Bár a hétvégén Zwetlbe kellett volna menni, tájbringázni, de
mivel, évzárókon volt jelenésem így az kimaradt, és emiatt épp úgy, mint tavaly,
vasárnap ellátogattam a Tour de Zalakaros középtávú 60km-re kiírt derbyjére.
Vittem magammal Helkát is, hogy had élvezze ki az aquapark adta lehetőséget, ha
már ilyen helyre visz az utam. A kis delfin ezt ki is használta, és egész nap
ki sem mozdult a vízből, holott az időjárás minden volt csak éppen strand idő
nem. Illetve igazából ezen a napon az is strandolt, aki nem akart.
Történetesen szombat este 6-kor olyan égszakadás földindulás
volt Veszprémbe, ami nem kevés esővel öntözte meg a környéket, bár ahogy a
facebook videókat elnéztem, Várpalota durvábbat kapott. De vajon mit kapott
Zalakaros és környéke, bár szinte tök mindegy, gondoltam én, hiszen ez egy
országúti derby, ott meg ha éppen aktuálisan a verseny időpontjában nem esik,
olyan nagy gond nem lehet, gondoltam én.
Hajnalban az induláskor szürke ég fogadott, majd ahogyan
elindultunk, az ablaktörlőt is be kellett kapcsolnom az autón, és hogy jó
legyen minél inkább haladtunk Zala irányában annál erősebb fokozaton kellett
járatnom. Amikor megérkeztünk ,fél kilenc körül, az égi áldás hullott, hol intenzívebben
hol visszafogottabban. Aztán a csajok leléptek a fedett aqua részbe, én meg
egyedül maradtam. Alig ¾ órám maradt átöltözni, rajtszámot felrakni, beállni a
rajtba, márpedig egy éve 20 perccel a rajt előtt már kb. a 700. helyről
rajtolhattam volna, ha nem oldalról állok be. Most nem akartam ilyet, ezért
sietősre fogtam, csak a rajtszám nem fogta sietősre, mert vagy 3-szor rögzíttetettem
a hátama kerülő matricás biztos tűs izét, mire fent is maradt. Az egy más
kérdés hogy a rajtcsomagom finoman hiányos volt, mert mind a high5 mind a
biztos tű hiányzott belőle, helyette viszont volt benne sör, és szerencsére a
mapei sapka is ami jó szolgálatot tett a bukó alatt a komplett verseny alatt.
Mert hogy az eső nem akarta abba hagyni. (Azért a rajtcsomag így is bőséges
volt. (kajakupon, dreher 24, mapei bringás sapka, elvben high5, két rajtszám
egy a mezre egy a bringára, bringabolt 10%kupon, Karos thermal spa belépő jegy).
Végül 3/410-kor sikerült elindulnom a rajthoz, és
meglepődtem, hogy csak kb. 100-an lézengtek a rajtzónában, és kb. 50m-re a
rajtkaputól meg is tudtam állni. Ráadásul mellém állt az egyik Őrségi srác
akivel ott tekertem, úgyhogy el is anekdotázgattuk a korábbi közös élményekről.
Szépen teltek fel a sorok, és bár a tavalyi 700 induló elmaradt, de így is bő
450-en leledztünk a rajtzónában. Az esővel sem kellett már szerencsére
foglalkoznunk, mivel a rajt pillanatáig már amúgy sem volt a szakadó eső miatt
száraz folt a mezemen, még jó hogy nem aggattam mindenféle esőkabát szerű
képződményt magamra, lévén az eső nedvesedem tőle része, zavart a legkevésbé. A
rajt előtt még bemondtak valami pályamódosítást, de valszeg nem jól
pozícionálták a hangfalat, mert annyit értettem, hogy valami sárfolyás miatt
módosul az útvonal, meg valamit magyaráztak a befutó előtti szőlőhegyről, de hogy
mit, azt nem értettem. A legjobb opció hogy valahol rövidül a pálya, meg nem
megyünk fel a hegyre, hát álljunk elé így)
A lassú rajt „igen lassúnak” bizonyult, bár pulzusmérő már
megint a kocsiban maradt, az órámat meg nem csesztettem, a pulzusomért, de kb.
100m után 30 felett robogtunk. A mezőny persze ideges volt, mindenki kereste a
maga helyét. Én meg beálltam egy 32-34-es tempóra aztán had szóljon. Akiket
megfogtam azok nem megfelelő vonatok, akik meg elhagytak… ja nem hagytak el,
csak az eleje tűnt el egy szempillantás alatt. Kb 4km-ert kellett ahhoz
tempóznom, na jó nem egyedül, mert vagonok mindig akadtak akik egy darabig
jöttek mögöttem aztán lemaradtak, míg megérkezett, egy szép kis gruppettó. Pont
jó lesz, be is szálltam mögéjük, és végig pihiztem velük kb. az első 10km-ert.
A gond csak az volt, hogy ezek egy lányt akartak vinni, lehet dobogóra, csak a
lánynak nem akarózott a sorral maradni, így olykor lassítani kellett nekik,
vagy két srác kiállt, hogy felhozza. Na mindegy, a hullámos letérésig így
mentem velük, majd jött a „legjobban utálom” rész, a steigek, egymás után szép
sorban. Nem akartam magam hullára fárasztani, ezért inkább visszatettem
kistányérra és így próbáltam fellopni a dombokra magam. Meg is látszott a
strava szakaszokon, mert azért van különbség a tavalyihoz, bár nem túl sok. A
felfelében egyébként szépen visszaelőzgettek páran. Majd a két meredek steig
után, jött a „hullámzó öröm” része. Az öröm az elmaradt, mert itt lefelében
kanyarok voltak, amiket a vizes út miatt nem mertem maxon vállalni, így
visszafogtam a fékkel magam, illetve visszafogtam volna, ha a fék fogott volna.
Igen régen volt, hogy én esőben felnifékes bringával mentem, erre vissza kell
szokni, hogy megszárítsam a felnit, a fékbetéttel. Ahol meg egyenes volt a
lejtő, ott meg az alján volt egy - egy sárfolyás az úton, amitől azért elég
para volt, hogy az országúti dob rajta egy korcsolyát. Szerencsére megúsztam
esés nélkül, bár láttam egy bácsit akinek a meze és a bőre is megsínylette
valamelyik kanyart.
A hullámok végén, ha nem is egyedül, de olyan környezetben
találtam magam, akik finoman nem azt a tempót menték, ami nekem szimpi lett
volna, és mivel nem akartam vissza venni a tempóból, ezért megint magányos
harcosként küzdöttem az úton és próbáltam beérni, az előttem tempózókat. Az
elkövetkező 10km eseménytelen tempózással telt, ha csak a „cuki autósofőr” nem
volt esemény, aki előttem gondolt megfordulni, el is küldtem a felmenői közé,
akik dolgozó lányokkal voltak megszimbolizálva. A frissítőn idén még csak le
sem lassítottam. Majd a tavalyi vonatozós szakasz egyedül várt rám. Néztem
hátra is, hátha ékezik egy „expressz” de nem jött. Kb. a szakasz végén a
faluban jelent meg a korábbi vonatom hátulról, a „viszem lánnyal”. Na végre egy
kis pihi. Szépen betettem a kereket, aztán had szóljon. Csakhogy jött a falu,
ilyen meg olyan kanyarokkal. Az utolsó kigyorsításnál, a lány meg én is
leszakadtunk az expresszről, meg a mögöttünk lévők is. Gyorsan beálltam a lány
elé és mutattam, hogy tegye a kereket, én meg felviszem a cimboráira, de ő nem
jött, hanem a többieket cipeltem magammal, rá a vonatra.
35 kilinél voltunk, jött megint egy hullám, ahol egy éve
szétszedtem egy vonatot, most megpróbáltam ezt nem megtenni, ha már felértem az
expresszre, csak az meg azért esett szét mert a lány nem jött. Elől maradt egy srác
meg egy lány, meg jöttem én, na meg mögöttem a vagonok, bár ebben az esetben én
is az szerettem volna lenni. Jőt a hosszú elnyújtott emelkedő, (most már
kíváncsi lennék milyen rész marad ki?). Elől a srác kiállt oldalra, a lány
kérdőn nézett rá,
- Nem feltétlen, vannak mögötted elegen! - jött a válasz.
Értettem én a szóból, bár ezekre éppen most értem fel, de mehetek is előre, hát
legyen. 30 feletti tempóban kezdtem ezen az enyhe emelkedőn húzni az egész
csoportot. Mögöttem hallottam amint két kollega egymással vitázik, hogy
valamiért nem bírják rakni a kereket. Haladtam haladtam, megfogtam egy teljes
pusztulaton lévő kollegát, meg láttam fent a dombtetőn is voltak még páran.
Tempóztam, de a combom már azért elmondta, hogy „38 kilit mentél majdnem nyélen
pár kisebb pihenővel, én ezt így nem adom neked”. Gondoltam ideje kiállni az
élről, mielőtt azonban kiborítottam volna oldalra ,hátra néztem. Mögöttem
100m-en belül senki. Na jó akkor nincs kiborítás, vissza kettő, aztán picit
lassabban irány a teteje. A picit lassabb még mindig gyorsabb volt, mint akik
előttem, illetve mögöttem érkeztek, így a hosszú egyenes végén begyűjtöttem egy
újabb párt, majd a meredek lefelén utolértem még egy srácot. Ő is rohadt
óvatosan ment lefelé meg én is, ráadásnak a villogó mentő is a mi környékünkön
cirkált. A völgyben aztán ezt a srácot, meg még egy lányt hagytam magam mögött,
hogy egy fiatal srác is meglegyen a következő emelkedőn. 43kilinél jártam,
amikor az útra ki volt írva még 20km. Igen, kb. annyi végig hátszélben, inkább
lefelé mint fel. Jó lesz. A lábaim jól mozognak, nem kell még nekik zselé sem,
pedig ha tudtam volna mi lesz még…
Mielőtt a Zalakarosi főútra fordultam volna, utolért egy „expressz”.
Hogy honnan a fenéből kerültek mögém az jó kérdés. De bőven kényelmetlennek
tűnő tempóval érkeztek, de meg kell próbálni. Jött az elágazás, és úgy
meglószolt az élen menő mindenkit, hogy öröm volt nézni, hallom mögülem, hogy
megint valami pár van mögöttem, és a srác ordít a csajnak, hogy nyomja meg mert
különben lekattannak a sorrol. Egy srác még a vonat eleje meg közém került, ő
is próbált felérni, de hamar kipukkant, na gyorsan elé mentem, és feltempóztam
az expresszre. 4.-nek álltam be, mögöttem még vagy 7-en. Úgy tűnt két srác megy
az élen. Így jó lesz a pozíció, és bármennyire is úgy érzem meg kell indulni,
nem szabad, ezek 34-35-tel zúznak, hiú ábránd, hogy elmegyek és nem mennek el
mellettem mint állat. Majd hírtelen jobb nyíl, mi van? Ja akkor itt módosul a
pálya a sárlavina miatt. Mivel tök egyenesen lett volna Zalakaros, ezért
tudtam, így egy picit nőni fog a pálya, „akkor ezért volt 43-nál a 20?!”
A Kis-Balatonhoz érkeztünk. Lopva kinéztem a két tóra, és
próbáltam nem elveszni a sorban. Soha sem jártam még itt. Olyan lazának, és már
olykor lassúnak tűnt, de tudtam ez csak látszat, 34-el robogunk. Aztán autósor,
bringa sor előttünk, elértük a 33km-es táv frissítőjét, ahol akkora piknik dzsembori
volt, mint valami Sziget fesztivál. Még valami kabala állatt riportokat is
készített, ahogyan el tudtam kapni, amint csíkként suhantunk el az ott álló
tömeg mellett.
50 kilinél jártunk, amikor látom, hogy előttünk egy elég
combos steig. A csapatom meg nem gyorsul előtte, sőt néha mintha visszavenne,
pedig srácok kapaszkodnak fel azon is, előttünk. Na jó tudtam, hogy ez rohadt
meredek ahhoz, hogy az ő csapásszámukkal ugorjam meg, kiléptem oldalra és
nyomtam egy sprintet, hogy meglegyen a lendület, meg ezzel nyilván meg is
rántottam a sort, bár az nem követett. Felfelé még elhagytam pár kollegát, az
egyik megdöbbenve nézte hogy mit csinálok, majd fent visszavettem, hogy hátha
megjön a vonat, de nem jött. Ezután jött némi kanyar kombináció, a végén végre
megjött a vonat eleje, bár nem tudtam egyáltalán jön e mögötte valami, mert
simán raktam rá a kereket a srácra. Csak megint jött egy 90-es kanyar, és a kanyarból
úgy kigyorsított a srác, hogy megint 40 fölé kellett gyorsítanom, hogy
visszaérjek rá. Ekkor már éreztem, hogy nem vagyok egyedül, de úgy látszik,
közülük nem akaródzik vezetni. Közben az eső elállt. Valami piszok hosszú
egyenesre értünk, ami tök síkon ment. 34-35-ös tempó és haladunk. Egy idő után
látom, hogy a srác mintha kezdene behalni, mellé megyek:
-Vezessek?
-Ahogy érzed.”-jön a válasz, így előre megyek.
Hát egyből megkap a menetszél, de nyomom a tempót. Másfél
kili után a srác visszajön előre. A többieknek eszük ágában sincsen dolgozni,
lehet nem tudnak. Másfél kilóméternként cserélünk a sráccal, de azért többet
van ő elől, szerintem nem szeret hátrébb menni, olyan mint én. A távolban vagy
egy kilóméterrel előttünk meglátunk egy vagy 20-30 fős bolyt. Hogy ezek rövid
vagy közép távosok az kérdés, de mivel rohadt messze vannak mi meg vagy
56km-nél vagyunk, úgyis esélytelen rájuk érni, de azért megyünk, amit tudunk. A
hosszú egyenes átvált kanyargósabbra, amikor egy új srác áll az élre. Na végre
már hárman vagyunk akik dolgozunk is, ez jó, a kb 15fős csapatunkból. Kb 1
kilit vezet, majd visszaáll, ekkor már majdnem 62 kilinél járunk, amikor mondja
a csajának, hogy erre kb 8 kilivel hosszabb. Aha akkor még van hátra 6. OK az
azért simán menni fog. A következő faluban valamiért mellettem van a srác,
kérdezem tőle:
-És ezzel a kerülővel kivették a hegyet?
-Igen. - jön a válasz.
Ok akkor jó lenne picit tempósabbra venni a 34-ből, megint
az élre ugrok, és egy kisebb nem szándékos tempóváltás lesz, és megrántom a
sort. Az meg jön utánnam, de érezhetően közelítünk a 30 főshöz. Sőőt nagyon
közelítünk, már látom a rajtszámukat, ezek bizony közepesek. Szépen ledolgoztuk
a hátrányt. A páros srác megszólal
-Ha befogjuk őket megpihenünk?!
Na majd azt még meglátjuk, gondolom magamban. Már csak én
vezetek. A páros srác ismét megszólal:
-Kolléga, rossz a váltód?
-Picit kehézik de nincs vele nagy gond.- válaszolom.
-Csak mert kónuszon tolod. - mondja. Na mondjuk ez nem teljesen azért van
gondolom magamban.
Végre megjövünk a 30-as boly végére, és tényleg picit
beállok pihenni, bár a tempólyukat nézve, ez nem fog sokáig így maradni. Tényleg
jó sokan vannak. Két kanyar jön jobbra, az egyikben tábla Zalakaros 4. Ok 4km,
nincs benne a szőlőhegy, a második kanyar után letolom az egész bolyt. Ha
jönnek jönnek, ha nem nem. Jönnek. Az élen menő srác, amikor elmegyek mellette
és tempóból megyek tovább elmosolyodik, asszem jól jön neki hogy pihenhet. Később
a célban meg is beszéltük, hogy ki volt, mert már 20km óta egyedül húzta a
bolyt. Na a következő 4km az enyém lett. Sunyin emelkedett, de próbáltam 30
felett tartani picit a tempót. A Zalakaros tábla után jött csak felmenteni, ha
azt annak szánták a többiek. Persze nem álltam be a sor végére, mert tudtam, ha
nincsen hegy, akkor ez már a végjáték, úgyhogy a 3.-4. helyen megállapodtam,
bár az egyik csávó nem tudom miért, de majdnem belelökött vállal az árokba, nem
kellett volna ennyire kijönnie jobbra. Grrr.
Zalakaros, főút rövid bal kanyar, majd jobb, és valaki elkiáltja
a tömegben „Köszöntök a szőlőhegyen mindenki!” Basszus…. Kb egy perc kellett
ahhoz, hogy magamhoz térjek, ez a rohadék mégis benne maradt. Mondanom sem kell,
a csoport szanaszét szakadt, a fele előttem, a többi mögöttem. Egyik srác mondja:
-Nem jártam még itt, ez nehéz lesz?
-Áááá, dehogy, olyan meredek, hogy 32/28-ban gyökketővel fogom rugdosni a
pedállt.
És így is lett. Megint volt aki leszállt, én felrugdostam a
gépet. De nem is a felfelétől, hanem a vizes fekvőrendőrős lefelétől paráztam,
olyan éles kanyarokkal, hogy lehidalsz. Óvatosan mentem lefelé, aminek meg lett
az a gyümölcse, hogy a két „tolós srácból”, az egyik szépen elém került. Nem
tudtam annyira engedni, hogy utolérjem. Hál Istennek volt még egy lapos emelkedős
rész, ott utolsó pillákból még elé bírtam kerülni. Na nehogy már egy ilyen
utazó manó verjen meg. Igen ám, de a célegyenes előtti kanyarnál, ismét
eljönnek mellettem, de most nem az utazó, hanem a srác, akivel vagy 20kilit
vezettünk együtt. Gondoltam elengedem, de valahogy az nem én vagyok, ha harc
hát legyen harc. A befutóban van egy rövid pár méteres emelkedés. Na ott
kezdtem megtolni, a srác hátra nézett, látta hogy jövök mint a gőzvonat. Jobbra
kizárt, balról előztem, majd húztam azért egy jobbost, és most nem engedtem ki,
mint tavaly. 47-el robogtam át a célkapun, a srác nem ment el. Na azt hittem
ott kell felmosni, de talpon maradtam.
Pacsi a srácokkal, duma a páros csávóval. Szokásosan „Te egy
állat vagy” kijelentések és hasonlók. Na igen amikor 120 kilóval felfelé
robognak el melletted, az mindig tekintélyes. Irány a frissítő. Ami szem
szájnak ingere az ott van. Csak a teljesség igénye nélkül, csak hogy érezze
néhány maraton szervező hogy ezt hogy is kéne. Szóval korlátlan fogyasztásra:
banán, müzliszelet, nápolyi (csokis, citromos), keksz, citrom, alma, dinnye, szendvics,
pogácsa, víz, izó, szőlőcukor, magnézium, 4 ízű dreher24. Én 12:30-ra értem be,
és 18:30-ig az eredményhirdetés végéig ez a kaja ott volt. És annyit ettél
belőle amennyit akartál.
Egyébként az eredményhirdetés sem volt semmi. Minden
díjazott annyi tisztelet díjjal jött le, hogy segíteni kellett nekik. (mez,
gps, ajándékcsomag, bukósisak stb) Sőt Blazsó Marci a hegyi részhajrá
megnyeréséért, tiszteletdíjat és annyi karton sört vihetett magával, amennyit
meg tudott emelni. Ja a tombolán meg a hosszúsok között kisorsoltak egy
1,2milliós chippolini országúti vázat, mindeni között egy gps-t, több Zalakaros
2 éjszakás páros félpanziós történetet, egy másik welness hosszú hétvégét, és
egy 200 ezres treking kerékpárt. Kérdem én ez a verseny majdnem annyiba kerül
mint egy top maraton, akkor hogy-hogy ott nincs ilyen díjazás?
Na és nézzük azért a tényeket is. 60 kilométer helyett
kereken 75km, lett. A 320m szint helyett 520… De a lényeg 2:29-es idő, ami 30
feletti átlag, mint tavaly, és bár titkon szerettem volna 100-ba érni, de így
is sikerült épp, hogy kicsúsznom, abszolút 105.-hely. Ja és egy olyan derékfájás
hogy felegyenesedni sem tudok.
Imádom ezt a derbyt, ha nem lesz más dolgom, akkor jövőre
szeretnék rajta indulni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése