Egy olimpia margójára

 Végett ért egy újabb olimpia. Mondhatnátok kit érdekel! Hát engem. A téli sportok szeretete nagyon régi nálam. Már édesapámmal anno a királyi tv-n néztük az Alpesi sí versenyeket, majd később az Eurosport megjelenésével ezek eltűntek a királyi TV-ről. Aztán tinédzser koromban, amikor vasárnap egész nap egy szombat esti Enyhe Fintoros koncert után, a nagynénémnél fetrengtem, egész nap csak téli sportot néztem. Alpesi sí, biatlon, síugrás sífutás. Beleszerettem ezekbe a sportokba és mind a mai napig szeretem őket. Még akkor is ha magam két fatális véletlen miatt, egyetlen téli sportot sem művelek, pedig szeretnék. Ha a cyklo crosst nem tekintjük persze téli sportnak, amit már párszor kipróbáltam, vagy ha a csapat sítájfutó váltó OB bronzérmemet sem tekintjük annak, ahol végig csoszogtam két pályán, a lábamra rögzített sífutó léccel. Pedig anno én meg akartam tanulni, de amikor tájfutó edzéseken, télen volt sífutás gyermekkoromban, valahogy azokon az edzéseken éppen hegedű órám volt (amiben apám szerint nagy tehetség voltam, szerintem annyira nem, vagy éppen nem érdekelt annyira, vagy a tanárom nem volt szimpi) amikor meg elmehettem volna sítáborba, hogy megtanuljak síelni, egy rosszul megjátszott kínai figura kézilabdázás során pecsételte meg egy bokaműtéttel az alpesi sí karrieremet. Azóta meg az anyagi javaim soha nem engedték meg, hogy megtanuljak síelni, pedig szeretnék. Így marad nekem a TV közvetítés, ahol nem is tudom, hogy a versenyek izgalma, vagy a táj szépsége a lebilincselőbb.

Egy biztos a Pekingi olimpián a táj szépsége biztos nem volt faktor, ellenben a megépített komplexumok annál inkább. Elgondolkoztam, hogy 60 millió dollárból megépítettek egy síugró arénát, ahol nézők sem lehettek, és valljuk be két hétig ugráltak benne, és hogy fognak e valaha az kérdéses. Mint ahogyan a zseniális alpesi sí lejtők fenntartása is kétséges, ha a tartomány édesvíz felhasználásának 1%-t viszi el, hogy a pályákon hó legyen, nem valószínű hogy a kínai hobbi sportolók fogják ezeket a komplexumokat használni. Nyílván az ”Ice cube” már egy más kérdés ahol kis átalakítással hozták létre a curling csarnokot, amit ugyanúgy visszatudnak alakítani vizes kockává, akarom mondani aqua parká ami most a szerepköre. Szóval a fenntarthatóság az messze volt ettől az egyébként csodálatos olimpiától. Én a NOB helyében csak olyannak adnék olimpiát, akinek a létesítményei már 70-80%-ban használatban vannak a pályázat elnyerésekor, és tudják garantálni, hogy a továbbiakban is lehet majd őket használni. Sajnos a NOB nem így működik, de nem célom ezt kifejteni.

Ma véget ért a Pekingi téli olimpia, ami azt gondolom a téli sportok legnagyobb ünnepe. Biztosan furcsa egy olimpia volt, amit olyan helyen rendeztek, ahol évente 5cm hó esik. Erre az olimpia alatt háromszor is esett, ráadásnak a slalom napján kb 30cm, amit még a kínaiak nem láttak. A tél úgy gondolta jó helyre került az olimpia.

És hogy mit láttam én? Sok mindent. Nem mondom, hogy imádtam hajnalban kelni, de egyszerűen 3:55 kidobott az ágy szinte mindennap, hogy még meló előtt megnézzem az Alpesi sí versenyeket, hogy nehogy a közösségi média, a rádió elárulja az eredményt, és had izgulhassak érte. Amikor meg a short track zajlott, és még nem voltam otthon, hogy megtekinthessem a versenyeket, addig minden média kikapcsolva a telefon kint hagyva a kocsiban, nehogy valamit idő előtt megtudjak, és hogy tudjam élőben átélni még felvételről is az izgalmakat. Na de mit is láttam?

Láttam egy általam rövid és unalmasnak ható pályán remek alpesi sí versenyeket. Láttam Shifrint 3-szor kiesni, és még egy kövér kanyar miatt a csapat érmet is elveszíteni. Láttam Lara Gutot olimpiai bajnokként. Lattam Beat Feutzot amint amolyan Didie Cucheos módon lerúgja magáról a sílécet. Izgultam Kildéért, hogy ha nem is nyer, legalább érme legyen innen, lehet az utolsó kombináción. Láttam amint a VK nagymenői sorra véreznek el a kínai lejtőkön. Láttam Szőlős Barnit amint 6. lesz kombinációban igaz Izraeli színekben. Láttam egy bár megint picit elcsúszott, de akkor is izgalmas alpesi sí csapatversenyt. És szurkoltam Ledeckának, hogy megint összejöjjön neki a duplázás, a vicc nem volt tőle messze.

Megnéztem az összes sífutó versenyt. A Trollfoci még két hete feltette a kérdést, ki az aki képes végig nézni egy sífutó versenyt. Hát én, kocsányon lógó szemekkel. Ott egy kommentelő kiírta minek megnézni úgy is Klaebo nyer. Ez persze nem állta meg a helyét. Valljuk be Klaebonak nem sok arany termett ezen az olimpián max 2. Bolshunov volt ismét az, aki oda pakolt, na meg a Niskanen testvérek. Eszméletlen versenyek voltak. Na jó Johaug, Björgent idéző fölénye a távolsági versenyekben már több volt mint sok.

Évek óta nem nézek Biathlont, na jó ennek az oka talán hogy Vörös Csaba hangjától menekülök, illet Hajdu B. meg maradjon a focinál, és hagyja a Biathlont. Most mégis belenéztem a versenyekbe és óriási meccseket láttam. A váltókon már konkrétan sajnáltam azt akinek pót töltényt kellett a -15 ben használnia. Én biztos szétvertem volna olykor a puskát. Mivel Björndahlen visszavonulása óta nem szurkolok senkinek, ezért amolyan semleges szemlélőként figyeltem ahogyan a Bo tesók megrajzolják a világot, vagy az orosz fiúk az utolsó pillanatban bebukják a váltót.

Régen imádtam a síugrást, de mióta a repülő bajusz visszavonult, már kevésbé követem. Ráadásul nekem az a sport ott halt meg, amikor a mindenért is pontkompenzácó jár, és szinte már tökmindegy mekkorát ugrasz, az dönt a legkevésbé. Márpedig itt, ahol a szél folyamatos vendég volt, ez így zajlott. Néztem a versenyeket már amennyire, de nem bírtam lekövetni. Ráadásnak ha valahonnan hiányoztak a nézők, akkor az egyértelműen a síugrás. az üresen tátongó aréna maga volt a gyász. Kár érte.

Régebben csak ritkán kapcsoltam a Freestyle arénára, azonban most valahogy állandóan oda tévedtem. Mind a snowboard, mint a Freestyle sí tartogatott nekem érdekességeket. Na jó a mogul még mindig hidegen hagy, de a sloopstyle pláne hogy Kamilla indult nagyon is érdekelt. Kíváncsi voltam mire viszi egy gyakorló nappal a 19 éves kislány. Láttam mind a két menetét a selejtezőben, az a kislány, ha nem szúrjuk el még szép eredményeket fog hozni. A félcső nem az ő esete volt, de ott már látszott, hogy élvezi az olimpiát, és szép gyakorlatokat mutatott be. Izgultam, hogy végül csak bejut a Big Airbe, és bejutott. És ott amit bemutatott, azt minden kételkedőnek látnia kell. Ez a kanadai magyar lány, úgy repült mint az álom. Most még nem volt elég, de Milánóban én látatlanban adok neki két döntőt, ha így fejlődik tovább, és akkor onnan akár még több érem is hazajöhet, mint ami Pekingből. De ha már Freestyle. Azért nyilván megnéztem Ledecka paralel snowboardját, ahol nem volt kérdés ki nyer. Illetve nyilván az összes cross versenyszámot. Azt gondolom nem gyenge pályát raktak össze a kínaiak ezekre a sportágakra sem. Sajnáltam hogy csak egy verseny van belőlük nem úgy mint a világkupa hétvégéken. Látványos volt mind.

Hokit egyszer próbáltam nézni, de hőemelkedéssel nem jó kergetni a TV-ben a korongot, mert csak a szemem akart kifolyni, így inkább nagyobb korongokra koncentráltam. A curling férfi döntőbe azért belenéztem, a végjáték azt hiszem annak aki fikázza ezt a sportot (játékot) nézze meg. Abban minden benne volt ami szép ebben a sportban. Én na ezt pl szívesen űzném, meg érdekelne. Nyílván a jégkatlan kimaradt az életemből mint ahogyan az automotor sport úgy a jégkatlanban száguldozó szánkósok, skeletonosok és bobosok sem tudnak megforgatni. Én ott nem látom a kishibákat, nem tudom mitől lesz valaki gyorsabb vagy lassabb, így nem is feltétlen követem.

Gyorskori. Szerintem a téli olimpia egyik legfurcsább versenyága. Ez a ketten körözzünk és a harmadikat megverjük című történet tőlem rohadt messze áll. Néha mégis elméláztam felette, néztem hallgattam ámultam a srácok sebességégén.

A műkorcsolya az ami végkép messze áll tőlem. A pontozós sportágakat mindig távolról kerülöm. Látványos szép megértem miért szeretik, és most már a pontozás is kevésbé van elszállva, de azért még attól messze van amit versenysportként képes lennék értelmezni. Pláne amikor egy 15 éves kislányt ilyen mértékű támadás ér mint itt. Sajnáltam szerencsétlent, bár a papa szívgyógyszerét ne igyuk már meg a papa helyett.

Igen a végére hagytam a Short tracket. Valószínűleg ha nem lennénk, benne a világ legjobbjai rohadtul nem nézném. De azok vagyunk. És felkerültünk a srácokkal már 4 éve a világ téli sporttérképére is, és most ez folytatódott. Általában a konyhában néztem a laptopomon a küzdelmeket. Már az első napon is ideg voltam, hogy minden összejöjjön. Aztán a vegyesváltó döntőt fáziskéséssel néztem, miközben a nejem és a gyerekeim betegeskedtek a nappaliban és hangosan ugráltam a konyhában, a ház tudta mit nézek. Szép kis bronz kezdésnek. Aztán két nap múlva jött az a bizonyos 1000. Én végig elemeztem a döntőt és a véleményem, hogy igen a Sanyit ki kellett zárni, mert szabálytalan volt, mint ahogyan a másik két kínai is. Azt az aranyat Ádónak kellett volna megkapnia, de a bronz is szép, sőt gyönyörű. Az 1500 döntőjénél éreztem, hogy az a srácoknak nem lesz meg. De amikor kiestek a fiú váltónál még jobban elszomorodtam, bár én éreztem, hogy ott nagyon el van csúszva a taktika. De aztán jött az 500!!! Szerintem akkor a Jeruzsálem-hegyen mindenki tudta, hogy Ádó olimpiai bajnok lett. Bár drága nejem ennyit mondott: „Meg van?” mondom meg, „Akkor jó!” Szóval ő nem parázta túl magát az eseten. Pedig én ahányszor visszanézem, a hátamon futkos a hideg. Az utolsó napon sajnáltam, hogy mind a a két magyar lányt pont a magyar bíró tolta ki, de ha jobban megnézzük jogos volt.

 

Mit adott nekem az olimpia? 16 álmatlan korai kelésű napot. Minden nap azon is izgultam, hogy úgy lássam az általam érdekelt versenyt, hogy az eredményt ne tudjam meg előtte. Csodálatos és látványos versenyek, remek hangulat a célterületeken, legalábbis a hangos mindenhol gondoskodott róla, ha már a közönség nem tehette. (Bár hogy az ukrán zászló folyamatos lobogtatása a sífutó célban mit szolgált az egy jó kérdés!)

Mit sajnálok? A második hetet. A második hét a téli olimpián nagyon lapos az elsőhöz képest. Oda még kellenének versenyek. Na nem azt gondolom amit az EHF, hogy a kézilabda legyen téli olimpiai versenyszám, és azt sem hiszem hogy a futsalnak kéne feldobnia. A cyklo cross már egy érdekes kérdés, de hát így is lett 8 aranya a hollandoknak, adjunk nekik még kettőt? Meg bármennyire is téli ág, azért az inkább egy nyári sport. Talán a paralel szlalom beleférne még az alpesi síbe. Talán a sífutásba is lehetne az egyenkénti 15km mellé, egy tömegrajtos 15km is, mert szerintem az hiányzik. Most hallom bekerül az „alpins ski” nagyon kíváncsi leszek rá, mert azt végkép nem tudom elképzelni mint sportágat, de szerintem a sítájfutást is lehetne látványosan közvetíteni. Abból meg egyéni (normál + sprint) meg a 2*2-es váltó még el is férne az olimpiai programban. Szóval van még itt hely, csak legyen.

De véget ért és vissza kell találni az olimpia mentes hétköznapokba. Van ott is elég problémám, úgyhogy lesz mivel foglalkozni, főleg valahogy ledobni minimum egy 10-est, hogy a szezon kezdetre legalább a versenysúlyom felső határát elérjem!