Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2018

Bronzkor

Az elmúlt hetek nem túl motiváló eseményei után, a Nagybányai hosszútáv azért egész jó lökést adott, ráadásnak a bringázás is jól ment az elmúlt két hétben, és úgy tűnt talán valami beindult az iskolával együtt. Ráadásnak a héten még az is kiderült, hogy Matrival végül tudunk váltózni, így életemben másodszor eltudtam indulni a Váltó OB-n, és egy olyan váltótárssal akivel talán még labdába is rúghatok! Így motiváló tényezőnek tökéletes volt. Minden jól ment csütörtök estig! Csütörtökön DÖK nap volt a suliban, ahol egy jó paprikás krumplit főztem az osztállyal, az hogy itt szívtam be sok füstöt, vagy egyszerűen a többféle házi kolbász okozta, vagy megsütött a nap nem tudni. A lényeg hogy hazaérve még eltéptem egyet bringázni, egy jó eséssel fűszerezve, majd estére valami megváltozott. Hányinger, fejfájás, hátfájás, vese besajdulás, és semmilyen folyadék nem csúszott. Ez olyannyira sikerült, hogy este a kanapéról is nehéz volt elvánszorognom a tusig. Bár a tus jól esett, de azért

Nagybányai kiruccanás

Ha Mk szempontból nézem ezt a hétvégét, akkor maradjunk annyiban utolsó utáni esély, ha az éves értékelést tekintem. De Nagybányát nem szabad így nézni. A tavalyi év legemlékezetesebb rendezvénye volt, és itt azt kell mondjam volt verseny is, de nem azért, hanem Totyi ,ahogy a helyiek hívják, vendégszeretete miatt. Olyan helyeken jártunk, ahova nem jutottunk volna el nélküle. Nem véletlen, hogy Áginak ez az egy verseny volt nagybetűkkel beírva a naptárába. És előre mondom az idei is igencsak jól alakult. A pénteki indulás sok kavarással, de végül sikeres volt. És bár az út jelentős részét dugóban tettük meg, lévén hogy a magyar autópálya hálózat sok sebből vérzik és ezek között az M3 gyakorlatilag halálos ágyán fetreng, hiszen lehetetlen rajta a közlekedés Pest és Hatvan között, de azért egy laza 6-7 órás út után meg is érkeztünk a szokásos sportszállóra, ahol természetesen Zoli a szokásos rekesz sör pálinka kombóval várt bennünket. Meg is kóstoltuk, lévén másnap bőven voltidőnk

Almádi MTBO kéne a motiváció

Nagy várakozás előzte meg az Almádi hétvégét! Nem mindig voltak a vélemények pozitívak, de előre leszögezem, kaptunk egy teljesen megfelelő rendezvényt, tájbringáztunk, volt térkép, versenyközpont, kicsit lecsökkent közösség, de igazából teljesen megfelelt a célnak. Alapvető, hogy immáron május óta nem versenyeztünk Mk-n, és a júliusi Villachi derby ami finoman szólva is amortizáló volt, mind lelkileg, mind bringaügyileg is, már a homályba veszett. Érezhetően nehezebb a tekerés, és érezhetően kevesebb kedvem is van hozzá. a motiváció a béka segge alatt kettővel, és inkább vagyok a családommal és velük bringázom, mint hogy egyedül rójam a hosszú kilóméterket. Lehet egy újabb kiégési küszöb előtt állok, és ha előbb utóbb nem találok motivációt, ebből még gond is lehet. Persze motiváló erőnek itt volt a MAKÁKO, ahol már előre tudtam, hogy csak bringázni akarok, aztán végül úgy alakult hogy tök feleslegesen -45 pontért kinyírtam magam a hegyen, pedig ha nem megyek fel, akkor megvan a m