Apa kezdődik!

És igen el is kezdődött! Meg volt az idei első versenyhétvége! Az eredmény? Most mondhatnám, hogy nem lényeges, de akkor hazudnék. Szóval az eredmény, két rákvörös kar, egy 16cm-is kereszt karcolás, és borzalmasan sok tapasztalat, hogy miért is nemszeretem a hírtelen jött meleget.

Na de nézzük az elejéről.

A Balaton MTBO tavaly indult útjára, és már a debütálásakor is belopta magát a szívemben. Mets Mikitől várható jó pályák, jó térkép, az ébredő Balaton-felvidék. Mi kell ennél több, ja és nem mellesleg, mind a két napot simán elhoztam. Na idén, egy kicsit másképpen festett a dolog, kezdve azzal, hogy osztrák kupaként, és a master vb előhírnökeként, fél Európa itt bringázott. És így a B mezőny, sem volt éppen szűkös, ráadásnak akik közel s távolt a 21B-ben számítanak, azok itt voltak kivétel nélkül!

Szombaton egy laza 25-28 fokos, a tél után kánikulának ható középtáv fogadott, ráadásnak délután egykor, a tényleg legnagyobb melegben. Finoman kinyírt a meleg, bár ezt a pályán azonkívül, hogy összevissza húzkodtam a cipzárt, nem vettem észre. Mondjuk lehet, az is árulkodó tény volt, hogy az alig 250m szintet, annyinak éreztem, mint egy téli edzésen 3 Kabhegyet! Ráadásul az utak vagy ráztak, vagy megfogtak, úgyhogy önfeledt bringázásról korán sem beszélhettünk.
Neki is ugrottam a pályának, egy életem egy halálom, utóbbi jött be. Már az feltűnő volt, hogy a majd 20 perccel előttem induló feleségem, mit keres kb. 100m-re a rajttól, de mivel haladt, ezért nem nagyon foglalkoztam a kérdéssel. Azzal már inkább, hogy láttam bal kéz felől egy alig látható ösvényt, ami mellett rendesen el is húztam, úgyhogy máris beleraktam ezzel kicsit több mint 1 perc hibát a pályába. Kissé begőzölve haladtam tovább, de nyugalomra intve magam jöttek is a pontok sorban. Már feltűnt, hogy az 5 lesz az észjáték, olyan Mets Mikisen, vagy ezt a fél világot megkerülni verziót tőlem vette? Hát nem, igen nem kellett volna a fél világot megkerülni az 5-re, csak én gondoltam úgy, na meg Hidas Zoli. Egy laza 7 perc maradt benne a „helyismeretből fakadó hátrány” című játékból, meg hogy vonzódom a folyamatos fekete vonalakhoz. Arról nem beszélve, hogy valami friss irtáson rángattam át a specit a vége felé.

 

 

5-ről aztán indult a vontatott felfele menet. Csak menni felfele olyan mászáson, amit nem is látsz, csak szenvedsz a melegben mint a kutya. És hogy ez ne legyen elég, még utána kerültem egyet, hogy elkerüljek egy meredek mászást, így finoman furcsán kerültem a pontra. Ráadásnak, hogy jó legyen ha már 150cmis air plus, akkor lendületből nem fordulunk meg, hanem a 7-re még beletenni plusz 300m na meg vagy 40 szintet. Kornél csak röhögött azon, hogy mit művelek. Mindenestre a 6 meg 7 re belement még vagy 5 perc hiba, ráadásul ki voltam mint a liba. Végre a 8-ra elindult a lábam, ráadásul kullancsnak megkaptam Bernit, a tavalyi nagy osztrák ellenfelet, aki úgy látszott hogy nincs formában, mert felfele állva bírtam hagyni. Persze mondanom sem kell, hogy jött a 9 és ez ismételten egy nagy bukta volt, lévén hogy Puffy úgy dönt, hogy nem másszuk meg azt a 30-40m-es puklit, hanem lekerüljük szint nélkül. Na a „szint nélkül” meg a vagy kétszer akkora táv, Berninek hozott is vagy 300m előnyt az átmeneten, nem voltam dühös áááá. És ezzel még mindig nem volt vége. Drága nejemmel közösen fogtam a 10-est, de a következő útkeresztben megálltam egy pillanatra elgondolkodni, hogy akkor hogyan is lehetne azt a Himaláját kikerülni. Erre utolér Ági: „Nem arról volt szó, hogy nem kell megállni?” Na ez volt a megalázás csúcsa. Nagy elánnal el is húztam mellette, majd felfordultam a hegyre, és megláttam Bernit, már épp örültem volna, amikor a szervezetem azt mondta „hülye vagy kisgazdám”, és szégyenszemre leszálltam a bringáról és feltoltam. Még Hidas Eszter is megtekerte, én meg pihizek rajta. Na faxa. Innen már csak lekellett zúgni a célba, és abszolválni az időt 71 perc egy középtávon, akkor most süllyedjek el! Kb. 12 perc benne maradt. Ráadásnak Ágoston, aki ok, hogy erősebb nálam de adott 17 percet Adolf meg 18-at, na ez az igazi derogáló érzés. Na jó, persze a strava kiadta a lényeget, Ágoston ment 14 kilit én 18-at azért abba beleférhet 17 perc.

 

Vasárnap elvben egy hosszútáv várt ránk, lényegesen kellemesebb 15 fok felhős éggel. Na azért itt is neki estem a pályának, már csak ahogyan kell. Majdnem rá is futottam a „terepet jól ismerem csapdára”, de szerencsére kapcsoltam. Szépen fűződtek fel a pontok.

 

Láttam, hogy a 3 az egyik vízválasztó. Nem, nem és nem! Nem kerülöm meg még egyszer a fél terepet, irány a legrövidebb úton. Jó is lett az, igaz másztam benne rendesen, de teljesen kezelhető volt. A 4.-nél volt az a bizonyos rész, amire a kiírásban csak annyi volt írva: „Átvágni lehet, de nem javasolt, nem véletlen nincs a térképen kihúzva az ösvény!” Tehát lehet, na jó akkor én átmegyek. Egy 16 cm is kereszt karc lett a vége, de átértem, és láttam Kornél hátát máris. Na meg Mozsit is. Kezdetnek jó! Az 5 a következő észjáték. Mehetek a 2 felé át a terepen, bekapva az éppen felfelé senyvedő mezőnyt, vagy mehetek Hidegkút felé, ott meg vagy a dózeren vagy mezőn. Utóbbit választottam, és pl Csabi olyan előzékenyen húzódott le előlem  ahogyan az illik, közben Kornélt meg még le is kerültem. Tudtam hogy lesz benne egy fal ami megmászós lesz,d e hamar feltudtam rajta, majd irány a pont, ahol már Berni is meglett. Alakul. Száguldva a 6-ra csak az élvezet és a lehető leggyorsabb vágtatás, ki is adta magát. De itt jött az air + fekete levese, mert ahelyett, hogy megfordultam volna tovább a pont mellett vissza a dózerre. 100m után tudtam, hogy hülyeség, de már nem érte meg megfordulni. Irány a dózer majd gyors száguldás, és fel ismét a Kelén oldalába, ahol szombaton is már hülyeséget csináltam. Na most nem. Szépen végig nyomtam, majd a ponton Mets Miki meg a hülye kamerája vigyorgott velem szemben. Aki, ahogyan megfordultam rám is pattant. Éreztem, hogy a verseny elnökből avanzsált kameraman, a hátsóbbik felembe nyomja a goprot, de ez van. Csak attól paráztam melyik fékezésnél fog belém szállni. Ennek hatására aztán el is száguldottam az útkeresztem mellett, ahol gyors fék, majd vissza, és irány a dózer. Innen jött azért az újabb hiba. A pont le volt hajtva, de a szélét láttam, így a görcsölő, kanyargó úton nyomultam be rá. Aztán kifelé már a szokásos egyenes nyiladékon, befutó, cél. Ott várt már Zoli meg Máthé Tomi. mind a kettő meg lett. Sőt a végén Ágostontól és Gabitól is alig egy perc. Na annyit benne hagytam.

Tanulságos hétvége, valami összetett 5. hely. Egy jobb, meg egy kieső pont (remélem). Volt már jobb kezdet, de sokkal rosszabb is. Jövő héten Komárom maraton, aztán meg irány Salzburg. Beindult a szezon.