2017. június 24., szombat

Rolling at night


Na ez nem verseny lesz, még ha néha úgy is tűnik! J
Maga lett volna az örömtekerés, ha a pici lányom pocija nem gondolja kissé máshogy!
L

Szóval hetekkel ezelőtt már felvetődött bennem, hogy olyan sokat vagyok távol kicsiny családomtól, és szeretnék már velük is lenni, na meg a hétvégén nincs is sportesemény, és tavakat kerülni meg jó, ráadásnak ide aztán végkép eltudok menni „hintóval”, így Áginak szegeztem a kérdést, hogy menjünk el a Szentiván éji Velencei tó tekerésre! Miért is ne, tök szabad, nincsenek kötöttségek, szabályok, csak egy csomó ember bringázik ráadásul éjszaka! És éjszaka pedig, mióta a kínai piac összes csodája nálam van, imádok tekerni! Így aztán regisztráltunk és június 23.-án éjszaka a Velencei-tóhoz mentünk!

Helka örült, hogy végre megint használhatja a hintóját, én is örültem hogy húzhatom, Ági meg, hogy bringázhatott. Helka már egy hete izgult, hogy mikor is megyünk, így aztán amikor pénteken délután, vagy inkább kora este sikerült elindulnunk hármasban, akkor bizony nagy volt az izgalom, és az öröm! Pláne amikor Helka rá nem jellemző módon elaludt hátul, majd Csórnál megébredve telerókázta az ülését! Ági komoly takarításba kezdett a következő parkolónál, amíg én, a kissé megilletődött kiscsajt, átöltöztettem. Jött a dilemma, „akkor most mi legyen!” Helka tovább akart menni, nálam ez nem volt kérdés, Ági pedig azt mondta, úgy sincs benne semmi már, meg a hűvös levegő jót fog tenni, így tovább mentünk Velence irányába! A gárdonyi Lidl parkolóban vertünk tanyát, ahol bevásároltam némi kímélő elemózsiát Helkának, egy gyógy cukros kólát Helkának, némi gyümis sört Áginak, magamnak meg némi ásványvizat, igen jól olvastátok nem kólát! (Az volt a kocsiban!)

Nem siettem a cucc összeállításával, és így késő szürkületre sikerült is menetkésznek lennünk. A kiscsaj kissé bágyadtnak tűnt, magyarul nem kellett a szomszéd autókról, fákról leszednem, hanem megmaradt egy helyben! A kocsiját mindenféle karácsonyi elemes leddel feldíszítettük, magunk a két kínai csodát, és egy fehér villogót helyeztünk a bringákra. A zsákombam ott nyugodott, a sógornőmtől kapott kis kínai fejlámpa, a pezl fejlámpám, és a karácsonyra az apósomtól kapott „fotonágyúm”, aminek a fényénél pár hete éjszakai focimeccset tartottunk egy osztálykiránduláson. Mint kiderült a későbbiekben, még esetleg hozhattunk volna egy két JBL hangfalat magunkkal, mert hogy az is úgy látszik az éjszakai buli tekerés fontos kelléke!



Az első lépésünk az volt, hogy eltévedtünk. Na jó nem vagyok tisztában hogy hol és milyen bringa utak mennek a Velencei tó partján. Azt tudtam, hogy a 7-es mellett van egy, de az azért messze van a tótól, ezért megpróbáltam közelebb jutni, így a Lidl parkolóból lefele indultunk el, ahol végül egy zsákutcában forogtunk, majd átpróbáltunk menni az átjárón a vasúti sínen, ahol már több bringással is összeakadtunk, meg a korláttal, na jó ezt nem utánfutó kompatibilisre építették! Átvergődve az első akadályon, a frissen hozzánk csapódott kollegákkal leértünk a partra, ahol ott volt a bringaút!

Az eredeti terv az volt, hogy a szabad strandon felkeressük a regisztrációs sátrat, és onnan indulunk körbe, de amint elindultam az óramutató járásával ellentétesen, azt vettem észre, hogy mindenki szembe jön. Na jó, csak tudnak valamit, úgyhogy megfordultam. Ráadásnak Csonti is ezt az irányt javasolta a szint miatt, illetve mások is pont ugyanerről beszéltek. Így hírtelen egy egészen haladós sor közepén találtuk magunkat, vagy huszad magunkkal! Aztán haladva velük, még egy halom bringással találkoztunk. Jöttek szemből, hátulról, előttünk, hírtelen szerintem minimum 100 bringás környékén lettünk. Ráadásul a kisvillogóval nem sokat láttam, így összeraktam mr. Kínait, hogy csak a megnyugtatásul működjön.

Aztán beszorultunk egy sorba! Ági meg is kérdezte, hogy jó nekünk ez a tempó? Konkrétan szerintem olyan lassan mentünk, hogy közben megtudtam volna, szeleteléssel együtt főzni egy lecsót, vagy egy oreo tortát. Mondom „nekem ez kicsit lassú”, félve. „Nekem is” jött a válasz. Így hát elindultam és elkezdtem előzni. Felvettem egy 20 körüli tempót, amikor életem párja megszólalt, hogy szerinte ez még mindig lassú. Nekem mindegy, akkor menjünk haladósabba, úgyhogy beálltam egy 25-26-os tempóra. Ági hűségesen követett, és Helkának sem volt hozzáfűzni valója. Akik szembe jöttek meg lekerültük őket, mind néztek nagy szemekkel, meg „ejh ez durva” szavak is elhangzottak. Olykor vissza kellett vennem a fényerőből, mert konkrétan levillogtak az útról. Így ment le az első 10 kili, amikor is Ági szólt, hogy talán vegyünk vissza a tempóból, mert ha így megyünk, akkor neki tuti kell majd pihenő. Így visszább vettem 18-20 ra a tempót, ami neki is, nekem is kényelmesnek bizonyult. Néha elvesztettük a bringa utat, de ennyi piros lámpa között képtelenség volt elveszni! Aztán megérkeztünk a hullámosabb részhez, itt azért olykor elindult a pici kocsi rendesen. Csonti kedvenc erdejében, aztán szóltam Áginak, hogy fent megvárom lévén, hogy azért felfelé a kiskocsival saját zsíromon fogok menni, nem érdekel más tempója, mert meghalok. De jött mögöttem hűségesen. nem is nagyon tehetett mást mert az ő lámpája nem volt feltöltve így az én első villogóm volt nála amivel csak épp látni nem lehetett nagyon!

Közben folyamatosan kerültük le az előttünk lévőket, mígnem megláttam egy nagyobb 20-30 fős gruppettót. Pont a Pákozdi arborétum előtt sikerült őket utolérni, ahol a fél bagázs valamiért leszállt, hogy miért fogalmam nem volt, majd amikor ráértem a kaptatóra már felfogtam. Látni kellett volna az arcokat, ahogyan a hintóval elhúztam mellettük, tekerve, miközben hátulról Ági kiáltott: Hogy azért fent várjál meg!” Fent egy pillanatra megálltam, csak hogy pici lányomat megnézzem, hogy fest. Egyhangúan ült a kocsiban és mondta: „Apa menjünk!” Parancs értve, a sok szuszogó ember között elindultunk lefelé, majd elmentünk a sorok mellett, és ami nem volt eddig most megtörtént, kb 3-4 percig egyedül maradtunk. Csak szembe jött egy - egy bringás. De aztán persze ráfutottunk az előttünk lévőkre, így Sukoró mellett, már megint 20-30-as csapatokat kerültünk le! Velencére beérve épp Rapülők koncert ment, tőle kb 1 km-re Kárpátia! Ági mondott valamit, de itt olyan keskeny volt a bringaút, hogy figyelnem kellet ne csapjak el senkit az utánfutóval, így nem halottam. Később elmondta, hogy a Kárpátia mellett szívesen megállt volna! Megjegyzem én is!

Innen aztán a jó minőség és a majd egyenes út kissé megváltozott. Kacskaringós rossz minőségű és rendkívül keskenyé vált az út, aminek egy részén para volt, hogy hogyan nem esünk be pici lányommal a tóba. Kiérve erről a részről elértük a Velence korzót, illetve sikerült eltévedni is egy picit, és körbe menni egy szálloda rekordtanos játszóterén. Majd megérkezni a Velence Spa hoz, ahol… Szembe jött velünk maga a rolling fest! 10 percen keresztül jött velünk szemben, egy összefüggő bringás sor. Kb 7-800 ember is lehetett benne, de lehet, hogy több. Volt ott minden, kivilágított, kivilágítatlan bringás, de olyan trike is aminek az elején, egy szerintem minimum 20 000W-os hangláda díszelgett. és szólt is. Egyébként is ezek a hangcuccok azért előkerültek. Folyamatosan mentek előttem bloutooth hangfalak, jobbak rosszabbak, bár a legszebb az volt, amikor egy görkoris lány hátán volt egy hangfal hátizsák. Piros ufóra emlékeztetett és sztereóban nyomult belőle a zene. Egyébként volt olyan bringás, akit látni nem láttuk mert világítás nulla, ellenben hanghatás na az volt …

Átjutva a tömegen, aztán megint elég jó tempót mentünk, ráadásnak ránk állt pár montis srác, akikkel nyilván Ági egyből felvette a kontaktot, és beszélgettek, közben nézték Helka milyen szépen elaludt. És nem hitték el, hogy egyedül tekerek ilyen tempót, minimum motort gondoltak a gépbe. Nem volt benne! Ellenben Helka megébredt, és ha megébredt rókázott is egyet. Ismét! Megállás kimosdatás, stb, majd újra tovább. Alig 2 kili volt ekkor már csak vissza a kerülésből. Szerencsére pici lányom több ilyet menetközben nem produkált.
 

Aztán visszaértünk a kocsihoz, már rutinosan onnan mentem, ahol tudtam hogy feltudok menni. A kocsinál egy újabb „vörös” még beficcent Helkának, majd a családom hölgy tagjai leültek chipsezni a földre, miközben én szétszedtem a kellékeket!

Remek ki spontán rendezvény volt. ha nem találkoztam 4-5 000 bringással akkor eggyel sem! Zseniális volt, ha tehetem máskor is, ezzel a felosztással, na jó még egy gyerekkel kiegészítve meg, remélem még jó pár bringás haverral elmegyünk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése