2017. június 11., vasárnap

Crosskovácsi, avagy ringó hintó a köbön


Ritka alkalom az amikor eltudok indulni a Crosskovácsi maratonon, mert általában olyankor mindig dolgozom, ballagtatok, vagy évzáró van, szóval olyan dolgok amiről csak nagyon indokolt esetben tudok meglógni. De mivel idén még később van évvége, így ismételten eljutottam a maratonra, amiről azt mondják a legjobb az országban. Hogy nekem erről mi a véleményem? Hát talán a végén!

3 hete nem versenyeztem, ami tavasszal meglepően sok kihagyás, lévén, hogy ilyenkor van a nagy bringa verseny dömping, mégis úgy alakult, hogy nem mentem versenyezni. A Bakony maraton kissé  megviselt, majd a jövő héten eleve egy konferenciára/továbbképzésre voltam hivatalos, ráadásnak erre a hétvégére még bekaptam valami brutális gyomorfertőzést is, így örültem, hogy nem a Szilvásvárad volt oda betervezve. A múlt hétvégén meg Ausztriába lett volna jó menni, egy kicsit tájbringázni, de már tanév elején megígértem, hogy elmegyek egy 3 napos 8.-os osztálykirándulásra, így az is ment a lecsóba, bár a kirándulás nagyon jó volt, na meg a konferencia is. Egyszóval wellness, munka volt, tekerés annál kevesebb. Ráadásnak, ha szabad voltam, akkor meg családi kötelezettségeknek kellett eleget tenni, így egy - egy óra maradt bringázásra az elmúlt hetekben.

Azért Pünkösd hétfőn sikerült kimenni egy hosszabbat outizni, ami bíztató időeredményt hozott. Illetve a heti Péterhalmi edzésen sem mentem rosszul! Ezzel szemben, amit a Crosskovácsin átéltem, hát azt elemezni kell! Azt érzékeltem már a verseny előtt, hogy mintha zörögne a bringa, és amikor Csabi kipróbálta ő is meglepődött, hogy berugózott neki a hátsó tag, aminek még nekem sem kellene!

A rajtnál, ami ismételten egy aktív tömegnyomor volt, és voltak akik már fél órája aszalódtak a napon, természetesen leghátulra kerültünk. Nekem nem ér meg egy napszúrást, hogy jobb rajtpozícióból induljak, így Erával, és Kornéllal álltunk egymás mellett rajt karanténban. A rajt pillanatáig, onnan aztán eltűntünk egymás elől. Kornél mint egy agresszív kismalac nyomult bele a tömegbe, egy darabig figyeltem mit csinál, de hagytam had menjen. Én is próbáltam előrébb kerülni, ami ment is, éreztem, hogy sokkal erősebb vagyok annál ahol leledzem a mezőnyben. Aztán beértünk az erdőbe és kezdődött a megszorulás, mindenki szorult mindenki próbált haladni, míg aztán egy - egy fennakadt, és azon a 12%-oson akkor már nem ülsz vissza. Volták páran, akik próbáltak visszaülni, de aztán letettek róla. Ráadásnak megérkeztek mögénk a turbó egerek is a gyerek kategóriából! Bár azért kíváncsi lennék 3 kilit hogyan tettek meg 3 perc alatt. Vagy 5 percre indultak ránk?! Az meg eleve egy baromság a rendezőségtől! Vagy repültek és szupermenek?! A felvezetőkör második fele lefele jött. Mintha kissé máshol, mint ahol szokott volna, de ez csak nekem tűnt fel. Itt már éreztem, hogy igencsak simán szalad alattam a gép hátulja, néha figyeltem is, hogy nem e lazult fel a kerék, de nem lazult fel, úgyhogy nem is foglalkoztam vele.




Kijőve a Kastélyparkból jött a meredek kaptató, mivel helyenként a gyökérzet finoman kiállt a földből, így a bajtársakkal együtt a tolás mellett döntöttem. Aztán ahogyan beenyhült és már csak 12%-os volt vissza is pattantam, és mentem amit tudtam. Azt ekkor már észrevettem, ha pörgetek nagyon inog a bringa, így muszáj volt nagyobb áttétellel menni, hogy kevésbé pogózzon a hátulja. A következő átkötő szakaszt két srác mögött vittem véghez, lefelékben feljöttem rájuk, a kanyarokba elmentek. Bizonytalan volt a bringa, és az ilyet nem szeretem. Végül a következő hosszabb felfelén, jelentős előzést vittem véghez. Végül valami speckós hölgy mögé szorultam be, akit aztán csak a hosszabb lefelén sikerült lekerülnöm, majd belefutni egy borzalmasan lassú srácba, aki futva gyorsabban ment volna le az előzhetetlen részen. Kiérve a murvára kezdődött az elnyújtott, finoman gusztustalan felfelé, a frissítő előtt. Leutálva ismét előrébb törekedtem, majd a lefelénél megint éreztem a bizonytalanságát a gépnek, ráadásnak egy komplett kirándulócsoport haladt lefelé a dózer bal szélén, így arra is kellett vigyázni, hogy ne száguldjak ki közéjük. A frissítőn némi vizet meg redbullt vettem magamhoz, azt a koffeines tutifritti ízű szutykot, ahelyett hogy valami izó lötty lenne. Ja igen volt magnézium+ víz, de a lidli mg tabletta sem a vágyálmom menet közben, akkor már inkább redbull - víz. Gyorsan tovább is mentem, hogy az eddig leelőzött banda ne érjen fel rám. Így aztán a következő kaptató végén, a murván csak egy srác tette rám a kereket, majd megindultunk a hosszú murvás lefelén. A bizonytalanság miatt nem engedtem 63 fölé a gépet, ráadásul közben észrevettem, hogy a hátsó fék is mintha elfogyna, úgyhogy csak óvatosan. Végül a srác mellett elhaladtam, de hírtelen lesodródtam a murváról és az enyhe kanyart is alig bírtam abszolválni, ezért még óvatosabbá válva, mentem le a murváról, és pattantam a két srác mögé. Éreztem, hogy gyorsabb vagyok de … Valami nem stimmelt, biztosan kilazult az átütő tengely. Leugrom nem mozog a kerék oldalra, akkor nem ez. Gyorsan a braint maxra húztam, de ahogy vissza ülök, csak úgy ficánkol a hátsó. Leugrom. Defekt. Ebben a pillanatban a specis hölgy, és a ráakadt banda, meg a hosszú felvezető motoros együtt húznak el mellettem. Patron elő. Gyorsan belövöm a gépbe. Bár a parám megvan, hogy ez most lefagyasztja a slimet és akkor az nem fogja meg. Feltolom a gumit és irány tovább. Kb 20-an mentek el mellettem ez alatt a rövid 2 perc alatt, ráadásnak egy ismerős is megkiabál, rá is akadok, és végül együtt megyünk fel a Nagy-Kopaszra. Közben érzem, hogy bizonytalan a hátulja, de úgy döntök, hogy ha feltudok menni a Kopaszra, akkor majd fent megnézem a guminyomást, aztán ha kell, fújok bele. Tavaly itt haltam meg, és tolás lett belőle. Ma nem eshet meg ez a szégyen. Tekerek rendületlenül. Előttem mögöttem a többiek szintén. Kicsit olyan érzésem volt, hogy némelyek azért maradtak nyeregben, mert én is nyeregben maradtam. Egy helyen kellett kb. egy fél percre leugrani a gépről, de szépen felértem. Megnéztem a frissítőn a kereket. Gumi nem vészes, nem fújok bele. Kerék nem lazult ki. Na jó akkor irány tovább, megint egy redbull csúszott le. Nem hánytam el magam tőle de … ahh borzalom. Lefele egyedül ereszkedtem, de nem éreztem magamban a stabilitást. Mindenestre pár srácra felértem, köztük a „lefele inkább tolni kénére” is.

Lent a mezőn a dobszóló elmaradt, majd jött a tavalyi új rész, ami tavaly sem ízlett, de idén sem. Eddigre a hátam, ami nem volt leragasztva lehet a ringástól is, de teljesesen halottá vált. Kezdtek elhúzni mellettem a srácok, így aztán bevettem egy zselét, mert félem, hogy mindjárt leszállok és tolom, a pálya eddigi részéhez képest síkon, hisz itt csak átlag 5%-ban emelkedett. Végre ráfordultunk a hosszú egyenesre. Benkó Barbi ment itt el mellettem, meg előtte Pedró. Nem tudtam azt a tempót menni lefele sem mint amit szerettem volna, egyszerűen bizonytalan voltam. Aztán jött a DH a végén. Itt már tényleg óvatosra váltottam. De azért haladtam, így csak egy közepes srác ment el mellettem, az meg elég türelmetlenül. A célba érve 2:05. A cél 2 óra alatti menet volt ahhoz képest rossz, de a tavalyi 2:13-hoz képest meg jó! Felemás!
 
 

Na de akkor menjünk a kulacsért. Megkapva nem tudtam belőle inni. Én nem vagyok gyenge gyerek, de ezt a kulacsot nem tudtam megszorítani. Konkrétan semmire nem való, még a gyereknek sem tudom odaadni, mert nem tud belőle inni. Odamentem a telóval a dr bikehoz. Matyi épp ott állt, mutattam neki a problémát. Rádobtak egy pumpát. 235 volt benne, jah én 290-en hagytam naná hogy beült. De hamar megállapítottuk, hogy engedi is ki a levegőt, úgyhogy brain szerviz. Plzenig még van 3 hét hát kíváncsi vagyok. Utána még odamentem a pólóért is. Csak tudnám, mindek adom le a méretet, ha képtelenek 3XL-ben csinálni. Igen feljön rám a 2XL is, de abba nem megyek ki az utcára, mert bringázni lehet jó, de ahhoz meg nincs zsebe, csak tudnám miért fizetek ezért külön. Kaja természetesen nincs a a nevezéshez. Ránéztem a kajasátorra, olyan sor volt, hogy nem is gondoltam rá hogy odamenjek. Pedig Csabi hazaszállításával alsó hangon 3 óra lesz az út, így vagy eszek valami szénhidrátot a kocsiból vagy éhen veszek.

És az elején ígértem miért nem a kedvencem ez a verseny, most akkor egy kis összehasonlítás csak azokból amiken az idén indultam:

 
Balaton maraton
Bakony maraton
Crosskovácsi
nevdíj
4500
4500
7500
pálya
5
5
5
pálya előnyei
Van benne minden az eleje jól szét van húzva, kicsi az esélye a megszorulásnak de azért van rá lehetőség. Változatos terep szakaszok. Rövid emelkedők, de húzósak. A pálya vége lefele jön, amit én szeretek.
Széles dózer pálya. Az elején nagyon szépen széthúzódik a mezőny. Lehetetlen a megszorulás. A le felék technikásak nekem a középtávon túlzottan is. Van benne minden, megfelelő pihenő szakaszok.
Remek pálya, végig technikás. Meredek fel felék, meredek lefelék. A pálya összes veszélye ki van fújva sprayel
pálya hátrányai
nem találtam
sok a dózer, és a sotter lefelé néha bizonytalan
A rajt borzalmas. A pálya eleje a megszorulásról szól, rád küldik a gyerek turbó egereket. Nincs hely az elején, a felvezető kör felszenvedő kör.
frissítés
minden ami kell
minden ami kell
minden ami kell de nincs izo
rajtcsomag
gél, póló
gél, kulacs
semmi
cél csomag
frissítő semmi
frissítő ebéd
kulacs pezsgőtablettával, ha rendeltél magadnak technikai poló, de nem csinálják meg a nagyméretet

 

Szóval ha az idei 3 maratont ha összehasonlítom, akkor nekem egyértelműen a Balaton-maraton vezet. Nekem ott tetszett a pálya megfelelő szolgáltatást kaptam. A Bakonyon is minden rendben volt, magas színvonalú a verseny, megszoktam hogy nincs póló. A Crosskovácsi ellenben a többivel szemben aranyárban van, illetve TOP maraton árban van. A rajt kriminális, a felvezető kör dettó. Maga a pálya nagyon jó, de akkor is nekem hiányzik a kaja a végén, illetve idén a kulacs is használhatatlan volt. Ezek rossz pontok neki. A honlapjuk meg lehet, hogy modern és jól néz ki, de kiigazodhatatlan, az infók úgy elrejtőznek, egy használhatatlan borzalom.
 

Egyszóval megértem, hogy mindenkinek a crosskovácsi az etalon verseny, mert tényleg ha szigorúan vesszük a versenypályát, az tökéletesen megvan csinálva, de a szép pálya, és a szép versenyközpont mellett, sajnos a szolgáltatás az nem igazán megfelelő, és háát ezzel a rajtprocedúrával kezdeni kell valamit, pl lehetne negyedóránként rajtolni, vagy beírattatni ki, mennyi időre tervezi a versenyt, és a belépést úgy oldani meg.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése