Ugrás a fő tartalomra

Digitális oktatás – Ez vajon az?


Igen tudom nem szoktam a munkámmal foglalkozni a blogomon, de nagyon érett már bennem, hogy írjak valamit erről. Annyi baromságot olvasok jót és rosszat a neten, ahol szidjak az egész helyzetet. Van ahol magasztalják a tanárokat, van ahol meg azt mondják, hogy hogyan képzelik a pedagógusok, hogy ezt így csinálják. Én pedagógus vagyok, és jól felfogott érdekem volt, hogy az elmúlt durván három hónapban, digitális módon, vagy valami hasonló módon oktassam a tanítványaimat. Jól felfogott érdekem volt, hiszen én is bérből fizetésből élek, és arról meg ne is beszéljünk, hogy gyakorló apaként, van némi rálátásom mi van akkor ha 6 hónapra szabadon engedjük a gyerekeket, pláne egy olyan helyzetben amikor minden honnan a „maradj otthon!” jelszavakat skandálják.

 

Hogy éltem meg?

Nézzük meg először, hogy én magam, hogy is éltem meg ezt az egészet, bár még nem fejeződött be. Egy 3 és egy 7 éves gyermek apukájaként, na meg egy pedagógus feleséggel a hátam mögött, egy 2 és fél szobás lakásban, azért nem annyira egyszerű. Bár ne panaszkodjak, mert van akinek ennél rosszabb a helyzete. Szerencsére, bár elszeparált, ráadásnak két munkaállomás ugyan nincsen a lakásban, de hamar kialakult, hogy enyém lett a nappaliban létrehozott munkaállomás, íróasztal stb, a nejem pedig bevonult a hálószobánkba, ahol a saját ajtó nélküli IKEA szekrényéből alakította ki ugyanezt. Még jó, hogy a fizetésünkből nem tellett ajtóra a szekrényekhez, mert akkor kissé nehézkesebb lett volna. (Mielőtt még valaki szidna, hogy milyen gonosz vagyok, hogy nem én mentem a szekrénybe, felhívom a figyelmet, az én szekrényem olyan helyen van, ami elé nem fér be egy szék, úgyhogy ezért is kilőve, na meg drága feleségem legalább magára húzta az ajtót, így eltudott szeparálódni a tomboló törpöktől, míg nekem ezt csak a fejhallgató és a youtuberól benyomott dal összeállítások szolgáltatták.) Azt gondolom sejthető, hogy a hátam mögött tomboló két törp, akik nyilván odafigyelést igényelnek, finoman nehezítették a szakmai munkámat. Így aztán ha dolgozni akartunk szigorú órabeosztást voltunk kénytelenek csinálni, amibe szó szerint értsd, minden otthoni és nem otthoni tevékenységet bele kellett táblázni. Ha valami csak pár perccel is elcsúszott, az borította azt a napot, de lehet a következőt is. Na jó hozzáteszem ezt a beosztást első sorban én próbáltam betartani, nejem nem bír ennyire katonás rendben élni (én sem), úgyhogy ő áthágta ami a saját „én idejének” ment rendszeresen a rovására, na meg olykor komoly feszültségeket okozott. Nagy könnyebbség volt, amikor oldottak a karantén helyzeten, és úgy döntöttünk a gyermekek napközben át lesznek száműzve mamához. Ez annyi galibát azért okozott hogy két újabb fix program került be a dologba, az át és vissza cipelésük. Ellenben nem este 10-kor félálomban kellett a tanyagokat felvennem, ez meg az előnye lett.


Alapvetően egy nap valahogy úgy nézett ki, hogy felkelés után friss aggyal, akár hajnali 6-kor is neki ültem a gépnek és amíg a gyerekek fel nem keltek, és el nem kezdtek elégedetlenkedni, ez kb. 8:00, addig a gépnél ültem és házikat javítottam.
Miután a kölkök megreggeliztek és kaptak némi TV/tablet/telefon kombót akkor visszaültem, és házit javítottam kisebb megszakításokkal, hiszen azért nem ritkán hamarosan: hangos tablet zaj, veszekedés, tv kapcsolgatás, vagy éppen a lízing hörcsög elengedése a lakásban okozta a problémát, amit lévén drága nejem élő órákat tartott kulcsra bezárt hálószobában, meg kellett próbálnom megoldani. De sok esetben az ”Anya segíts mert szétverem a lakást” kiabálásomban ért véget.
Jó esetben a házik javításával délelőtt 10-11 re végeztem is, majd elkezdődhetett, ha volt még rá idő, a következő adag digitális tananyag elkészítése.
A volt még rá idő az azt jelenti, hogy heti 5 nap én főztem, míg kettőt a nejem vállalt be. Mivel én próbálom kerülni a szénhidrát fogyasztás, a gyerekek meg azt, hogy lehetőleg húst ne egyenek, így azért a ragadozó szemléletemnél ezt a kettőt egy ebédhez összehozni max úgy lehetett, ha a gyerekek kaptak valami igényesebb ételt. (A sajtos tejfölös tészta az a nejemre maradt) Úgyhogy az aranygaluska, palacsinta, lángos, lepcsánka, vargabéles és baráti körei készültek, a flekken csirkemell saláta kominációk mellé. Ja és hogy az ovi bölcsi házirendje tartható legyen, ennek nagyából délre kész kellett lennie. Néha előkerültek porlevesek is a sufniból, de a karantén idején sem szerettem volna ételfutárt látni a lakásom környékén.
Még a délutáni altatás a kisebbiknek és a nagyobbik fejlesztő foglalkozása is belett osztva. Mint ahogyan a ki mikor tud elmenni picit edzeni. Én úgy döntöttem magam részéről, mivel alapvetően őrülök meg a bezártságtól, meg emellé még a hátam mögött tomboló gyerekektől, a rajzfilmek alap hélium hangjáról meg nem is beszélve, hogy mindennap próbáltam 1-2 órácskát sportolni elsősorban bringázni. Meg is lett az eredménye, hogy május végén több mint 3000km van a lábamban.
A gyerek délutáni szieszta időszaka az egyik legjobb pillanat volt a digitális tananyagok folytatására, amely aztán természetesen gyártás ügyileg ment is tovább, olykor éjfélig bezárólag sőt volt hogy tovább. Ugyanis amíg a kölkök itthon voltak addig esélytelen volt bármilyen tanyagot szóban felmondani amíg ébren voltak. (Egyszer próbálkoztam vele, bemenekülve az ő szobájukba, hát azt a lebaszást amit az asszonytól kaptam, hogy utána a nappali, hogy nézett ki, nem teszem ki az ablakba, és a legnagyobb baj hogy igaza is volt, lévén én figyeltem munka közben a gyerekekre. Ja és akkor arról szó se esen hogy a 70 éves anyukámról és a két nagynénémről is legalább bevásárlás gyógyszertár ügyileg nekem kellett gondoskodnom, ami újabb stressz faktor volt két bevásárló listával plusz a magunkával a fejembe elmenni a „covidtól leselkedő boltba” mindent beszerezni.
Szóval elég húzos napi minimum 10 de inkább 12-14 óra monitor előtti tevékenységet kellett megoldani, és ehhez hozzájárult hogy ezt folytatni kellett a hétvégén. Nekem ugyanis egy nap kivételével 5 tananyagot kellett naponta feltöltenem és nyilván vissza ellenőriznem, azon az egy napon csak kettőt. Illetve ezt még kiegészítette, hogy volt egy magán tanítvány az egyik suliban, akit nem engedtek összevonni az osztállyal a digitális térben. (Mondjuk az felmerül bennem, hogy miért is nem engedték?) Illetve május elején kiderült, hogy lenne egy srác ugyanebben a suliban, aki nem hajlandó a gyámjával a digitális rendszert használni, úgyhogy küldjek el neki minden anyagot mailben… Na jó amikor utóbbit meghallottam hogy mit követelnek tőlem, pár ember érezhette ahogyan a tört megforgatom benne.

 

Digitális oktatás? Az mi a fene?

Ilyen helyzetekben az ember csak úgy mehet bele a digitális oktatásba, ha azt nagyon jól átgondolja, hogy mit is akar csinálni, máshogy vagy egy őskáosz vagy maximális elveszés lehet belőle, mind a két oldalon. És itt már fel is merül a kérdés, mi az hogy digitális oktatás? Ha valaki tudja emberi módon megfogalmazni, értelmesen és nem nagy elánnal megírt szakirodalmakból, akkor az mesélje el nekem is, illetve a komplett magyar pedagógus társadalomnak.
A véleményem szerint a digitális oktatás az az, hogy mi pedagógusok, a gyerekeknek digitális formában juttatunk el információkat, feladatokat, anyagokat, amelyek segítik az ő tanulmányaikat előre vinni. Vannak, aki itt ebben az esetben rohadt nagy hókusz - pókuszra gondolnak, hogy itt aztán eljön a digitális Kánaán, és a gyerek megnyomja a bekapcsoló gombot, és mint egy agykontrollal már a fejében is van a komplett tananyag. A nagy francot, ez nem erről szól, és bárki bármit mond nem így van. És bárki bármit mond, szerintem rohadtul nem tudja senki, hogy mi is ez pontosan. És hogy miért nem? Mert nagyon kevés az aki ugyanabban a korosztályban kipróbálta mind a két oldalt. Van a tanárnak egy elképzelése, hogy „ez tök jó lesz így imádni fogják a kölkök”. Pl. Szabadulószobát csinálok digitálisan minden órára. Mit mond erre a gyerek? „Egy újabb feladat, ja megint szabadulni kell, úristen nem fogja fel ez az idióta, hogy ez baromi nagy időrablás tőlem?” Pl a szabaduló szoba egy baromi jó játékos elfoglaltság, de amikor az érettségizőnek meg kell tanulnia még a Babits életrajzot (megjegyzem azt sem használja többet az életben a legtöbb mint a Thálész tételt) akkor rohadtul nem azzal akar baszakodni, hogy valami szabaduló szobás játékból akarjon kijutni. Ezért mondom azt, hogy senki nem tudja, hogy a másik oldalnak ez mennyire szívás, mert nem próbálta ki. Az a szülő amelyik azt mondja ez nem digitális oktatás, hogy a tanár elküld 3 linket fizikából amin oktató filmeken mutatják be azt a fizikai történést, amit a tanár bent az órán 30 percig ecsetelne a gyereknek. Mert a szülő azt mondja „ezt én is összetudom keresni a neten, a tanár meg pár perc alatt le tudta az óráját, aztán Hawaii”. Ja csak neki még azon kívül van 5, vagy még több órája ahol ugyanezt csinálja. Ráadásul, ha egy március 15 előtti digitális analfabéta tanárról beszélünk, aki azt sem tudja mi az a videótanár, és most ismerkedik az egésszel, akkor nem 5 perc, hanem inkább 5 óra megtalálni kis túlzással neki egy tanórához a megfelelő tananyagokat.
Ráadásul ha nemvolt digit analfabéta akkor bizony nem ezt fogja csinálni, hanem valami teljesen mást. Amire meg mindig az jön vissza pár szülőtől, hogy „nem professzor a gyerekem honnan tudná?” És ha már a szülő szidalmairól beszéltünk, ott van az a szerencsétlen szülő, aki lévén home officol egész éjszaka, mert a gépére rávetődtek a gyerekei napközben, ezért napközben max telefonon meetingel meg hasonlók, és mivel napközben állítólag „jobb dolga sincs” segít a gyermeknek tanulni. Mi az hogy segít, sok esetben tanítja a gyermekét abból, amit 20-30-40 éve tanult, és lehet akkor sem értett és akkor is utált. Tanulja meg előre a trigonometriát mert a gyereknek épp az lesz a matek lecke, vagy fejtse ki töriből Robespierre nézeteit a kapitalista világrendről és a royalisták elleni eredményes fellépésről, mert töriből meg ez a feladat. És amikor a kémia, fizika, természetföldrajz kombinálva a biosszal kerül elő, akkor meg végkép lehasal, mint ahogy a csináld meg gyufából a Diósgyőri vár makettjét feladatnál is. (nincs is otthon gyufa, nem dohányzik, meg villanytűzhelyet használ, a szülinapi tortát meg gázgyújtóval gyújtja meg.) És erre jön a dolgozat ahol a gyerek a szülővel együtt összehoz egy hármast, és ki van akadva de hát ő mindent is tudott, vagy mégsem? Ráadásnak korábban tolta a gyerek elé a nimbuszt, hogy „ő biza általánosban mindig ötös volt mindenből, belőled meg azzal az etika 4-essel nem lesz semmi édes fiam, hogy hozhatod ilyen helyzetbe szegény anyádat.” Szóval minden tiszteletem a szülőké, akik odaállnak és megpróbálnak tanítani, és hülyét csinálni magukból a gyermekük mellett.
A lényeg a lényeg nem tudjuk mi a digitális oktatás. Minket még ha szerepel is némelyikünk valamelyik indexében, vagy 30 kredites továbbképzésében olyan, hogy digitális oktatás igazából soha nem tanítottak rá. Jó esetben elsoroltak pár programot ami használható a digitális térben, de kb ennyi. Én momentán az ilyen órákon nem is nagyon figyeltem, mert amikor az előadó letolt 90 perc alatt 100 féle alkalmazást, kiegészítve hogy honnan nyúlhatok legálisan képet (nekem google ilyen esetkehez a barátom), szóval abban az eseményfelhőben én elszálltam mint a győzelmi zászló, csak arra figyeltem, ha volt valami gyakorlati feladat, az tuti verseny lesz és azt nyerjem meg. Na jó persze versenyző típus vagyok!
Ráadásnak magát a digitális oktatást azt nem most a semmiből kéne alkalmazni, hanem ahol jól megy (van ilyen biztos?) ott már évek óta az oktatás mellé teszik oda. Ja de ott lehet, nem 35-38 órával terhelik a gyereket bent a suliban, hogy működni is tud.

 

Egy cikk szerinte a digitális oktatás 1-est kap

Egy ilyen kényszerhelyzet más megoldásokat szül. Most olvastam pont egy cikket, hogy mikor is kaphatna 5-ös osztályzatot egy iskola a digitális oktatásra. Magyar találta ki, tehát „óriási” lehet benne a tapasztalata. Nézzük meg minek kell teljesülnie a cikk író szerint az 5-ös értékrendhez

1, Az iskola létrehozza saját digitális terét, és megköveteli a pedagógustól hogy azt használja, na meg a diájai is!
Ehhez kéne egy digitális tér. Van? Van ahol igen, van ahol nem. Melyiket használjuk?
Az állam a Krétát támogatja, amely igazából egy osztálynapló és nem egy tanulási tér, de sebaj pár nap alatt megpróbálták megoldani. Év végére elértük hogy már lehet fileokat is feltölteni bele hurrá. Szóval a Kréta felejtős, arra ellenben jó hogy lekönyveljük bele az óráinkat, meg a jegyeket.
Office 365 meg a Teams Jó mert ha van egy suliban akkor ingyenes meg a kölköknek is. Mondjuk egy halom keretprogramot érdemes hozzá minden platformra letölteni, hogy zökkenő mentesen működjön, és itt már a gyerekek egy része meg is dőlt, na meg a pedagógusoké is. Mellette meg is kéne tanulni használni, pl belépni. Ha volt erről korábban képzés mind a két oldalra, akkor szuper mennie kell, ha nem volt, akkor köszi de a fél bagázs alsó hangon el fog rajta hasalni. Tehát egy jó rendszer csak nembiztos hogy kényszerhelyzetben nulla idővel kell rá áttérni.
Classroom a google keret programja. Na igen a legtöbb gyerek tanár rendelkezik valami google felülettel így kézenfekvő. A használata pofon egyszerű, pár perc - óra alatt audidakta módon is megtanulható egy szintig. Utána, aztán amikor az ember ráérez, belefut a korlátaiba és a google saját hülyeségeibe, lévén hogy ez a program bár oktatásra van kitalálva, de igazából nem arra készült csak beleörökítették az egyébként cégeknek szánt közösségi munkafelületet. És arról ne is beszéljünk, ha egy iskola nem volt március 15.én előfizetője (bár pénzt nem kér) mindenki a saját driveján csinálja a cuccot, ami főleg pl. egy tanítónál, vagy matektanárnál, vagy magyarosnál a 4 megás füzet vissza fotózásokkal pár hét alatt megtelik. Pláne ha még videóat is feltöltöget rá valaki. Áthelyezni meg nem lehet, így ha közben a suli meg is szerezte a korlátlan tárhelyet, oda már nem ugrik át a cucc, max kezdheted újra kiépíteni, és áthozni a gyerekeket.
Aztán van olyan iskola, aki fogta a discordot és csinált benne egy iskolát. Na ez az amire a magyar pedagógus társadalom nincs felkészülve. Még én meg a nejem is kamilláztunk, amikor bezárod a discordot mindent kikapcsolsz, aztán egyszer csak meg szólal valaki hogy „Ági néni azt szeretném kérdezni…” (Ja és mind ezt a hálóban miközben én éppen öltözök át bringás ruhába, hogy menjek streszt levezetni.)
Szóval vannak felületek, de előképzettség nélkül azért kevésbé működnek. Talán még a classroom tudja leginkább a kezdőket befogadni viszonylag könnyen.

2, A rendszer használatának technikai, szakmai és módszertani támogatása szervezett, egyes kollégák világos feladatkörökkel segítik a tantestület technológiailag kevésbé haladó tagjait.
Hú de jól hangzik, csak kérdezem ki? Az infó tanár? Akinek kb. ugyanannyi fogalma van, tisztelet a kivételnek, erről az egészről mint az átlag pedagógusnak. Ő sem tanulta, most ismerkedik vele, nem tudja. Ha meg igen, lehet hogy a csávó akkora kocka, hogy képtelen a többieknek elmagyarázni mi a fenét csináljon. (Mondjuk akkor elég fura hogy pedagógus de előfordulhat)
Vagy a technikai guru digit zseni pedagógus, aki már évek óta nyüstöl mindenkit, hogy online térben kell nyomni a tanítást. Hát igen ő jó is lehetne, majd jön a 100 féle program és megoldás és hasonlók, és fingja nem lesz arról, hogy a kollegák 99% már rég nem tudja miről van szó csak jegyzeteli. Aztán csodálkozik, amikor még két hónap után is számára idegesítő kérdésekkel fogják zaklatni a kollegák.
Akkor ki a fene? Senki. Vagy van valaki, aki vállalkozik rá, hogy a saját gondolatait hangosan kifejtse és átültesse a digitális analfabéta és digitális zseni közé félúton úgy, hogy az előbbi már ott megakad, hogy kéne egy email cím, az utóbbi meg minden szavába beleköt, hogy ez a másik rendszernél jobb. A vezetés meg abba, ha véletlen azt mondja, hogy nem kell a papírnak és a valóságnak 100%ban takarnia egymást egy ilyen speciális helyzetben. Ja és minderre a kormányunk adott 0 azaz 0 munkanapot. Az elképzelése szerint a pénteki bejelentésből hétfőn egy gombnyomásra mindenki átállt digitális guruvá.

3, Az iskola meghatározza a 'digitáls minimumot', azt, hogy mi az, amit minden tanárnak a rendszeren belül el kell végeznie (pl. rendszeres feladatkiosztás, meghatározott számú 'élő' tanórák tartása, értékelési szempontok meghatározása).
Na igen ez egy szép elképzelés, és ha megvalósul akkor tök jó. A digitális prof támogatja, mert mi sem egyszerűbb ennél, a digit analfabéta meg fogja a fejét, hogy ez nekem úgysem fog menni. Mondjuk a meghatározott számú élőtanórával a rendszer már alapból nem lehet kitűnő. Hiszen ahhoz hogy rendszeres élő tanóra legyen, mind a tanárnak biztosítani kell egy elszeparált nyugodt, senki által nem befolyásolt és zavart környezetet (két gyerekkel a hátam mögött ez nehezen valósul meg) és minden diáknak biztosítani kell megfelelően széles sávú internetet, megfelelő digitális eszközzel, akár letiltva más héttérben futó zavaró alkalmazásokat stb. Egyszer - egyszer lehet élőzni, de mindenkit nem tudsz odakövetelni egyszerre Magyarország digitális helyzetében. Úgyhogy ez max akkor működik, ha az óráról felvétel is készül ami a lemaradtaknak esélyt ad hogy visszanézze, na meg a tanár hogy válaszoljon a lemaradtaknak műsoron kívül a kérdéseire. Csak ugye sok szülő azt várja, hogy bármikor válaszolj, más meg megérti, hogy a tanár is ember, és lehet más dolga is van. Mondjuk az értékelési szempontok talán minden iskola pedag programjában kellene hogy szerepeljenek szerintem.

4, Az iskola részéről elvárásként fogalmazódik meg, hogy a diákok terhelése, a feladataik, beadandók stb. nyomon követhetőek legyenek, ne csupán az egyes tantárgyakat tanítók számára, hanem az osztályt tanító összes tanár, a diákok, valamint a szülők számára is.
Persze, és hogyan? Nyilván meg lehet oldani, na de milyen áron? Szedjük szét!
Diákok terhelése. Van kismillió tantárgyuk, ha minden tanár csak egy anyagot ad fel az adott pillanatban, máris rohadtul túlterheltnek érzi magát a gyerek. Amikor a szülők tőlem azt kérdezték vagy panaszkodták, hogy a gyerekeknek sok mármint úgy am block az egész, akkor mondtam nekik, hogy akkor számoljunk együtt. Töri 45 perc a suliban utána mondjuk tanulja otthon 1 órát (persze szép is lenne tuti nem de mindegy) Akkor egy töri óra 105 percet vesz el az életéből. A kérdés, hogy ennél többet vagy kevesebbet foglalkozik vele, Mert ha többet akkor lehet hogy sok, vagy nehezebben tanulja mint a suliban, ha meg kevesebb akkor minden rendben van, vagy kevés terhelést adok. A megkérdezett szülők azt mondták, hogy hopp akkor még sincs annyira leterhelve a gyerek. Igen mert ugye mindenki az otthoni tanulásból kifelejtette az iskolai óramennyiséget, és ha az már hozzá lett adva, akkor biza kijött, hogy lehet mégsem annyira sok ami olyan sok. De ettől függetlenül a gyerekek nagyon is túl lettek terhelve.
Feladatok, beadandók nyomon követése a szülők, gyerekek, vezetők összes tanár által. Az első kettő rendben is van, a gyerek tudja nyomon követni, hogy mi a fene van jogos. A kollegák? Mert a suliban bejöttek az óráimra, hogy megnézzék mit is csinálunk hol tartunk? Nem az mondjuk jogos, hogy lehetőleg ne egyszerre írassunk dolgozatot, de megkérdezném, és erre vissza fogok térni, a digitális tér ha jól van használva, fel sem merül hogy egyszerre írjanak dolgozatot más tantárggyal, de erről majd később. Vezetés? Hát nyilván nézze meg a Krétát úgyis le van minden könyvelve, papíron rendben van a többi egy humánus normális vezetőt nem érdekel. Ha kérdés megy felé szülői részről, akkor a Kréta szerint tud válaszolni, vagy felhívja a pedagógust és képbe tud kerülni, de nem gondolom, hogy az lenne a feladata jelenleg egy vezetőnek, hogy azt figyelje, hogy vajon a tanmenethez képest hol tartok, vagy hogy jó oldalszámot adtam e meg a Francia forradalomhoz. És panasz nélkül azt gondolom, hogy abba sem kell beleártania magát, hogy milyen videókat adok fel.
Szóval ezt a kitételt én egy maximális központosított diktatórikus autoriter megoldásnak látnám ha ez kell hogy 5-ös legyen a digitális oktatás akkor inkább legyen 4-es. Nem mellesleg tudok olyan suliról, ahol a vezető minden classroom csoportnak a tagja, na ott milyen barátságos szóváltások lehetnek esetlegesen a gyerekek között. Illetve tudok olyanról ahol egy osztály egy clessroom aztán téma megjelöléssel lesznek tantárgyak, na azt a káoszt ami a gyerekek és a tanároknál elő jön sem szeretném magamnak. Hiszen normális esetben pl a classroomon úgy javítasz, hogy bemész a teendőkbe és sorra veszed, hogy mi is volt határidős mit kell megnézned, (alulról kell felfelé haladni) máskülönben elveszel, ha csak nem vezetsz kisfüzetet külön. Na most ha mindenki egyben van, akkor az összes tanár által küldött ellenőrzendő feladat ott lesz. Nekem egy kollegával van csak közös felületem, az is csak azért mert megkértek segítsek ha elakad, hát állandóan bezavarnak az ott hagyott feladatai, de hát honnan is tudná, hogy berakhatná őket javítottnak, na most ha ezt 15 tantárgynál kell néznem az maga a káosz.

5, Az utóbbiak által a terhelés kiszámítható, az 'iskolában' zajló folyamatok átláthatóak.
Kiszámítható, ja ha valaki veszi rá a fáradtságot, hogy egy gimnáziumi osztály 20-22 tantárgyánál ezt átlássa, meg ha lesz tanár - gyerek aki megtalálja a napi 140 – 200 emailben, hogy mi is vonatkozik rá. Szerintem a 4-es pont nem átláthatóságot hanem káoszt szül. Csak ezt megint valaki olyan személy fogalmazta meg, aki nem látott még 14-16 tanulócsoportot tanító pedagógust, meg 10-20 tantárgyat tanuló gyereket.

 

Hogy valósítottam én meg amit megvalósítottam?

Na de jó magamról is essen szó így a nagy általánosságok között, hogy én, hogy valósítottam meg mind ezt.

Az első lépésem az volt, hogy a bejelentés pillanatában elsüllyedtem a kanapén, megvártam, hogy Ági kijöjjön a kölköktől, közöltem vele hogy Viktorunk bejelentett valamit. Mind e közben a messengerem felrobbant a kollegák által való félelemmel egybekötött tanácstalanság útján, majd néhány kollega linkelési mechanizmusán. Miután közöltem nejemmel a helyzetet, felnéztem a facera, ahol hírtelen három irányból hívtak meg a digitális ikt pedagógus csoportba vagy mibe, amelynek a tagság növekedése minimál időn belül szerintem facebook rekordot döntött. Ekkor 21:15 volt, alig fél órája jelentette be Viktorunk a változásokat. Aztán beleolvastam, és egyre inkább a süllyedés útjára léptem mint Han Solo a futóhomokban. Ismerjük a Trainspottingból azt amikor a szőnyegben a két fal közé besüllyed a főhősünk némi kokain hatására? Na hát valami ilyesmi. Éjfélkor szólt drága nejem, hogy „nem jössz aludni?” Harmadikra észre is vettem. Sok alvás nem volt benne, mert az agyam járt. Másnap aztán beadtam az adrenalint elmentem tekerni, majd neki estem a facenak, ahol már a digitális profok konkrétan megmondták mik a teendők, de mielőtt az újabb netkokain adag elnyelt volna, bátran álltam a saját lábaimra, és megpróbáltam szűrni, nagyon nagyon nagyon szűrni. Majd megtaláltam a keretet.
„Classroom ez kell nekem”. Aha már csak azt kell elérni, hogy a többiek is ezt akarják. Gyorsan megnéztem a progit letöltöttem telóra is, majd elkezdtem kipróbálni. Jó lesz egyszerű, ez bejöhet a kollegáimnak, legalábbis az egyik sulimban ahol nincsenek digit profok, ellenben a másikban ebből harc lehet, de az érdekem azt diktálta, hogy harcoljak, vagy szétesek az elkövetkező három hónapban, mint az általam megépített legó helikopter a három éves fiam kezében. Gyorsan messengeren elfogadtattam a kollegákkal, hogy induljunk ebbe az irányvonalba, a nehezebb dió másik iskolával meg nem törődtem, ha nem késem be ott is kiállok ezért, ha meg nem jön be akkor megtanulom amit mondanak, nem nekem fog nehezen menni, valszeg.
Ok van felület, de akkor még kéne valami visszaellenőrzés dolgozat. Sokan ajánlgatták a redmentát, hát belenéztem. nemtökéletes pl nincs benne csoportosítás, de jó lesz, a célnak megfelelőnek tűnt. Egyszerű és ami még fontosabb magyar nyelvű. Na igen ez számomra kizáró ok lenne ha nem lenne az.
Ok ez megvan, de kéne valami társalgó felület. Na ebben nemjutottam dűlőre hogy mit kéne használni, de a gyerekek miatt úgysem tudok élőzni, úgyhogy ez tárgytalannak tűnik eleinte. Aha és itt jön a bökkenő, én úgy gondolom a tanulóknak kell az élő szó. Eddig is a hangommal „bűvöltem” el őket, na jó már amelyiket lehetett, erre most is szükség van, pláne ha a már meglévő, mert hogy nekem vannak ilyen anyagaim bőven, használni akarom. Magyarán fel kell vennem a képernyőt, és itt megakadt a lemez, hiszen nem vagyok gamer, fingom nincs hogyan kellene. Na de szerencsére az osztályomba jár egy gyermek akinek az apja informatikát tanít az egyetemen, jóban is vagyunk, ráadásul az első pillanatban felajánlotta a segítségét, úgyhogy hozzá mentem kérdezni. Ajánlott valami videó felvevőt. Ki is próbáltam, de bizony nem jött be, lévén az én laptopomon mint kiderült valami miatt nem működik. Illetve ezen a típusú laptopon. Így másikat kellet keresni. Találtam is egyet, na végre valami működik. És tényleg fasza volt. El is kezdtem vele dolgozni, a kollegáknak vettem fel felület videókat a különböző programokról amiket aztán feltoltam a youtubera. Persze hamar kiderült hogy 10-15 gigás videókat szül a progi, na meg nálam csak próba verzió volt, így bemondta az unalmast, és lett helyette a win10 saját gamer felületes felvevője, amivel csak egy olyan gond volt ha másik felületre ugrassz át kikapcsol. Na mindegy de legalább ppt-t über frankón felvett. Míg nem egy kollegámtól tudtam meg, hogy maga a power point is tud felvételt csinálni, ráadásul nem csinál gigászi videókat. Arra az egyre kell figyelni ha diát váltasz akkor hagyjál hatásszünetet, mert elharapja a szavaidat lévén diánként rögzít. Azóta is ezt használom felület videókhoz meg marad a win 10 sajátja. Egyszóval összeállt a kép hogy mit akarok.

Az első hét gyakorlatilag arról szólt hogy pörögtem, és oktattam. Igen oktattam mind a két suliban én oktattam a kollegákat a classroom felület használatára. Szükséges volt és nagyon nagyon remélem, hogy hasznos. Azaz én vállaltam fel a szerepet hogy a digitális prof és a digitális analfabétát megpróbáljam egy nevezőre hozni.

 

Hogy is néz akkor ki az én szemembe a digitális tanítás?

-        Classroom a feladatkiadási beszedési felület

-        Tananyag szigorúan tankönyv alapú. Megadva a tankönyvi oldalszámokat, és az ajánlott munkafüzeti feladatokat. Utóbbi azért ajánlott, mert nem kérem vissza. Ha mind a 258 gyerek felfotózza minden héten kétszer a munkafüzete meg a füzete lapjait, akkor kb egy hónap múlva tárhelybővitenem kell jó pénzért, vagy állandóan törölnöm kell a driveot Én ezeket nem akarom. ehelyett inkább a következő órán elküldöm a munkafüzet megoldásait aztán arról a gyerek is, meg ha anyuka akarja akkor ő is visszatudja ellenőrizni a feladatokat.

-        Minden anyaghoz csinálok ppt-t! A tananyagok 70%-hoz elve volt, azt a párat meg gondoltam meg lehet csinálni. Ja csak itt derült ki, hogy azért a ppt-im nem 100%-ban fedik a tankönyvet, jó esetben inkább 80%-ban. Hogy ez hogyan lehetséges? Két iskola két féle tankönyvcsalád, más van bennük, így szóban fésültem a tananyagot az adottiskolához osztályhoz, ami most nem lehetséges. Ahol nem volt párhuzamos osztályom a két sulira ott mindig az aktuális tankönyvet néztem, és ahhoz bizony az ofis vetítést hozzá fésültem. De ahol mind a két féle könyv kellett, ott komoly matek volt, hogy hogyan hozom össze, de jelentem úgy néz ki megoldottam.

-        Ppt-ket felvettem videóra, hangalámondással, kvázi előadásokat csináltam, feldobtam a youtubera. Aminek a vége az lett, hogy a kölkök, és számomra full idegenek feliratkoztak a csatornámra. Akaratlanul lettem youtuber. A videóimat más iskolák más tanárai is használjak, mert nyíltra raktam őket. Nincs mit titkolnom és ha ezzel segítek valakinek akkor miért ne. Persze azért amikor bealudtam éjszaka felvétel közben és belehorkoltam, vagy éppen töpörtyűt kértem félálomban miközben beszéltem, az pikánssá teszi ezeket a videókat.

-        Minden anyaghoz amihez van mellékelem az nkp.hu által legyártott okoskönyvet, amin tök jó feladatok vannak, amiket aki tanulni akar az megcsinálja.

-        Honnan tudom hogy dolgoznak? Minden témához adok fel digitális házi feladatokat. Ez kezdetben általában a googlen csináltam egy tesztet. De két hónap után belefáradtam, meg már untam, úgyhogy elkezdtem kis feladatokat kiadni, olyanokat amiket ha valaki ráérez vagy pillanatok alatt meg tud csinálni, vagy bár nem rövid idő, de általa keresett programokkal, vagy kézzel (erre mindig figyeltem, ha valakinek nem áll rendelkezésre fejlett eszköz, vagy nem túl erős a digitalizációban akkor is megtudja csinálni), akár baromi igényessen is megtudja csinálni. Vagy rövid idő alatt elfogadhatóra összevágni. A cél mindig a visszaellenőrzés, és a lehetőleg minél kevesebb idő elrablása volt ezekkel a feladatokkal a gyerekektől. Pl legutoljára az volt a 8.-osok feladata, hogy keressenek olyan dalt a youtubon a 90-es évekből amitől kifutok a világból. Hát találtak! J

-        Dolgozatokat rendmentában iratom. Ha még emlékeztek azt mondtam, hogy nem lehet elvben a digitális térben egymást keresztül szervezni dolgozattal. Hát dehogy nem lehet. A kollegák jelentős része azt csinálja, hogy akkor most 10-11 között írjuk a dolgozatot. Van aki küld egy doksit, hogy nyomtasd ki vagy válaszolj a kérdésekre a füzetedbe aztán fotózd vissza. Mit csinál a gyerek? Megcsinálja, ha nem túl korai az időpont, akár fel is kel és észre veszi, de tudok olyanról, aki hajnali 9-re kéri vissza. E jelenlegi helyzetben a gyerek 8 előtt nem kel fel, és ezt jól is teszi, hiszen ez lenne a normális, az már le is csúszott az aznapi dogáról. A másik ha azt mondom 10-11 között írjátok, jó esetben az összes ott ül és dolgozik rajta. Mellette meg megy a live chat a telefonon, vagy a gépen és van egy jó ki csoportmunkánk. Na meg anya nagytestvér is ott áll a háttérben és belekotyog a dologba.
A véleményem szerint nem így kell digitális oktatáskor dolgozatot íratni. Én ezt máshogy csinálom. Redmenta! Csinálok egy feladatlapot. Ezt kiosztom nekik a feltöltéssel együtt. Meghatározok 3-4 napot amikor meg lehet csinálni. Viszont ha rákattintott indul az óra. Az idő keret szűkre szabása két dolgot eredményez, amelyik nem tanul nem tudja kilopni a megoldást máshonnan, illetve nincs idő live chatre. Az időt egyébként úgy szabom meg, hogy jómagam megcsinálom a feladatot, az időmet felszorzom hárommal és felkerekítem egész számra. Így kb reális idő jön ki. Egyszer lett túl sok és egyszer túl kevés az idő, de egyébként aki tanult az mindig befejezte. Persze panaszkodtak, de nyilván kiderült azért mert nem volt elég idő, hogy a netről ollózzon
J. Hogy a livechatet is kizárjam amennyire lehet. Ad hoc módon adom ki a feladatokat, azaz összevissza van a teszt. Úgyhogy ha elkezdenek együtt dolgozni, akkor keresgélniük kell a feladatot a tesztben, ami megint idő kicsúszást fog eredményezni. És pár hét alatt rájöttem még egy fontos dologra. Többen is elkezdték a fifikásabbak közül megvárni az időszak végét. Előre küldtek egy halacskát aki megcsinálta, én meg hülye fejjel kijavítottam, visszaküldtem. Így a feladatlap megoldásai végig mehettek az osztályban. Hamar rájöttem, hogy ez történi, ezért kiszúrva velük majd csak akkor javítom a dolgozatot ki amikor megvolt a végső határidő. Megfigyelésem alapján elég kevesen írnak együtt, és nem is feltétlen játszák át egymásnak a kérdéseket, úgyhogy egészen reális jegyek születnek. Legalábbis szerintem! Ezzel persze nem kell egyetérteni nekem ez a tapasztalatom.

-        Kapnak még jegyeket projektekre is, beadandók stb, de próbálok nem word doksit kérni, mert az ctrl c ctrl v lenne, hanem ha word akkor legalább saját vélemény 3 forrás, ppt-re szintúgy igaz de sok minden más is lehet, mint életút, térkép stb, és egészen jól megcsinálják.

-        Utóbbi időben szerkeszthető megosztott doksikat, ppt-ket is küldök nekik amiken tök jól tudnak válaszolni!

-        Miután a gyerekek elmentek mamához, azóta van lehetőségem csevegni a gyerekekkel. Ez is egy jó kérdés volt hogy min. Hangsúlyozom nem élőzöm csak konzultálunk beszélgetünk. Végül erre a discord lett alkalmas számomra, úgyhogy minden osztálynak van szervere az egyik sulimban a másikban annyira nem izgat fel a dolog.

 

És mi van most?

Azt mondják évvégéig kitartunk, engem már nem zavar, csak időm kevés, de talán most már kibírjuk. Egyre közelebb az év vége egyre kevesebb az anyag. Persze valami agyament marha kitalálta odafent, hogy adjunk felzárkóztatást. 2 hét alatt nem lehet felzárkóztatni, de hogy védve legyen a seggem megteszem. Így aztán pár srác jön most majd személyesen az én utcámban remélhetőleg covid mentesen.

 

És hogy mi a nehézsége az egésznek?

Fontosnak tartottam, hogy ne használjak sok felületet. Csak gondoljunk bele egy gyereket akár 10-20 tanár is tanít. Ha mindegyik más - más felületeket használ a gyerek bedilizik, hogy mit is kell. Én számításaim szerint 5 felülethasználatát kérem, ami ráadásul egy felületről elérhető, hiszen mindegyiket linkelem a classroomba.

A gyerekeknek adni kell élőszavas magyarázatot, főleg általánosban, a fő tárgyakból mindenképpen az alibikből nem feltétlen. Én erre ppt előadást használtam, de van aki élőzött, mindegyik jó lehet, pláne ha az élő még rögzítve is van és visszanézhető. Ráadásul ott akár kérdezhetnek is ami jó. És egy élőre a véleményem szerint kevesebb felkészülés szükségeltetik mintha arcok nélkül tanítanál.

Az amit én csinálok a gyerekek és a szülők szerint jó. Azt mondták akikkel beszéltem, hogy könnyen tanulják, sőt van a hol a család összeül és együtt nézi az előadásomat az okos tv-n.

Az amit én csinálok kurva sok idő. Iszonyatosan sok. Ha már csak a digitalizálást nézem 5 órára egy nap átírni az eddigi ppt-ket, színesíteni, felmondani, ez alsóhangon egy órányi anyagnál 2-3 órát is igénybe vesz. Emellé jön még a munkafüzet kitöltés, amit scannelj be (ja emiatt vettem saját pénzből scannert, még jó hogy két éve kaptunk szolgálati laptopot mert máskülönben az is kellett volna) illetve találj ki valami digitális feladatot, ha ez egy teszt akkor alsóhangon fél és egy óra között van az elkészítése. Egy dolgozat feladat lap igényes elkészítése meg 2-3 órás intervallumot tuti igénybe vesz. Tehát ez 5 tanóránál tanóránként átlag 2,5 óra ami bőven übereli a 8 órás munkaidőt de inkább a 12-őt. Emellé még jön, hogy akármennyire is digitális a házi azt ki kell javítani, bejegyezni ki nem csinálta meg, ki nem teljesítette elégségesre a házit. Üzenni mindenkinek aki nem csinálta meg. Kommentelni akiknek szuper lett stb. Emellé kijavítani a redmentás dogákat, ami ok nem annyi mintha a suliban írták volna időben, de azért tanulónként 2-3 perc biztosan elmegy rá, 30 fős osztálynál már el is repült egy óra. Ja és minden amit csinálsz azt adminisztráld át a Krétába, ami nekem gyorsan megy, de azért az is idő. És mellette osztályfőnök is vagyok, ergó jönnek a tanárok kérései, hogy ez ezt nem csinálta meg, ezért rúgd őket seggbe, meg a gyerekeké, hogy ez meg az túl sokat adott, vagy a szülőké, hogy ez meg az van. Azt meg ne is tegyük hozzá, hogy vannak problémás tanulók is akiket, aztán még külön cucc eligazítani

Ugye azt mondtam, hogy idő. Pláne az elsőidőszakban még a kollegák is kérdeztek és én mindig szívesen segítek mindenkinek, úgyhogy ez is időrabló tényező volt, de szívesen tettem.

És mit nem teszek szívesen?
Hát nem szívesen írok baromságokat. Ugye aki ezt eddig elolvasta az tudja, hogy szót fosni baromi jól tudok. De ezt most pont azért írom, mert odakint tombol a május 31-ei monszun, és vasárnap nem akarok dolgozni. De amikor valami idióta ott fent kitalál egy új, csak épp a pedagógusokkal nem egyeztetett NAT-ot, majd képes még azt kitalálni hozzá, hogy „a pedagógusoknak most rohadt sok idejük lett”, amikor majd szépen módosítják az új NAT miatt a pedag programjukat, kidolgozzák a könyves alátámasztás nélküli kerttantervből a helyi tantervüket, akkor az ott fent elmehet a sunyiba. Szerencsére az egyik főnököm egyelőre nem követel tőlünk ilyet, mert tudja, hogy mindenki a végét rugdossa már, ellenben a másik az szabálykövető nagyon, ő aztán mindent papíron még mielőtt fontos lenne. Na az ilyen felesleges papírpazarlást nem akarom csinálni, erre nincs szükség.
A másik ilyen ez a felügyeleti történet. Én azt gondolom nincs pedagógus a környezetemben aki ne dolgozta volna ki a belét az elmúlt három hónapban. Az még rendben van, hogy június 26-ig megoldjuk a kölkök felügyeletét, de hogy a nyári szabadságunk alatt programokat találjunk ki, és vigyázzunk kölkökre, ráadásul ingyen, hiszen erre külön díjazás nincsen, ez azért valahol nem korrekt. Én nem panaszkodhatom, a többiekhez képest, hiszen kismillió diplomámnak, a két gyerekemnek köszönhetően a fizetésem a tűrhető kategóriába esik, de az a kollega, aki jó ha 140 000Ft-ot kap kézhez és hitel meg minden van a nyakában, muszáj hogy nyáron dolgozzon valami mást, és nem ingyen bent bumlizzon 3 gyerekre vigyázva a suliban. Mondjuk megmondtam ha berendelnek akkor én leveszek egy nagy szivacsot a tornaterembe kirakom magam elé a laptopomat elheverek és filmet nézek, a kölkök meg azt csinálnak a háttérben amit akarnak, és ha egy labda is eltalál engem vagy a laptopom akkor az a gyerek rohadt gyorsan kell hogy fusson.

Higgyétek el rohadt fáradtak vagyunk mindannyian, nem kell még egy bőrt lehúzni rólunk, főleg ilyen anyagi megbecsülés mellett, ami mellé meg önállóan, kormányzati segítség nélkül mentettük meg az idei tanévet.

 

Mit tennék ha én valaki lennék

Hát ha én valaki lennék, mint ahogyan nem vagyok, nagyon nem így csináltam volna ezt az egészet. Az első lépésem az lett volna, hogy a tantárgyakat kategórizáltam volna 3 szintben

-        Fő tantárgyak. Ezek azok a magyar közoktatás számára fontos tantárgyak amik a későbbiekben meghatározóak a gyermekek életében ha más miatt nem is hát mert felvételiznek vagy éppen érettségiznek belőle, vagy mert használni is fogják. Ilyen a matek, magyar, nyelv, töri illetve nyilván a kémia, fizika, föci, biosz. Utolsó négy akár a második kategóriába is tartozhatna, csak a sajátos oktatási mechanizmusai miatt nehezen gondolnám, hogy oda lehetne rakni. Ezekre a tantárgyakra kell ráfeküdni. Ezeket kell nyomni, akár tanórai szinten. Ezek a tantárgyak ha igényesen vannak megtanulhatóan leadva, gyakoroltatva, akkor irdatlan munkát adnak a pedagógusnak. Egy matek, nyelvtan, nyelv írásbeli javítás, monitoron hát nem barátságos. A véleményem szerint ezeknek a pedagógusoknak segéd erőt kéne adni, aki mondjuk a házikat megnézi, javítja a fő tanár instrukciói alapján.

-        Kevésbé fontos tantárgyak. Ide tartoznak mind azok a tantárgyak amelyeket viszonylag könnyű mérni de igazából a jelenlegi helyzetben max időrablás a gyerekeknek, de lehet szívesen csinálják. Technika, rajz stb. Ezekből a véleményem szerint minden hónapra egy –egy feladatot kellet volna kiadni, ami akár lehetett volna egy összerakot projekt, és amit a pedagógus leosztályoz. És többet nem érdemes vele foglalkozni. Ha valaki behatóbban akar vele foglalkozni, akkor szakköri formában egyénileg is gyakorolhatóak egy nem kötelező rajz szakkörrel, konzultációval

-        Digitális oktatásban felesleges tantárgyak. Ide tartoznak a tényleg csak időrablásra alkalmas tárgyak, amelyeket ekkor nem szabad visszakérni, inkább csak egy fajta iránymutatást adni, hogy ha a gyereknek van ideje és kedve akkor ezeket érdemes csinálni. Ilyenek a tesi (ebből van aki videókat, edzésnaplókat kér vissza, miért könyörgöm miért? Csak mert le kell igazolnia a tanárnak?) ének, etika, hon és népismert, hittan. Etika már az iskolában is kb a második osztályfőnöki szerepét tölti be de ott még ok, de a digitális térben ez az órát el kellett volna felejteni, erre ismerek olyan etika tanárt, aki már a suliban is horror keményen kérte mintha ez lenne a magyar irodalom, és a digitális térben sem állt le erről. A Hon meg a másik vicc, lévén jó dolog ha a gyerek ismeri a népművészetet, meg a népi sajátosságokat, de most ebben a helyzetben talán elhagyható. Hát arról meg ne is beszéljünk, hogy volt ahol megtartották a sportszakköröket digitálisan. (És ez nem vicc)

-        Informatika, egy külön kaszt, a feladata inkább az lett volna, hogy alátámassza a digitális oktatást. Főleg hogy valami idióta úgy találta ki a tananyagot, hogy a tényleg használatos programokat valamikor 7. 8. ban tanulják a kölkök mint ppt, word stb. De tényleg az lenne a feladata hogy alátámassza és megoldja a gyerekek digitális informatikai problémáit.

Persze most máris tudom, hogy jön az egyik vezetőm „jajj de akkor nem egységes a munkaterhelés ha ez így lenne?” Valóban lehetne nem egységes. Az most nem az. Azért egy nyelvtan tanár, egy nyelvtanár, egy matektanár leterheltsége finoman erősebb, mint egy rajz vagy éppen etika tanáré szerintem. Viszont ezzel a felosztással el lehetne azt érni, hogy a 2. 3. kategóriába tartozó tanárok, segítség az 1. be tartozókat, és máris egységes a leterhelés és talán kevésbé szakadunk bele a munkába.

Összegzésként

Remélem nem lesz még egy ilyen tanév. Remélem ez a Covidnak nevezett baromság nem bassza szét még egyszer a gazdaságot és a világot, és nem csinálunk még egy ilyet. Én pokolian fáradt vagyok, és nem tudom, hogyan fogom kipihenni magam, Vannak dolgok amiket megtartok ebből az egészből, de nem leszek digitális tanár, hanem maradok a normál oktatásnál. Természetesen tök jó, hogy tanultam új progikat amiket fogok használni, de szeretem a 4 falat, velem szemben a kölköket, a 45 perces tanórákat.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

K3 ismét

A K3 egy olyan pontja az évnek, ami a fontos események között szerepel a versenynaptáramban. Idén azonban lévén viszonylag rossz időpontra volt kezdetben meghirdetve, elengedtem. Aztán szerencsére eltolták egy héttel, és mivel mi erre eltoltunk egy másik versenyt, egy fél évvel, ezért felszabadult a hétvége. Ha már szabad volt ideje társat keresni. Nyilván adott Csonti és elsőbbséget élvez, de abban biztos voltam, hogy kihagyja ezt a mókát. Adott lenne Robi is, és éppen ráakartam írni, amikor egy messengeres beszélgetésünk során valahogy szóba jött Bedő Csabival a derby, és kapásból mondta hogy jönne! Úgy gondoltam, ha Robit érdekli a verseny úgyis jelentkezik, és majd akkor max 3-an megyünk. (Mondjuk ebben az esetben én a lassú visszafogó csiga szerepét töltöttem volna be). Szóval volt csapat, többet nem is nagyon törődtünk a rendezvénnyel. Kicsit több mint egy héttel a rendezvény előtt, május 1.-én este felé, Csabika hív. „Szia, most toltak ki a műtőből, szolnál Mikinek hogy ne

Súlyban az erő

Súlyban az erő avagy „Celebnek lenni oly nehéz” azaz K3 a Mátrában   Tavaly félelmeteset mentünk Csontival a Bakonyban, az első K3-momon. Sokat beszélgettünk róla, rengeteg anekdota, érdekesség vett minket körül. A kérdés legfőképpen bennünk is az volt, hogy ez egy kicsúszott eredmény volt, vagy tényleg jók vagyunk ebben a műfajban? De tökmindegy miről volt szó, a vége mindig az volt, hogy idén is megyünk! Így amikor kiderült a dátum, már hívtam is elnyűhetetlen társam és mondtam neki; „Május 6, délután 5 körü,l valahol Budapesten felveszlek!” Persze az elmúlt egy év anekdotái nem múlhattak el nyomtalanul. Finoman kibővítettük az érdeklődők névsorát, lévén hogy a tájbringások egy része teljesen beizgult a versenyre, és el is jöttek rá szép számmal. Mondjuk ezzel még népszerűbbé tettük a versenyt, de öngólt lőve magunknak is hoztunk nem kevés kihívást. Hisz ha csak a számunkra ismeretlenektől eltekintünk, a nevezők között voltak a: Tűzoltók 4 keréken, a visszat

K3 mert kell

Immáron harmadszor tértünk vissza Csontival közösen a K3-ra! Idén is, mint az ezt megelőző két évben, a sprint távra esett a választás. A tavalyi Mátrai hegyvidék után nyilván szimpatikusabbnak tűnt a Vértes lankásabb lejtőivel találkozni, ráadásnak a Vértes azért kicsit sem ismeretlen azoknak, akik tájékozódási sportokat űznek, így bizakodva vághattunk neki az idei derbinek. Az MTBO-sok több csapatban is képviseltették magukat, így nyilván köztünk egy barátságos rivalizálás is kialakult. Itt volt Lavi-MM páros, Mozsi-Ipsics Laci-Dankó Pityu, Hidas Zoliék, Noémi-Béci páros, Gabi-Csabi és a fiai, na meg nyilván mi is. 12 óráson meg Ember Ágoston- Máthé Tomi, és a Száguldó Virágok Orsi vezetésével is neki vágott az idei K3-nak. Ránk már Csonti előzetes panaszi sem vetettek jó képet. Csonti az egy héttel korábbi Pannonon igen jól ment, de egész héten fáradtsággal küzdött, nekem meg a Pannon rendezése mellett, a Balaton marci 50km-e is a lábamban volt. Ráadásnak péntek délután elke