Azért ennek a versenynek nem voltak jó előzményei.
Alaphelyzet, hogy ugye a Tipon kiderült, hogy a brain nem működik az Epicen,
ami ugye azt jelenti, hogy nincs semmiféle szabályozása a hátsó tagnak, és
olyan mintha DH fokozatban mozogna. Akinek van lock nélküli fullyja az pontosan
tudja, hogy ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy felfelé dupla vagy tripla
energia elszívásod van, síkon csak dupla, de legalább mindent szépen kimozog. J A másik probléma már a
MAKÁKO-n jelentkezett, amikor a végén végelgyengülést szenvedtem, majd vasárnap
estére a levegő vétel is nehezemre esett, majd jöttek az izomfájdalmak,
hőemelkedés szerű tűnetek, csak mint a fiamnál, és velem együtt a lányomnál is.
Hétfőn, így munka után erős pihenés vette kezdetét, kedden meg a munka után a
saját ágyamból néztem meg a monti VB futamait, felvételről. Szerdára már kicsit
jobban éreztem magam, így elmentem focizni, de csak óvatosan.
Csütörtökön megláttam a fényt az alagút végén, ugyanis
befutott a Decathlonba Kispiros, amit nyilván ki kellett próbálnom. Hamar
rájöttem, hogy én gyenge vagyok mint a harmat, az hogy a bringa mit tud, az nem
ekkor fog kijönni, de éreztem van ebben valami. Nem is hagyott nyugodni a tény,
így pénteken megforgattam a stucnit pozitívba, és mentem vele még egy kört. Éreztem,
hogy még nem vagyok toppon, de mintha sokkal több erőm lett volna, mint egy
nappal korábban. Így vártam a hétvégét felemás állapotban, egy szinte ki sem
próbált, zsír új bringával, olyan rendszerekkel, amikről azt sem tudtam mi fán
terem.
Kispiros
Akkor mielőtt a versenyről lenne szó, így kb. 50km megtétele
után egy pár szót Kispirosról. Kispiros egy Rockrider XC500-as merevseggű 29-es
monti. Pár hete egy ismerősöm azt írta, amikor valaki a facen dicsérte az
xc50-est ami ennek a kistesóját, és megoszló kommenteket kapott, mert lévén
egyesek szerint egy sportáruház lánc nem tud versenyspecifikus bringát
gyártani, csak nagy átlag kiszolgálót, szóval akkor ez az általam nagyra
becsült montis arc azt mondta, hogy az a baj csak olyanok írnak ezekről a
bringákról véleményt, akik nem ültek még igazán jó montin. Na ha valaki ült jó
montin talán én vagyok, lévén hogy a világ egyik legjobb montija szokott a
seggem alatt lenni, azt gondolom talán mérvadó lehetek.
Szóval Kispiros egy agresszív vázgeometriával rendelkező, verseny specifikus,
és alu szinten azt gondolom bőven labdába rúgó vázzal rendelkező monti. Laza
1,5kg alatt van a váz, olyan ejtési szöggel, mint egy specialized, ja mondjuk
ez nem véletlen, hiszen a speci segített a Lilley Decathlon bringa mérnökségnek
a váz kidolgozásában, legalábbis a legjobb tudomásom szerint. Ami talán furcsa a vázon,
hogy nagyon kiugró a hátsó villa a síkból, kigömbölyödik, illetve alul a jobb
oldalán nekem furcsa megtörés van, de az okosok azt írják, hogy ez amiatt van
mert így rövidebb a támvilla, és jobban irányítható a bringa. Az igaz hogy
sokkal inkább kint ülök a vázból, mint az epicen, tehát nem belesüllyedek, mint
egy fotelba, hanem az ülés érzet jobban hasonlít a 26-osra, de nem az,
gyakorlatilag pont jó. Na most ez a támvilla, hogy mire jó, azt én nem tudom,
de amit megállapítottam, hogy a bringa nem ráz, és ha odalépek neki, bizony
megindul rendesen.
Az mondjuk érdekes, hogy az üléscsövet, úgy hogy az L-es
vázmérethez a magasságom majdnem az alján van, hiszen 178cm vagyok, és az L-t
175-184 közé ajánlják, mégis a nyeregcsövet, 4-esig húztam ki, ergó nagyon kint
van, már jobban alig lehet kihúzni. Lehet baszott hosszúak a lábaim, de pl. a
felsőcső, átlépéskor ágyékon csaphat a fejcső előtt, ha nem figyelek.
Az ülés
beállítás is elég vicces, a szomszéd bácsi az udvarban kínjában röhögött, hogy
mit szenvedek vele, mert hogy az ülés szöget, gyakorlatilag tizedmiliméterre be
lehet állítani, ha tudod hogyan kell. A hátsó csavar rögzít, az első aminek a
vége a nyeregcsőben van, meg beállítja a szöget, ha megtalálod a kis műanyag
pöcköt amivel eltudod csavarni, és rájössz hogyan is működik, akkor már gyerekjáték,
és garantáltan megmarad az ülésszög, amit aztán a hátsó csavarral befeszítesz,
rögzítesz. Az ülés meglehetősen komfortos, pedig én speci bodygeometry nyergen
ülők az epicen, mégis azt mondom ez baromi kényelmes, talán azt tudom felróni,
hogy lefelébe amikor kiállok a nyereg fölé, mögé, és beszorítom a lábammal a
nyerget, akkor kétszer éreztem megcsúszni a lábam alatt a nyerget. A
kormányszárra és a kormányra na meg a vázra, örök élet garit ad a cég, a
kormányszár ehhez a mérethez 80-as. Szerintem a 90-et is elviselné, de lehet
azért mondom, mert soha nem volt ennyire rövid stucnim. Eredetileg negatívban
volt a stucni, de úgy nekem nem volt elég kényelmes, és átfordítottam így jobb.
Magát a kormány szöget, amiben kishajlítás van, még keresem, mert bár a hétvégi
versenyen nem tűnt kényelmetlennek, de monoton tekerésnél azért fájt rajta a
csuklóm és könyököm, de lehet azért mert a foci miatt ezek azért nem tökéletes
részeim.
Maga a markolat kényelmes, csak furcsa hogy aszimmetrikus a mérete,
lévén a bal oldalon is van mit tekergetni mert grip shiftes a teleszkóp lock
kar. Nyilván a nyomócucc jobb lenne, de szerintem ezt is meglehet szokni, pláne
hogy én hosszú kesztyűben montizok, talán jó lesz, bár eddig sem csavargattam a
lockot, igaz az eddigi bringáimon lent volt mindig a teleszkóp száron. A jobb
oldalon a váltó kar szerepel, lévén hogy 1*12 sram gx eagle szettel van
szerelve. Mivel én sram buzi vagyok, ezért nem okozott meglepetés ez a remek
kar, meg váltó. Ebben nekem nem volt újdonság, és maga a váltás is hozta azt
amit kell. Gyakorlatilag mindent beváltott, és max kétszer kattant
nagyobbacskát a történet az elmúlt 4 alkalommal. Állva is simán vált a kicsike,
mint ahogyan azt a sramtól megszoktam. A hajtás a rendszerhez sram stylo 34-es
lánctányérral, nekem a hétvégén ahol feltudtam tekerni oda felvitt, a többire
meg képtelen vagyok. Betonon volt kb összesen a 4 tekerés alatt saccra 1-2 perc
amikor elviseltem volna esetlegesen még egy keményebb fokozatot, de egyébként a
34 11-50 teljes egészében kiszolgált, sőt. A legnagyobb élmény vele, hogy
fokozat mentesen pakolod a sebességeket. Nincs meg az a nagy hirtelen ugrás,
amikor átdobod az első tányérokat, egyszerűen csak tolod bele a váltásokat,
amiket egyébként igényel is. Szerintem életemben nem váltottam ennyit mint
ezzel a bringával. Egyszerűen folyamatosan igényli hogy váltsál vele.
A fékek
sram tlevel a fék vagy valami ilyesmi. Annó az epicemet elixirrel szerelték,
akkor volt szerencsém a sram fékekhez, amik nem voltak rosszak, de azért amikor
feltoltam az slx fékeket, akkor dobtam az elixirt. Így volt némi félelmem az
avid féktől, de egyelőre úgy néz ki no para, ez jó. Mintha egyszer éreztem
volna égett szagot, de ott az epicemen az slx-et már szénné égettem volna.
Megfogott mindenhol. A teló. Rock shox reba szimpla aires teló, 32 vagy 34-es a
becsúszó erre nem jöttem rá mert brutál vastag. Felfújtam 110-re 130-at ajánl,
de tudtam, hogy lévén reba van az epicen nem kell majd annyi bele. 80-ra és
100-ra is állítható, szerintem ez 100-ra van állítva. És hogy teszi e a dolgát,
hát először azt hittem nem. Komoly bemozgatásra vettem észre, hogy mozog a
kicsike. Aztán rájöttem, hogy rohadtul nem érzem, hogy rázna a bringa. Ekkor
jöttem rá, hogy ez észrevétlenül, de teszi a dolgát rendesen ahogyan azt kell.
A kerekek átütős boostos kerekek elől hátul. És akkor itt jön ki a támvilla,
meg a kerék összetétele. Hát ez valami félelmetes. A fullym kb 3 szor
hiányzott, egyébként abszolút nem volt problémám vele, merev és ruganyos
egyszerre. Eleve az egész gép nagyon egyben van. Átmegy mindenen és felmegy
mindenen. És le is megy mindenen. Valami félelmetesen el van találva, iszonyat
jónak tűnik az egész. A konstrukció egyelőre egyetlen gyenge pontja a gumi. Eleve
rárakhattak volna a tubeless ready felnire egy tubles ready külsőt, ehelyett
egy drótperemes 4000 Ft-os gummert raktak rá, huchinson toro. Ha valaki, én
szeretem a huchinson gumikat, de ez a 2.1-es gumi idegesnek tűnt. Jó nagy
bütykei vannak, ami előre vetíti, hogy laza talajon és esetlegesen sárban jónak
kellene lennie. Igen ám de nincsenek oldalra álló bütykök, így többször
bizonyította, hogy oldaltartása nincsen. Már csütörtökön az edzőköröm
horzsalékos mászásán lecsúsztam vele, de szombaton a szakadó esőben a versenyen
minden picit oldalra lejtő úton, csúsztam kifele vele mint állat. Ellenben
baromi jól tisztult, és a bringának nem hogy sártűrő helye van, konkrétan nincs
ahol ott maradjon a sár, egyszerűen annyira sok a hely, lévén hogy 27,5+ os
kerék is belemehet. Na de a gumira visszatérve, sajnos nem csak rosszat tudok
írni róla. Vasárnap nem esett az eső ellenben szikkadó sár volt. Na ez az igazi
táptalaja ennek a gummernak. Ez úgy tapadt mint az álom, csak a legagyagosabb
dágványban kapart el egy pillanatra, ott is felvitt, ahol az eddig használt
gumijaimmal spinninget játszottam volna. Mindenestre egyértelműen le lesz róla
majd cserélve, de egyelőre ebben az őszi meg téli dágványban jó lesz ez a
gummer.
És mit tud maga a gép? Felfelében az én nem éppen pille súlyommal elkezdtem
mászni. Olyan jó a meredeksége, hogy olyan helyeken feljöttem sárban ahol
máskor már tolom, max szárazon próbálom be. A bringa ment volna, csak én nem
bírtam, ergó felfelé jobb mint én, mászik mint az állat. Mi a helyzet a síkkal.
Hát a síkon minden is elmegy, szépen lehet gyorsítani, és nem fogy el a
sebesség. Meghatározó a lefelé. Eresztettem amit mertem, eddig mindent bírt,
nyilván nem egy DH gép, hanem vérbeli maraton bringa, de szerintem ez mindenen
is lemegy, eddig nem láttam neki korlátot lefele, csak magamnak. A gumi mondjuk
nem szerette a vizes gyökereket, vagy én nem? Egyszóval így egy hétvége, és 4
tekerés után, a bringa 5-öst kap a suliban. Aztán majd meglátjuk mit is tud
hosszútávon produkálni.
Welten 1
Szombaton egy középtávnak ugorhattunk neki. A rajt első
részébe begyűjtöttek minden külföldi illetve nem osztrák bajnokságban induló
delikvenst, így nekem sikerült a 01-es rajtidőt kapnom, Toncsival, Zolival és
még másik két delikvenssel közösen, egy olyan széles rajtban, ahol kettő
embernek is kevés volt a hely. Toncsinak pl. én adtam oda a térképét. Ahogy
álltunk a rajtban az eső elkezdett szakadni, és tette ezt kb. egy órán
keresztül.
A térképet felvéve, rájöttem, hogy itt valami nem stimmel, mert hogy merre van
itt észak. Aztán sikerült nagy nehezen összeraknom magam, de jött a következő
talány, vajon az ideális útvonalon meg van e szakítva az út, vagy nincsen.
Ugyanis sógoréknál tilos átvágni, így ez nem kis kérdés. Így aztán a félvilágot
megkerülve mentem az 1-esre. Tudtam, hogy ez hiba volt, a vicc, hogy nyertem az
átmenetet. A 2 nem volt nagy truway, bár lehet a másik irányból jobb lett volna
kerülni, kaptam is rajta rendesen. A 3 már nagyobb feladvány volt, fel a
betonon és le a pontra, vagy le a bringaútra és fel az erdőn keresztül. Mivel
félő volt, hogy Kristóf már itt liheg a nyakamon, az utóbbit választottam,
hiszen ott sokáig mehetek síkon, csak a végén kell megtolnom. Itt jött el, hogy
a szemüveget le kellett vennem, és beleraktam a zsebembe. Végül is csak 1
perccel lett rosszabb, mint Bernienek így, hogy egy ilyen szintes átmenetnél ez
nem volt jó döntés. A 4 felülről lett megfogva, pedig eredetileg egy szint utat
néztem ki, de nem volt szimpi. Na jött az első komoly hiba. Az 5-re nem láttam
meg a vétel útvonalat, azt hittem szintbe durrantok ki a betonra, erre szembe
jött valami „fal” egy tisztáson, úgyhogy ezt is megszívtam. A 6 meg maga lett a
pokol. Mivel csúsztam le a ferde úton, így a völgy felé támadtam a pontot.
Ráadásnak ez nem csak hosszabb volt, hanem még el is mentem a bejárat mellett,
így kerültem egy jókorát, minimum 2 perc maradt az átmenetben. A 7 maga volt a
horror. Gyakorlatilag nulla agy, csak fel, fel, fel, és ha nem volt elég, fel.
Szárazon sem hiszem, hogy megtekertem volna, szakadó esőben meg lehetetlen
volt. Fent aztán némi aránytalan út elosztás után, a jelölttől eltérően, egy
dózeren zúgtam le a pontra. Megállapítható, hogy eddig gyakorlatilag hegymászó
gyalogló verseny volt, a bringázás innen kezdődött. A 7-ről kifelé, szembe jött
velem Bernie. Lévén, hogy szerintem 6 perccel indult utánam ez elég nagy szívás,
itt van a nyakamon. Ami ugye azért probléma, mert ha nagyon megver, tökmindegy
mit jön Mário, olyan szutyok pontot hozok az osztrák kupában, hogy esélyem sem
lesz az összetettre. Így aztán innen elkezdtem menekülőre fogni, ami a csövön
és a szervezetemen, a tudásomon és a bringámon kifért. A 8-a hosszan lefelé,
amennyire mertem engedtem, de tudtam, hogy visszafele amennyire csak lehet
kikell tekernem majd, lévén ugyanazon az úton fogok visszamászni. Felfelé
mászás közben Bernie megint szembe vigyorgot, hát ez a nyakamon van. Sebaj,
amennyire csak tudtam fent a dózeren toltam amit bírtam. Benéztem a 10-est hogy
tudjam hova jövök majd vissza, majd ahogy a betonra értem lock be, és ami
belefért csak toltam ezerrel. Arra kellett figyelnem, hogy a pontra jó úton
menjek be, megint nem bírtam kiolvasni mi is ér ki a betonra. Ezért egyel
korábban ugrottam be, majd kisakkoztam a pontot, látva hogy ez hiba volt, mert
az út amin a pont van kiért a betonhoz. Megfogtam, majd futás fel az útig.
Bernienek már jönnie kéne, de nem jön. Talán völgynek ment, futott át egy
mosoly az arcomon, de nem egyszer csak szembe jött velem a betonon. Grrr. A 10
ugye be volt nézve, majd vissza megint ugyanarra, de a pont tetején, az úton
már megint itt liheg az osztrák velem szemben. Sebaj. Viszont a 11-nél óvatosan,
bár annál a pontnál a csillagok nem állhattak túl jól, vagy a gpsek, mert úgy
mentem el mellette, mint a szél, majd bejött egy hasonló út jobbról, amin kéne
lennie, nincs ott, ez az út nincs is a térképen, ez valami terepijjász izé.
Erre alattam ott a pont, lemegyek de gyanús, ez nem az enyém, basszus túl
futottam, na ahogy megfordulok, hogy visszamenjek Bernie már ott van. Vajon
megszívta? Meg, ő is fordul vissza, csak hosszabban gondolkodik, addigra én már
feljebb vagyok, majd egy semmilyen úton, ami csak a térképre nem hasonlít,
megfogom. Irány a DH, itt már nincs nagy matek, Bernie szembe, én meg eresztem
ami a csövön kifér, hogy bezsákoljak még két pontot, majd irány a cél.
Bernie
elég sokára ér be mögöttem, vagy 2 perc múlva, de így is kaptam tőle egy 7
percet. Háát ez borzalmasan ment. Lassú voltam, gyenge voltam, szégyent hoztam
a bringára, pedig ő ment volna. Majd kiderült Mozsi alig kapott 4 perccet. Ez
akkor már most reménytelen. Kristóf sehol, legalább az MK 100 pont ezzel meg
van, bár vannak itt még magyar nevű osztrákok pl Balázs Dániel, ki tudja mit
jön, meg milyen állampolgár. A morbiditás csak ezután jött. Ezzel a borzalmas
menettel, elhoztam egy 2. helyet, Mozsi meg egy harmadikat. Őt még nem hiszem,
hogy állt osztrák kupán dobogón. Pedig ez egy figyelős, lassú pálya volt,
szerintem ezért is jöhetett hozzánk olyan közel. Az más kérdés, hogy a majd 70
éves Dravetz Walter 49 alatt pörgette le, amit én 66 alatt, azért, az egy picit
durva.
Este szállás, kaja, dödölle, és hunyás, hogy reggel aztán
ismételten mehessünk ki Ausztriába.
Welten 2.nap
Az eső egész éjjel esett, majd reggelre elállt, sőt olykor
mintha a napocska is előbukkant volna. A sima rajtolás helyett, a mindenkinek
segítek picit, verziót választottam. Toncsi fék gondjait Michi Gigon
segítségével orvosoltuk, Kálmánéhoz egy imbuszkulcs is elég volt.
Hosszútávnak kiírt valami várt ránk, de a táv azért messze
volt a kiírtak szerint a hosszútól. A rajt ellenben giga messze volt, sok
szinttel, így azért kellett rá időt szánni. Kapásból a rajt rossz helyen volt,
de sebaj a térkép és rajt problémák után, ez már csak egy pici megingást
jelentett. Az hogy a rajtba Mozsi 1 perccel ment ki előttem, meg Zoli akinek
ellenben 2-vel kellett Mozsi előtt mennie velem indult együtt, egy laza
káoszról tanúskodott. Ugye ez azért volt gebasz, mert így bárkivel találkozok,
nem tudom, hogy ő mikor is, és hogyan indult.
Az 1-es DH szakaszon meglett
Mozsi. Itt éreztem, hogy a gumi most fog rendesen. Innen mi a visszamászást
választottuk, egy darabig együtt, majd felpattantam a bringára, és Moszitól
könnyes búcsút vettem. A mély talaj azért gyilkos volt. A 2 így maghatározó
átmenet lett, végig dózeren, hogy a pont közelében először Bernie, aztán Balázs
Dani majd Kristóf is szembe jöjjön. Az más kérdés, hogy a kimászáskor az 1-ről,
a mögöttem induló Márió is megjelent. Gyakorlatilag a komplett kurz mezőny itt
ment előttem. A 2-3 gyakorlatilag ugyanazon az úton vissza. Tudtam, hogy Danit
vagy Kristófot utol kéne érni, utóbbi, pont a pontról mászott ki, amikor az
útkereszthez értem. Az más kérdés, hogy a 2 felett megjelent Mozsi, tolta neki
az öreg rendesen, na meg nemsokára Márió is. Ebben nem voltam biztos, hogy 3
perc van közöttünk.
A 3—ról, én nem mentem fel, hanem a narancssárga szalagon
mentem az útra. Úgy gondoltam lefelé már hátba kell vernem Kristófot, hát nem,
sehol sem volt. Ellenben a 4-re mászás közben láttam előttem, de mivel a csávó
vaságyastól 40 kiló, felfelé én a 120-al nem tudok vele machelni. El is tűnt.
Az 5-re csöppet meglepett, hogy felfelé megyünk, de ez van, így legalább a
pontra lemegyünk. Azonban megint jött szembe Bernie, saccra 2-3 perc van így
köztünk, mármint annyival jár előttem, de fogalmam nincs mennyire indult, csak
mintha ő rajtolt volna a legelején. A ponton aztán ott állt Kristóf. De hamar
elhúzott. Mivel nem tudtam értelmezni a szintvonalakat, úgy gondoltam lehet a
lakott lesz a jó, amerre Bernie is elhúzott, úgyhogy utána mentem. Igen ez volt
a vétel. Szinte végig síkon, picit lefelé haladtam. Majd egy DH-val le.
Mondanom sem kell, Bernie megint jön szemben, szerintem mintha nőtt volna picit
a különbség. A ponton meg Kristóf állt, aki azzal szenvedett, hogy hogyan
másszon vissza bringán ülve a sáros felfelén. Én nem sokat szórakoztam,
feltoltam a bringát, bár nádszál úr eltekert mellettem, de hamarosan már ő is
talpon volt. Mivel a gerinc már enyhébb volt, és tudtam Bernie megtekerte,
nekem is azt kell. Elkezdtem kihasználni az 1*12 előnyeit, és kitekerni az
emelkedőt. Kristóf megint eltűnt, majd a hegytetőn Márió, és Mozsi is szemben
érkezett. OK szerintem ez már több mint 3 perc Márióval, ezt meg kell tartani,
mert van ez 6 is. Kristófot láttam elmenni a jó lehajtó mellett, engem meg
látott lehúzni, így utánam is jött, de ezt akkor nem vettem észre. A 7 előtt
még Lendvai Kati is megállított, ha 10cm-t tovább megy, látja a pontot, de az
biztos, hogy a térkép itt nem volt feltélen a legjobb. Innen irány a 8, na nem
volt túl ész átmenet, csak robogni kellett. Ahogy megyek be Bernie megint jön szembe,
csóválja a fejét, hogy basszus mindig rámegyek, érzésem szerint most csökkent a
különbség, persze az kérdés miért is erre jön ki, de hamar rájöttem, jól
csinálja. Maga a pont egy meredek csúszós steigen van, jobbnak látom feltolni a
bringát, persze Kristóf máris elmegy mellettem, mert ő meg itt jött mögöttem,
csak én nem láttam, és felteker, de megy is tovább a pontról. Aha mászik fel a
tegnapi rajthoz, szerintem ez hülyeség, a beton felé lehet hosszabb, de csak 3
szintvonal és az is betonon, ráadásnak tegnap már ezt megtekertem. Izomból
fordulok vissza, és tolom ki a betonra, ahol ami a csövön és az áttételen
kifér. Az utolsó kanyarban feltűnően hangos lesz a racsnim, ami alapból sem
halk. 40-el veszem a kanyart, gyakorlatilag a legszélére kisodródok, de a hang
egyre hangosabb, itt van még egy bringás és gyorsabb mint én. Azért betonon
lefelé nem sok ilyen van a mezőnyben, van tippem ki van mögöttem, de hol, és
jobbról ahol nincs hely Kevin húz el mellettem, mondom hogy Sorry, de ő is
tudja neki kellett volna visítania, hogy jön, hagyjak neki helyet. De
megoldotta. Irány fel a pontra, a tisztáson látom, hogy a pontról küzd kifelé
Bernie. Pont a lefordulásnál találkozunk, szerintem nőt az előnye, ráadásnak
itt az ő pályája jön, mert primkó átmenetek, meredeken felfelé, úgyhogy nincs
megállás, ami csak kifér a csővőn. A 9-ről kifelé Kati és Kristóf jön szembe, Kristóf
valszeg rájön, hogy ezt ő bizony benézte rendesen. De ezzel nincs foglalkozni
idő, a kis steigen nem szállok le, amit bír azt fel a mezőn, aztán irány a 10,
majd gondolkozás nélkül vissza irány a beton. Látom Niklas Wieser az ebikeval
az oldalban lévő ösvényt választja, én a betont. E-bikéval akkor ér ki az ösvényről,
amikor én felfordulok a betonra. A tipikus dombvidéki kegyetlen meredek, ahol
34-50-ben is alig bírom megtekerni. De aztán felmegyek, nem látom értelmét,
hogy felvágjak a terep úton, így megkerülöm betonon. Halványan reménykedek,
hogy látom Berniet, de ez nem reális, csak Niklast látom, ahogyan fogja a
pontot. Na ná 25-ig rásegít neki az a szar, nyilván előbb ér fel. Fel küzdök,
helyenként már majdnem leugrok de nem lehet. Pont megvan még egy kis mászás,
majd DH a befutóra, aztán cél. Bernie az orrom előtt mossa a bringát. Valamit
magyaráz nekem osztrákul, naná hogy fingom nincs mit mond, én csak azt tudom ez
egy jó meccs volt. Mosás után együtt olvasunk ki, látom, hogy befut Kristóf,
Danit nem látom, de az nem is reális, és Mário sem ér be az elkövetkező 3
percben. Elvben szerintem ezt a futamot nyertem. Kiolvasunk, mondja az időt a
főmester, nyilván én nem értem, de Bernie gratulál, végre látom a lapot. Egy
laza 7 perccet kapott tőlem. Ősszenézve azért a végén a gusztustalan meredeken
azért hozott rajtam, de gyakorlatilag a 2-es rossz útvonalválasztásánál szívatta
be magát. Neki mindig vannak ilyenjei, de mostanában nekem is. És győzelem. 100
pont az osztrákoknál, 100 pont nálunk. Ez így azért ok, de hogy ez mire elég,
ahhoz kb kell még két nap, de gyanítom Lavi előbb fog mailt küldeni hogy hogy
végeztem, minthogy én megtudjam nézni. (Nem írt előbb Lavi, megnyertem az
összetettet, úgy hogy még egy ponttal el is számolták a pontjaimat. Immáron
másodszor lettem 21kurzban osztrák kupa győztes, de ehhez nagyon kellett a
Tiroli kaland májusban.)
Jó verseny az esőtől eltekintve, végre nem kánikula,
kellemes 18 fok, a bringa 5*-ra vizsgázott.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése