2014. június 2., hétfő

Életem legjobb pályája!


Én szeretem a Szívás maratont. Ha esik, ha fúj, ha hétágra süt a nap mindig jó. Hogy miért? Nem tudom, talán mert nem leszek sosem egyedül, talán mert élvezhető, nagyon nagyon nagyon… Talán mert ma ezt írtam ki a facebookra hogy „2012-höz 40, 2013-hoz 61 perc.” Ennyivel vertem meg saját magam. Hogy miért? Sok minden közrejátszhat.

  • Ezt a maratont vártam idén a legjobban!
  • Szeretem ezt a pályát!
  • Majd 20 kilót fogytam január óta!
  • Éreztem a csít!

Na de haladjunk szép sorjában az eseményeken, hogy hogyan is jutottam ide, hogy jöhetett ez össze.

 

Súlyvesztés módszertan!

Egy éve télen az apósom egy diétába kezdett, amivel lefogyott 100kiló alá. A diéta megvonja a szénhidrátot, nála ez egyenlő volt, hogy húst eszik hússal, meg némi erőspaprikával. (A zöldet harapja, a halapenjot kanalazza!) Az eredményt csodásnak minősítettük!

Ettől a tanévtől már csak Érden dolgoztam így elmaradtak a téli hajnal 5-ös kelések, -15-ös bringázások, amiket tavaly már amúgy is lecsaltam, hiszen monostorra HÉV-vel meg autóval is közlekedtem, bringával meg csak kiegészítettem a tömegközlekedést. Elmaradtak a hajdan volt napi 70 - 100killák, amik ugyan akkor a formámon javítottak, de a közérzetemen nem.

A lényeg a lényeg a téli szünetben ugyan trekinggel, de kimentem a Veszprémi edzőkörömre és az egyik nem túl húzós emelkedőn már sikerült tolásra adnom a dolgokat. Ekkor mondtam: „ez nem mehet így tovább!.” Ekkor durván 143 kiló környékén, vagy afölött tevékenykedtem.

Mit lehet tenni, ismét el kéne kezdeni edzeni normálisan, de ez hajnalban nem ment, délutánra meg kitaláltam valami okot hogy miért is nem megyek neki, a nagy Büdös Budapest környékének edzés gyanánt, meg különben is az édes pici lányommal is szerettem volna időt tölteni. Végül aztán Ágival úgy döntöttünk januárban, hogy megpróbáljuk, neki esünk a szénhidrát mentességnek.

A kezdés kegyetlen volt, az eredmények nem jöttek, a mérlegünkre is megharagudtunk és lecseréltük. De aztán pár hétre rá, Ági szúrta ki hogy az övét beljebb kapcsolja, rám meg kezdtek jók lenni a pólóim. Valami beindult. 100 napra terveztük. Ennek 133 napja. Ma durván 125-124 kiló körül mozgok.

Na persze én képtelen vagyok csak húson élni, de a cékla, a saláták, a zöldség mixek működnek, vagy egyszerűen csak paprika paradicsom. Az almát viszont már nagyon meguntam, mert felfúj. Na a lényeg leadtam pár kilót. És ez elég lenne, valamire biztos. De nem nekem!

Mellette bringázni is kéne. Valamikor február folyamán rávettem magam hogy tekerjek görgőn, nem ment, a görgő elmozdult, és Helka mellett különben is veszélyes. Kimentem hát az utcára, csak kevésre. 20 kilit tekertem a városban először, majd 2 óra alatt. Aztán többször is kimentem viszonylag rendszertelenül, de heti 1-2 szer. A második harmadik hétre, az izmaim kezdtek magukra találni. Sokszor már inkább az idő szorítása volt a gond, nem a táv. Kezdett menni. De nem lehettem imádott lányommal na meg nejemmel. Meg kellett oldani, és megoldottuk.

Áprilisban végre vettünk egy bringautánfutót. Így mind a hárman bringázhattunk. Eleinte Helka nem nagyon értette, de mára már uralja az eszközt. Szeret benne lenni, elviseli ha utazunk benne. Nem mellesleg tökéletes edzőpartner. 9 kiló a kiscsaj, 15 kiló az utánfutó, na meg jó szokás szerint telepakoljuk. így a súlya is ott van a szeren. Nem mondom, hogy több ezer kilométert húztam már, de egészen sokat. Sokszor sajnos az időjárás meghiúsította a terveinket, de rajta vagyunk az ügyön. A leghúzósabb túra egy Veszprém –Tihany – Balatonalmádi – Veszprém volt. Itt az Almádi emelkedőn már nagyon nem akartam az igazságot, de megcsináltuk.

Emellé még jött egy újabb hobby. Tél végén a suliból a srácokat vittük úszni, ahol lehetőségem volt nekem is úszkálni. Beleszerettem. Ha tehetjük Ágival lemegyünk úszni Fűzfőre olykor. Na jó nem vagyok egy Ian Torp, de azért 1,5-2killát, valahogy leküzdök, javarészt gyorsban, ámbár a mellettem levő pályán, háton gyorsabbak lazázva, mint az én gyorsam, de akkor is mozgás!

Az összetevőkhöz még hozzájárult egy új kütyü. Sikerült venni egy garmin etrex 20-as GPS-t, ami nagyon sokban segített ma végkép az eredmény elérésében. Még csak ismerkedem az eszközzel, de mindennap újabb pozitív oldalát ismerem meg a kütyünek. Ja és elkezdtünk vele geoládázni is, ami külön még jó móka.

És hát a legfontosabb hogy a bringa is kicsit átalakult. Megkapta a szokásos télis szerviz pakkot, új fogas sor, új lánc, illetve upgradeltem a középcsapágyat, mert a tavalyi Szívás megölte. Ezen kívül fejlesztettem rá előre egy rocket ront, hátul természetesen maradt a ”tünde gumi” (Huchinson piranha) és lecseréltem az eredeti 8 éves deor hidra tárcsa féket, és kapott egy vadállat SLX-et, ami gyakorlatilag ég és föld, pláne hogy egy újas, így stabilabb a kormányfogásom. Illetve még váltókar szett is cserélődött.

Szóval ezek voltak a hosszú előzmények, most nézzük magát az eseményt.

 

Bakonyi betyár

A Szilvást egy héttel megelőzte a Bakony marci. Nagyon vártam ezt is. Szép kíméletesen csináltam. Felmásztam nyugiba a Kőrisre, majd lefele, beadtam amit a hidegben mertem, aztán fel a Királykapuhoz, amely emelkedő most végre a régi formáját hozta, és nagyon éreztem. Sőt a környezetem mezőnyét sem hagytam, hogy elinaljon tőlem, így nagyon jót mentem. Adtam fél órát a tavalyimnak, de jött a fekete leves a 2012-es 10 perccel vert. Mindenesetre ez jó előjel volt a Szilvás előtt.

 

A Szilvás!

És akkor jöjjön a verseny. Már szerdán átszereltem a bringán amit a Bakony után kellett. Roket előre, Tünde hátra, bíztam hogy megfelelően száraz lesz ehhez a combohoz. Felraktam végre az új sort és a láncot.

Szombaton Pestről 30fokban indultunk el, sőt még Egerből is, Bélapátfalván szakadó eső 18 fok. Szerencsére Szilváson okébb volt az idő, így sétáltunk is egy nagyot a völgyben, ahol a babakocsivá átalakított utánfutónk, turisztikai látványossággá vált. Este aztán vissza Bélapátfalvára, ahol a kedvenc occsó éttermünkben éppen buli készült és nem volt már kaja, így Ágival visszamentünk Szilvásra, ahol a Szalajka étteremben életem egyik legfinomabb vacsoráját sikerült magamévá tennem. És most még a zsemlekocka is belement a levesbe, illetve a rizs, sült krumpli sem maradt a tányéron, a füstölt csülökkel és gomolyával töltött, sertés oldalas mellett. Valami isteni volt, főleg a hozzákért vegyes savanyúsággal. Ezek után aztán vissza Bélapátfalvára, ahol még GPS belövés stb.

Reggel negyed 5-kor az eső kopogására ébredtem, szürke ég mellett. Fél 6-ra abba is maradt. A reményeim elvesztek, a gumi combó kicsinál, a tünde úgy fog forogni a sárban mintha ónos esőben próbálnák sétálni. De nem így lett.

Mire Szilvásra átértünk már a nap is előbukkant néha, a rajt előtti egészségügyi sétánál meg egyenesen kiderült, hogy nem kell aláöltöző a mez alá. Pedig a vesém, na meg a barátságos kis kövecském benne szokta követelni.

A verseny

10:15-kor sípszó riasztott fel bennünket, épp a Törökbálinti Villásfarkú különítménnyel való beszélgetésből. Majd szép lassan megindultunk. Másfél perc alatt a rajtvonalat is elértük, és 2:45-kor már a kapun is kigördültünk, ez sem nagyon ment még ilyen gyorsan. Ági picit előttem ment, de az első elágnál elmentem mellette, és búcsút is intett nekem. Próbáltam egy darabig együtt mozogni a villásfarkúakkal, de mivel én a saját futamomat mentem, nem kívántam magam egyből más tempójával megdögleszteni. Szép lassan kezdtem a betonos mászást, 9-10-es tempókkal. Már egy jó kilométer óta másztunk amikor 3 dolog is feltűnt.

1 nem előznek le, csak én előzök s ráadásul a mezőnnyel haladok.

2, a pulzus mérő szerint 145-150-es pulzusom van nekem felfelé.

 3, a GPS nem azt mutatja amit kéne, hanem légvonalban a rajtpontot, mintha át sem haladtam volna. Próbáltam menetközben szórakozni, hogy valahogy előcsiholjam belőle amit szeretnék, ami végül 4 kili környékén sikerült. Végre láttam az általam beírt következő pont útvonaltávolságát. Laikusnak ez lehet nem jelent semmit, de nekem, aki tájfutó voltam, tájbringázom, és állandóan térképeket nézek, mi jöhet számításba ez a legfontosabb adat volt a verseny alatt. Ebből mindig eltudtam dönteni mit is lehet megpróbálni.

 A lényeg hogy mind e közben, kerülgetve a sporikat sikerült felérni a beton végéhez. Éreztem, hogy egészen jól érzem magam, bemelegedtem, megy a bringa így megpróbáltam a meredeket is bemászni, végül aztán fejben leszálltam a felénél, és feltoltam a gépet. Mentem egy darabig a gerincen gyalog, egy kollega filózott hogy felszálljon a gépre. Láttam hogy halad, holott őt épp az előbb nyomtam le a betonon. Megpróbáltam. Belockolva, kistányéron elkezdtem mászni a rövid táv talán leghúzósabb 700m-én. Mindenki tolta körülöttem, a legtöbben arrébb mentek, sokan dobtak egy - egy jó szót, de a legjobb a kaptató vége volt, amikor előttem egy 8-10-es grupettó tologatta a gépet, és várható volt hogy  a kiérkezésénél valamelyik elém kerül. Szóltam finoman, hogy a balon azért én még haladnék, amikor hátulról több toló srác is előre kiáltott „A balt hagyjátok szabadon neki, mert ő halad!” Az önbizalmam az egekbe ugrott, pláne hogy jött egy jó kis lefelé, ahol aztán elengedtem a paripát. Száguldottam mint a meszes, beadtam a köveket, a kanyarokat, aki előttem volt azokat mindig a rosszabbik ágon szépen lekerültem, aki  mellett elmentem szinte mindegyiktől hallottam egy jó szót. Persze eddigre elgondolkoztam, hogy vajon mikor fog az előbbi vitézkedésem majd visszapofozni, de nem érdekelt mentem, haladtam és előztem - előztem és előzte. A fennsíki murván megláttam egy virágot, szépen megközelítettem, Marcsi volt az aki egy rövid időre be is állt mögém. Ezen a murván is adtam neki. Aztán jött egy sáros rész, a tünde nem szerette, de nem álltam meg lendületben voltam minden sáron minden pocsolyán keresztül, aki előttem volt az mind mögém került, ha megláttam egy újabb sporit a nyomába ugrottam, amíg el nem mentem mellette. Az első visszaelőzés a betonon történt lefelében, ne nem azért mert lassan mentem, csak egymás után két csávó is szembe kavargott a pályán, és hogy megkérdezzem mi van, kissé lassítottam. Egy DH-s gyerek elém is került, illetve egy idősebb főszer aki a beton nagy részén előttem is ment, annyira nem voltam gyors hogy kockáztassak egy felütést így nyugton maradtam, bár a bugi a lábamban elé akart menni. Aztán a frissítő előtt egy kilivel elkerültem egy simább részen, majd 100m múlva a DH-sis mögém került.

A frissítőn megálltam, na nem mintha nagyon kellett volna, csak úgy éreztem óvatos duhajnak kell lenni. 3 pohár izó, egy fél banán, két zselécukorka, és egy szelet nápolyit toltam magamba csak úgy biztonság kedvéért. plusz egy zselét, csak hogy biztosan feltudjak mászni majd a kövesen. Közben az egyik 29-es ami idegesített már korábban frissítés nélkül visszaelőzött. Bringa fel irány tovább a betonon. Szépen megjött az erő haladtam, előzgettem, aztán az olasz kapu előtt egy 4-es vonatnak lettem az egyik kocsija, de nem sokáig. Az Olasz kapu utáni balos köves fölfelében búcsút intettem a vonatnak, elhúztam mint aki nitrót fingot. Újabb spori előttem utána vetettem magam. A kanyargós erdei úton szépen utolértem a tagot, akit amint leelőztem megláttam hogy egy konkrét vonat megy előttem kb 100m-el az élen az én kis 29-es barátom. Na nehogy már, megint csúffá tegyenek, mint egy hete a Bakonyban. Jött a köves fölfele a vonat segge meg is lett, majd a közepe is, de a 29 bár közeledett ő ment elől, és megtörtént a gond, átbukott az utsó felfelén. Na ezek után félre tettem minden eddigi óvatoskodásomat, neki estem a lejtőnek. Toltam ami a csövön kifér, beugrottam az összes követ sziklát amit lehetett. Nagytányér kónuszon toltam neki. Ő is, de közeledtem, jó lenne a katlan előtt megfogni, mert ha ő megy le előbb a biggel akkor sokkal esélyesebb. 4 lány kavart be elém 3-at a dózeren letettem, egyet a föld úton. Aztán jött a katlan előtti nyomvályú, és már csak 3 m-re voltam a 29-estől, amikor fennakadtam, de ő is, roller, de rossz nyomban voltam mire kievickéltem az egyik kislány visszaelőzött, ráadásul a 29 és én köztem így 3-an is leledztek a kislány aki jól adta a lefelét, még egy csóka akivel megint nem volt gond, meg egy harmadik akinek viszont nagyon nem ment a katlan. Végül az előttem lévő kettő egy rossz mozdulatnál kielőzte, így elém került be mr majré. Aminek meg is lett a vége. Mivel ő sem volt kicsi nem mindent láttam tőle, így sikerült lecsúsznom a nyomról, és ahogyan megpróbáltam visszaevickélni, sikerült megakasztani az első kereket, majd az SPD-vel a gépet, és forogtunk is át a kormányon a bringa meg velem, mint Bornemissza tüzes kereke. Jött egy srác, elengedtem hogy egyáltalán fel tudjak állni, nem akartam kiszúrni a következő lánnyal és beengedtem elém. Nem ment túl lassan, de lassabban mint szerettem volna, de így is a katlanban mögötte kellett maradnom, na de ahogyan kiértünk indult az ereszd el a hajamat. Toltam neki a rázatón ahogy csak bírtam. Volt hogy 40cm is lukakat sziklákat ugrottam be, csak ne üssem fel a kereket. A majrés csávót sikerült lenyomni, aztán egy újabb mögé szorultam be, végül ez is meg volt, a kezem zsibbad, szétráz ez a szar, de menni kell. Utolértem az egyik kiscsajt megvan elmentem, a másikat is de ezt nem tudom lekerülni, katona síroknál végre sikerült egy másik kolleginájával együtt. Toltam amit csak lehet, sajnos a 29 nem lesz meg, aztán 3 kilivel a vége előtt felbukkant egy 4-es vonat 2. embereként. Előttem 300m-el, ennyi kellett. Amit még bírtam kisajtoltam a technikából, túl sokan tolják felütött kerékkel lefelé, nem akarok sors társ lenni, amit lehet kiugrok, vagy befékezek. a Távolság csökken, sajnos a táv is vészesen. Ezek már az utolsó kanyarok, meg van a vonat vége! Nem mer a srác menni, de a többi sem, és bassza meg itt a vonat sín! Sík lesz, ez esélytelen, ráadásul van köztünk még 3 ember, mert bekevertek még vagy ketten oda. De tolom a mi kifér! A füvön végre eltudnék menni az egyik mellett, sikerül, a másik túl széles jön a rámpa, Kati szurkol, meg van a lefelé beadom a kanyart, most ezt lenyomom kanyarvételből, bassza meg faoszlop előttem!Majdnem bumm, ennek is lett 3 m előnye, utána befutó zóna, baszki tudja mit akarok, vizes a fű nem lehet vékonyan betolni, előttem marad ő is, meg a 29 is. Még két kanyar kellett volna a lefelében és én vagyok a vonat elején. Kurva 29 megint megfricskázott mint egy hete.

 De az időm 2:16, soha ilyen jó, remélem. Ádám külön köszönt visszaintek. Igen meg van, és adjatok még egy hegyet felfalom, élveztem nagyon jó volt. Anyám meg csak ennyit mond, hű de pontos vagy. „Azt mondtad fél egy és kereken akkor robogtál el előttünk.”

Ági egy óra múlva érkezik, a zsír új lánc elszakadt neki fent, a hegyen, szerencsére Seti meg egy másik sporttárs megcsinálta neki, na majd megtanítom a láncbontás és a patentszem művészetére.

Közben jönnek a középtávosok. Matri sehol, Luby az első aki az ismerősök közül megjön master2 1. hely, aztán jön Dósa Eszti, utána nem sokkal Matyi. 22. master 1 ben középtávon. Közvetlen utána Roni majd egy percel később Surán Móni is átfut előttem, hű az anyját de jót jött. Matri sehol, még mindig kezdünk kicsit aggódni, de aztán Katit megnyugtatom, hogy még Hornung Bandi sem jött át ő meg Csabival van egy szinten, és Matri meg Csabinál talán gyengébb. Ezután meg jön Bandi, aztán Tóni is, és végül Matri is befut. Ő annyira nem élvezte!

A lényeg hogy én viszont igen. Nem emlékszem valaha esett e ennyire jól maraton, nem emlékszem hogy valaha élveztem e volna ennyire, pedig nem egy versenyen indultam már életemben!

Egy valamit azonban remélek, hogy ez nem a vége hanem a kezdet, és motivációt ad arra hogy folytassam … Pedig eljött a fagyik, és legfőképpen a habzó nedük ideje!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése