MAKADO 2014 Avagy egyedül a Kis-Kápátokban

Életemben nem először vettem részt a MA-KA-DO nevű bike adventura versenyen, de mégis ez az idei sok mindenben más volt mint az eddigiek.

Az idei évben elég sokat versenyezgettem, de a 24h-s óta, amely valahogy úgy jött ki, hogy az év főversenye lett, lévén hogy idén nem volt Plzeni5 napos, leágazóban van a versenyzés. Az ok nagyon egyszerű nem akartam sem a Mátrába, sem a Bükkbe elmászni maratonozni. A Bükk rövidtávja kb dögunalom, a Mátra meg, főleg a végén a rámpával, illetve a két éve berakott új betétekkel, olyan nyomott hagyott bennem, hogy nem vágytam oda. Tájbringa verseny meg csak egy volt, de lévén annak én vagyok a herr direktora, nehézkes lett volna indulni. Így a 24h óta, egyedül a Zirc maraton esett be versenyként, amit meg az eső kb le is nullázott, a gépemmel együtt. Tény hogy úgy érzem versenyhiányom van, így a szezon hátralevő részét gondoltam kihasználom, ám Ági egyeteme és a hazai tájbringások finom passzivitása miatt, egyedül maradtam az év egyik legtöbb bringását megmozgató osztrák eseményre, és lévén nem nagyon bírom az idegen nyelveket, meg egyedül nem olyan buli a dolog, így az is kimarad. Ellenben a MA-KÁ-KO-t nem kívántam kihagyni, ezért látva, hogy ide sem nagyon mennek a magyarok, beszerveztem Helkát és anyámat, hogy tudjak kivel szót váltani a verseny után, meg különben sem rossz Helkának ha a jó levegőn van. Aztán persze a végére egész jó kis magyar közösség ment ki hiszen Pálfy Tóni, Lizián Peti, és még Tamás is tiszteletét tette, a jobb napokat is megélt MA-KA-DO-n.

Jobb napokat is megélt, hiszen az első MA-KA-DO-mon, november elején, szakadó esőben is majd 200 körüli induló volt, most meg remek bringás időben, ráadásul az idénynek még csak nem is a végén, az előzetes nevezések 37 indulóról beszéltek összesen a Roaging, 5órás 3órás és gyerek futamokkal együtt.

Mint az elején írtam, más volt mint az eddigiek.

v  Ennek egyik oka a hely választás. Pár évente váltják a helyszínt, valaha Pozsony északi részén az amfiteátrumnál volt a VK, pár éve fel került a pozsonyi sípályák tetejére, most pedig Kuchina városkába, amely kb. 30km északra Pozsonytól, ráadásnak a Kis-Kárpátok nyugati meredekebb oldalán található!

v  Más volt a térkép is. Sokan gondoltuk, hogy a szokásos térkép északi felét kapjuk, de ehelyett valamiféle talán új térképet kaptunk. Ráadásnak az óriási lepedő méret is elmaradt. Ez sem volt kicsi, de nem is volt óriási, ha az északi 1/3-át lehajtottam, meg a szélét egy kicsit, akkor bele is fért a Myri-be. Hogy ezt hogy valósították meg? Hát úgy hogy 35000-es térkép volt, amit én személy szerint a pálya végéig nem tudtam megszokni. Még csak saccolni sem tudtam a távolságokat.

v  A harmadik változás, hogy openban, ergó 3 órásban, most solosként indultam. Ennek több oka is volt. Eredetileg sem akartunk Ágival párt alkotni a versenyen, de ráadásul neki bekavart az egyetem, így egyedül maradtam, de mivel most finoman nem vagyunk egy erőben Ágival, jobb is volt ez így. Így legalább csak a saját versenyemet bírtam eltolni, és nem kellett magammal rángatnom a hülyeségeimbe Ágit is.

Attól függetlenül hogy megfelelően korán indultam el itthonról, nem sikerült oda érnem az 5 órás rajtig, és a felkészülésem is elég kutyafutta lett, hiszen alig volt 35 percem mindenre, és még a családot is elkellett kicsit igazítanom. A fékbetéteket már a rajtboxban igazgattam meg, arra meg, hogy esetlegesen egy egészségügyi WC látogatást megejtsek a rajt előtt, már gondolni sem tudtam.

A rajt pontban 11-kor elindult, mindenki rohant az itineres papírért, én nem. Mindenkinek volt tolla, nekem az sem. Ránéztem a papírra és egyeztettem. Mivel a rajt előtt vetettem egy pillantást a térképre, így tudtam, hogy a 120-as pont lesz nekem a célpont, ahova fel kell jutni, az útvonal oda mindenképpen egy szopó mászásba fog kerülni, de két variációja volt. 102-109-119-120 amelynél egy szintúttal kezdek, majd, a végén a brutál mászást egy turista úton teszem meg. Vagy 110-111-120 ahol kicsit katyvaszos ugyan, de folyamatos mászás lesz, brutál meredeken, hisz helyenként a 10m-es szintvonalak egymásba értek. A sokpontos rész meg nem a kezdésem lesz az biztos. Ránézve az itinerre hamar lejött, hogy a 102-109-119 nem a legjobb kombó, lévén hogy a 119 0-s és a többi is csak apró. Ellenben a másik útvonal két 40-essel kecsegtet, a 120 meg 60-at ért, így egyértelmű volt a kezdés. Még gyorsan megnéztem hova raktak 100 pontot, hát konkrétan a rajttól kb. 300m-re volt a 100pontos, és 150m-re, a kocsimnál, a tóban bent a vízben egy 50-es. Na ezeket mindenki fogja, úgyhogy én is, de csak a végén.
Felpattantam és irány a 110. Ahogy kijöttem tudtam elsőnek hagytam el a rajtot, a többiek még bőszen terveznek. Mint később kiderült, talán jobban járok értékileg, ha a 111-re kezdek, de lehet hogy még jobban beszoptam volna, így most ezen nem gondolkoznék.

 Ahogy mentem felfelé a betonon. Éreztem, hogy jól mozog a lábam, fitt vagyok és üde és a derekamon lévő kinez tapasz is talán teszi a dolgát. Ha az a fránya új fékpofa, már bekopott volna, és nem fogna rá, rózsás lenne az életem.
 Kb. 600m-ert sem mentem, amikor rájöttem, hogy a térkép nem a legpontosabb, mert minden szaros nyúlcsapás nincsen rajta, sőt. Ahogy felvágtam a 110-felé a dózeren szembesülhettem, hogy a betonon kívül két féle útjelölés van, és a pontozottat máig nem tudom milyen, mert olyanon végül nem jártam, de minden más vonalas szaggatott, ez aztán okozott még későbbiekben némi problémát.
Az első húzósabb mászás után, egy dózer kereszteződéshez értem, ami finoman nem szerepelt a térképen, ezért folytattam azon a viszonylag enyhébben emelkedőn, amin eddig mentem. Közben csodálkoztam, hogy senki nem jön még mögöttem, holott beletoltam a felfelébe köszönhetően annak, hogy nem láttam a kartonomat és a leellenőrzés után, nem volt kedvem visszaülni. Szerencsére a kereszteződés után már tekerhetővé vált számomra is az út, ráadásnak megláttam egy családot felfelé tekerni, plusz turisták is jöttek szemben. De ettől függetlenül, rendkívül lassan értem a 110-hez majd 24 percembe került.
A pontra menet aztán utolért egy srác. Aki miután lukasztott azt hittem jön utánam, de várt, és térképet nézett, naná mert e társa, egy szőke leányzó még csak később ért oda. Mindenestre mivel az út továbbra is emelkedett, szépen utolértek, majd pár kanyarig együtt haladtunk, de gyorsabbak voltak felfelé mint én. Sebaj azért jöttem, hogy jól érezzem maga, így ki is lőttem a 111-et. Majd ha a végén akad idő, akkor megfogom, de még egyszer vissza nem mászok 450m-re 320-ról, mert annyira kellett volna lemenni. Így a 120 felé vettem az irányt, ami 600 környéki magasságban leledzett. A következő 20perc nem a bringázásról szólt. Egy olyan meredek emelkedőn kellett felmásznom, ahol elgondolkodtam, hogy nem kéne e egy hágóvas vagy valami hasonló. A morbid csak az, hogy ez egy szinte dózer út volt, főleg ha eltekintek a közepén húzódó vízmosástól. De végül ezt az emelkedőt is leutáltam, de a környékemen embert nem láttam. Sőt ahogyan felértem a gerincre, még a térkép is egyre furcsább lett. Elméletben balkéz felől egy dombtetőnek kellett volna lennie, de én inkább jobbra láttam ilyet. De mindenestre nincs más lehetőség, csak nem nyel el a Bermuda háromszög, úgyhogy mentem a kijelölt irányba. És milyen jól tettem, tényleg ott voltam ahol gondoltam, még ha a térkép nem is úgy nézett ki teljesen. Lassan meg kellett szoknom, hogy a tisztások, mint olyanok ad hoc jelleggel, és ráadásnak talán fehérrel vannak jelölve. Mindenestre egy karton elhagyás, némi patak út tekerés után, megjött a pontra bevezető rész, és itt még két bringással is összefutottam. A 120-as végül is 1:00 kor kereken lett fogva, ami az előzetes terveknek megfelelő, hiszen innen már NINCS TÖBB NAGY MÁSZÁS! A fenét nem, csak az volt utána is, csak alattomosan nem tűnt fel először.
 Innen sok lehetőség nem volt. Az eredeti terv a 118-117-116-115-117 volt, ahol majd 117-en ahol két óránál leszek, eldöntöm hogyan is tovább. Na ez volt az elmélet, amely kb. a 120-on meg is dőlt.

Visszafelé menet egy újabb srác jött velem szemben, „na gondoltam akkor mostantól nem leszek magányos, mert ez a csávó nagyjából oda fog jönni ahova én.” Felmásztam a gerincre és gondoltam innen sima liba, csak a 118 után kell figyelnem, hogy nehogy megmásszam a baszott nagy kiemelkedést. Mígnem rájöttem a 118 előtt, egy akkora Himalája van, hogy az előző hágóvasas dózer ehhez képest kismiska. Igen ám de ez is kerülhető, csak valahogy nem volt hozzá bizodalmam, és mivel az előttem lévő pár is felmászott, én is ezt tettem. Megint jött egy 10 perc, amit senkinek sem kívántam, ráadásnak kisbarátom is feljött a nyakamra, méghozzá annyira, hogy mire elértük a tekerhető emelkedős részt, elém is került, majd a gerincen lefelé kb. 100m-er forral ment előttem. Közben olyan utakat láttam, meg olyan single-tracken haladtam, ami nem is annyira hasonlított a térképre, de a turistajelzés ott volt, az meg csak nem hazudik. Ráadásnak megelevenedett az erdő és bringások másztak velem szemben felfele, de rajtszám nélkül. Aztán végre egy hosszú lejtőzés után megjelent a 118. Egy irtás közepén, igaz a térképen erdőnek volt jelölve, de hát ez van.
 A srác ellenben olyat csinált, amire nem gondoltam, lefordult a gerincről a cél felé, csak nem a sok pontra megy, na ez hülyeség, szerintem lévén hogy a 116-115 együtt 100 pontot ér, bár nem vágtam hogy a 115 mitől 60 pont, lévén egy lapály szintúton lehet elérni, szerintem.  Az a sok a cél közelében meg összesen vagy 70-et, ráadásul a völgy amibe levágtat vak völgy, így mászhat jó sokat hogy kikecmeregjen belőle, de hát az ő baja.

A 118-ről a terv a 117 volt. Igaz mindeközben a 118-ra egy újabb 30 perc ment el az időből. A lényeg, hogy ki kell kerülni a Himaláját. A terv aztán szokásosan bedőlt, mert a nyeregből egy kumma út nem ment a 100m-rel lejjebb menő dózerra. Végül egy füves mezőn átvágva próbáltam lejutni az alsó útra, amit csak reméltem, hogy ott lesz. Ott volt, de még hogy, egy autópályányi dózer formájában, ami nem szintben ment hanem lefelé. Végre egy kis gurulás, csak figyelni kell, hol vágjak fel róla. El is értem a helyet, de nem volt bizodalmam a gerinchez hiszen ott is megmászom azt az 50-60 szintet, amit a 116 alatt is meglehet, így újratervezés és irány a 116, onnan meg a 115 a hátsó úton szinte a sarkon van. Ledöngettem a dózeren, és kezdtem ismét elvetni a bizodalmam a térképhez, túl sokat megyek lefelé, ez az út biztos az amelyikre gondolok? Az volt. A végén hál istennek beletorkollott egy patakba, ami mentén kellett aztán felmászni majdnem a pontig. Bringást nem láttam a környéken sem, mígnem aztán egy női páros jött lefelé velem szemben, ebből vettem biztosra hogy jó helyen járok, mert közben olyan utak mentek felfelé az oldalakban amelyeket én simán dózernek jelölnék. De a helyesen mentem és hamarosan meg is fogtam a 116-ot. 1:45-nél vagyok. Belefér az a 115 hiszen innen alig egy köpés. Csak nem a sárgán megyek, hanem átvágok a gerinc környékén menő dózeren, pláne hogy két csávó is onnan érkezett a pontra. Na ez az elmélet rendkívül hamar megdőlt.

 Elindultam, de ahogyan jönni kellett volna két kereszteződésnek, olyan bizonytalanná vált a dolog. Ráadásnak egy hatalmas kidőlt fa is borzolta a kedélyeket, meg sziklák amik jelölve voltak. De végül találtam valami út félét, ami a sziklák mellől kb nekem jó irányba indult. Közben is feltűnt hogy mintha a sziklák rossz oldalán lennék. De miután az ösvényen épített ugratók is voltak, úgy döntöttem ez csak jó lesz. Persze észre vehettem volna hogy lefelé megyek holott felfelé kellett volna, de kicsire nem adunk. Aztán valamivel lejjebb a magas hanga fűben volt egy elágazás féle. A távolban pedig megláttam egy szint utat. Na jó ha nem is jó helyen jövök, az az én szint utam. Meg is indultam rossz irányba, de 100m után látva, hogy az ösvény elég gáz irányba fordul, visszasétáltam és a másik ösvénnyel próbálkoztam be. Az idő már szorított, de végülis elértem a szintösvényt. Mindjárt jön a zöld, aztán a piros és már ott is vagyok. A zöld meg is jött. Igen ám, de 100m-ert sem mentem rajta amikor a nyíl balra küldött. Mi fasz van? Megy egyenesen tovább a szintút nekem az kell de miért megy le róla a turistajel ami meg a pontra vezet. Ránézek az órámra 2:04, de ami még ennél is jobban idegesít 476m-es magasság, én meg 709-re tartok mert ott a pont. Baszki én ezt beszoptam a térkép miatt ledobtam némi szintet, és a legrosszabb, hogy fingom sincs hol vagyok, vagy mégis? Ott nem lehetek. De sajnos ott voltam ahol sejtetem, a hegyoldal legmeredekebb részének kellős közepén. Ezt úgy elszúrtam, hogy nincs az az isten, hogy én ne késsek be. Na jó akkor innen az élvezet. Élvezet? A tolás felfelé 300m szintre? Hát ez nagyon szuper lesz. De mivel a zöld végében van a cél is, hát akkor legalább nem tévedek el, az hogy a medvék ebben a kietlen erdőben mikor esznek meg felfelében, az már egy másik kérdés. Tolás, aztán egy irtás. Valami szlovák felirat fehér nyilak jobbra, de a zöldet nem látom, hamar rájövök ezen jártak bringások nagy bizodalmam nincs hozzá, de irány a fehér nyíl. Követem a nyilakat, szerencsére csak az irtást kerülte ki, aztán visszacsatolt a zöldbe. 2:10 rázom a fejem, majd egy dózer érkezik balról. Na asszem ez lett volna az enyém. A nyomokból ítélve más is beszopta, csak ő lefelében. Tolom tovább a zöldön, legalább már tudom hogy hol vagyok. Messze mindentől. Helyenként most már van lehetőség felülni, de többet tolom mint szeretném. Végre elérem a piros jelzés, hehe 2:16 nincs az az isten. Rájövök ez a pont nem csak azért ennyi mert kurva messze van hanem mert kiba magasan is, még csak 630on járok. Na erre varázs ütésre a turista út újabb meredek ugrást tesz, megint a hágó vasra gondolok, meg arra ha megfogom ezt a tetves pontot, a zöld vajon mennyi szintet fog visszafelé tartalmazni a 117-ig, mert úgy látszik ez a szintvonalazás nem megy nekem. Ámulatomból egy vidáman felém futó leányzó térít vissza a valóságba,” ez vajon mit keres a rengeteg erdő közepén és miért vigyorog, na meg miért fut úgy hogy a kezeit a feje magasságában lóbálja?” Tovább egy lankásabb felfelén, amit aztán egy rövid lejtő majd egy meredek emelkedő tör meg, amin valami dh-sok újabb pici ugratókat építettek, nekem az útba, így megint tolom. Mondjuk közben azon gondolkodtam, hogy hogy a francba jutnak fel azokkal a mázsás gépekkel ide, de ez rejtély maradt végig. Végre emberek, kilátó, pont, jessz megvan. Tök jó beszedtem 60 pontot, de olyan rohadt távol vagyok a céltól, hogy oda vissza nem lehet érni még ha szárnyaim lennének sem.

2:27-nél vagyok. 33 perc és még a végén a 150pontot bekéne szedni. Éa 14 kili innen a cél az úton mint a későbbi gps track tanúskodott róla. Eddig mentem 16-ot! Vajon Tamás meg Walter merre lehetnek egyiket sem láttam eddig. Mint kiderült ők alulról kívánták fogni a 118at és őket ott nyelte el a Kárpátok. De engem nem, én tudom hol vagyok, csak a zöldön haza kell tekerni. Na de az merre megy, mert sehol egy nyamvadt jel csak egy halom ember. Kit kérdezzek meg? És jé eligazító tábla, rajta a zöld, megvan az irány. A tábla legalján egy laza felirat Kuchyna 2:55 perc innen. Heh nekem van 33 percem. Na akkor irány.
A kilátó túl oldalán ahol lekellene mennem, olyan meredek lejtő fogad és köves, mint kb a Dobogókői sípálya. De menni, kell. Lefele imádkozom, két dologért, erre menjen a zöld mert jelet nem látok, és fogjon az avid elixir a fékpofákkal különben meghalok. Helyenként csak a 29 meg az összteló ment meg, még egyszer nem csinálnám. Szerencsére a turisták félre állnak előlem. Leérve a meredeken zöld nyíl balra akkor ez is bejött. Egy lankásabb de szarabb útra érek. Tolom neki amit merek, hamarosan dózer kereszt balra, de nem megy rajt a zöld aztán egy 5-ös kereszteződés, a zöld meg a sárga is balra, irány rá. A dózer fel van egy idő után murvázva, jel meg elég ritkás, de keréknyomokat látok jó lesz ez. Emelkedik de nagytányéron megyek amit bírok, közben betolok egy zselét is, hogy biztosan ne foggyak el vagy görcsöljek le ha már jó helyen vagyok. Több újabb kereszteződés után, egy nagyobb 5-6 ágú kereszteződés jön, egész sok turistával. A sárga balra zöld nélkül, így egyenesen bevágok az erdőbe. Gyors fék, nincs jel nincs jel. nem lesz ez jó, vissza az útkereszthez, szerencsére van tábla így tovább a helyes úton Kuchyna  2:25 na ez egész jól megy. Finoman emelkedik, de tolom neki amit bírok. Szembe sport társak érkeznek. Lihegnek. Akkor felfelé jöttek, én akkor lefelé fogok menni, és láss csodát így van. Nagytányér kónusz. Ami a csövön kifér. Egy idő után kiugratok egy rétre egy csomó ember, itt kell lenni a 117-nek nincs idő keresni ,de lassabbra veszem a tempót és beleütközöm. Hupsz 2:37-nél vagyok, na gyorsabb voltam mint gondoltam, 10 perc eddig, akkor akár még be is érhetek, hiszen innen végig lefelé lesz, ráadásul ha levergődtem a meredeken akkor beton.
 De a meredeken le kell vergődni. Óvatos vagyok nehogy elveszítsem a zöldet. Okosan is tettem, mert megint egy szutyok kisúton megy le. Nyilván a féknek nagy szerepe van, mert meredek, de nyeregben sikerül abszolválni vagy 100m esést 500m-en, és előttem a beton. Na innen ereszd el a hajam, ránézek az órára ez még meg is lehet, Sikerül a lehetetlen? Közben fél szemmel figyelem a 104-et ha meglátom beugrom érte, ha nem látom meg akkor nem. Hírtelen sporik előttem. Nem sietnek, ezek hülyék, ahhoz messze vagyunk és már csak negyed óra van plusz még a 150pont a cél közelében. Tolom neki ezerrel, a 104-et nem láttam sebaj. Egyre több sporival futok össze, nyomom le őket, bár a korábbi pár előttem kavargál. Egy halom útkereszt mellett száguldok el 50-es tempóban. Lassan le kell érnem a faluba, és láss csodát egy pont balra. Mi? Ez milyen pont, sebaj ha itt van belukasztom. 104, még csak ott vagyok? 2:48 na irány tovább, nagy tempóval. Az egyik srác megsejti miért is megyek ekkora tempót és belehúz, elém kerül és egymást követjük. Mígnem kiteszi balra a kezét, ordítok neeeeee. Szerencsére megérti és nem vág be elém. Képes felmenni az utsó 10 percben egy 10pontosért a kattyosba, ez hülye. Én tovább végre házak. OK lassítok el ne rontsam. Ugyebár két út megy le ami nem az enyém, majd a harmadik az enyém. Itt a harmadik, de ez nekem kicsit furi, ha 100m-re lesz egy jobbra akkor visszajövök. Van egy beton jobbra nem akadok rajta fent, végül is fehérnek van jelölve akár az is lehet vissza le. Házak lehet balra is jobbra is menni. De nem jöttem át patakon. jobbra lehet a pont, megyek sehol semmi, mígnem az út vége balra lehet csak fordulni. Baszki rájövök hol vagyok, bár a térkép finoman nem jelölt vagy két utcát. OK vissza a betonra lejjebb. jobbról egy utca, nincs a térképen jobbról még egy nincs a térképen. Végre balra lemegy egy, szemből sporik nem sietnek, maguk elé engednek én sietek. Le a hídig át a patakon a következőn balra, majd ütközés és jobbra. Jó közel van de nincs más út. Áll egy kocsi na még ez is, sebaj itt kell lennie a 101-nek a kocsi mögött, nincs ott. Emiatt a szar térkép miatt fogok késni, holott a nehezét megcsináltam, de 100pontot, főleg amit mindenki megfogott, nem hagyhatok ott. Kiérek egy útra, balra mennek sporik utánuk. Végig durrantom az utcán. Jó hosszú, de leszarom, ütközés kopp. A sarkon balra ott van végre 3:02 bekéstem vissza.

 Tolom neki amit csak bírok. Útkereszt merre is? Megáll térkép néz. Egyenesen. Gyerünk tovább jó sok nyom, és sár tenger, ilyen nincs még ez is, jó akkor a tóba nem megyek be az 50-ért de azért bekell. a sártengerből kiugrok valami jelöletlen sotteres bringaútra. Horgászok bringások, pont a vízben, bringa lerak, karton kézbe be a tóba, csak nem zárnak ki mert nem viszem be a bringát, más sem vitte be.

Bringára vissza nem vesződöm a kartonnal, szájba veszem irány a cél. Beérek 3:04:23. Ergó 5 perc késés. Fingom nincs mennyi szankció, de 150pontot biztos nem fogok emiatt veszteni. Waltert látom jobbra bringát mos. Tamás sehol. Jobban késik mint én. Helka anya meg vannak Bogi is velük. Odamegyek, anyázom a térképet, meg hogy megcsináltam a nehezét, és ilyen szar szívatott meg. Közben befut Tamás is. Ő is szidja a térképet. Walter is megmondja sok MA-KA-DO-n volt de ilyen szutyok térképpel még soha.

Ez tényleg tipp mix volt, hogy éppen az az út van ott. Egy sima turista térkép. Gyakorlatilag ilyen minőségű térkép nálunk is van turista térképként, úgyhogy egyből kósza gondolatok születtek egy Bakony Bike AdvenTúráról. Nem is lett elhessegetve.

Közben fejben számolgatni kezdek. Szerintem elég jó pontokat hozott a kockáztatok és vagy bejön vagy nem, most inkább a bejönnél vagyok. 400pont felett vagyok, na majd meglátjuk mire elég. Egy mosdás a tóban, nem akarok tusolni úgyhogy a tó maradt. Utána megkérdezem Tamást Waltert mit is csináltak. Mindegyiküket a 118 Bermuda háromszöge megette. Így a terveik nem jöttek be, és a vége hatalmas kapkodó DH lett. Így a magánvéleményem szerint Walter csinálta jobban a végét mert ő a 120-110kombót nyomta míg Tamás a 120-101-et ami vagy 30 ponttal kevesebb. Az egy más kérdés, hogy Walter amolyan osztrákosan nem ment be a tóba a 100-asárt ami egy laza 50 mínusz neki.
 Megpróbálom Tamás pontját kiszámolni az olyan 420-460 között van mert nem emlékszem mit mondott hogy a közepén mit fogott. Walter sorrendjét nem ismerem, de a rutinját ismerve ő is hasonlót hozott mint Tamás. Akkor viszont hozzájuk képest egészen jól állok.

Közben kijön az eredmény. Tamás nyert, nézem a listát Walter a 3. valami Viking van köztük, de hol vagyok én? Nem látom, erre beugrik hogy Viking team névvel neveztem. Baszki 2. lettem a MAKADO-n el sem hiszem!!! Megvertem Waltert! És Tamástól is csak 40 pontot kaptam. A 4. meg valahol 370 környékén van. Ez életem egyik legjobb eredménye, Bike Adventurán meg a legjobb. Király!

Ezután szalisütés ledöntök x mennyiségű kofolát, ma nem érdekel a diéta. Tóniék is másodikak a kategóriájukban, szépen teljesítettünk. A dobogóra aztán persze Helkával megyek fel. Sajnos Walter nem várta meg, pedig jó lett volna ez a fénykép.

A történethez azért hozzátartozik, hogy Ágival ere képtelen lettem volna. Na nem azért mert gyengébb mint én nem ezért. Őt nem szopattam volna azzal, hogy Két és fél órán keresztül szinte végig felfelé megyünk vergődünk. Nem erre őt nem lett volna képem rávenni, úgyhogy ebből a szempontból jó hogy egyedül indultam. De sajnáltam is Ágit mert, hogy nagyon szereti ezt a versenyt, és nyilván ő is elbóklászott volna egyedül a Kárpátokban.

Nekem 30 kili 3:04 és 1200 szintet mért az óra ami alatt elégettem egy laza majd 4000kilókalóriát, és egyszer felment 199-re a pulzusom, amit nehezen hiszek, pláne ha jól látom lefelében, de gondolom vagy egy magasfeszültség vagy egy sporttárs hasonló órával szép altérésre képes!

Egyszóval. A verseny remek volt. A térkép konkrétan egy raklap kaki. A terep brutálisan meredek. De mégis ez kellett ahhoz hogy egy MAKADO-n dobogón legyek! Király!