Aki esetleg beleszokott kukkantani az írásaimba, az
mondhatná, hogy „ejnye no mi van már?” Csak mert hogy már hetek óta nem
jelentkeztem, miközben tombol a bringás szezon. Az ok baromi egyszerű, nem volt
miről írni. Pl egy osztrák komplett derbyt elmosott egy hírtelen jött zuhé,
illetve amiről meg lehetett volna arról, amit írtam megtartom magamnak, hogy ne
hozzam kritikusan rossz helyzetbe Crosskovácsis barátaimat.
Annyit azért leszögeznék, hogy a hobby bringások szempontjából, nem jó irányba halad a rendezvényük. És most itt nem csak arról beszélek, hogy rossz bringa/gumi választás + időjárás kombinációjából az idei Crosszkovácsi életveszélyesé vált számomra. Hanem arról, hogy pl. ismételten kértem pólót, amit ismételten nem sikerült a méretemben kiadni, és amikor ezt emailben megkérdeztem, az egyszerű válasz a „sajnáljuk”, amivel kitörölhetem a hátsóbbik felemet. Azt gondolom jogos elvárás ha már külön fizetek valamiért, akkor szeretném ha azt kapnám amit megrendelek, ugye még netes rendelésnél is 14 napom lenne visszaküldeni a cuccot, itt meg jön egy „sajnálom”, hordjam topnak! Ahhh. Mondjuk az is morbid, hogy 8000Ft-os nevezésért egy rajtszám és ha veszek 3 gyorskötöző a rajtcsomag, arról meg hogy utána nics kaja, és vásárolhatok a méregdrága büfében ha hazaútra energiát akarok pótolni már ne is beszéljünk… Na de nem kesergek ez a derby már csak ilyen, volt.
Annyit azért leszögeznék, hogy a hobby bringások szempontjából, nem jó irányba halad a rendezvényük. És most itt nem csak arról beszélek, hogy rossz bringa/gumi választás + időjárás kombinációjából az idei Crosszkovácsi életveszélyesé vált számomra. Hanem arról, hogy pl. ismételten kértem pólót, amit ismételten nem sikerült a méretemben kiadni, és amikor ezt emailben megkérdeztem, az egyszerű válasz a „sajnáljuk”, amivel kitörölhetem a hátsóbbik felemet. Azt gondolom jogos elvárás ha már külön fizetek valamiért, akkor szeretném ha azt kapnám amit megrendelek, ugye még netes rendelésnél is 14 napom lenne visszaküldeni a cuccot, itt meg jön egy „sajnálom”, hordjam topnak! Ahhh. Mondjuk az is morbid, hogy 8000Ft-os nevezésért egy rajtszám és ha veszek 3 gyorskötöző a rajtcsomag, arról meg hogy utána nics kaja, és vásárolhatok a méregdrága büfében ha hazaútra energiát akarok pótolni már ne is beszéljünk… Na de nem kesergek ez a derby már csak ilyen, volt.
Inkább nézzük meg azt a rendezvényt, ami minden szempontból
ennek a totál ellentéte volt, ez pedig a Tour De Zalakaros. Soha, hangsúlyozom
soha nem indultam még országúti maratonon, így most is sokáig vacakoltam, hogy
benevezzek, lévén lenne így a VB előtt másfél héttel más dolgom is, meg évzárás,
meg stb. De aztán annyira csábított, szinte két kézzel nyúlt, szugerált a
rendezvény, hogy beneveztem, és legalább Helkának is leszerveztem egy jó napot,
ha leszámolom belőle a darázscsípést, és a valószínűsíthető napszúrást.
Szóval ez az impozáns országúti rendezvény két kézzel
kapaszkodott belém, olyan mértékben, hogy régen izgultam így verseny előtt, még
szakértő Bedő Csabi barátomat is megkérdeztem, hogy mi a manóra kell egy ilyen
derbyn figyelni, és hogy ugye ez tök más lesz, mint egy mounti maraton. Hát tök
más volt.
Először is a körítés, még a legvadabb álmaimban is nehéz
volt elképzelni, hiszen ilyet kb. utoljára a bátyám miatt megtekintett Budapest
Iron Manen láttam. Végelláthatatlan mennyiségű pavilon sátor, egy halom
kiállító. Egy cuki póló és zselé, meg kuponok a 6000 Ft-os rajtcsomagban,
megspékelve egy Zalakaros Thermál belépővel. Csillivilli országútik mindenhol,
de olykor egy mounti, vagy jó pár treking is felbukkan, és nem kevesebb mint a
3 futamra durván 1700 előnevező, de az indulók száma összesen meghaladta
Zalakaros lakosság számát, ami 2500 főnél többet jelent. Ha ezt csak leosztanám
is, durván 700Fő jutna a középtávra, de lehet még annál is többen voltunk.
Maga a rajt elvben 9:45-kor nyitott, de amikor én 9:37 kor
odagurultam már kb. Zalakaros táblánál volt a vége a sornak, miközben a strand főbejáratánál
volt a rajt. Nem tudva hova is kéne beállni, ráadásnak rossz oldalról is
érkezve, szembe kóvályogtam a tömeggel, majd ahol kiszúrtam az első trekinget
beálltam a sorba, két hasonszőrű méretű kollega elé. Persze amikor azok a
szintén ólomsúlyban induló kollegák, 42-es átlagokról kezdtek el beszélgetni,
akkor azt kellett feltételeznem, hogy lehet rossz helyen állok. Pedig
körülöttem sokasodtak az egyenes kormányú letámasztós hölgyek, ami nyilván
koskormánnyal nem nagy boldogság. Ugye a para ott van, hogy ha dől a mezőny,
akkor itt bizony legázolnak. Pláne miután tudatosult bennem, hogy 200 ember
lehet az előttem lévő 20-30m-en összezsúfolva és kb. 500 van még a hátam
mögött.
10:00-kor aztán ellőtték a lassú rajtot, ahol az elején
rollerezve, majd a rajtkapun átjutva lassú tempóban haladtunk, kb. az első
100m-en, amikor megkezdődött a helyezkedés. 700m múlva lassú rajt ide vagy oda
36-40-es tempóban közlekedtem, úgy hogy én is előztem meg engem is előztek. Nem
kicsit volt ideges a rajt, de kb. az első 5km-ert ez jellemezte, összevissza
száguldoztunk egymás mellett, kezdtek kialakulni a grupettok, én meg próbáltam
egy - egy kereket elkapni, de mind lassúnak bizonyult amit megfogtam, és mind
gyorsnak aki elradírozott tőlem. A rutintalanság ezt szüli. Aztán egyszer csak
megjött a tehervonat, a két „tonna bikeos” úriemberrel, és rájuk tettem a
kereket, „azért ők már csak ne menjenek el!” Ez a remek vonat kb. másfél km-en
tartott ki, amikor az első srác átadta a vezetést a másiknak aki kb. megállt,
mint a piros lámpánál, így én tovább mentem, ha jönnek – jönnek, ha nem akkor
nem. Kinéztem egy csoportot, akit meg kéne fogni, és kb. 8 kilinél utol is
értem őket, de ekkor jött az első 90-es kanyar, majd az első tüske(steig), amit
még túléltem ebben a remek társaságban, de a második már nem tüske volt, hanem
egy rövidebb de annál meredekebb emelkedő. Ezen a gruppetto úgy szétszakadt
mintha nem is létezett volna, és hát én meg nem voltam túl gyors.
Felérve a tetejére, nagy lefele zúgás, majd hullámzás következett. Itt végre találtam társakat, sőt egy még ismert is, megjegyzem nekem fogalmam nem volt ki az, de mivel név szerint szólt rám, úgy tettem mintha tudnám! J (Elnézést érte) A hullámok érdekesek voltak, mert én felfele voltam gyors, lévén ahol lehetett nagytányéros lendületből nyomtam meg őket, és ilyenkor a kis csapat szerűség mindig elmaradt (hiába no a nyomaték nálam volt!), de aztán lefele mindig felértek. Ja arra senki ne gondoljon, hogy itt bármiféle csapat összeállás ilyesmi lett volna, mindenki száguldott amerre csak tudott, nem érett még meg a dolog a bolyhoz. Aztán jött egy hosszabbacska emelkedő, amin nem volt elég a lendület, itt búcsút is inthettem az ismerősnek, mert többet csak a hátát láttam, végül aztán azt sem. Azért próbáltam tartani a tempót amennyire csak lehetett, és minél kevésbé engedni el akik előttem mennek, na ez össze is jött.
Felérve a tetejére, nagy lefele zúgás, majd hullámzás következett. Itt végre találtam társakat, sőt egy még ismert is, megjegyzem nekem fogalmam nem volt ki az, de mivel név szerint szólt rám, úgy tettem mintha tudnám! J (Elnézést érte) A hullámok érdekesek voltak, mert én felfele voltam gyors, lévén ahol lehetett nagytányéros lendületből nyomtam meg őket, és ilyenkor a kis csapat szerűség mindig elmaradt (hiába no a nyomaték nálam volt!), de aztán lefele mindig felértek. Ja arra senki ne gondoljon, hogy itt bármiféle csapat összeállás ilyesmi lett volna, mindenki száguldott amerre csak tudott, nem érett még meg a dolog a bolyhoz. Aztán jött egy hosszabbacska emelkedő, amin nem volt elég a lendület, itt búcsút is inthettem az ismerősnek, mert többet csak a hátát láttam, végül aztán azt sem. Azért próbáltam tartani a tempót amennyire csak lehetett, és minél kevésbé engedni el akik előttem mennek, na ez össze is jött.
De aztán jött a 90-es újabb kanyar, kb 20km-nél. Szembe
fordultunk az északi széllel, ezért kinéztem magamnak egy kb 100-150m-re menő
csoportot. Fel kell érni. Amennyire lehetett forgattam a nagytányért. Közben
persze felötlött bennem, hogy túl élem e én ezt a versenyt ezzel a
haláltempóval. Ráadásul a pulzusom visszajelzései után, a szervezetem egyéb
részei is jelezték, hogy vagy visszaveszel, vagy itt forogsz le a gépről. Ekkor
még mindig 30-as átlag felett pörögtem. Végül némi frissítés a kulacsból,
megoldotta ezt a gondot is. A csoport meg szép lassan közeledett. Már épp csak
kb. 30m előnyük volt, amikor carbon kerekek surrogására lettem figyelmes. És nini
el is megy mellettem a carbon kerék, amin egy srác ül, és húzza maga után a
barátnőjét. Na én is beálltam a lány mögé, onnan mégis csak „szép a kilátás”!
Majd megfogtuk a kis csoportot, így már 7-en voltunk véd és dac szövetségben,
és úgy tűnt itt még a bolyozás is működni fog.
De jött a frissítő állomás, megláttam távolról a high5-os
hordót, és gondoltam csak nyújtanak fel, hát nem ez történt. A segítők
ásványvizet adtak, rátekert kupakkal. Amikor megláttam, úgy döntöttem a
frissítés kimarad, pedig már durván 30 kilinél jártunk. Hírtelen azt vettem
észre, hogy nem 7-en hanem kb. 20-25-en lettünk. És összeállt a csoport. Két
srác vagy inkább egy vezette, akinek a barátnője is a sorban volt. Rajta kívül
még 2 lány volt a csapatban, az egyik trekinggel. És bírta vele a laza 33-35-ös
tempót. A másik meg egy rózsaszín cukibaba, aki aztán be is szólt hogy „Imádom
azt a cuki tested!” Na persze mert mögöttem mindenki azért verekedett, hogy
rajtam lehessen mégis csak nekem van a legnagyobb szélárnyékom. J Ez a remek csoport kb.
10 kilin át tartott ki. Amikor is megint valami hullámvölgybe érkeztünk. Fel le
ment az út, majd egy hosszabb meredek egy tök egyenes úton. Na ezt tudtam, hogy
ezen én erőteljesen megtudok halni, így hagytam had guruljon a gép, majd
felfelé beleraktam magamnak nagytányéron. Azt hittem jönnek, de nem,
gyakorlatilag a szövetségünk itt megsemmisült. Nem jöttek, így mehettem
egyedül, amit meg is tettem, míg nem utolértek a következő 2%-os emelkedőn, és
el is húzott az eleje. Én meg rájuk tettem a kereket! Ismét haladt a csoport, majd
a csoportvezető hátra néz és rájött a barátnője sehol sincsen, hupsz ki is
borít oldalra és leáll, vele a második is, megint az élre kerültem. Aha
hátranézve rájöttem összesen 5-en vagyunk, gyakorlatilag azzal a megindulással
sikerült felrobbantani a 25 fős csoportunkat.
Az emelkedőn én haladtam elől, a tetején mentek a srácok
elém, ahol ők egy kb. 5mes előnyt szereztek, ami viszont nem lett kevés, mivel
az elkövetkező kb. 5 kili arról szólt, hogy hogyan zárkózzam vissza. Ezt
megnehezítette, hogy jött egy kanyargósabb lefele, és mivel nem ismertem az
utat, nem mertem annyira engedni mint ők, így az 5m-ből 10m lett, ráadásul addigra
ők 8 főre duzzadtak fel, én meg egyedül bumliztam utánuk. Hajtottam ami a
csövön kifér, közben más előrébbről leszakadó srácokat ettem meg, köztük egy
olyat is akinek úgy nézett ki a vádlija mintha nagyon durva izom szakadása
lenne, vagy megette volna valami a fél vádliját.
Egy újabb 90-es kanyar után éreztem, hogy a „cél egyenesben”
vagyunk, azaz ennek az útnak a végén van valahol a cél, de még volt hátra 15
kili. A nyugodtabb talajon elővettem egy zselét, és betoltam biztos ami tuti.
Pont jókor, mert megint egy 2-3%-os hosszabb emelkedés következett, amit
annyira nem kívánt a lábam, így hírtelen megint carbon kerekek surrogása érkezett,
és harapott vádli elment mellettem, a trekinges lánnyal. Na ennek fele sem
tréfa, rájuk tettem a kereket, lévén a tempó jó volt és végre pihenhetek egy
kicsit. Ezzel a kis csoporttal, harapott vádli vezetésével, kezdtünk csapatokat
befogni. Közben szemből is elkezdtek szállingózni a rövid távosok. Majd a
szállingózásból tömött sorok, majd brutális tömeg lett. Ott is indultak vagy
700-an. Ezzel csak az volt a gond, hogy így már ésszel kellett előzni, mert a
szembe sávba átsodródni nem volt ajánlatos, ráadásnak tele volt kisgyerekkel,
akik meg kiszámíthatatlanok, és nem egy átcikázást láttam felénk.
Szövetségünk az első rövid steigig volt ilyen nyugodt. Ott
megint muszáj volt lendületes nyomatékot tartanom, így megint kicsit
megbomlottunk, ráadásul én kerültem előre, de a többiek nem is terveztek
visszaállni, így az én tempóm érvényesült, és legalább 34-el csapattuk. Közben
köszönhetően, hogy a leszakadókat fogdostuk a csapatunk megint 8 fősre bővült.
Egy öreg speckós fickót is megfogtunk, akinek meg volt egy motoros cimbije, aki
felajánlotta neki a segítségét. „Milyen a tempó?” „40”- jött az öregtől a
válasz. Milyen 40? 31-el megyünk megint felfelé. Hátha 40-et akar
szabálytalanul, menjen előre, így magam elé engedtem az öreget, akit meg a
motoros húzott fel, 36-ig, ott megállította a motort. A következő 3-4 kilit így
tettük meg kicsit rápihenve a végére. Végül aztán én álltam az élre, mert az
öreg kidőlt. Nyomta az arcomba a meleget a moci kipuffogója, aminek nem
örültem, majd Zalakaroson elmentem mellette, mert már ő sem tartotta a tempót.
És jött a végjáték. Tudtam, hogy lesz egy tüske valami
kilátóhoz. Hát volt. Szépen nyugodtan kezdődött, majd befordultunk valami
gyalog útra, ahol izom szagtól bűzlött a hegy. Olyan steig jött ami helyenként
14-16%-ot is elért. Kistányér mókuskeréken, is csak rugdaltam a bringát. Volt
aki tolta, outi versenyen, hát ezt annyira nem szerettem volna. Mit bántam én,
hogy ketten eljöttek, végül harapott vádlival rugdaltuk a gépet, recsegett
ropogott a kormány amint rángattam, de végül felértem. Ott harapott megállt, én
tovább mentem. Volt egy kis lejtő, egy rövid steig még, aztán végre lefele
mentem. Mentem, mert az égadta egy világon senki nem volt körülöttem. Volt két fekvő
rendőr, meg egy meredek lefele. Sok kanyarral. Csak itt ne üssem fel a kereket.
Végül leértem a 4 sávosra. Mögöttem senki, előttem messze a srác. Így nyugodtan
haladtam 34-el a cél felé. Néha hátra pislantottam, egyszer csak szilulett
mögöttem. Próbáltam még beletenni, de nem ment, így elhúzott mellettem, 5m-el a
vége előtt egy srác, meg még egy, bár utóbbival kb. célfotóban voltunk.
1:58:04 vagy valami ilyesmi. Két és fél óra alattit akartam,
hát az nagyon is összejött. Egy kis energia felvétel, alvás a kocsi mögötti
székemen, mert ki voltam mint a liba.
Délután még sokszori vontatásra tombola is lett. Azt hadd ne
mondjam megint nem én hoztam el a bringát, pedig ilyen közel még nem jártam
hozzá. Az R519 nem ment ki a bianchi bringáért, az én rajtszámom pedig K519
volt. Ettől függetlenül egy remek rendezvény, hihetetlen jó volt, megint éreztem,
hogy élek, megint haladtam, és olyat próbáltam ki amit eddig még soha. 700
ember között tekerni, és a kategória 66. helye a 172-ből (abszolutt 206/641) a
legszebb várakozásaimat is felülmúlta, pláne hogy utánam 2 percen belül csak a
kategóriámban, még vagy 25-en jöttek be. Lehet rákattanok az országúti
maratonokra? J
Megjegyzések
Megjegyzés küldése