Puffybike blog

  Az idei MK-ba nem véletlen volt betervezve a Sternberki 3 napos. Jónak ígérkező verseny, ráadásnak 3 nap alatt 4 verseny, és még csak nincs is a Cseh világ túl felén. Egyszóval minden klappolt hogy egy szép magyar küldöttség látogasson el ide. Végül nem így lett, és ahányan mentünk is szinte mindenki külön kocsival. A kisbuszban odafelé sátrat is verhettünk volna annyira nem volt tele! A szállásunkról Mozsi gondoskodott, aki nagyobb TIPO-s részvételre gondolva, még valamikor júniusban lefoglalt 7 ágyat, amit aztán lévén az anya egyesületből csak ő tette tiszteletét, gyorsan mi többiek el is foglaltuk. Ha választani kell, hogy 120koriért sátrazzak, vagy 200-ért ágyazzak, pláne a Cseh nyárról híres országban háát … Mondjuk nem volt túl nagy luxus, lévén hogy a mi bungink ahol 3-an húztuk meg magunkat, kisebb volt, mint az itthoni hálószobánk, ami a WC és a spájz után a 3. legkisebb helyiség a lakásban, de sok jó ember kis helyen is! Na meg megjegyzem, hogy a 3 epic is majdnem b

Súlyban az erő avagy „Celebnek lenni oly nehéz” azaz K3 a Mátrában   Tavaly félelmeteset mentünk Csontival a Bakonyban, az első K3-momon. Sokat beszélgettünk róla, rengeteg anekdota, érdekesség vett minket körül. A kérdés legfőképpen bennünk is az volt, hogy ez egy kicsúszott eredmény volt, vagy tényleg jók vagyunk ebben a műfajban? De tökmindegy miről volt szó, a vége mindig az volt, hogy idén is megyünk! Így amikor kiderült a dátum, már hívtam is elnyűhetetlen társam és mondtam neki; „Május 6, délután 5 körü,l valahol Budapesten felveszlek!” Persze az elmúlt egy év anekdotái nem múlhattak el nyomtalanul. Finoman kibővítettük az érdeklődők névsorát, lévén hogy a tájbringások egy része teljesen beizgult a versenyre, és el is jöttek rá szép számmal. Mondjuk ezzel még népszerűbbé tettük a versenyt, de öngólt lőve magunknak is hoztunk nem kevés kihívást. Hisz ha csak a számunkra ismeretlenektől eltekintünk, a nevezők között voltak a: Tűzoltók 4 keréken, a visszat

A hétvégén végre elkezdődött a tájbringa szezon. Idén nem lesz hiány versenyekből, bár tájbringa verseny viszonylag kevés lesz, és ha ilyen kevés induló lesz a magyar versenyeken annak a vége katasztrofális lehet, a magyar tájbringa tekintetében. A hétvégi Megalobusz Kupa & POB nem egy idegen terepen zajlott. Mind a kettőhöz volt már szerencsém. Az egyiket imádom, mert a féktelen száguldásról szól, a másik hááát a nem szeretem kategória, ami a hétvégén sem lopta be magát a szívembe.   Mega Kupa A Dunaszentmiklósi falu, a maga erdejével, sosem volt a kedvencem. Még 2008-ban egy Roni által tűzött pályán utáltam meg a terepet, amikor kb. arról szólt a pálya, hogy lemész egy pontért, aztán visszamászol ugyanott. Emlékszem, hogy Tónival csorogtunk vissza terep közepéről, mert annyira utáltuk. Ráadásnak én még estére bekaptam egy nem gyenge napszúrást is így alapból a „kedvencem” lett. Most a napszúrás az kimaradt, sőt örültünk volna, ha egy pillanatra látjuk a napocskát

Emlékszem valamikor 2011 nyarán üldögéltünk egy padon valahol Szlovákiában Ági, Bunyik Laci meg én, és arról beszélgettünk, hogy is kellene megvalósítani az esküvőnket. Az asztaltársaság kibővült, szó szót követett, és Te megtudtad, hogy mi bringával akarunk esküvőre menni. Csabival önként jelentkeztél lónak, nem érdekelt a kihívás, hogy bő két mázsát kell felhúznod Veszprém megye egyik leghúzósabb emelkedőjén, megcsináltad. Emlékszem az esküvőm másnapján reggel felhívtál: „Szia Puffy! Már csak mi vagyunk itt, de mi is már lelépnénk. Őőőő vihetek egy csülköt?” Igen ez is te voltál. De Te voltál az is, aki Bencét hátulról hajszolta a cseh Bike Adventurát, és amikor 20 percetek volt 15 kilire akkor sem engedted, hogy feladja.   Te voltál az is, akivel a Várpalota maratonon mintha összebeszéltünk volna, de egymástól függetlenül hárman toltuk vissza a tökig sáros bringát, lánc és váltó nélkül. Emlékszem, amikor felautókáztunk a Trans Hungária Maratonon a Kékes-tetőre