jött a vasúti átkelő, ahol csak az nem tűnt fel, hogy rákell ugrani a bringaútra, így megint elbalfácánkodtam a kanyart, így 4 pozíció mínusz. Innen egy jó darabon bringaúton mentünk. Na itt megindultam. Baloztam a komplett mezőnyt, hátra nem néztem, aki jön, jön aki nem, az marad. Beértem végre a lányt, aki nyomta de azért nagyslunggal húztam el mellette. Éreztem, hogy ez azért így erős lesz 175-ös pulzus, 30 feletti tempó, ebbe beledöglök. Láttam egy bolyt magam előtt, na azt még meg kéne fogni. Ez volt a cél, amikor megláttam, hogy a boly elején Gábriel küzd a tömeggel. Illetve próbálta rávenni őket a váltott vezetésre, de ahányszor az élről kiborított oldalra mindenki utána. Ezek a srácok nem vezetni nem akartak, hanem egyszerűen nem értették Gábriel mit is akar. Jót kuncogtam magamban amíg végül utolértem, és megpróbáltam elé állni, hogy megrántsuk a sort. Na de itt jött az első szopó kanyar, árokkal, fűvel, homokkal, na ez nem az én pályám, jól vissza is csapta a combomat, és megint kepeszthettem, hogy felérjek. Végre megint ott vagyok, erre letörés, majd a végén teljes visszafordító, árok, homok. Naná hogy a komplett sor jobban fordul mint én. Mire belendültem már valami betonon voltunk, és Gábriel ismét rángatta a sort, de állandóan rossz irányba ment, ezek meg mindig elfordultak mögötte, így mind a ketten azzal szívattuk magunkat, hogy minden kanyar után visszaérjünk a sorra. Azért ebben a carbon merev váz, és az 50 kiló vaságyastúl előnyösebb, így aztán végül én szép lassan kezdtem lemorzsolódni a sorról. Mire beértünk a terepre már kb. 15m-re kullogtam a sor mögött, 28-as tempóval 180-es pulzussal. Jött a pálya leggyilkosabb része. Kis puklik, nem túl mély, de  homokkal, amolyan tipikus ártéri fenyőerdő. Próbáltam tartani a tempót, de közeledni képtelen voltam. Aztán befordultunk valami nyiladékra, és ott aztán Gábriel meghúzta a sort, ami nem széthullott hanem felrobbant. Gyakorlatilag szétestek, mint Boti fiam kezében az abonet. Én meg párat begyűjtöttem, a többiek próbáltak pozíciót szerezni, aminek végül az lett az eredménye, hogy egy kb. 300m-es vonalban széthullott az egész. Ekkor már éreztem, hogy ez így nem lesz jó a szervezetemnek, könyörögtem hogy jöjjön valami, ahol kitudom venni egy kortyra a kulacsom, és láss csodát jött egy kanyar után 200m beton. Ja csak a komplett sor itt feltorkollott, és ott voltak közvetlen előttem. Nem baj az eszem parancsolt, inni kell. Mire felnéztem már megint mindenki eltűnt. Volt valami beszántott rész, ott megláttam őket, majd sok 90-es kanyarban végleg elvesztettem a sort, ha még volt olyan. Egy piros srác ment előttem, kb 150-200m-rel illetve fel felbukkant a magenta lány, aki a kanyarokban ment el. A cél az volt, hogy ezt a kettőt be kell gyűjteni, de nem adták ezt olyan könnyen. Kb. 5 km-embe telt, mire sikerült a pirosra felérni. Aki ahelyett, hogy beállt volna mögém, és váltott vezetéssel nyomhattuk volna, megállt mellettem, így mehettem állandóan a susnyásba szaggatni a kezemet a kilógó ágakba. A magenta lány is közelebb került. Végre a sok kanyar után, egy hosszabb egészen jó talajú útra értünk, na fel kettő padlógázzal, neki is lendültem, éreztem hogy nő a távolság piros és én köztem. Magenta lányhoz közeledek. Igen ám csak közben a szervezetem viszont kezd elfogyni. Kelleni fog egy zselé? De ezeken az utakon azt be nem tudom venni. Már egész közel a magenta lány, amikor egy kanyarban kijjebb csúszok a kelleténél, piros egyből mellettem, előttem, és a semmiből még két srác ott terem, hogy honnan érkeztek azt nem tudom, mert amikor legutoljára hátranéztem semmi hírük nem volt. Persze a következő kanyart az egyik nagyon csúnyán benézte, pirossal együtt, de én jól vettem, de a számban nem volt levegő, hogy szóljak. Egy kis előny. A másik kék-fekete srác viszont jön. Picit lemaradva, de jön. Magenta lány előttem, de valami ocsmány helyi szemetelő telepen megyünk keresztül, ami még füves is, és ezt a 40 kilós kislány jobban kezeli. Így a távolság nem csökken, majd végre egy széles dózer, és hírtelen kék fekete belép elém. Ahh, ez a srác lehet tudja mi a dörgés, azon nyomban a kerekére teszem magam, hátha jut egy kis pihi, és így is lett, és közben határozottan közeledünk magentához. A dózerről betonra érünk. Na itt az idő, be a zselé. Remélem a beígért krosszmotor pálya nem most jön, mert akkor nem a legjobb helyen lőttem el a gélt. Egyébként a high5-höz képest ennek a SIS-nek ocsmány íze van, és a hatása is megkérdőjelezhető volt a High 5-höz képest. Kék-feketével véd és dacszövetséget kötünk. Bár vezetni nem igazán enged, de legalább pihizek mögötte. Megint valami dózeren szenvedünk, amikor meglátunk egy nem kicsit széles tratort, ráadásul a lányt is végre utolértük. Erre a traktor mellett kis sárga tábla, csak nem kell átmenni előtte keresztbe, mert akkor a kis előny amit pirosékkal szemben összeszedtünk, annyi volt. Nem, rosszabb jön! Balra be és irány a kross pálya. Csakhogy a lánynak a kanyarban egy félfa megy a kerekébe, így mind a hárman megtorpanunk a kisösvényen, de még visszapattanunk a bringára. És jöhet a krossz ösvény. Mély por, sok kis hupli, nem is túl lendületes, szűk. Ráadásnak az egyiken azért elindul az első másfele, így olykor be kell támasztani, rásegíteni lábbal. Kék-feketét el is vesztem szem elől, a lány meg rámér. Mondja, hogy lesz egy meredek jobbos, de itt csak balos van. Na, a meredek jobbos tényleg jön, ki is állok benne, meg kék-fekete is. A lány meg sutty el, és mire kitolom a bringát, piros is felér. Végre kiérünk az egynyomos krossz ösvényről. Elől a lány, mi hárman mögötte. A lány valamiért félre áll előlünk. Na most meg auto krossz pályán vagyunk, a talaj hasonló, és az élen vagyok, amíg a por el nem nyel, hírtelen már a sor végén caklatok.
Kiérünk innen is, négyen vagyunk. A tempó nem lassul. Elől megy egy kis előnnyel kék-fekete utána piros, előttem a lány, én a sor végén. Az első kettőnek 5-5 m előnye van, de a lányon közvetlen vagyok. pirost hamar megfogjuk, kék-fekete keményebb dió, de végül felérünk egymásra, és 4 en megyünk általában kék fekete vezetéssel. Picit megint kezdek megdőlni, valahol inni kell, és ez az út meg ez a tempó erre nem alkalmas. Végre megint van kb. 50m beton, ott iszok. Leérünk a Duna partra, és bár eddig ezeken az egyeneseken én voltam a leggyorsabb, de itt kezdek elmaradni. Van vagy 10m hátrányom, és bárhogy dolgozom, nem tudom behozni. Ráadásul rámegyünk egy single trailre amin azért nehezebben férek be a kanyarokba, és a távolság nő. Azt látom, hogy ez fekete kéknek sem ízlik, a lány megy még az ilyen technikán a legjobban, én meg egyszerűen a fák miatt nem férek be. De azért pirosra felérek mert ő a legkevésbé technikás, és így megint egyben a sor. Innen maradok szorosba. széles és keskeny utak változnak. Mondjuk akkor azért beparázok, amikor egy löszfal szélén megyünk, alattunk a Duna, és kb. egy 30cm is oldalba lejtős ösvényen haladunk, olykor kis fahidakon. Na itt azért bennem van a para, de túléljük. Majd végre széles utak, és mintha kezdene piros megdőlni, elé is megyek, és teszem a lányra a kereket. Piros felélénkül mögöttem, és jön. Meglátunk egy megfáradt versenyzőt, őt befogjuk darálni ez nem vitás. Megint 28-30 as tempókkal megyünk, ami azért 28 kilinél már tud fájni.
Azon morfondírozok, hogy hogyan van a pálya vége ott, ahol kijöttünk. Nyilván a töltésre nem fogok tudni feltekerni, és ők? Piros nem az tuti, fekete-kék véleményes de szerintem nem, ellenben a lány talán igen!? Hmm, na akkor odáig azért kell egy kis előny. De utána meg valahogy a single trailen élre kell majd állnom, mert ezek a srácok ott lassúak lesznek szerintem, nekem meg kell az ellenlejtőre minimum 40m előny, hogy ne fogjanak meg. Na de ez még messze van.

Üldözöm a sorom!
 
Egyszer csak, mintha magentának is ledobnák a vasmacskát, vagy csak szélárnyékot akar, mert kék fekete megint 5-6m –el előbb van, így beállok a lány elé és én húzom őt. Épp beérnénk az előttünk halódó kollegát, amikor egy éles jobbos, basszus neki valami hírtelen emelkedőnek. Laza talaj a kanyarba, szegény kék-fekete mellé érek féktávon, így ő kiszorul, én meg előre kerülök. Na a felfele nem finom, de én húzom a sort a halódó kollega egy 10m rel előttem téblábol. Ha hosszú az emelkedő, még azon meglesz, ha nem halok be. Kék-fekete mögöttem liheg, de szerintem örül, hogy kicsit nem ő megy elől, a lánnyal meg nem tudni mi van. Felérve az emelkedőn, beton jön, na fel kettő és irány. Szegény hátsó tag még csavarodik, érzem ahogyan himbál alattam, hogy megnyugodjon. Kék-fekete természetesen jön, beáll elém én rá, és már csak valszeg ketten vagyunk, majdnem 40-es tempóban megyünk. síkon montival. A többiek már ezt nem bírják. Tényleg ketten maradtunk. Van egypár éles kanyar ahol el el maradok, de nem megy el a srác, látom hogy azt akarja menjek vele. Visszaérünk a bringaútra. Közben meglátunk egy FELT-es fickót. Ő parkol mellettünk, és már régen nem láttam. Ez a pechünk. Mert hogy nem fordul fel a töltésre, hanem tovább megy, mi kicsit kétkedve utána, majd fordul meg. Ide kellett volna irányító. a 200m-es előnyünknek lőttek, magenta, és piros érkezik szemből. Valahogy előttük kell felérni a töltésre. Magenta felakar tekerni, én meg sem próbálom, futva robogok fel a fűben hogy ne akadályozzam a többieket. A lány megakad, és megekasztja a sort, így szemtelenül, de a lány mögé betudom rakni a bringát. Már csak ő van előttem, de ő sem acélos a single trailen. És láss csodát félre áll, „menj gyorsabb vagy!” Nemtudom a többiket is elengedi e, úgyhogy megyek amit tudok. De van egy árok, fel is kiáltok „árok”, kb 3mp mulva a lány ugyanezt teszi, majd a srácok is, akkor viszont mögötte jönnek. Nem merek hátranézni, csak tolom amit tudok ezen a szűk egynyomoson. Az biztos, hogy az ellenlejtőig nem jönnek el mellettem, de hogy ott mi lesz az jó kérdés. Leérek az erőd elé, fel az ellenlejtőre, az első emelkedőt megpörgetem, sehol senki, a kanyarba visszanézek. Együtt jönnek 4 en és kék fekete van leghátul, kb 50-60m az előnyöm. Arra figyelek, hogy a lefelékbe ne veszítsek sok teret. A harmadik emelkedőt kell elérni, és jó lesz. Sikerül. Innen már csak be kell csorogni…. de basszus van még egy kiskör benne. Na akkor még beletolom. Sikerült az utolsó kanyarba visszanézek kb 40 mre jön kék-fekete, de már onnan nem fog meg. Ok - ok ahol érkezem ott már nem hinném, hogy számít az az egy két hely, de ez mégiscsak egy verseny, és sose lehet tudni, hogy az ilyen próbák mikor fognak jól jönni. Egyébként a vicces, hogy a lány nyerte az abszolút nőit, a FELT-es meg talán master 3 ban lett dobogón. Remélem, hogy ők is élvezték, mert én nagyon.

 1:32-es idő, 1:40 alatt akartam menni tehát jó! Master1 8. hely, abszolútban 28 a majdnem 100-ból nem emlékszem végeztem e valaha is a mezőny abszolút 1/3-ban, az meg hogy a master 1 a legerősebb mezőny az nem vitás! Egy percet kaptam Gábrieltől, ami szintén nekem nagyon jó, ja és hulla vagyok, és nem működik a bal lovagló izmom, ezért nemtudok még cipőt sem kötni. Izo, zsíros deszka, muffin. És várakozás Ágira. Aki 2:15-nél meg is jön.
Nem egyedűl volt, csak elfelejtették kihírdetni
 
Nagyon jó kis derby volt, így még sosem versenyeztem, de baromi jó volt, és izgalmas. Hogy kibírom e és mi is lesz a kis gruppettónkkal. A Brigetio maraton felkerült a prioritási listára, ha nincs tájbringa verseny, akkor bizony erre el fogok menni, az egy máskérdés hogy nem tudom milyen munkát kéne ahhoz végezni, hogy ezen az 1:32-es időn képes legyek javítani, mert ez jelenleg elég jól kilett maxolva.

Képek: Brigetio Kerékpáros Sportegyesület

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése