Immáron tavaly november óta
várunk arra, hogy ismét elinduljon a szezon, és bár a CSTSZ-ek már a múlthéten
kezdetüket vették, de az igazi kezdet, amikor végre elkezdődnek a versenyek, és
idén hál istennek viszonylag korán, már április 11.-én nyeregbe pattanhattunk,
az év első, de valószínűleg nem a legjobban várt versenyén. Jómagamnak is
voltak kétségei, pláne amikor a verseny előtt három héttel még csak kiírás sem
volt, illetve az értesítőt Viktor nagy ívben elfelejtette, ha csak nem számít
értesítőnek, hogy az MTFSZ honlapra, amit a sajátos véleményem szerint a
tájbringások töredéke ha néz, kirakott egy írást, hogy a parkolóból hogyan
lehet a VK-ba jutni!
Úgy érzem, hogy életem egyik
legjobb felkészülésén vagyok túl. Nem is a km volt sok, mert nyilván amikor
Szmonostoron dolgoztam, ezerszer több kili volt a lábamba,n hanem inkább az
intenzitás, beosztás volt jó, hiszen heti 2 spinning, 1 foci, és 1-2 szabadtéri
tekerés, illetve olykor úszás állt a hátam mögött. A múlt héten még Bakony
maraton kört is mentem, ami jó előzménynek tűnt. Mindaddig amíg Helkától nem
kaptam el a felső léguti megbetegedését, amit megfejeltem még egy középfül
gyulladással is, így igazán viccesen vártam a szombatot, a hét első felében
sport nélkül. Végül azért csütörtökön egy laza spinning, meg pénteken egy
átmozgatás belefért, de éreztem, hogy a betegség sok mindent kivet belőlem.
Végül aztán eljött a szombat, felvirradt
az első nap hajnala. Úgy forogtam az ágyban, mint aki életében nem versenyzett.
Olyan izgalom volt rajtam amilyen nem szokott. Az ok egyszerű, nem szoktam meg,
hogy negyedórányira van tőlem a verseny, és hogy nem kell reggel korán
elindulni oda, hogy meg is érkezzünk. Ráadásnak Ági annyira lebetegedett, hogy
egyedül vártam a versenyre. De aztán megjött az egy óra és neki kezdhettünk.
Voltak félelmeim. A térképet 4
éve még én csináltam meg, és akkor is messze volt a tökéletestől. A VB-re egy
részét Miki is kihelyesbítette, illetve most pedig Böbe nézte át, akinek
tájbringa szempontjából ez volt az első térképe. Szerintem nem volt annyira
gáz, bár helyenként az utak tekerhetőségéhez, meg szélességéhez kellett némi
fantázia, de alkalmas volt arra, hogy jó verseny lehessen. A terepről egyszer
azt mondta „valaki” hogy dögunalmas 0 technika. Ez persze már 2011-ben megdőlt,
de mintha ezen a hétvégén a pályakitűzés az összes technikás ösvényt
kihasználta volna, és a betonos részeken nem is nagyon jártunk! Sok mindent
elárul talán, hogy az első telóm, életében először kihasználta a 10cm-es utat
maxra!
Szóval akkor nézzük a versenyt.
Viktor nem cicózott, az összes kategória 80-100m szinttel kezdte meg az életét.
Ráadásnak egy olyan úton felfelé, amin emberfej méretű homokkövek álltak,
görögtek némi avarral karöltve. Én nem is tudtam miattuk megtekerni. És tudtam
mivel mögöttem érkezik Béla, aki bivaly erős ez nem jó kezdet. De végül
sikerült elkerülnöm, hogy utolérjen, de mint kiderült Csonti szénné gyalázott
az elején. A kettesre ráadásul elnyelt Balatonalmádi Bermuda háromszöge. Most
már beazonosítottam hol jártam, de ez a jelölés így szar, holott valszeg, én
csináltam. Így aztán a kettesig gyakorlatilag olyan voltam, mint egy raklap
kaki. A hármashoz vissza kellett menni a hegy másik oldalára. Nyilván csak a
hülye mászik fel, így én megkerültem a töltésen. Mint kiderült Csonti még ebben
is gyorsabb volt mint én. Ráadásnak úriasan kerültem a pontra így gyakorlatilag
ez is ment a lecsóba. Kezdtem egyre idegesebb lenni. Ezért aztán a 4-est a
város felől próbáltam megközelíteni. Magyarán visszamásztam oda, ahol az előbb
jártam. Mehettem volna bringa út - motoros ösvény verzióban is, de arra annyira
rohadt meredeknek emlékeztem, hogy inkább hagyjuk. Mikor végre felértem,
gondoltam akkor most már bringáznák is egy kicsit. Toltam neki mint a hülye.
Ahol lehetett megpróbáltam rövidíteni, de mivel a térképről egy Sió csatornányi
patakocska hiányzott, ezért az keresztbe állta az utamat, ráadásnak egy olyan
út végén, ahol a bringám ugyan defektet nem kapott, de az én lábam úgy nézett ki,
mintha macskával verekedtem volna, a véresebbik fajtából, vagy agyament
gondolattal visszatértem volna tájfutni. Jött egy mászás a geodéziai toronyhoz.
(Nem hiszem el, hogy ezen a pályán csak felfelé megyünk). De sikerült tolás
nélkül végig tekernem az utat, és végül meglett a 4-es. És akkor végre lefele,
de épp visszaülök a gépre, amikor szemből Csonti integet. Na akkor asszem meg
van,. legalábbis Csonti, hogy Béla merre lehet, azt nem tudom. Leszaggattam az
úton amin ő feljött. Olyan rohadt köves volt, hogy leugrott a láncom, így azzal
is szívtam. Ráadásnak még a végén is hülyén kanyarodtam rá a megfelelő útra,
még egy 20 szintet ledobva tök feleslegesen. És a régi kedvenc utamat, meg
valami erdei nehéz dög úgy megjárta, hogy alig lehetett rajta tekerni. Az 5-nél
volt egy kis bizonytalanság, így végül Csontival megint együtt voltunk. De
innen aztán jött a hosszú átmenet. Amit kb. fingom nem volt, hogy fogjak. Mennyek
a rövidebben? De ott meg még mindig szar az út. Nem irány körbe, úgy végig
lefele lesz. 10 percig nyomultam szinte végig lefelé. Mindent jól csináltam. De
ez így nem volt a legjobb, az osztrák edző bevállalt egy hihetetlen útvonalat,
na az „csak” 4 perccel volt gyorsabb, mint az én, illetve a mezőny 90%nak
gondolata. Utána jött egy nagyon semmilyen átmenet. Egyenesen fel, szinte ész
nélkül, de felszedve ismét vagy 100m szintet, úgy durektbe. A pálya vége aztán
már nem okozott különösebb problémát, volt egy kis csiki - csuki benne, de sima
liba. Beérve sejtettem, hogy ez megvan. Csonti 7 percet kapott, Béla jóval
többet. Szóval amiért jöttem az összejött, bár amit műveltem, pláne az elején,
azzal minden vagyok, csak elégedett nem.
Utána nem tudom mióta először,
leültem végre sörözni a verseny után. Az ok egyszerű volt, Csabi vezetett
hazafelé. Igen asszem ezt többször is fogom alkalmazni. Csabikám már előre mondom,
Bakonybélből te vezetsz haza! J
A hely egyébként kifejezetten jó volt, látom én, hogy nyáron strandról felfele
itt fogunk megállni sörözni! Egy érem a nyakba és 100 pont, szezon kezdetnek
tökéletes.
Vasárnap pontbegyűjtő várt ránk,
ráadásnak jön Hidi is, bár végül mégsem ért oda. Csontinak egy kérése volt,
Bélát ne vigyem magammal. Ezt a problémát eztán Böbéék intézték el azzal, hogy
szegény kódmentes térképet kapott, így később rajtolt el, amire én már valahol
a világ másik végén jártam. Első ránézésre jó pályának tűnt. Nem nagyon
lehetett csiki – csuki, vagy felesleges szint nélkül felfűzni. Igazi test - test
elleni küzdelemnek ígérkezett, hiszen az elején, Jankó Tamás, Mets Miki, Domán
Gabi, egy osztrák lány, Németh Zsolti, meg jómagam is egymás közelében
haladtunk. Az elejét mindannyian egyformán fűztük, az Ember szikláig. Innen még
volt egy pont amit gyorsan lefűztem, majd jött az első döntés, hogy fent maradok
e a gerincen, vagy lezúzok a völgybe és visszamászok. Tudva hogy a temető
mellett írdatlan meredek mászás várna rám, így ezt a játékot kihagytam. Irány a
gerinc, ami jó opció lett volna, ha nem futok rá egy bemenő útra, amin bent
hagytam vagy másfél percet. De aztán meglett a pont, de alig hogy kifogtam,
Tamás már jött is szemből, és Miki is épp a temető dombon mászott, sőt Zsolti
is jött szembe. Pedig nekem még volt vagy 30 szintem arra, ahonnan ők jöttek,
de felfűztem végül azt is. És akkor irány a bringa út fel a Zöld bisztróhoz. A
bringa úton Miki jött velem szembe saccra olyan másfél perc előnnyel. Zsolti
meg előttem pedálozott, kb. fél perccel. Zsolti aztán kifogta nekem a pontot,
nem mintha kellett volna. Majd vissza a bringa úton a pálya leggányabb
pontjához, a motoros ösvényekhez. Annak idején ezt azért nem térképeztük fel
Matrival, mert annyira meredek volt, hogy megmondtam én oda nem rakok pontot.
Természetesen Böbét ez nem hatotta meg, ha már megcsinálta a térképet akkor mi
is szívjunk. A pont már lentről látszott, de onnan aztán szuper manben kellett
felfelé mászni a pontra. Mögöttem a komplett osztrák női junior válogatottal.
Lehet elém kellett volna őket engedni már csak a látványért. A pontról aztán
tovább felfelé a szintútra, és innen jött csak a móka. A logikus útvonal az
lett volna, hogy lerongyolni hátra a szőlőkbe és onnan fel a geodéziához, és
lefelé beszedni a két pontot ami még az oldalban leledzett. De mivel a
kategóriámban, úgy véltem bőven vezetek, és Mikit kéne valahogy utolérni,
húztam egy váratlant, és beleraktam egy 8-ast. Így nem olyan meredeken mászok a
geodéziához, és hátulról nagy tempóban tudok visszajönni. Tudtam, hogy szar döntés,
de így vágtam neki. Háát azért beismerve ez elég nagy hiba volt. Mindenestre
ezt vállaltam be, és igazából így még könnyebb volt felmászni, mint amennyire
hittem. Sőt a Miki pont a tetején jött velem szemben. Tudtam, hogy ez így nem
lesz elég, de megpróbáltam. Innen aztán nagy szaggatással gyűjtöttem be a két pontot,
kifogva a terület leggányabb ösvényét. Ráadásul a szántóról visszafelé, olyan
tempóban jöttem, amilyenre nem hittem, hogy képes vagyok. Irány a város. Arra
kell figyelnem, hogy először a felső pontokat kell megfogni, és utána lemenni
az alsóra. Szembe jött velem Soma. Tolta felfelé egy olyan meredeken, amin
lemenni is féltem pedig beton volt. A fékem megint megégett lefelé, azt hiszem,
de szerencsére jól visszahűlt, így nem égettem el. Hiába a majrékar az ezt
teszi. Az utsó pontra szembe jött Domán. Na még ő is előttem van, ellenben
Mikivel a múltkor még eléggé együtt voltak. A vasúti töltésen aztán láttam
Gábort előttem menni. De képtelen voltam hátba csapni, nem bírtam olyan tempót
diktálni, a combomban nem volt annyi erő. Végül át a tegnapi rajton, ahol bepattantam
Cica elé. Fel a Pinkócihoz és cél. Cicával együtt dugtunk a célban. Körbenézve
Csonti sehol, Béla sehol, minden pont megvan. 98 perc. Miki 93 5 perc, na annyi
volt benne, meg annyival akkor erősebb felfelé. Tamás 82, hát igen ettől még
messze vagyok. De gondoltam azért a győzelem megvan. De mint kiderült nem.
Valami helyi erő szintén 82-őt pörgött. Jó, mondták hogy átvágott a szántón. De
nulla tájékozódási tudással csak helyismerettel annyit ment mint Tamás meg
Toncsi? Ez azért durva. Ráadásnak még az egyik osztrák is beszemtelenkedett
elém. Így a vigyorgó 3. hely lett az enyém. Igazából ez nem is zavarna, de hogy
egy soha nem látott csávó pláne egy pontbegyűjtőn így legyalázzon, na az igen,
főleg hogy az MK pontokat is szépen lefelezte.
Na aztán jött a verseny méltán
legkritikusabb pontja. Mert hát a pálya jó volt, a helyszín jó volt a térkép
kifogásolható, a terep zseniális, de az eredményhirdetés, az hagy kívánni valót
maga után, és sokaknál kiverte a biztosítékot. Már szombaton is furcsa volt,
hogy 3000Ft-os nevezési díjért kapunk egy érmet, de hát jó, van ilyen, de az
hogy a Pontbegyűjtő OB-n milyen tisztelet díjak voltak, hááát az kicsit sok(k).
Először is tudni kell Magyar
Bajnokságot hirdetni külföldiek jelenlétében! De segítettünk, kijavítottuk, na
ennek köszönhetően, Kevin aki második lett elitben, egy zacskó bioliszttel
távozott az EH-ról. Na az azért durva. Én még jól jártam, mert én legalább egy
lekvárt kaptam, az legalább kinéz valahogy, de egy zacskó liszt. De volt, aki
szódabikarbónát, kapott, volt aki fűszert, vagy épp bio köles golyót, vagy
pattogtatni való kukoricát, ami mint kiderült fél éve levan járva mert hogy
2014 július 28 asszem több mint fél éve volt. Én úgy gondolom egy 3000Ft-os
nevezési díjból, talán futnia kéne kicsit minőségibb díjakra, főleg ha
idecsábítunk osztrák elit versenyzőket. Egy palack bor, vagy valami kerámia
vagy tudom is én, szóval valami ami nem néz ki közönségesen. Tudom, hogy nagy
divat a bio, meg biztosan jó is az, meg tök jó dolog lehet ilyeneket adni, meg
biztos Viktoréknál nagyon fontos a bio étel stb, és jó is az, csak nem idevaló.
Egy papír zacskós lisztet nem adunk díjnak, vagy kipattogtatni való kukoricát,
vagy egy zacskó köles golyót. Ez nem működik. Mint mondtam pl. a lekvár az jó,
nem azért mert biolekvár, hanem azért mert JÓL NÉZ KI, és mondjuk egy érem
mellé okés, de egy zacskó liszt! 3000huf-ért na ne. Viktor egy szerintem
egészen jó verseny volt, de a vége az nem, az megkeserítette sokaknak!
De az eredményhirdetési
intermezzót félre téve, jó verseny, szép idő, gyönyörű hely, még jó hogy
bringával csak fél óra tőlem, és nagyjából MK pontban is annyit értem el,
amennyit akartam, csak az zavar, hogy nem úgy, ahogyan akartam, mert hát a
helyi turbó egér nem volt bekalkulálva a játékba!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése