Nagyon - nagyon hosszú tél van mögöttünk. Aki ismer, az
tudja, hogy ez azért nem különösebben szokott meghatni, bár általában a tél
végére mindig bekettyózok, novemberben meg egy ilyen mindennek vége életérzés
lesz rajtam úrrá, ami erősödik, aztán általában az első tavaszi napsugár, vagy
az első térképtartós tekerés szokta ezt szétzúzni, mintha mi sem történt volna.
Amíg Pesten laktam, és a távoli szigetre jártam dolgozni, akkor bizony rohadt hosszúak voltak a telek, és márciusban legszívesebben belevágtam volna a téli bringás ruhákat meg a trekinget a Dunába a kompról, amikor még mindig símaszkban kellett kitekerni a munkahelyre, március végén! De ez már a régmúlt. Ma már nem tekergetek a munkahelyek meg a lakás között. Hogy miért nem? Talán mert ahhoz viszonylag közel vannak, hogy átöltözzek, ahhoz meg viszonylag távol, hogy utcai ruhába ne izzadjam szét magam, mire betekerek. Na meg az egy, olykor két kiskorú, reggeli szállítmányozása sem feltétlen oldható meg egyszerűen bringával. (Na jó megoldható lenne de azért -10-ben csak nem dobom be Helkát egy utánfutóba, Botiról nem is beszélve.)
Amíg Pesten laktam, és a távoli szigetre jártam dolgozni, akkor bizony rohadt hosszúak voltak a telek, és márciusban legszívesebben belevágtam volna a téli bringás ruhákat meg a trekinget a Dunába a kompról, amikor még mindig símaszkban kellett kitekerni a munkahelyre, március végén! De ez már a régmúlt. Ma már nem tekergetek a munkahelyek meg a lakás között. Hogy miért nem? Talán mert ahhoz viszonylag közel vannak, hogy átöltözzek, ahhoz meg viszonylag távol, hogy utcai ruhába ne izzadjam szét magam, mire betekerek. Na meg az egy, olykor két kiskorú, reggeli szállítmányozása sem feltétlen oldható meg egyszerűen bringával. (Na jó megoldható lenne de azért -10-ben csak nem dobom be Helkát egy utánfutóba, Botiról nem is beszélve.)
Na de ez a tél is megvolt. Voltak benne hullámvölgyek,
hullámhátak, bár több volt a völgy, nagyobb volt a bedepizés mint valaha, de ez
most nem csak belőlem, hanem sok negatív rögeszméből is fakadt. Olykor volt,
hogy majdnem leszálltam a bringáról, és többször is megkérdeztem kell ez nekem?
Aztán másnap már azon gondolkoztam merre is tekerjek két nap múlva. Olykor meg
rá sem néztem. Mindenestre mind máig sikerült október 30.-a óta összeszednem
durván 2250km-ert 23 000 szinttel, majd 118 órányi mozgás alatt, amiből 13
óra volt spinning, vagy 2-3 óra sífutás imitáció (igaz ezzel összeszedtem életem
első országos bajnoki érmét, Kálmán barátom segítségével), a többi mind bringa a szabadban elsősorban országúton.
Ezt mindenki eldöntheti, hogy sok vagy kevés. Lehetett volna ez több is, meg kevesebb is. A februári dögrovás, amelyből elvben egy hét alatt gyógyultam fel, de fizikailag 3 hét alatt, sokat kivett, a márciusi tél, a januári korai sötétség, szóval sok minden befolyásolta. Ami a nagy eredmény benne, hogy zokszó nélkül megyek 50 kili fölé edzéseken, ami szerintem jó, a sebesség az olyan amilyen, 37 évesen lesz amilyen lesz. Ami biztos, hogy azt mondhatom, hogy fizikailag talán felkészülten várom a szezont, azt a szezont amiben nincs számomra kiemelkedő esemény, de tényleg, csak egy jó hosszú rétes tészta, ahol az elsődleges cél az hogy jól érezzem magam, és lelkileg rendbe jöjjek!
Na de nyilván sportolni célok nélkül nekem nem lehet.
Nyilván a cél, hogy ne hízzak vissza, ha már azt, hogy lejjebb menjen a súlyom
képtelen vagyok elérni, pedig volt egy kósza megindulás, aminek aztán a
betegség & olimpia & no sport úgy vetett véget, hogy csak na, most meg
olyan kajakatt van rajtam, amit uralni nem tudok. Na jó, lehet a pénteki tanszoba
sem tesz jót, mert hát így a délelőtti péksütemény fogyasztás, átugrik
délutánra is, ha nem akarok éhen veszni, na meg kell ahhoz az örömhormon
legalább belülről, hogy a több mint két órás legeltetést elviseljem.
Na de azért lehetnek kézzel foghatóbb célok. Tavaly ugye,
mind a két kupában ahol versenyzek, sikerült olyan eredményt elérni ami
felemelhetné a mércét, és mindegyik óriási küzdéssel sikerült. Idén így
ránézésre, az osztrák kupa könnyebbnek látszik. Ott talán a 21kurz dobogóját sikerülhet
megőrizni ha jól jön ki a lépés. Az hogy meg is nyerni még egyszer, az már
sokkal nehezebb dió, hiszen azért vannak ott kemény arcok, akiket tavaly is
csak egy kegyetlen hajrával sikerült megverni.
A Magyar Kupa, na az már más
helyzet. Sikerült elérni azt, hogy a legizgalmasabb versenynek a 21B-t minősíti
mindenki. Így új és régi ellenfelek sora jelent meg a mezőnyben, akik nyilván
skalpokra és összetett győzelemre vágynak. A két öreg aki visszatért, mert azt mondják
nincs értelme F40-ben Sütivel meg Danival versenyezniük, inkább jönnek, hogy
minket verjenek le Kárpáti Gabi és Máthé Tomi. Mind a kettő sokkal erősebb,
mint én, még ha Tomi egy fikarcnyit sem edz, de benne van az őserő, Gabi meg
még edz is. Ezt a két srácot szintes, hegyvidéki pályán, én nem fogom tudni
elkapni, sík dimbes - domboson tudunk meccselni. Közülük egyértelműen egyébként
Gabi az esélyesebb legalábbis szerintem. De nézzük a többieket. Hidy, OK ez nem
volt kérdés, majd lehet, megint elkezd tavasszal altatni, aztán meg szénné veri
a mezőnyt. Bringa technikai pályán tutira ver mindegyünket, egy óra feletti
pályán van ellene esély, mert hogy annyit nem teker tavaszig, aztán ősszel már
ott sem. Kornél pár napja úgy nyilatkozott, hogy nagyon gyík formában van. Aha
aztán meg elkezdi húzkodni a bajszunkat, ráadásul ha bringatechnikailag nehéz
egy pálya, akkor bizony ő sokkal esélyesebb, pláne ha mindez lefele van. Persze
aki hobby szinten nyomul az autók között Pesten annál érthető, hogy nincs
félelemérzete. Kálmán, végig teniszezte a telet, panaszkodik, hogy hosszúak a
pályák, a kérdés csak az hogy velünk száll harcba vagy megy a master B be, hogy
Csontiékon vegyen erőt. Béci, ha tömegrajt van és rajta is marad valakin, akkor
a leggyorsabb, de ez a sport nem tömegrajtos, de ha az asszony megtanította
tájékozódni, és a térde is rendben lesz, akkor bizony vannak ott esélyek. És
akkor a végére hagytam a legnagyobb ellenfelet ez pedig Ágoston. Ha valaki erős
akkor ő az. Tájékozódni, ahhoz képest, hogy nem volt sosem tájfutó remekül tud.
Gyors, erős, technikás, egyszóval mindenben jó. Ha a munkája engedi és elég
versenyre el tud jönni, akkor megnyerheti az évet. Ilyen felhozatal mellett ha
idén a dobogó meglesz a magyar kupában akkor már királynak érezhetem magam, ha
annál jobb, hát akkor túl teljesítettem a célt. De szerintem Gabi-Ágoston-Hidy
sorrend lesz a vége, és ebben a sorban én nem szerepelek, de azért mindent
megteszek hogy beleköpjek a srácok levesébe.
Mi a helyzet az egyéb versenyekkel? Tavaly rákattantam az
időfutamokra, sajnos amiről tudom, hogy mikor van az a Pannonhalma prológ, ami
sajnos egybeesik Sastinnal, és nyilván azt a derbyt biztosan nem akarom
kihagyni, így idén is megy a levesbe a Pannonhalma. Sajnos ugyanez a helyzet az
Írott-kő Hill Climbbel, mert hogy az is pont rossz időpontban van. Ami talán jó
lehet az a Ravaszd - Ténnyő, mert az ha ugyanakkor van mint tavaly, akkor pont
beleférhet, és az tök jó volt.
Maraton fronton is szűkül a helyzet, bár tavalyhoz képest
lehet többször sikerül eljutnom… Május 1 Balatonfüred, egyértelműnek látszik,
mint ahogy a Bakony-maraton is, sőt beneveztem, pedig tavaly nagyon dühített
a Krosszkovácsi is, de ha már annyira lehordtam szegényeket, megígértem hogy
idén elindulok, különben is „hivatali kötelezettségem” ellenőrizni nem e
indulnak tájbringások azon a derbyn állnéven, mert azoknak kilőve a Master VB!
Ezeken kívül ki van nézve a Brigetio-maraton, olyan lelkes az a rendezőgárda,
és tavaly tetszett az időfutamuk, hát ha már a munkanap csere miatt kimarad
Szlovenij Gradec, akkor irány Komárom. És mint kiderült Duna-maraton idén éppen
véletlenül belefér, mivel még nem voltam az Esztergomi pályán, valószínűleg
megnézzük. De ha már ott voltam a Dunán meg Krosszkovácsin akkor elvben az
intersport serieshez egy verseny kell még és láss csodát a Poprádi zárófutam
pont üres hétvégére esik, így lehet egy Szlovák családi nyaralással egybekötve
ellátogatok oda is. Ezeken a versenyeken nincsenek célok csak a jó érzés, a
kihajtás a bringás tömegben való nyomulás. Amíg nem találják ki a 100+-os
kategóriát, addig eredményekkel nem törődünk, csak a saját teljesítő képességet
kell mérni rajtuk.
K3 remélem idén is játszik, igaz a partnerek nem tolonganak, bár én hű szeretnék nagyon lenni Csonti barátomhoz, és nagyon bízom benne, hogy nyomulhatunk együtt, de ez a döntés csak rajta áll. Az a kérdés mi lesz akkor, ha végül is mégis nemet mond, de remélem nem fog ilyet tenni.
Tehát lesz bringázás idén is, remélem hogy ebben a család,
és legfőképpen anyukám partner lesz.
Ja és hogy miért pont ma? Mert ma felkerül a térképtartó a
bringára, mert hogy edzőtáborban vannak az osztrákok nálunk, és ha már nyíltak
az edzések, és épp rá is érek, akkor miért is ne mennék! Különben is jelenleg
süt a nap és fúj a szél, tehát terepre és nem országútra vágyok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése