2015. július 11., szombat

Amikor beérik valami …avagy a Plzeni 5 napos


 
10 éve, akkor kezdődött minden az első Plzeni 5 naposon. Ott voltam, mint ahogy egyetlen magyarként az összesen ott voltam. Ostendee kemping is meghatározó volt az életemben. Itt voltak a Plzeni 5 naposok, itt kértem meg csóróként egy műanyag távcső gyűrűvel Ági kezét, de még azt is itt találtuk ki, mikorra ütemezzük lehetőleg Helka érkezését.

Mi volt idén a cél. A nagy cél egy régi vágy volt, hogy vadászrajtba beférhessek. Még soha sem sikerült korábban. A másik cél, hogy 10-ben végezzek, asszem még ez sem volt meg eddig. És a merész vágy, hogy esetleg a mezőny elején végezzek, vagy valamelyik nap esetleg dobogóra állhassak. Utóbbi az elmúlt évek tapasztalata alapján, max a sprintben jöhet számításba, bár aki tudja mostanában milyen állóképességgel rendelkezem, a hosszútávra tette volna le a voksát!

 

Felkészülés

Az év legfontosabb versenyének tekintettem. Az edzés terv, ha lehet olyanról beszélni, valahogy úgy épült fel: szerda foci, csütörtök spinning vagy cstsz, péntek szombat vasárnap tekerés, vagy versenyen, vagy valami ilyesmi, hétfő spinning, kedd pihinap! Ennek aztán a vége az lett, hogy júniusra megfingottam mint az albán szamár, és benyomtam a pihenőt, visszavettem meg hasonlók, maradt a CSTSZ foci verseny, néha egy kis lazító spinning!

A Crosskovácsin már konkrétan nem éreztem fitten magam, így kb. két hét maximális pihenő következett, amit aztán egy osztrák versennyel szakítottam meg, ami aztán kellően formába hozott, és így mentem Plzenbe!

 

Plzen

A szerdai teljes napos 8 órányi vezetés után nem voltam fitt, de nem is éreztem magam nagyon sz@rul. De ez csak agyban volt így, valszeg a lábaim bevoltak fáradva, vagy az agyam.

Az első nap egy középtáv várt ránk, ami inkább egy gigászi erdei sprintre hajazott, sok gyökérrel. Nem gondoltam, hogy izgulok, és még egészen jól is ment, bár a terep nem tetszett. Sorra szoptam be a kerüléseket, ha jobb utat választottam, az tuti ugyanolyan katyvasz volt, mint a rossz minőségű. Mintha a gyökér nem rontaná a hajtást, csak ha vizenyős az út. Gyakorlatilag olyan érzésem volt hogy megint valaki úgy javította a térképet mint a két évvel ezelőtt közepét!
Ráadásnak az egyik 3 perces sima liba átmenetben akkorát rontottam, hogy 6 és fél perc lett belőle, ráadásnak még futhattam a 2-es zöld erdőben, bringával a nyakamban, bár hozzáteszem, hogy elég szép térképhibába is belefutottam itt. Annyira idegbeteg lettem, hogy a következő átmeneten egy laza fél percet adtam a komplett mezőnynek.
A pálya végére elfáradtam. A sok gyökér hiába szintmentes pálya volt, a sima lapos emelkedőknél is energiákat vitt el, nem beszélve a 40 fokról ami kinn tombolt. Mikor beértem már mindenki bent volt, Kálmán küzdött mögöttem, de ezt tudtam, hiszen 4 perc falsból simán összefutottunk a pályán.

Kb. 3 percet hagytam benne hibából, a rossz útvonalválasztást nem venném ide az csak opció, 3:35-öt kaptam az elsőtől, ezzel sikerült 5.-ént zárni a futamot. De Kálmán dobogóra állhatott!

Nem mondom, hogy boldog voltam az eredménytől, pedig máskor úgy örültem volna Plzenben egy ilyen eredménynek mint majom a farkának, de most úgy éreztem más a szitu! Az viszont látszott, hogy az erővel, tempóval nincsen komoly gond.

 

A második nap a sprint várt ránk, egy 5000-es térképpel, meg rengeteg ponttal, meg ehhez képest még szinttel, alagúttal, és minden egyéb földi jóval, közte hogy nem lehet átvágni sehol! Na ez utóbbi szabályt kb 0-a előtt 5 perccel megváltoztatták, és a sötét sárgán átmehettél. Aha, csak ez utóbbi a kis ékeknél nem volt látható, max sejthető. Ráadásnak a rajt is valami fenomális volt, azzal hogy 15mp-t kaptál térképnézegetésre. Ráadásnak a rajtból kilőve, annyi út jött keresztbe, hogy naná rosszon mentem el, de meg láttam a pontot! Kb 120m-es átmenet volt, de vissza kellet kerülnöm, lévén hogy volt ott egy pontőr. Ezek után a kettesre úgy elszálltam mint a győzelmi zászló. Eleve egy park alatt volt a zöldben, ahova egy kisösvény meg még egy bevezetett. Ennek az lett a vége, hogy először elmentem az út mellett mint kb. a mezőny fele, aztán utána a pontot tartalmazó ösvényt sem sikerülte felfedeznem, így az út végéről sikerült visszafordulni. Végül meglett 1,5 perc hiba lévén, hogy a többiek felülről érkeztek, ahol később visszanézve volt egy sárga ék, ami rohadtuk nem látszott. A következő részek simán mentek, bár a 2-es minősítésre jelölt 8-as pontozású DH ösvényen asszem, a komplett mezőnyt sétára fogta. Majd át az ominózus alagúton, amin kb. 8 éve a 26-al könnyebben átfértem, mint most a 29-el, de azért gyorsan meglett, még ha valami elites kislány előtte kiabálta volna, hogy ne menjek be a barlangba, de hát ez verseny és úgy voltam, bár előzékeny vagyok, de magas ívből tojok rá, hogy abban a 10mp-ben mögöttem lesz! Persze a barlang után mondanom sem kell, hogy sokakkal egyetértésben, kicsit sem éreztük a térképet, és csak sejtésre sikerült elcsípni a megfelelő helyzetet, bár itt félre sem lehetett volna menni. Ezek után végre normálisabb dolgok következtek. Volt egy meredek steig amin jó erőben nyomtam fel magam, és még akadályozni sem akadályoztak, az egy más kérdés, hogy a lefelé menő pontozotton megjelentek már velem szemben is. Végre sima lett minden, ment is szerintem, még jó útvonalakat is választottam, amikor végül a parkban, ahol nagyon jó szoktam lenni utol ért a vég. A stabilitást pont az elején lévő hibáknak köszönhetően, félredobtam, és mentem a rövidebb, de figyelősebb úton. Az más kérdés hogy a mezőny jelentős része, pl Kálmán is a még rövidebb, de út vég nélkülit választotta, ami alapból vagy fél perc nyereség, de a szabályok értelmezésében kizárás is, szerencsére nem zárták ki Kálmánt, ellenben én úgy elszálltam, mint még soha. Valahogyan sehogy sem stimmelt a térkép, de nagyjából talán jó volt, aztán egy pont, nem az enyém. Megnézem még egyszer a kódot ez ismerős. Basszus 10 helyett 11-en vagyok, végre helyre tettem magam. 2 perc hiba, de legalább a kövi átmenet kifejezetten gyors lett!
 Innen aztán túl sok fifika nem volt a pályába, bár az eddigiekből ítélve már bármit eltudok cseszni, sikerült végig vergődnöm szó szerint! Valami 11. helyet sikerült elcsípni, amilyen rosszat még Plzeni sprinten soha nem jöttem, ha az városban volt! Mondjuk ment is az anyázás, amikor beértem, hogy mennyire sz@r a térkép, de legfőképpen, hogy vagy tiltjuk az átvágást vagy engedjük, de ha engedjük akkor meg úgy jelöljük hogy az látsszon menetközben!

A verseny után gyorsan le is mondtam a quadratlonban való bringázásomat, nem hiszem, hogy egy szabadpontfogás, ebben az idegállapotban jól jött volna, így cseréltünk Csontival ő tekert én meg úsztam!
 
A magyar "quadratlon úszóválogatott"
 

Na igen quadratlon! Tájfutás, tájbringa, úszás, és tájbiatlon! A mi csapatunk megkapta a dicsőséges Tonna Bike nevet. A futónk Kálmán lett, aki laza tempóban teljesítette, az amúgy kifejezetten kihívásokkal teli pályát. Utána én következtem az úszással.
Váltás
 
Kb 400m volt a táv a tóban, amiben a nehezítés, hogy a tó maga is egy erdő volt. Gyakorlatilag vízszintig érő hínárral. Ahogy szemüvegben úsztam, gyakorlatilag néha megrémültem mi van alattam, meg fent is akadtam néha a hínáron. Az hogy a hasamat karcolta, már nem is volt téma. Illetve én merem állítani, hogy vizihulla felett úsztam el, de aztán lehet, hogy csak egy hínár csomó volt. Utánam Csonti mester ment rá a bringára, agy kb. akkora térképen, amit én sem láttam, nem hogy ő, de egy közel sem egyszerű pályán. Olyannyira nem egyszerűn, hogy a végén nem látta Csonti a bejáratot, így a kocsmán keresztül bringázott be a versenyközpontba. A lövészet Mikire maradt. Aki egészen jól lőtt lévén egy korongot eltalált, ez a biatlonban jelen esetben top10-es eredményt jelentett. Valahol a végére az 50. hely környékén leledztünk ami teljesen reális volt, egy világbajnokokkal, úszó országos bajnokokkal, meg biatlonosokkal is teletömködött mezőnyben. Ráadásnak a Ropi team nevű fiú csapatunk a 6. illetve igazából 4. helyet szerezte meg, lévén hogy az osztrák és olasz váltót elméletben kizárták, csak gyakorlatban nem. A lányaink meg a 4. helyet hozták el tisztán, a nem hivatalos első quadratlon vb-n, ahogyan azt a rendezőség nagyvonalúan nevezte.

A 3. nap ismét középtávot hozott. Mivel nem volt kedvem a bringák szétszedésével bajlódni, ezért kitekertünk a VK-ba ami jó ötletnek bizonyult, mert egy kis bemelegítés is volt bene, meg legalább ismerkedhettünk Plzen bringa útjaival. Szerintem ebben a városban több bringa út km van, mint Magyarországon összesen. Ja és nem is rossz minőségűek.
Mindenki károgott, hogy túl korán megyek ki, lévén 130-ra rajtolok, hát pont így lett jó, lévén hogy Krisztiánt beneveztem, elindítottam a pályán, mire visszaértem a VK-ba már 45-nél voltunk. Próbáltam valamit enni, de mivel bolt nem esett útba, ezért a helyi étterem büfére voltam hagyatkozva. Amit megértettem az étlapból az nem volt reális, így kamikáze módon kértem, gondoltam valami hot dog szerűt, de egy levest kaptam. Tök jól esett, megettem, Csabi is megkajált közben. Visszamentünk a magyarokhoz, és láss csodát már a C mezőny lassan indulhatott is ki a rajtba.

Azt tudtam, hogy kb 4 percenként indul egy - egy magyar, illetve hogy mögöttem kettővel jön az összetettben vezető. A rajt előtt betoltam egy high5-ot, és irány. A pálya eleje már feküdt. Egy viszonylag hosszú átmenet, de figyelve Csonti szavaira, hogy túl gyors vagyok és ezért hibázok, ezért megpróbáltam koppra venni az átmeneteket, inkább hosszabban, de kevés tájékozódással, illetve ami még fontos volt, hogy ha pontozott a bevágás, akkor sem kerülök sokkal nagyobbat. Így aztán az egyesen már meglett az előttem induló csávó. Mint a szél hajtottam. A 6-on Csonti hibájának köszönhetően, ő is meg lett. A 9-en mintha Mozsarat láttam volna, de végül is nem ő lett. És jött a pálya neuralgikus pontja a nagy völgy. Nekem adta magát hogy dózeren megkerüljem, így is tettem. Olyan tempóba mindezt, hogy egy elites csávó nem bírt előlem félre menekülni, illetve gyakorlatilag csoportok mellett suhantam el. Akkor lepődtem meg legjobban, amikor Kornél jött velem szemben, azért ő elég messze indult ehhez. Aztán Kálmán is velem szemben, számolgattam mennyivel mehet előttem, megnyugtató volt. A pontra felfele, megfogtam Mozsarat, illetve megjelent előttem egy gyorsan közlekedő C-s csávó, aki amint meglátott még nagyobb tempóra sarkalta magát. Az elkövetkező két átmeneten én üldöztem, ő menekült, bele egy hibába, ami után nekem eltűnt a csávó. Hiba nélkül mentem, amikor már csak két átmenet volt hátra, naná hogy behibáztam, ráadásul a magam hülyeségén. Ahelyett hogy koppra mentem volna, hülye fejjel kinéztem egy „rövidebb” utat, és egy dózerkeresztnél el is szálltam. De hamar rájöttem a hibára, mondjuk nem volt nehéz, mert nem volt mellettem egy bazi nagy szántó föld, így az első úton fel balra, majd átcsámpáztam a fenyőerdőn, amit elsősorban a karom bánt meg, lévén beleállt egy fenyőág. Mindenesetre miután megvolt a pont, hallgatva Mikire nagy ívben kerültem a rövidebbik utat, mert ott famászás lett volna, és így értem a befutóra, ahol egy zökkenőnél megnyekkent kissé a nyergem. Beérve első helyen álltam, ami 3 turbó egérnek köszönhetően a 4. helyre predesztinált, de az összetett volt a lényeg, ahol Kálmánon 4 percet, a többieken meg 5 és felet hoztam, így a 7 perces hátrányból másfél lett a hosszútáv előtt. A sírból hoztam vissza az összetettet, ráadásul jön másnap a hosszútáv, amit Orsi és én is nagyon vártunk, lévén hogy talán jelenleg ott lehettünk a legerősebbek a maratonok miatt!

 

Hosszútáv

A rajtidőben most viszonylag nem kaptam kedvezőt, lévén hogy a magyarok közül csak Kornél indult előttem, a többiek mind mögöttem voltak. De a 35-40fokban, bizony az a pár perc is számíthatott, főleg, hogy egy kulaccsal abszolváltam a derbyt. Az összetettben vezető, 4 perccel indult előttem, és én pedig a 3. helyen álltam ekkor. Amiben bízhattam, hogy a srác hibázik, én stabilan megyek, Kálmán meg nem bírja esetleg az egy óra feletti terhelést.
Na, erre persze a rajtban elpöcsöltem az időt a térkép behajtogatással, nem is jött össze és késve indultam neki a pályának, így az egyest azt kb., útközben néztem meg. Kinéztem egy útvonalat, aztán módosítottam, majd még rossz fele is mentem el, mind ezt 2 percen belül. Így mire realizáltam hol vagyok, már idegbetegen másfél perc hibával robogtam az egyesre. És ekkor vissza csengtek a saját szavaim, „ha elb@szod menj stabilan, engedd ki a gőzt!”. Így a kettesre ahelyett, hogy átvágtam volna az útkatyvaszon, inkább a kb. 1,5kilos kerülőt választottam a betonon, amit nem lehet elszúrni. Néha úgy éreztem, hogy nagyon hosszú lett az út, mintha nem is 15 000-es hanem 20-as térképen mennénk, de csak sikerült végre a pont közelébe érnünk, és amint tekerek fel a 4 évvel ezelőtti rémálomként visszaköszönő nyiladék halmazban, megláttam egy srácot, mégpedig a 4 perccel előttem indulót. Egy pillanatra láttam ugyan, de ez is elég volt, hogy tudjam előttem van, közvetlenül. A 3-asra megint újratervezést csináltam, és mentem inkább a pihentetőbb de hosszabb lankás betonon, mint egy pontozott merőleges falon másszak fel. Pedig utóbbi gyorsabb lett volna, de fárasztóbb is, ez pedig egy igencsak hosszú erőkifejtés lesz. És jött szerintem az 5 nap legkirályabb átmenete. Hogyan is mész oda. Egy jókora kb. két killás átmenet, amire kb. 25 féle variáció volt. Akikkel beszéltem mindenki másként csinálta. Én úgy próbáltam, hogy nem a legrövidebben, de jól követhetően lehetőleg szint nélkül haladjak. Ez össze is jött szinte végig lefelé zúgtam a gyönyörű, gyökerekkel tarkított fenyves erdőben, majd a pont előtt LaCarbonara kisasszonnyal másztunk fel egy rövid single trailen, amin többek között, kisbarátom is megjelent szemből. Látva mit csinál, egy jót mosolyogtam, hogy az én 5-öm az jobb lesz, ráadásnak azt hittem Kornélt látom magam előtt, de végül is egy kislány ment előttem Kornélhoz hasonlóan.
Az 5-nél megint koppra próbáltam menni, mint hogy elvesszem a kanyarokban, a srác sehol. Jött egy újabb hosszú átmenet, a frissítőponttal, de ott én nem ittam, ellenben a kietlen halál meleg dózeren igen. Simán jöttek be a terveim, jó tempóban haladok, amikor szemből csak ennyit hallok: „Na ez így nem jó!” Kornél állt a 7.-nél előttem, akit így sikerült 6 percről behoznom. A 8-as felé aztán eltűnt, de csak azért, mert én bevállaltam egy átvágást, és ahogyan a dózerre pattantam ki, ő hátulról érkezett, míg előttem a Cseh vitéz farolt be a pontozott ösvényre. ami a pontra vezetett.
Na innen vette kezdetét aztán a tánc. Megint egy felfelé steig jött, ugyanazon a dózeren mint az előbb. A srác elég sokat bibelődött a térképpel, én nem, így vagy ő volt elől vagy én, bár felfelében elém került, de tartani próbáltam a látótávolságot, ezért is volt problémás, hogy a 9-en nekem hajtogatni kellene. Megpróbáltam a lehetetlent, amit Csabi már többször mondott, menetközben áthajtani a térképet. Mivel felfelé mentem egy viszonylag sima dózeren, így sikerült ezt a nem egyszerű mozdulatsort végrehajtanom anélkül, hogy a térkép kiszállt volna. Ránézve realizálódott hogy a steigeknek ezzel még nincsen vége, így bevettem egy újabb zselét! És még ittam is rá. Nyilván a három atrakcióból azt szúrtam el, amelyik a legbegyakoroltabb volt, simán elhagytam a kulacsot. Egy pillanatra gondoltam ott hagyom, de mivel víz még kellhet, így inkább leálltam és visszafutottam érte. Ezzel az idővel a srác meg is lépett, Kornél meg befogott. Így együtt realizáltuk a következő pontot, de mivel a srác meg a bemenést szúrta el, ezért hárman egyszerre mentünk rá.
Innen megint egy átfutó átmenet jött, aminél én nem is értem a cseh vitéz mit is akart, mi Kornéllal betonon aztán dózer verziót választottunk, ahol térkép nézés nélkül lehetett száguldani az átfutásig. Itt aztán volt egy árok, amit Kornél keréken, én meg talpon realizáltam, nem kívántam bringát amortizálni egy ilyen kísérletezgetésen. Meg is jelent cseh barátunk hátulról, én meg usgyi Kornél után, aki a korábbi ösvényen húzott be a pontra, mivel cseh barátom is ezt tette, fontosabbnak tartottam, hogy az ő seggén maradjak, így velük mentem. Kb. 5 en vesztünk bele a dzsungelbe, míg aztán találtunk egy pontot, ami nem a mienk volt, és én a cseh vitézre rápattanva ki is kaptam a dzsumbujból a sajátunkat. Innen elváltak útjaink. Hárman három féle módon kevertük a kövi átmenetet, valszeg én a legsz@rabbúl, de szándékos volt, mert megint úgy éreztem elsokalt az agyam az előbb. Megint egy átfutósdi jött. A csehet láttam kihúzni a pontról, Kornél eltűnt, én meg mentem amit bírtam, így az átfutóra a cseh megint meglett. Innen ő jobbra húzott ki, én balra láttam reálisabbnak, de mire felnéztem már előttem is volt ugyanazon az úton. A legtöbb útkereszteződésen elgondolkodott, én meg mindig elmentem mellette, ő meg felfelé mindig visszaelőzött. Helyismeretből nyomtam fel a forró sotteren a katonaság kerítése mellett, 4 éve innen volt a vadászrajt, majd a tetején be a dózeren. Kisbarátom is ezt csinálta előttem, majd szépen kifogta azt a lehetetlen ösvényt, ahol a szarvasok mielőtt átmennek, leakasztják az agancsukat, hogy kiférjenek, én meg a 29-el 72-es kormánnyal, hát nem igazén fértem el.
Innen aztán DH jött, a srácot a viszonylag sík betonon kielőztem, ha jól sejtem innen nem nézett térképet, csak rakta rám a kereket. A DH-ba betett pontot kifogtuk majd irány a camping. Én nem szórakoztam, hogy átmenjek az erdőfolton mivel letiltva nem volt, betonon kerültem. Abban az erdőben nem egyszer vesztem el, így most nem kívántam.
Cél, első hely akkor még a srác kb. 10mp-vel utánnam érkezett. 77 perc. Kornél 85-öt a többiek 90 feletti időket jöttek. Két turbó egér ugyan befért elém de így is elhoztam a 3. helyet. Dobogó Plzenben ráadásul a hosszún. Soha nem gondoltam reálisan, hogy ez sikerülhet, valaha a sprinten voltak ilyen álmaim, de hogy pont a hosszún. Kifejezetten boldog voltam. Ráadásul 2 és fél perccel összetettben az élre ugrottam.

És hogy mi volt eddig a cél év eleje óta? Első 10, ha végig megyek megvan! Vadászrajt! Megvan bár nem gondoltam, hogy élről. Egy dobogó, megvan! Esetleg összetettben dobogó, a legmerészebb álmaimban! Meglehet, lévén 13 perc előnyöm van a 4.-től! De minden csak esetleges, szinte mert hogy végig kell másnap menni, sarkamban a cseh sráccal, és ráadásnak az eleje pontbegyűjtő ahol a legkönnyebb hibázni!

 

Utolsó etap

Egy kicsit azt hiszem befeszültem. Életem sikerét érhettem el, ha jól csinálom. Az igazat megvalva, lehet hogy innen már csalódott lettem volna ha elbukom. Tavaly Csabinak majdnem sikerült, Kálmánnak meg sikerült elcsesznie az utsó napon. Csabi szerint idegesebb voltam vasárnap este, mint mikor Helka született. Nem hinném, de az biztos, hogy bennem volt feszültség. Elsősorban a pontbegyűjtőtől tartottam, meg hogy még a rajtban megfog amikor rajzolgatok. Dani javasolta ha utol ér, engedjem el mert hibázni fog! Ez is lehet, majd meglátjuk!

Éjjel leszakadt az ég, nem aludtam valami túl jól, köszönhetően a menydörgésnek, meg hogy Ági kihúzta alólam a lepedőt, és az ágytakaró meg olyan volt, mint a smirgli. Hajnali fél hatkor már nem bírtam tovább, felkeltem. Elsétáltam az eredmények felé. WC-re! Aztán megnéztem mi a helyzet a befutóval. Végig sétáltam a kempingen belül a befutón. Minden méterét ismerni akartam, hátha itt dől el. Nem volt nyitva a hátsó kapu, nem tudtam mit terveznek a rendezők. Visszasétáltam, leültem Tóniék háza elé egy székre. Néztem a tavat a tájat, emlékembe vésődött a lánykérés, a sok - sok emlék erről a tó partról. Átgondoltam az eddigi napokat, mit csináltam jól, rosszul, néztem a napot a tó felett, a pára felhőket, ahogyan gomolyogtak az égen! Lesz e vajon még eső? Talán nem, de nincs nagyon meleg, ez nekem jó! Nedves a talaj talán jó! Odamentem egy gyökérhez! Talán nem csúszik! Visszasétáltam. Nem mertem a hűtőből enni, ezért a büfében vettem két virslit, aztán Ági hozott még kettőt. Ettem még egy kis nutellát is talán, meg egy fánkot. Megint WC, séta a camping végéig, valami kint készül, de a kapu nincs nyitva. Találtam egy térképet még a triatlonról. Memorizáltam a végét a kiserdőnek, mert ha a seggemen lesz, hiba nélkül kell rajta átmenni. Mindi a felső jobb úton kell maradni. Memorizáltam. Átöltözés, Orsi is feszült. Kimentünk még egyszer megnézni a befutót, és már látszott a végzet! A szokásos Plzeni trükk. Egy kis ciklokrossz a végére, slalommal a fák között, illetve átmenni egy fajárda szegélyen, ami csúszik. Izgi lesz! Vissza a szállásoz. Lassan indulni kéne a rajtba, Kornél mondja, hogy megnézné a befutót. kimentem vele, benéztük, majd én szépen elindultam a rajtba. Csak szép nyugodtan, semmi kapkodás alacsonyan a pulzust amennyire csak lehet. Könnyű fokozat, átpörgetni a lábat. 3,6killa a rajt. Jó messze van, de nem baj, legalább senki nem kérdezget nincsen gond! Kiérve a rajtba rajtszám keresés. Az 1-es rajtszám, de csodás soha nem volt még ilyenem. Felraktam, levágtam a végeket, láthatóvá tettem. Nem melegítek elég volt a kitekerés. Letámasztom a bringát. Egy francia junior, ahogy elveszi a bringát defektet kap! Tubeles, a tej nem fogja meg, belsőt rak bele, úgy hogy a tej nem folyik ki. Ügyes többen is figyeljük mit csinál, ha jól láttam meg is nyerte az összetettet. Közben Kornél és Orsi is befut. Beszélgetünk, de csak röviden. Érezni a feszültséget. Viszonylagos csönd van a rajtban, aki most itt van az jól áll az összetettben, aki a pályán van az is. Itt a verseny krémje a rajtban! Aztán eljön az én időm. Megkapom a 30-as tetoválást és beállok a karanténba. Sokat kell várni. Figyelem a rajtórát, nehogy elnézzék. 4-en indulunk 30-ra! Nem fogok tekerni a térképig, csak odafogok futni! Van egy toll a zsebemben, táblafilc, kipróbáltam lejön a fóliáról. Csak arra kell, hogy kihúzzam ahol jártam.

Felkapom a térképet! Csak három begyűjtő van, 4-el kezdődik a számozás! Nincs min vacilálni, irány! Realizáltam egy útvonalat. Az első meg is van, csak szép nyugodtan. Újra tervezés, nem kell plusz szint, lehet hosszabb, de egyszerűbb, így kisöpröm a másik kettőt is, irány a 4 és a kötött pálya. A srác nem jön velem szemben sehol ez jó, de nem biztosít semmiről. Átfutás, az út után megállok, hogy jó dózeren induljak. Hátranézek a srác sehol. A hosszabb, de stabilabb úton irány a 4-es, nem fogja senki kikapni nekem, lévén szinte üres az erdő. Meg van hiba nélkül. Lefele gurulás volt ugyanarra vissza, ezért már odafele visszaváltok. Elindulok. Hopp csipogtam? Lehet nem, visszafutok, bringára fel, de valami nem stimmel. Beesett a lánc! Alig bírom kiszabadítani, vagy egy percet elcseszegettem ezzel, szerencsére a srác sehol. A következő viszonylag egyszerű, összefutok az öreggel, akivel együtt rajtoltam, majd Danival. Dani mintha húzni akarna, de hamar elhúz előlem, a távolban végig látom, vajon engem látnak? Nem tudom nem merek hátra nézni. Megint koppra próbálok menni. Egy útdzsumbujból kell a megfelelőn kijönni. Siker, megvan a következő, aztán a többi is. Irány lefelé, innen már nem nagyon kell erő a pályához. Csak figyelem. Naná hogy beleteszek ismét fél perc hibát. A srác sehol, csak nem előzött meg? De inkább jobban megnyomom a következőket. Aztán megjön a DH, ebben jó vagyok, utat ne csesszek el. Ahol keresztezem a dózert felnézek, hogy mi a helyzet a srác sehol. Jön a vége csak finoman. A tó mellett be a kisösvényen, pont megvan, nem keresünk átvágást koppra ki a betonra. Hupsz a kerülő beton le van tiltva. A srác nincs mögöttem a ponton, csak szép nyugodtan a séta utakon, csak a jón szabad menni. Befutó pont. Pont a szegélyen, király akkor ezzel sem kell törődni, ráállok a befutóra. A betonon látom Tamást futni, azért őt lekerülöm. Figyelem a hangost, Hasek mondja „Peter Vajda winner!” OK – ok, de amíg ki nem olvastam nincs öröm!

Hibátlan 1/18, király akkor megnyertem a PLZENI 5 NAPOST! Csók a térképtartónak a nyeregnek a váznak. Fel az égbe. Tamás kérdezi megvan? Igen! Dani kérdezi megvan? Igen! Még kimegyek a befutóra Kálmánéknak meg Orsinak szurkolni. Szembejön a cseh vitéz, adtam neki még ma is egy percet. Később jön Kálmán a 3. helyen, ő is kapott másfelet! Kornél előre lép az 5. helyre, nem láttam befutni pedig ott voltam, kaptam tőle vagy 2 percet! Jön Orsi megőrizte a harmadik helyét. Csontit is megvárjuk aztán irány be!

Boldogság van egykor EH! Kevesen maradtunk az EH-ra a mezőnyből, de a Franciák után a magyarok a leghangosabbak. A pezsgőfürdőt lévén vezetünk kihagytam, de egy gyönyörű PLZENI 5 napos korsóval meg egy marokszerszámmal gazdagabban és azzal a tudattal, hogy megnyertem eddigi életem talán legfontosabb legrangosabb versenyét térhetek vissza Magyarországra!

 


Megnyertem azt a versenyt, amiről álmodni sem mertem, hogy valaha meg fogom nyerni, ez pedig a Plzeni 5 napos!

Na jó persze lehetne mondani, hogy nem elitben. Ez így van, nem vagyok profi, nem vagyok elit versenyző, sőt az A és B kategóriákban is a mezőny hátsóbbik feléből szagolnám az ibolyát, ezért is indultam a cseh versenyen mindig is „C”-ben! Ez az a kategória ahol talán versenyzési élvezettel tudok tájbringázni, és mellette ebben az évben még a mezőny első felébe is betudom magam küzdeni. Mégis az elmúlt években, kb. a versenyzésem arról szólt, hogy ne az utsó helyen végezzek Plzenben C-ben erre most megnyertem

 

És hogy ez minek köszönhető?

  • Talán annak az elmúlt másfél évnek, amikor is ledobtam némi súlyt, és nagy nehézségek árán viszonylag sikerült is megtartanom ezt a súlyt! Ez pedig úgy gondolom apósomnak köszönhető, aki bebizonyította, hogy ez lehetséges!
  • Talán annak, hogy tavaly megvettem életem bringáját, és méltatlan lenne ha nem tekerném eleget!
  • Talán annak a brutális edzés és versenyprogramnak, amit az elmúlt félévben produkáltam.
  • És legfőképpen annak, hogy visszatért a hitem, hogy van még mit keresnem a pályán!

 

És hogy kiknek? Hát sokaknak!

  • Először is azoknak a volt kolleganőimnek, akik mindig is bíztattak, és támogattak hogy csináljam!
  • Kuszi Petinek és csapatának, akik folyamatosan szervizelik a bringáimat, és valszeg néha az agyukra megyek a hülyeségeimmel!
  • Kuszispinningnek és legfőképpen Juditnak, aki elviseli, hogy beülök a hátsó sorba és csak azt csinálom ott, amit én akarok, de mellette hallgatom a jobbnál jobb zenéket nála!
  • Bedő Csabinak aki mindenben segít sőt még tanácsokat is ad ha kérem, néha nem kérem akkor is! J
  • Édesanyámnak és a családomnak, akik önzetlenül figyeltek, és óvják Helkát, és gyakorlatilag helyettem, helyettünk nevelik, amikor én, mi a hülye hóbortjainknak élünk!
  • De legfőképpen Áginak és Helkának ,akik néha nehezen, de elviselnek, és hagyják, hogy hódoljak a bringás szenvedélyemnek!

Innen az év már csak szórakozás!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése