Igen tudom nem szoktam a munkámmal foglalkozni a blogomon, de nagyon érett már bennem, hogy írjak valamit erről. Annyi baromságot olvasok jót és rosszat a neten, ahol szidjak az egész helyzetet. Van ahol magasztalják a tanárokat, van ahol meg azt mondják, hogy hogyan képzelik a pedagógusok, hogy ezt így csinálják. Én pedagógus vagyok, és jól felfogott érdekem volt, hogy az elmúlt durván három hónapban, digitális módon, vagy valami hasonló módon oktassam a tanítványaimat. Jól felfogott érdekem volt, hiszen én is bérből fizetésből élek, és arról meg ne is beszéljünk, hogy gyakorló apaként, van némi rálátásom mi van akkor ha 6 hónapra szabadon engedjük a gyerekeket, pláne egy olyan helyzetben amikor minden honnan a „maradj otthon!” jelszavakat skandálják.
Hogy éltem
meg?
Nézzük meg először, hogy én magam, hogy is éltem meg ezt az
egészet, bár még nem fejeződött be. Egy 3 és egy 7 éves gyermek apukájaként, na
meg egy pedagógus feleséggel a hátam mögött, egy 2 és fél szobás lakásban,
azért nem annyira egyszerű. Bár ne panaszkodjak, mert van akinek ennél rosszabb
a helyzete. Szerencsére, bár elszeparált, ráadásnak két munkaállomás ugyan
nincsen a lakásban, de hamar kialakult, hogy enyém lett a nappaliban
létrehozott munkaállomás, íróasztal stb, a nejem pedig bevonult a hálószobánkba,
ahol a saját ajtó nélküli IKEA szekrényéből alakította ki ugyanezt. Még jó,
hogy a fizetésünkből nem tellett ajtóra a szekrényekhez, mert akkor kissé
nehézkesebb lett volna. (Mielőtt még valaki szidna, hogy milyen gonosz vagyok,
hogy nem én mentem a szekrénybe, felhívom a figyelmet, az én szekrényem olyan
helyen van, ami elé nem fér be egy szék, úgyhogy ezért is kilőve, na meg drága
feleségem legalább magára húzta az ajtót, így eltudott szeparálódni a tomboló
törpöktől, míg nekem ezt csak a fejhallgató és a youtuberól benyomott dal
összeállítások szolgáltatták.) Azt gondolom sejthető, hogy a hátam mögött
tomboló két törp, akik nyilván odafigyelést igényelnek, finoman nehezítették a
szakmai munkámat. Így aztán ha dolgozni akartunk szigorú órabeosztást voltunk
kénytelenek csinálni, amibe szó szerint értsd, minden otthoni és nem otthoni
tevékenységet bele kellett táblázni. Ha valami csak pár perccel is elcsúszott,
az borította azt a napot, de lehet a következőt is. Na jó hozzáteszem ezt a
beosztást első sorban én próbáltam betartani, nejem nem bír ennyire katonás
rendben élni (én sem), úgyhogy ő áthágta ami a saját „én idejének” ment rendszeresen
a rovására, na meg olykor komoly feszültségeket okozott. Nagy könnyebbség volt,
amikor oldottak a karantén helyzeten, és úgy döntöttünk a gyermekek napközben
át lesznek száműzve mamához. Ez annyi galibát azért okozott hogy két újabb fix
program került be a dologba, az át és vissza cipelésük. Ellenben nem este
10-kor félálomban kellett a tanyagokat felvennem, ez meg az előnye lett.
Alapvetően egy nap valahogy úgy nézett ki, hogy felkelés
után friss aggyal, akár hajnali 6-kor is neki ültem a gépnek és amíg a gyerekek
fel nem keltek, és el nem kezdtek elégedetlenkedni, ez kb. 8:00, addig a gépnél
ültem és házikat javítottam.
Miután a kölkök megreggeliztek és kaptak némi TV/tablet/telefon kombót akkor
visszaültem, és házit javítottam kisebb megszakításokkal, hiszen azért nem
ritkán hamarosan: hangos tablet zaj, veszekedés, tv kapcsolgatás, vagy éppen a lízing
hörcsög elengedése a lakásban okozta a problémát, amit lévén drága nejem élő
órákat tartott kulcsra bezárt hálószobában, meg kellett próbálnom megoldani. De
sok esetben az ”Anya segíts mert szétverem a lakást” kiabálásomban ért véget.
Jó esetben a házik javításával délelőtt 10-11 re végeztem is, majd
elkezdődhetett, ha volt még rá idő, a következő adag digitális tananyag
elkészítése.
A volt még rá idő az azt jelenti, hogy heti 5 nap én főztem, míg kettőt a nejem
vállalt be. Mivel én próbálom kerülni a szénhidrát fogyasztás, a gyerekek meg
azt, hogy lehetőleg húst ne egyenek, így azért a ragadozó szemléletemnél ezt a
kettőt egy ebédhez összehozni max úgy lehetett, ha a gyerekek kaptak valami
igényesebb ételt. (A sajtos tejfölös tészta az a nejemre maradt) Úgyhogy az
aranygaluska, palacsinta, lángos, lepcsánka, vargabéles és baráti körei
készültek, a flekken csirkemell saláta kominációk mellé. Ja és hogy az ovi
bölcsi házirendje tartható legyen, ennek nagyából délre kész kellett lennie.
Néha előkerültek porlevesek is a sufniból, de a karantén idején sem szerettem
volna ételfutárt látni a lakásom környékén.
Még a délutáni altatás a kisebbiknek és a nagyobbik fejlesztő foglalkozása is
belett osztva. Mint ahogyan a ki mikor tud elmenni picit edzeni. Én úgy
döntöttem magam részéről, mivel alapvetően őrülök meg a bezártságtól, meg emellé
még a hátam mögött tomboló gyerekektől, a rajzfilmek alap hélium hangjáról meg
nem is beszélve, hogy mindennap próbáltam 1-2 órácskát sportolni elsősorban
bringázni. Meg is lett az eredménye, hogy május végén több mint 3000km van a
lábamban.
A gyerek délutáni szieszta időszaka az egyik legjobb pillanat volt a digitális
tananyagok folytatására, amely aztán természetesen gyártás ügyileg ment is
tovább, olykor éjfélig bezárólag sőt volt hogy tovább. Ugyanis amíg a kölkök
itthon voltak addig esélytelen volt bármilyen tanyagot szóban felmondani amíg
ébren voltak. (Egyszer próbálkoztam vele, bemenekülve az ő szobájukba, hát azt
a lebaszást amit az asszonytól kaptam, hogy utána a nappali, hogy nézett ki,
nem teszem ki az ablakba, és a legnagyobb baj hogy igaza is volt, lévén én
figyeltem munka közben a gyerekekre. Ja és akkor arról szó se esen hogy a 70
éves anyukámról és a két nagynénémről is legalább bevásárlás gyógyszertár
ügyileg nekem kellett gondoskodnom, ami újabb stressz faktor volt két bevásárló
listával plusz a magunkával a fejembe elmenni a „covidtól leselkedő boltba”
mindent beszerezni.
Szóval elég húzos napi minimum 10 de inkább 12-14 óra monitor előtti
tevékenységet kellett megoldani, és ehhez hozzájárult hogy ezt folytatni
kellett a hétvégén. Nekem ugyanis egy nap kivételével 5 tananyagot kellett naponta
feltöltenem és nyilván vissza ellenőriznem, azon az egy napon csak kettőt.
Illetve ezt még kiegészítette, hogy volt egy magán tanítvány az egyik suliban,
akit nem engedtek összevonni az osztállyal a digitális térben. (Mondjuk az
felmerül bennem, hogy miért is nem engedték?) Illetve május elején kiderült,
hogy lenne egy srác ugyanebben a suliban, aki nem hajlandó a gyámjával a
digitális rendszert használni, úgyhogy küldjek el neki minden anyagot mailben…
Na jó amikor utóbbit meghallottam hogy mit követelnek tőlem, pár ember
érezhette ahogyan a tört megforgatom benne.
Digitális oktatás? Az
mi a fene?
Ilyen helyzetekben az ember csak úgy mehet bele a digitális oktatásba,
ha azt nagyon jól átgondolja, hogy mit is akar csinálni, máshogy vagy egy
őskáosz vagy maximális elveszés lehet belőle, mind a két oldalon. És itt már
fel is merül a kérdés, mi az hogy digitális oktatás? Ha valaki tudja emberi
módon megfogalmazni, értelmesen és nem nagy elánnal megírt szakirodalmakból,
akkor az mesélje el nekem is, illetve a komplett magyar pedagógus
társadalomnak.
A véleményem szerint a digitális oktatás az az, hogy mi pedagógusok, a
gyerekeknek digitális formában juttatunk el információkat, feladatokat,
anyagokat, amelyek segítik az ő tanulmányaikat előre vinni. Vannak, aki itt
ebben az esetben rohadt nagy hókusz - pókuszra gondolnak, hogy itt aztán eljön
a digitális Kánaán, és a gyerek megnyomja a bekapcsoló gombot, és mint egy
agykontrollal már a fejében is van a komplett tananyag. A nagy francot, ez nem
erről szól, és bárki bármit mond nem így van. És bárki bármit mond, szerintem
rohadtul nem tudja senki, hogy mi is ez pontosan. És hogy miért nem? Mert nagyon
kevés az aki ugyanabban a korosztályban kipróbálta mind a két oldalt. Van a
tanárnak egy elképzelése, hogy „ez tök jó
lesz így imádni fogják a kölkök”. Pl. Szabadulószobát csinálok digitálisan
minden órára. Mit mond erre a gyerek? „Egy
újabb feladat, ja megint szabadulni kell, úristen nem fogja fel ez az idióta,
hogy ez baromi nagy időrablás tőlem?” Pl a szabaduló szoba egy baromi jó
játékos elfoglaltság, de amikor az érettségizőnek meg kell tanulnia még a
Babits életrajzot (megjegyzem azt sem használja többet az életben a legtöbb
mint a Thálész tételt) akkor rohadtul nem azzal akar baszakodni, hogy valami
szabaduló szobás játékból akarjon kijutni. Ezért mondom azt, hogy senki nem
tudja, hogy a másik oldalnak ez mennyire szívás, mert nem próbálta ki. Az a
szülő amelyik azt mondja ez nem digitális oktatás, hogy a tanár elküld 3 linket
fizikából amin oktató filmeken mutatják be azt a fizikai történést, amit a
tanár bent az órán 30 percig ecsetelne a gyereknek. Mert a szülő azt mondja „ezt én is összetudom keresni a neten, a
tanár meg pár perc alatt le tudta az óráját, aztán Hawaii”. Ja csak neki
még azon kívül van 5, vagy még több órája ahol ugyanezt csinálja. Ráadásul, ha
egy március 15 előtti digitális
analfabéta tanárról beszélünk, aki azt sem tudja mi az a videótanár, és
most ismerkedik az egésszel, akkor nem 5 perc, hanem inkább 5 óra megtalálni
kis túlzással neki egy tanórához a megfelelő tananyagokat.
Ráadásul ha nemvolt digit analfabéta akkor bizony nem ezt fogja csinálni, hanem
valami teljesen mást. Amire meg mindig az jön vissza pár szülőtől, hogy „nem professzor a gyerekem honnan tudná?” És
ha már a szülő szidalmairól beszéltünk, ott van az a szerencsétlen szülő, aki
lévén home officol egész éjszaka, mert a gépére rávetődtek a gyerekei
napközben, ezért napközben max telefonon meetingel meg hasonlók, és mivel napközben
állítólag „jobb dolga sincs” segít a gyermeknek tanulni. Mi az hogy segít, sok
esetben tanítja a gyermekét abból, amit 20-30-40 éve tanult, és lehet akkor sem
értett és akkor is utált. Tanulja meg előre a trigonometriát mert a gyereknek
épp az lesz a matek lecke, vagy fejtse ki töriből Robespierre nézeteit a
kapitalista világrendről és a royalisták elleni eredményes fellépésről, mert
töriből meg ez a feladat. És amikor a kémia, fizika, természetföldrajz
kombinálva a biosszal kerül elő, akkor meg végkép lehasal, mint ahogy a csináld
meg gyufából a Diósgyőri vár makettjét feladatnál is. (nincs is otthon gyufa,
nem dohányzik, meg villanytűzhelyet használ, a szülinapi tortát meg
gázgyújtóval gyújtja meg.) És erre jön a dolgozat ahol a gyerek a szülővel együtt
összehoz egy hármast, és ki van akadva de hát ő mindent is tudott, vagy mégsem?
Ráadásnak korábban tolta a gyerek elé a nimbuszt, hogy „ő biza általánosban mindig ötös volt mindenből, belőled meg azzal az
etika 4-essel nem lesz semmi édes fiam, hogy hozhatod ilyen helyzetbe szegény
anyádat.” Szóval minden tiszteletem a szülőké, akik odaállnak és
megpróbálnak tanítani, és hülyét csinálni magukból a gyermekük mellett.
A lényeg a lényeg nem tudjuk mi a digitális oktatás. Minket még ha szerepel is némelyikünk
valamelyik indexében, vagy 30 kredites továbbképzésében olyan, hogy digitális
oktatás igazából soha nem tanítottak rá. Jó esetben elsoroltak pár programot
ami használható a digitális térben, de kb ennyi. Én momentán az ilyen órákon
nem is nagyon figyeltem, mert amikor az előadó letolt 90 perc alatt 100 féle alkalmazást,
kiegészítve hogy honnan nyúlhatok legálisan képet (nekem google ilyen esetkehez
a barátom), szóval abban az eseményfelhőben én elszálltam mint a győzelmi
zászló, csak arra figyeltem, ha volt valami gyakorlati feladat, az tuti verseny
lesz és azt nyerjem meg. Na jó persze versenyző típus vagyok!
Ráadásnak magát a digitális oktatást azt nem most a semmiből kéne alkalmazni,
hanem ahol jól megy (van ilyen biztos?) ott már évek óta az oktatás mellé
teszik oda. Ja de ott lehet, nem 35-38 órával terhelik a gyereket bent a
suliban, hogy működni is tud.
Egy cikk szerinte a
digitális oktatás 1-est kap
Egy ilyen kényszerhelyzet más megoldásokat szül. Most
olvastam pont egy cikket, hogy mikor is kaphatna 5-ös osztályzatot egy iskola a
digitális oktatásra. Magyar találta ki, tehát „óriási” lehet benne a
tapasztalata. Nézzük meg minek kell teljesülnie a cikk író szerint az 5-ös
értékrendhez
1, Az iskola
létrehozza saját digitális terét, és megköveteli a pedagógustól hogy azt
használja, na meg a diájai is!
Ehhez kéne egy digitális tér. Van? Van ahol igen, van ahol nem. Melyiket
használjuk?
Az állam a Krétát támogatja, amely
igazából egy osztálynapló és nem egy tanulási tér, de sebaj pár nap alatt megpróbálták
megoldani. Év végére elértük hogy már lehet fileokat is feltölteni bele hurrá.
Szóval a Kréta felejtős, arra ellenben jó hogy lekönyveljük bele az óráinkat,
meg a jegyeket.
Office 365 meg a Teams Jó mert ha van egy suliban akkor ingyenes meg a kölköknek
is. Mondjuk egy halom keretprogramot érdemes hozzá minden platformra letölteni,
hogy zökkenő mentesen működjön, és itt már a gyerekek egy része meg is dőlt, na
meg a pedagógusoké is. Mellette meg is kéne tanulni használni, pl belépni. Ha
volt erről korábban képzés mind a két oldalra, akkor szuper mennie kell, ha nem
volt, akkor köszi de a fél bagázs alsó hangon el fog rajta hasalni. Tehát egy
jó rendszer csak nembiztos hogy kényszerhelyzetben nulla idővel kell rá
áttérni.
Classroom a google keret programja.
Na igen a legtöbb gyerek tanár rendelkezik valami google felülettel így
kézenfekvő. A használata pofon egyszerű, pár perc - óra alatt audidakta módon
is megtanulható egy szintig. Utána, aztán amikor az ember ráérez, belefut a
korlátaiba és a google saját hülyeségeibe, lévén hogy ez a program bár
oktatásra van kitalálva, de igazából nem arra készült csak beleörökítették az
egyébként cégeknek szánt közösségi munkafelületet. És arról ne is beszéljünk,
ha egy iskola nem volt március 15.én előfizetője (bár pénzt nem kér) mindenki a
saját driveján csinálja a cuccot, ami főleg pl. egy tanítónál, vagy
matektanárnál, vagy magyarosnál a 4 megás füzet vissza fotózásokkal pár hét
alatt megtelik. Pláne ha még videóat is feltöltöget rá valaki. Áthelyezni meg
nem lehet, így ha közben a suli meg is szerezte a korlátlan tárhelyet, oda már
nem ugrik át a cucc, max kezdheted újra kiépíteni, és áthozni a gyerekeket.
Aztán van olyan iskola, aki fogta a discordot
és csinált benne egy iskolát. Na ez az amire a magyar pedagógus társadalom
nincs felkészülve. Még én meg a nejem is kamilláztunk, amikor bezárod a
discordot mindent kikapcsolsz, aztán egyszer csak meg szólal valaki hogy „Ági néni azt szeretném kérdezni…” (Ja
és mind ezt a hálóban miközben én éppen öltözök át bringás ruhába, hogy menjek
streszt levezetni.)
Szóval vannak felületek, de előképzettség nélkül azért kevésbé működnek. Talán
még a classroom tudja leginkább a kezdőket befogadni viszonylag könnyen.
2, A rendszer
használatának technikai, szakmai és módszertani támogatása szervezett, egyes
kollégák világos feladatkörökkel segítik a tantestület technológiailag kevésbé
haladó tagjait.
Hú de jól hangzik, csak kérdezem ki? Az infó
tanár? Akinek kb. ugyanannyi fogalma van, tisztelet a kivételnek, erről az
egészről mint az átlag pedagógusnak. Ő sem tanulta, most ismerkedik vele, nem tudja.
Ha meg igen, lehet hogy a csávó akkora kocka, hogy képtelen a többieknek
elmagyarázni mi a fenét csináljon. (Mondjuk akkor elég fura hogy pedagógus de
előfordulhat)
Vagy a technikai guru digit zseni pedagógus, aki már évek óta nyüstöl mindenkit,
hogy online térben kell nyomni a tanítást. Hát igen ő jó is lehetne, majd jön a
100 féle program és megoldás és hasonlók, és fingja nem lesz arról, hogy a
kollegák 99% már rég nem tudja miről van szó csak jegyzeteli. Aztán
csodálkozik, amikor még két hónap után is számára idegesítő kérdésekkel fogják
zaklatni a kollegák.
Akkor ki a fene? Senki. Vagy van valaki, aki vállalkozik rá, hogy a saját
gondolatait hangosan kifejtse és átültesse a digitális analfabéta és digitális
zseni közé félúton úgy, hogy az előbbi már ott megakad, hogy kéne egy email
cím, az utóbbi meg minden szavába beleköt, hogy ez a másik rendszernél jobb. A
vezetés meg abba, ha véletlen azt mondja, hogy nem kell a papírnak és a
valóságnak 100%ban takarnia egymást egy ilyen speciális helyzetben. Ja és
minderre a kormányunk adott 0 azaz 0 munkanapot. Az elképzelése szerint a
pénteki bejelentésből hétfőn egy gombnyomásra mindenki átállt digitális guruvá.
3, Az iskola meghatározza a 'digitáls
minimumot', azt, hogy mi az, amit minden tanárnak a rendszeren belül el kell
végeznie (pl. rendszeres feladatkiosztás, meghatározott számú 'élő' tanórák
tartása, értékelési szempontok meghatározása).
Na igen ez egy szép elképzelés, és ha megvalósul akkor tök jó. A digitális prof
támogatja, mert mi sem egyszerűbb ennél, a digit analfabéta meg fogja a fejét,
hogy ez nekem úgysem fog menni. Mondjuk a meghatározott számú élőtanórával a
rendszer már alapból nem lehet kitűnő. Hiszen ahhoz hogy rendszeres élő tanóra
legyen, mind a tanárnak biztosítani kell egy elszeparált nyugodt, senki által
nem befolyásolt és zavart környezetet (két gyerekkel a hátam mögött ez nehezen
valósul meg) és minden diáknak biztosítani kell megfelelően széles sávú internetet,
megfelelő digitális eszközzel, akár letiltva más héttérben futó zavaró alkalmazásokat
stb. Egyszer - egyszer lehet élőzni, de mindenkit nem tudsz odakövetelni
egyszerre Magyarország digitális helyzetében. Úgyhogy ez max akkor működik, ha
az óráról felvétel is készül ami a lemaradtaknak esélyt ad hogy visszanézze, na
meg a tanár hogy válaszoljon a lemaradtaknak műsoron kívül a kérdéseire. Csak
ugye sok szülő azt várja, hogy bármikor válaszolj, más meg megérti, hogy a
tanár is ember, és lehet más dolga is van. Mondjuk az értékelési szempontok
talán minden iskola pedag programjában kellene hogy szerepeljenek szerintem.
4, Az iskola részéről elvárásként fogalmazódik
meg, hogy a diákok terhelése, a feladataik, beadandók stb. nyomon követhetőek
legyenek, ne csupán az egyes tantárgyakat tanítók számára, hanem az osztályt
tanító összes tanár, a diákok, valamint a szülők számára is.
Persze, és hogyan? Nyilván meg lehet oldani, na
de milyen áron? Szedjük szét!
Diákok terhelése. Van kismillió tantárgyuk, ha minden tanár csak egy anyagot ad
fel az adott pillanatban, máris rohadtul túlterheltnek érzi magát a gyerek.
Amikor a szülők tőlem azt kérdezték vagy panaszkodták, hogy a gyerekeknek sok
mármint úgy am block az egész, akkor mondtam nekik, hogy akkor számoljunk együtt.
Töri 45 perc a suliban utána mondjuk tanulja otthon 1 órát (persze szép is
lenne tuti nem de mindegy) Akkor egy töri óra 105 percet vesz el az életéből. A
kérdés, hogy ennél többet vagy kevesebbet foglalkozik vele, Mert ha többet
akkor lehet hogy sok, vagy nehezebben tanulja mint a suliban, ha meg kevesebb
akkor minden rendben van, vagy kevés terhelést adok. A megkérdezett szülők azt
mondták, hogy hopp akkor még sincs annyira leterhelve a gyerek. Igen mert ugye
mindenki az otthoni tanulásból kifelejtette az iskolai óramennyiséget, és ha az
már hozzá lett adva, akkor biza kijött, hogy lehet mégsem annyira sok ami olyan
sok. De ettől függetlenül a gyerekek nagyon is túl lettek terhelve.
Feladatok, beadandók nyomon követése a szülők, gyerekek, vezetők összes tanár
által. Az első kettő rendben is van, a gyerek tudja nyomon követni, hogy mi a
fene van jogos. A kollegák? Mert a suliban bejöttek az óráimra, hogy megnézzék
mit is csinálunk hol tartunk? Nem az mondjuk jogos, hogy lehetőleg ne egyszerre
írassunk dolgozatot, de megkérdezném, és erre vissza fogok térni, a digitális
tér ha jól van használva, fel sem merül hogy egyszerre írjanak dolgozatot más
tantárggyal, de erről majd később. Vezetés? Hát nyilván nézze meg a Krétát
úgyis le van minden könyvelve, papíron rendben van a többi egy humánus normális
vezetőt nem érdekel. Ha kérdés megy felé szülői részről, akkor a Kréta szerint
tud válaszolni, vagy felhívja a pedagógust és képbe tud kerülni, de nem
gondolom, hogy az lenne a feladata jelenleg egy vezetőnek, hogy azt figyelje, hogy
vajon a tanmenethez képest hol tartok, vagy hogy jó oldalszámot adtam e meg a Francia
forradalomhoz. És panasz nélkül azt gondolom, hogy abba sem kell beleártania
magát, hogy milyen videókat adok fel.
Szóval ezt a kitételt én egy maximális központosított diktatórikus autoriter
megoldásnak látnám ha ez kell hogy 5-ös legyen a digitális oktatás akkor inkább
legyen 4-es. Nem mellesleg tudok olyan suliról, ahol a vezető minden classroom
csoportnak a tagja, na ott milyen barátságos szóváltások lehetnek esetlegesen a
gyerekek között. Illetve tudok olyanról ahol egy osztály egy clessroom aztán
téma megjelöléssel lesznek tantárgyak, na azt a káoszt ami a gyerekek és a
tanároknál elő jön sem szeretném magamnak. Hiszen normális esetben pl a classroomon
úgy javítasz, hogy bemész a teendőkbe és sorra veszed, hogy mi is volt
határidős mit kell megnézned, (alulról kell felfelé haladni) máskülönben
elveszel, ha csak nem vezetsz kisfüzetet külön. Na most ha mindenki egyben van,
akkor az összes tanár által küldött ellenőrzendő feladat ott lesz. Nekem egy
kollegával van csak közös felületem, az is csak azért mert megkértek segítsek
ha elakad, hát állandóan bezavarnak az ott hagyott feladatai, de hát honnan is
tudná, hogy berakhatná őket javítottnak, na most ha ezt 15 tantárgynál kell
néznem az maga a káosz.
5, Az utóbbiak által a terhelés kiszámítható,
az 'iskolában' zajló folyamatok átláthatóak.
Kiszámítható, ja ha valaki veszi rá a
fáradtságot, hogy egy gimnáziumi osztály 20-22 tantárgyánál ezt átlássa, meg ha
lesz tanár - gyerek aki megtalálja a napi 140 – 200 emailben, hogy mi is
vonatkozik rá. Szerintem a 4-es pont nem átláthatóságot hanem káoszt szül. Csak
ezt megint valaki olyan személy fogalmazta meg, aki nem látott még 14-16
tanulócsoportot tanító pedagógust, meg 10-20 tantárgyat tanuló gyereket.
Hogy valósítottam én meg amit megvalósítottam?
Na de jó magamról is essen
szó így a nagy általánosságok között, hogy én, hogy valósítottam meg mind ezt.
Az első lépésem az volt,
hogy a bejelentés pillanatában elsüllyedtem a kanapén, megvártam, hogy Ági
kijöjjön a kölköktől, közöltem vele hogy Viktorunk bejelentett valamit. Mind e
közben a messengerem felrobbant a kollegák által való félelemmel egybekötött
tanácstalanság útján, majd néhány kollega linkelési mechanizmusán. Miután
közöltem nejemmel a helyzetet, felnéztem a facera, ahol hírtelen három irányból
hívtak meg a digitális ikt pedagógus
csoportba vagy mibe, amelynek a tagság növekedése minimál időn belül szerintem
facebook rekordot döntött. Ekkor 21:15 volt, alig fél órája jelentette be
Viktorunk a változásokat. Aztán beleolvastam, és egyre inkább a süllyedés
útjára léptem mint Han Solo a futóhomokban. Ismerjük a Trainspottingból azt
amikor a szőnyegben a két fal közé besüllyed a főhősünk némi kokain hatására?
Na hát valami ilyesmi. Éjfélkor szólt drága nejem, hogy „nem jössz aludni?” Harmadikra észre is vettem. Sok alvás nem volt
benne, mert az agyam járt. Másnap aztán beadtam az adrenalint elmentem tekerni,
majd neki estem a facenak, ahol már a digitális profok konkrétan megmondták mik
a teendők, de mielőtt az újabb netkokain adag elnyelt volna, bátran álltam a
saját lábaimra, és megpróbáltam szűrni, nagyon nagyon nagyon szűrni. Majd
megtaláltam a keretet.
„Classroom ez kell nekem”. Aha már
csak azt kell elérni, hogy a többiek is ezt akarják. Gyorsan megnéztem a progit
letöltöttem telóra is, majd elkezdtem kipróbálni. Jó lesz egyszerű, ez bejöhet
a kollegáimnak, legalábbis az egyik sulimban ahol nincsenek digit profok,
ellenben a másikban ebből harc lehet, de az érdekem azt diktálta, hogy
harcoljak, vagy szétesek az elkövetkező három hónapban, mint az általam
megépített legó helikopter a három éves fiam kezében. Gyorsan messengeren
elfogadtattam a kollegákkal, hogy induljunk ebbe az irányvonalba, a nehezebb
dió másik iskolával meg nem törődtem, ha nem késem be ott is kiállok ezért, ha
meg nem jön be akkor megtanulom amit mondanak, nem nekem fog nehezen menni,
valszeg.
Ok van felület, de akkor még kéne valami visszaellenőrzés dolgozat. Sokan
ajánlgatták a redmentát, hát belenéztem. nemtökéletes pl nincs benne
csoportosítás, de jó lesz, a célnak megfelelőnek tűnt. Egyszerű és ami még
fontosabb magyar nyelvű. Na igen ez számomra kizáró ok lenne ha nem lenne az.
Ok ez megvan, de kéne valami társalgó felület. Na ebben nemjutottam dűlőre hogy
mit kéne használni, de a gyerekek miatt úgysem tudok élőzni, úgyhogy ez
tárgytalannak tűnik eleinte. Aha és itt jön a bökkenő, én úgy gondolom a
tanulóknak kell az élő szó. Eddig is a hangommal „bűvöltem” el őket, na jó már amelyiket lehetett, erre most is
szükség van, pláne ha a már meglévő, mert hogy nekem vannak ilyen anyagaim
bőven, használni akarom. Magyarán fel kell vennem a képernyőt, és itt megakadt
a lemez, hiszen nem vagyok gamer, fingom nincs hogyan kellene. Na de
szerencsére az osztályomba jár egy gyermek akinek az apja informatikát tanít az
egyetemen, jóban is vagyunk, ráadásul az első pillanatban felajánlotta a
segítségét, úgyhogy hozzá mentem kérdezni. Ajánlott valami videó felvevőt. Ki
is próbáltam, de bizony nem jött be, lévén az én laptopomon mint kiderült
valami miatt nem működik. Illetve ezen a típusú laptopon. Így másikat kellet keresni.
Találtam is egyet, na végre valami működik. És tényleg fasza volt. El is
kezdtem vele dolgozni, a kollegáknak vettem fel felület videókat a különböző
programokról amiket aztán feltoltam a youtubera. Persze hamar kiderült hogy
10-15 gigás videókat szül a progi, na meg nálam csak próba verzió volt, így
bemondta az unalmast, és lett helyette a win10 saját gamer felületes felvevője,
amivel csak egy olyan gond volt ha másik felületre ugrassz át kikapcsol. Na
mindegy de legalább ppt-t über frankón felvett. Míg nem egy kollegámtól tudtam
meg, hogy maga a power point is tud felvételt csinálni, ráadásul nem csinál
gigászi videókat. Arra az egyre kell figyelni ha diát váltasz akkor hagyjál
hatásszünetet, mert elharapja a szavaidat lévén diánként rögzít. Azóta is ezt
használom felület videókhoz meg marad a win 10 sajátja. Egyszóval összeállt a
kép hogy mit akarok.
Az első hét gyakorlatilag
arról szólt hogy pörögtem, és oktattam. Igen oktattam mind a két suliban én
oktattam a kollegákat a classroom felület használatára. Szükséges volt és
nagyon nagyon remélem, hogy hasznos. Azaz én vállaltam fel a szerepet hogy a
digitális prof és a digitális analfabétát megpróbáljam egy nevezőre hozni.
Hogy is néz akkor ki az én szemembe a digitális
tanítás?
-
Classroom a
feladatkiadási beszedési felület
-
Tananyag
szigorúan tankönyv alapú. Megadva a tankönyvi oldalszámokat, és az ajánlott
munkafüzeti feladatokat. Utóbbi azért ajánlott, mert nem kérem vissza. Ha mind
a 258 gyerek felfotózza minden héten kétszer a munkafüzete meg a füzete
lapjait, akkor kb egy hónap múlva tárhelybővitenem kell jó pénzért, vagy
állandóan törölnöm kell a driveot Én ezeket nem akarom. ehelyett inkább a
következő órán elküldöm a munkafüzet megoldásait aztán arról a gyerek is, meg
ha anyuka akarja akkor ő is visszatudja ellenőrizni a feladatokat.
-
Minden anyaghoz
csinálok ppt-t! A tananyagok 70%-hoz elve volt, azt a párat meg gondoltam meg
lehet csinálni. Ja csak itt derült ki, hogy azért a ppt-im nem 100%-ban fedik a
tankönyvet, jó esetben inkább 80%-ban. Hogy ez hogyan lehetséges? Két iskola
két féle tankönyvcsalád, más van bennük, így szóban fésültem a tananyagot az
adottiskolához osztályhoz, ami most nem lehetséges. Ahol nem volt párhuzamos
osztályom a két sulira ott mindig az aktuális tankönyvet néztem, és ahhoz
bizony az ofis vetítést hozzá fésültem. De ahol mind a két féle könyv kellett,
ott komoly matek volt, hogy hogyan hozom össze, de jelentem úgy néz ki
megoldottam.
-
Ppt-ket
felvettem videóra, hangalámondással, kvázi előadásokat csináltam, feldobtam a
youtubera. Aminek a vége az lett, hogy a kölkök, és számomra full idegenek
feliratkoztak a csatornámra. Akaratlanul lettem youtuber. A videóimat más
iskolák más tanárai is használjak, mert nyíltra raktam őket. Nincs mit
titkolnom és ha ezzel segítek valakinek akkor miért ne. Persze azért amikor
bealudtam éjszaka felvétel közben és belehorkoltam, vagy éppen töpörtyűt kértem
félálomban miközben beszéltem, az pikánssá teszi ezeket a videókat.
-
Minden anyaghoz
amihez van mellékelem az nkp.hu által legyártott okoskönyvet, amin tök jó
feladatok vannak, amiket aki tanulni akar az megcsinálja.
-
Honnan tudom
hogy dolgoznak? Minden témához adok fel digitális házi feladatokat. Ez
kezdetben általában a googlen csináltam egy tesztet. De két hónap után
belefáradtam, meg már untam, úgyhogy elkezdtem kis feladatokat kiadni,
olyanokat amiket ha valaki ráérez vagy pillanatok alatt meg tud csinálni, vagy
bár nem rövid idő, de általa keresett programokkal, vagy kézzel (erre mindig
figyeltem, ha valakinek nem áll rendelkezésre fejlett eszköz, vagy nem túl erős
a digitalizációban akkor is megtudja csinálni), akár baromi igényessen is
megtudja csinálni. Vagy rövid idő alatt elfogadhatóra összevágni. A cél mindig
a visszaellenőrzés, és a lehetőleg minél kevesebb idő elrablása volt ezekkel a
feladatokkal a gyerekektől. Pl legutoljára az volt a 8.-osok feladata, hogy keressenek
olyan dalt a youtubon a 90-es évekből amitől kifutok a világból. Hát találtak! J
-
Dolgozatokat
rendmentában iratom. Ha még emlékeztek azt mondtam, hogy nem lehet elvben a
digitális térben egymást keresztül szervezni dolgozattal. Hát dehogy nem lehet.
A kollegák jelentős része azt csinálja, hogy akkor most 10-11 között írjuk a
dolgozatot. Van aki küld egy doksit, hogy nyomtasd ki vagy válaszolj a
kérdésekre a füzetedbe aztán fotózd vissza. Mit csinál a gyerek? Megcsinálja,
ha nem túl korai az időpont, akár fel is kel és észre veszi, de tudok olyanról,
aki hajnali 9-re kéri vissza. E jelenlegi helyzetben a gyerek 8 előtt nem kel
fel, és ezt jól is teszi, hiszen ez lenne a normális, az már le is csúszott az
aznapi dogáról. A másik ha azt mondom 10-11 között írjátok, jó esetben az
összes ott ül és dolgozik rajta. Mellette meg megy a live chat a telefonon,
vagy a gépen és van egy jó ki csoportmunkánk. Na meg anya nagytestvér is ott
áll a háttérben és belekotyog a dologba.
A véleményem szerint nem így kell digitális oktatáskor dolgozatot íratni. Én
ezt máshogy csinálom. Redmenta! Csinálok egy feladatlapot. Ezt kiosztom nekik a
feltöltéssel együtt. Meghatározok 3-4 napot amikor meg lehet csinálni. Viszont
ha rákattintott indul az óra. Az idő keret szűkre szabása két dolgot eredményez,
amelyik nem tanul nem tudja kilopni a megoldást máshonnan, illetve nincs idő
live chatre. Az időt egyébként úgy szabom meg, hogy jómagam megcsinálom a
feladatot, az időmet felszorzom hárommal és felkerekítem egész számra. Így kb
reális idő jön ki. Egyszer lett túl sok és egyszer túl kevés az idő, de
egyébként aki tanult az mindig befejezte. Persze panaszkodtak, de nyilván
kiderült azért mert nem volt elég idő, hogy a netről ollózzon J. Hogy a livechatet is kizárjam amennyire
lehet. Ad hoc módon adom ki a feladatokat, azaz összevissza van a teszt.
Úgyhogy ha elkezdenek együtt dolgozni, akkor keresgélniük kell a feladatot a
tesztben, ami megint idő kicsúszást fog eredményezni. És pár hét alatt rájöttem
még egy fontos dologra. Többen is elkezdték a fifikásabbak közül megvárni az
időszak végét. Előre küldtek egy halacskát aki megcsinálta, én meg hülye fejjel
kijavítottam, visszaküldtem. Így a feladatlap megoldásai végig mehettek az
osztályban. Hamar rájöttem, hogy ez történi, ezért kiszúrva velük majd csak
akkor javítom a dolgozatot ki amikor megvolt a végső határidő. Megfigyelésem
alapján elég kevesen írnak együtt, és nem is feltétlen játszák át egymásnak a
kérdéseket, úgyhogy egészen reális jegyek születnek. Legalábbis szerintem!
Ezzel persze nem kell egyetérteni nekem ez a tapasztalatom.
-
Kapnak még
jegyeket projektekre is, beadandók stb, de próbálok nem word doksit kérni, mert
az ctrl c ctrl v lenne, hanem ha word akkor legalább saját vélemény 3 forrás,
ppt-re szintúgy igaz de sok minden más is lehet, mint életút, térkép stb, és
egészen jól megcsinálják.
-
Utóbbi időben
szerkeszthető megosztott doksikat, ppt-ket is küldök nekik amiken tök jól
tudnak válaszolni!
-
Miután a gyerekek
elmentek mamához, azóta van lehetőségem csevegni a gyerekekkel. Ez is egy jó
kérdés volt hogy min. Hangsúlyozom nem élőzöm csak konzultálunk beszélgetünk.
Végül erre a discord lett alkalmas számomra, úgyhogy minden osztálynak van
szervere az egyik sulimban a másikban annyira nem izgat fel a dolog.
És mi van most?
Azt mondják évvégéig
kitartunk, engem már nem zavar, csak időm kevés, de talán most már kibírjuk.
Egyre közelebb az év vége egyre kevesebb az anyag. Persze valami agyament marha
kitalálta odafent, hogy adjunk felzárkóztatást. 2 hét alatt nem lehet
felzárkóztatni, de hogy védve legyen a seggem megteszem. Így aztán pár srác jön
most majd személyesen az én utcámban remélhetőleg covid mentesen.
És hogy mi a nehézsége az egésznek?
Fontosnak tartottam, hogy ne
használjak sok felületet. Csak gondoljunk bele egy gyereket akár 10-20 tanár is
tanít. Ha mindegyik más - más felületeket használ a gyerek bedilizik, hogy mit
is kell. Én számításaim szerint 5 felülethasználatát kérem, ami ráadásul egy
felületről elérhető, hiszen mindegyiket linkelem a classroomba.
A gyerekeknek adni kell
élőszavas magyarázatot, főleg általánosban, a fő tárgyakból mindenképpen az
alibikből nem feltétlen. Én erre ppt előadást használtam, de van aki élőzött,
mindegyik jó lehet, pláne ha az élő még rögzítve is van és visszanézhető.
Ráadásul ott akár kérdezhetnek is ami jó. És egy élőre a véleményem szerint kevesebb
felkészülés szükségeltetik mintha arcok nélkül tanítanál.
Az amit én csinálok a gyerekek
és a szülők szerint jó. Azt mondták akikkel beszéltem, hogy könnyen tanulják,
sőt van a hol a család összeül és együtt nézi az előadásomat az okos tv-n.
Az amit én csinálok kurva
sok idő. Iszonyatosan sok. Ha már csak a digitalizálást nézem 5 órára egy nap
átírni az eddigi ppt-ket, színesíteni, felmondani, ez alsóhangon egy órányi
anyagnál 2-3 órát is igénybe vesz. Emellé jön még a munkafüzet kitöltés, amit
scannelj be (ja emiatt vettem saját pénzből scannert, még jó hogy két éve
kaptunk szolgálati laptopot mert máskülönben az is kellett volna) illetve
találj ki valami digitális feladatot, ha ez egy teszt akkor alsóhangon fél és
egy óra között van az elkészítése. Egy dolgozat feladat lap igényes elkészítése
meg 2-3 órás intervallumot tuti igénybe vesz. Tehát ez 5 tanóránál tanóránként
átlag 2,5 óra ami bőven übereli a 8 órás munkaidőt de inkább a 12-őt. Emellé
még jön, hogy akármennyire is digitális a házi azt ki kell javítani, bejegyezni
ki nem csinálta meg, ki nem teljesítette elégségesre a házit. Üzenni
mindenkinek aki nem csinálta meg. Kommentelni akiknek szuper lett stb. Emellé
kijavítani a redmentás dogákat, ami ok nem annyi mintha a suliban írták volna
időben, de azért tanulónként 2-3 perc biztosan elmegy rá, 30 fős osztálynál már
el is repült egy óra. Ja és minden amit csinálsz azt adminisztráld át a
Krétába, ami nekem gyorsan megy, de azért az is idő. És mellette osztályfőnök is
vagyok, ergó jönnek a tanárok kérései, hogy ez ezt nem csinálta meg, ezért rúgd
őket seggbe, meg a gyerekeké, hogy ez meg az túl sokat adott, vagy a szülőké,
hogy ez meg az van. Azt meg ne is tegyük hozzá, hogy vannak problémás tanulók
is akiket, aztán még külön cucc eligazítani
Ugye azt mondtam, hogy idő.
Pláne az elsőidőszakban még a kollegák is kérdeztek és én mindig szívesen
segítek mindenkinek, úgyhogy ez is időrabló tényező volt, de szívesen tettem.
És mit nem teszek szívesen?
Hát nem szívesen írok baromságokat. Ugye aki ezt eddig elolvasta az tudja, hogy
szót fosni baromi jól tudok. De ezt most pont azért írom, mert odakint tombol a
május 31-ei monszun, és vasárnap nem akarok dolgozni. De amikor valami idióta
ott fent kitalál egy új, csak épp a pedagógusokkal nem egyeztetett NAT-ot, majd
képes még azt kitalálni hozzá, hogy „a
pedagógusoknak most rohadt sok idejük lett”, amikor majd szépen módosítják
az új NAT miatt a pedag programjukat, kidolgozzák a könyves alátámasztás
nélküli kerttantervből a helyi tantervüket, akkor az ott fent elmehet a
sunyiba. Szerencsére az egyik főnököm egyelőre nem követel tőlünk ilyet, mert
tudja, hogy mindenki a végét rugdossa már, ellenben a másik az szabálykövető nagyon,
ő aztán mindent papíron még mielőtt fontos lenne. Na az ilyen felesleges
papírpazarlást nem akarom csinálni, erre nincs szükség.
A másik ilyen ez a felügyeleti történet. Én azt gondolom nincs pedagógus a
környezetemben aki ne dolgozta volna ki a belét az elmúlt három hónapban. Az
még rendben van, hogy június 26-ig megoldjuk a kölkök felügyeletét, de hogy a
nyári szabadságunk alatt programokat találjunk ki, és vigyázzunk kölkökre,
ráadásul ingyen, hiszen erre külön díjazás nincsen, ez azért valahol nem
korrekt. Én nem panaszkodhatom, a többiekhez képest, hiszen kismillió
diplomámnak, a két gyerekemnek köszönhetően a fizetésem a tűrhető kategóriába
esik, de az a kollega, aki jó ha 140 000Ft-ot kap kézhez és hitel meg
minden van a nyakában, muszáj hogy nyáron dolgozzon valami mást, és nem ingyen
bent bumlizzon 3 gyerekre vigyázva a suliban. Mondjuk megmondtam ha berendelnek
akkor én leveszek egy nagy szivacsot a tornaterembe kirakom magam elé a
laptopomat elheverek és filmet nézek, a kölkök meg azt csinálnak a háttérben
amit akarnak, és ha egy labda is eltalál engem vagy a laptopom akkor az a
gyerek rohadt gyorsan kell hogy fusson.
Higgyétek el rohadt fáradtak
vagyunk mindannyian, nem kell még egy bőrt lehúzni rólunk, főleg ilyen anyagi
megbecsülés mellett, ami mellé meg önállóan, kormányzati segítség nélkül mentettük
meg az idei tanévet.
Mit tennék ha én valaki lennék
Hát ha én valaki lennék,
mint ahogyan nem vagyok, nagyon nem így csináltam volna ezt az egészet. Az első
lépésem az lett volna, hogy a tantárgyakat kategórizáltam volna 3 szintben
-
Fő tantárgyak.
Ezek azok a magyar közoktatás számára fontos tantárgyak amik a későbbiekben
meghatározóak a gyermekek életében ha más miatt nem is hát mert felvételiznek
vagy éppen érettségiznek belőle, vagy mert használni is fogják. Ilyen a matek,
magyar, nyelv, töri illetve nyilván a kémia, fizika, föci, biosz. Utolsó négy
akár a második kategóriába is tartozhatna, csak a sajátos oktatási
mechanizmusai miatt nehezen gondolnám, hogy oda lehetne rakni. Ezekre a
tantárgyakra kell ráfeküdni. Ezeket kell nyomni, akár tanórai szinten. Ezek a
tantárgyak ha igényesen vannak megtanulhatóan leadva, gyakoroltatva, akkor irdatlan
munkát adnak a pedagógusnak. Egy matek, nyelvtan, nyelv írásbeli javítás,
monitoron hát nem barátságos. A véleményem szerint ezeknek a pedagógusoknak
segéd erőt kéne adni, aki mondjuk a házikat megnézi, javítja a fő tanár
instrukciói alapján.
-
Kevésbé fontos
tantárgyak. Ide tartoznak mind azok a tantárgyak amelyeket viszonylag könnyű
mérni de igazából a jelenlegi helyzetben max időrablás a gyerekeknek, de lehet
szívesen csinálják. Technika, rajz stb. Ezekből a véleményem szerint minden
hónapra egy –egy feladatot kellet volna kiadni, ami akár lehetett volna egy
összerakot projekt, és amit a pedagógus leosztályoz. És többet nem érdemes vele
foglalkozni. Ha valaki behatóbban akar vele foglalkozni, akkor szakköri
formában egyénileg is gyakorolhatóak egy nem kötelező rajz szakkörrel,
konzultációval
-
Digitális
oktatásban felesleges tantárgyak. Ide tartoznak a tényleg csak időrablásra
alkalmas tárgyak, amelyeket ekkor nem szabad visszakérni, inkább csak egy fajta
iránymutatást adni, hogy ha a gyereknek van ideje és kedve akkor ezeket érdemes
csinálni. Ilyenek a tesi (ebből van aki videókat, edzésnaplókat kér vissza,
miért könyörgöm miért? Csak mert le kell igazolnia a tanárnak?) ének, etika,
hon és népismert, hittan. Etika már az iskolában is kb a második osztályfőnöki
szerepét tölti be de ott még ok, de a digitális térben ez az órát el kellett
volna felejteni, erre ismerek olyan etika tanárt, aki már a suliban is horror
keményen kérte mintha ez lenne a magyar irodalom, és a digitális térben sem
állt le erről. A Hon meg a másik vicc, lévén jó dolog ha a gyerek ismeri a
népművészetet, meg a népi sajátosságokat, de most ebben a helyzetben talán
elhagyható. Hát arról meg ne is beszéljünk, hogy volt ahol megtartották a
sportszakköröket digitálisan. (És ez nem vicc)
-
Informatika, egy
külön kaszt, a feladata inkább az lett volna, hogy alátámassza a digitális
oktatást. Főleg hogy valami idióta úgy találta ki a tananyagot, hogy a tényleg
használatos programokat valamikor 7. 8. ban tanulják a kölkök mint ppt, word
stb. De tényleg az lenne a feladata hogy alátámassza és megoldja a gyerekek
digitális informatikai problémáit.
Persze most máris tudom,
hogy jön az egyik vezetőm „jajj de akkor
nem egységes a munkaterhelés ha ez így lenne?” Valóban lehetne nem
egységes. Az most nem az. Azért egy nyelvtan tanár, egy nyelvtanár, egy matektanár
leterheltsége finoman erősebb, mint egy rajz vagy éppen etika tanáré szerintem.
Viszont ezzel a felosztással el lehetne azt érni, hogy a 2. 3. kategóriába
tartozó tanárok, segítség az 1. be tartozókat, és máris egységes a leterhelés
és talán kevésbé szakadunk bele a munkába.
Összegzésként
Remélem nem lesz még egy
ilyen tanév. Remélem ez a Covidnak nevezett baromság nem bassza szét még
egyszer a gazdaságot és a világot, és nem csinálunk még egy ilyet. Én pokolian
fáradt vagyok, és nem tudom, hogyan fogom kipihenni magam, Vannak dolgok amiket
megtartok ebből az egészből, de nem leszek digitális tanár, hanem maradok a
normál oktatásnál. Természetesen tök jó, hogy tanultam új progikat amiket fogok
használni, de szeretem a 4 falat, velem szemben a kölköket, a 45 perces
tanórákat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése