Vannak olyan távok, amelyekkel az
ember kacérkodik, hogy hát már meg kéne csinálni. Ilyen volt két éve az I’love
Balaton középtávja, szerencsére azt akkor megcsináltam, mert azóta megszűnt.
Tavaly a Bükk marci lett erre kinézve, idén pedig egy februári baromi erősnek
érzem magam napon, a Bakony. Ez utóbbival már régóta kacérkodtam, de a kétszer
másszuk fel a Kőrisre mindig lerombolta a pszichémet, így mindig a rövidre
szavaztam, ami meg azért a 33km-ével nem túl gigászi, bár a két fel menetelével
megfelelően gyilkos tud lenni. Idén aztán elnézve a versenynaptárat, és hogy a
Szilvást biztos volt hogy kihagyom úgy döntöttem, akkor nézzük meg a Bakony
közepét, amin azért bőven vannak olyan szakaszok amik vonzóak, pláne a gázlók,
és az ott honoló szurkolóvá változó turista tömeg.
A május idén eleve a hosszú
tekerésekről szólt. Elsőnek a Balaton marci 50-ese, ami baromi jól esett, a
pálya felétől remekül is éreztem magam, egy végtelen száguldás volt, helyenként
meg – meg törve meredek és kevésbé meredek emelkedőkkel.
Utána jött a K3 Csontival, ami
bár pulzus értékekre nagy valószínűséggel nem brutális leterhelés, de mégis 8
órát voltunk nyeregben, és egy laza 83 km-ert toltunk bele a Vértesbe.
Múlt hétvégén a Bakony 200
következett, ahol kacérkodtam a 100+ -al de végül a sprintre esett a választás,
hogy ne gyilkoljam le a kedvemet meg a lábamat sem. Ráadásul remekül ment a
2:52-es idő 70 kilire 750 szinttel nekem szerintem elég jó, ráadásul baromi jól
éreztem magam, kivétel hogy a végén, amikor leszálltam a bringáról finom megszédülésem
volt, ami nem megszokott érzés. De mindenesetre jó ráhangolódás az e hétvégi 70
kilis Bakony maraton középtávjára, gondoltam én.
Persze mindehhez még
hozzátartozik az is, hogy már április vége óta az edzésre szánt idő háát
finoman kevés volt, ahhoz képest amit előtte rábírtam fordítani. Mind a két
suliban mindenféle programok miatt viszonylag későn értem haza, és azért emellé
még ott van a két gyerkőc is, akiket vinni kell ere arra, pláne Helkát. Még jó
hogy most már későn sötétedik, így úszás után egy órát talán el lehet lopni
este tekerésre, de az meg azért nem túlzottan sok. A Csatárhegyre mindig csak
felnézek, és nagygázzal elmegyek alatta. Ráadásnak azért a bringa sem tökéletes
állapotú jelenleg.
A héten is összesen kétszer egy
órát tudtam bringán tölteni. Kedden meglepően jól éreztem magam a gépen, míg
csütörtökön ellenben már nem ment olyan jól! Ugyanazon a 18 kilis körön 5 perc
különbség azért nem kevés.
Pénteken aztán már absz meleg
lévén, gondoltam ez nagyon rövid nadrágos versó lesz, és jött a dilemma, hogy
zsákkal, zsák nélkül? Utóbbit preferáltam volna, de eszembe jutott, hogy azért
itt rohadt messze van a fordulópont, így azért kéne pumpa meg minden, úgyhogy
végül a zsák mellett lett a döntés. A másik, hogy tudtam, hogy Helka és Ági a
völgyben fog kirándulni egy komplett óvodával, ami megint csak aggodalommal
töltött el, hogy mondjuk Tekergek kollega, hogyan fog átgázolni rajtuk. Szóval
voltak gondok. Ráadásnak a reggeli szép napsütés, szeles borongós helyenként
konkrétan hideg időre váltott át. Amikor kisütött a nap és szélcsend volt megsültél
a fekete mezben, volt amikor meg konkrétan lefagytál a bringáról.
A terv, hogy az első Kőrist
bealibizem, az utána lévő lefele, síkon megtolom, a második Kőrist két zseléből
letudom, majd az odvaskői meredeket, valahogy leutálom, és a Királykaput meg
szokásosan élvezetből lenyomom, aztán már csak egy kis lejtőzés. A cél egy 4:45
alatti idő lett volna, de a tavalyi MM időből kiindulva akár 4:30 alatti sem
elképzelhetetlen, Böbci 4:40-et tippelt! Háát ezek a tippek finoman nem jöttek
be.
Már a síkon az ordító szembe
szélben feltűnt, hogy hiába megyek 30-al a betonon, olyan simán megy el
mellettem mindenki, ahogyan nem kellene. Aztán befordulva az erdei betonra még
egy darabig láttam MM meg Orsi távolodó hátát, de egyszerűen nem lett volna
kényelmes a 20-22 es tempónál gyorsabban menni. Felfordultunk a Kőris dózerre,
és a szokásos forgatókönyv játszódott le, szépen kúsztak el mellettem a sporik,
sőt egy idő után azt vettem észre, hogy már nem is nagyon jön mögöttem senki,
de legalább akik előttem küzdöttek kevésbé távolodtak. Éreztem én, hogy a
térdem ezt a felfelét ma nem akarja, de hát ez van. Nem is siettem, tényleg
bealibiztem a hegyet, de annyira, hogy amikor a „turbó egerek” a beton előtti
részen utolértek, konkréttan nem láttam már versenytársat előttem. A Kőris
előtti betonon aztán felbukkant még egy spori a hátam mögül, ő azért a tetejéig
nem ért utol, de mivel az „ük nagybácsi” kilátótól a kövest én nem mertem
bepróbálni, így ott el is ment mellettem. Az enyhébb lejtőn aztán utána csaptam,
de végül eltűnt. Volt egypár hajmeresztő rész nekem itt a lefelében, ugye nem
kultiválom az ember fej méretű kövek közti bringázást, de aztán leértem öreg
Szépalmára, és végre egy kis megpihentető beton jött. Ahol mondanom sem kell el
is fogyott a fokozat. Itt még egy sporin is segítettem, akinek én adtam végül
belsőt, majd egy idősebb sporival aki szintén megállt neki nyomtuk tovább Új
szépalma felé. A rázós kövesen elé
kerültem, de szépen rám is tette a kereket, majd a betonon lefelé fokozatosan
lemaradt, Aztán megláttam a meredeken elmenő sporit, akit aztán Borzavárnál
sikerült is leelőzni. Éreztem én, hogy a srác technikailag bátrabb, de azért a
sima részeken én megyek jobban. Aztán innen senkit, de tényleg senkit nem
láttam magam előtt.
Jöttek végre a gázlók. A
mélyektől mindig is paráztam, az első kettőnél le is ugrottam és átfutottam, a
harmadikat már együtt abszolváltuk a kollégával, majd ismét jött egy simább
rész ahol elhúztam. Aztán a kisgázlókat már nyeregben akartam teljesíteni, de
belefutottam egy komplett lovas csapatba, illetve Helkának is sikerült pont apa
elé kiugrania, így érzékelték mikor jövök. A lovak miatt aztán több kisebb
gázlót is gyalog abszolváltam, hiszen az „elől harap hátul rúg, középen meg
gonosz”, és amúgy is önálló gondolatai vannak, meg rám eleve allergiásak. Így a
gázlók végén a kollegával együtt bukkantunk ki.
A Vinye – Hódos ér közti betonon
aztán elővettem némi protein szeletet, de szépen növeltem a különbséget a spori
és köztem. Jött a Hódos-éri kaptató. Mivel egy komplett osztály jött szemben
akik nagyon szimpatikusan minden elhaladónak szurkoltak, így tudtam hogy
közvetlen előttem is van valaki, majd a köves tetején pont a tanár néni állt
velem szemben, aki miatt a kőre voltam kényszerülni, így tolás lett belőle. Ez
alatt a kollega már majdnem hátba csapott, de aztán valahogy megint elmaradt. A
Pápalátó előtt aztán megláttam az előttem gyalog haladó srácot, akit már a
rajtnál is kiszúrtam, lévén a hátán egy felirat volt egy névvel és kereszttel,
nem tudom ki volt és mi történt a 20 éves sráccal, de gondolom a barátjáért
teljesítette a távot, ami egy első defekt nehezített neki. Mivel már a belsőmet
odaadtam másnak, nem tudtam a segítségére lenni, pedig szívesen megsegítettem
volna a küldetését.
Azt tudtam hogy a Pápalátóról az
én technikai felkészültségem nem elegendő, így egy jó tolás vár rám. Ahogy
elnéztem elég sokan estek be itt a fák közé, legalábbis az elhagyott tele
zselékből, kulacsokból, erre tudtam következtetni. Közben a kollega is
megérkezett, mondtam, hogy menjen nyugodtan. „Két gyerek meg egy feleség vár
rám!” volt a válasz, így együtt toltuk le a szakaszon, majd a síkon utána a
szokásos forgatókönyvvel elmentem tőle. Fenyőfő előtt egy Kisbéri kollegát is
utolértem, ami számomra elég meglepetés volt, de valszeg neki szurkoltak
előttem a korábbi szakaszon.
Frissítés fél banán stb, mert
tudtam, hogy akkor most jön a neheze. Megindultunk felfelé a Dörgő hegyi nyereg
irányába, s kisbéri srác már el is húzott, majd hamarosan a meredek fel felében
a két gyermekes kollega is elém került. Sőt jött még valaki, aki vagy eltévedt
vagy nem tudom bement Vinyén egy sörre, mert hogy emlékszem hogy még a Kőrisre
elment mellettem, és azóta nem láttam, mindenestre ők mentek előttem,
látótávolságnyira. Közben betoltam egy talált zselét, mert, hogy az meg kifolyt
a zsebembe így a felét azért bevehettem. Felérve a nyeregbe, tudtam, hogy az a
kisösvény jön, amin dec 31.-én konkrétan élvezkedtünk fel és le is Nochta
Zsoltival, ezzel szemben most az első meredek felugrás tolásba torkollott, majd
utána már simán ment. Jól éreztem magam, élveztem a dolgot. Közben fejben kiszámoltam,
hogy inkább az 5 óra alatti cél érhető el mint a 4:30, de sebaj amíg jól érzem
magam nincs gond. Ez az idill aztán hamar véget ért. Eljött az a rész, ami miatt
eddig sem indultam Bakony középen. A piros jelzés fel a Kőrisre. Egy darabig
tekeregtem raja felfelé, majd volt egykét meredek váltás, és mivel az egyiken
beragadtam, ezért leszálltam és toltam. Gondoltam az első kanyarig, de csak nem
vált szimpatikussá, hogy felüljek. Az út is elég trágya volt, meg még meredek
is, bár ezzel a meredekséggel még talán megküzdöttem volna. Gondoltam még egy
zselére, de toláshoz minek. Így szépen elkezdtem felfelé sétálni. Közben a
gumit szerző superioros kollega is eltekert mellettem, én meg toltam
rendületlenül. Végre kicsit lankásabbá vált, és felültem, de ekkor jött a fekte
leves, mert az erdészet széttúrta az utat, járhatatlanná. Ahhoz képest hogy
ránk mondják, hogy szétkapjuk az erdőt a bringáinkkal, hát amit itt az erdészet
művelt az azért megérne egy misét. Az élettől is elment a kedvem ezen a kb 3 km
es szakaszon. Közben a két gyermekes kollega defektet kapott, így utolértem.
Meg lekerültem. Végül a Kőris tetei frissítőre együtt értünk fel és nagy egyetértésben
elkezdtünk piknikezni. Nem siettünk sehova. Közben az idősebb kollega is
befutott, nagyvalószínűséggel a virtuális befejező ember táblával. Jobbnak
láttam tovább menni. (1:14 alatt értem fel az utolsó 8km-en ami több mint megalázó
sebesség!)
Végre visszaértünk a rövid
pályájára, amit azért innen már ismertem. Pillanatok alatt lerodeóztam a betonútig,
ahol aztán már a kollega ismét rajtam volt, tudtam hogy ő neki nagyobb kedve
van menni mint nekem, így a meredeken gyakorlatilag lefog hagyni. Így is lett,
a frissítőnél meg sem álltunk, nem lett volna értelme. Jött az újabb tolás,
olykor tekerve olykor tolva. A kollega szép lassan eltűnt. Közben pár hosszús
is megjött hátulról, de hát ők egy másik műfaj.
Annyira nem volt kedvem az
egészhez, hogy a fenti dózeren sem mozgott a lábam, igaz az órám szerint az
emelkedett, de látványosan nem. Utána még egy rövid erdei szakasz, aztán kezdődött
a Királ- kapu. Egész évben mindig ez a kedvenc maraton emelkedőm, hát ma nem.
Ma egy merő szenvedés volt. Benyomva az alján egy zselét, küzdöttem felfelé.
Nem az erővel volt a baj, csak nem haladt a bringa és eddigre már a derekam
gyakorlatilag minden mozdultnál beszarás szintig fájt. Hiába több mint 4 és fél
órája nyeregben ezt is okozhatja. Közben az idősebb kollega is megjött. Sőt
elment egy picit, de azért ezt nem hagytam, mégsem vihetem én a „virtuál táblát”.
De ő sem hagyta magát, tettük a kereket egymásra, minden lefelénél én mentem
elől, a felfelék elején ő aztán ahogyan elém került mindig lelassult, úgyhogy
végül én vittem a tempót. De úgy meg szépen jött rajtam. Mondjuk jó, hogy jött,
mert máskülönben még ennél is csigábban mentem volna. Azért bíztam benne, hogy
a végén sikerül valahogy előtte maradnom, de minden a sirató falon fog múlni.
Azt tudtam, hogy én, amikor jobb erőben vagyok akkor sem bírom azt kitekerni,
nem hogy most! De amikor leszálltam akkor ő is leszállt. Próbáltam gyorsabban
feltolni mint ő, ez nem volt nehéz. Így a lefelében már nyugodtan mehettem.
Embert nem láttam. Tudtam, hogy az EH-ra vagy az EH után érek be. Így is lett, épp
ment az EH, így csak felírták az időmet, leszedték a chippet.
relive cc
relive cc
Egyből a büféhez mentem, gyorsan
két sör, és a táp amit adnak a rajtszámra. Két hús meg némi igen kemény rizs.
Kissé száraz volt, de jobb mint ha nem kapnánk semmit, mint némely versenyeken.
Jól esett. Az már kevésbé, hogy mögöttünk, pedig páran még szintén velem együtt
ettek, már szedték szét a sátrat meg a padot. De hát ez van miért is kell a
pályán 5:09-et eltölteni.
5:09 ebből a második
Kőrismászásnál megutáltam a versenyt. Az ott gusztustalan volt. Szóval nem
mostanában fogok indulni középtávon a Bakonyban. Maradok inkább a rövidnél, kár
hogy az nem érinti a gázlókat, mert azért az ottani szurkolás az felér egy
győzelemmel!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése